2019. január 9., szerda

Utazás az S.M.S. Zrínyi csatahajón (II. rész)

Az előző bejegyzésben Bodó Mihály haditengerész gyűjteményét felhasználva egy különleges úti beszámoló során az S.M.S. Zrínyi csatahajóval, egészen Smyrnáig (Szmirnáig) jutottunk. 

S.M.S. Zrínyi

Büszke tengerészek

A három csatahajó

Az Égei-tenger partján fekvő várost, amely akkor nyugat Kis-Ázsia egyik főkikötője volt, ma Izmirként ismerjük és Isztambul után Törökország második legnagyobb kikötője. A kalandos történelmű városba 1914. április 4.-én délelőtt 10 órakor horgonyzott le az S.M.S. Zrínyi. Bodó Mihály a gyűjteménye egyik képeslapjának hátuljára jegyzeteket készített a városról, ezt írta:

Idős török

Szmirna

Szmirna - Hotel London

„Érkezés Szmirnába 1914.IV/4. d.e. 10 órakor. Szmirna lakosainak száma 200.000 ebből 15.000 európai többi nagyobbrészt új és ó török és vannak franciák, görögök és olaszok és annak magyarnyelvűek is„

Szmirna - utcarészlet

Szmirna - a mindig forgalmas parti utca

Szmirna - utcarészlet

Szmirnában a hajók közel két hetet tartózkodtak, így lehetősége volt a tengerészeknek kimenőt kapni és a városban kirándulni. A szabadságra való kimenetel előtt mindenkinek elmondták a fontos tudnivalókat. Fegyvert senki nem vihetett magával és minimum négyesével mehettek csak ki a katonák. Az intézkedésnek elsősorban biztonsági okai voltak, hiszen így minimálisra csökkent az esetleges konfliktusok száma, illetve az, hogy bárki eltévedjen a hatalmas városban. A katonák zsoldjukat még partra szállás előtt megkapták, de nem ritkán cserekereskedelmet is folytattak a helyiek a tengerészekkel.

Konstantinápoly

Látkép Ciprus szigetéről

Ciprus szigetén

A legénység a húsvétot is Szmirnában töltötte. Nagypénteken az S.M.S. Zrínyin félárbocra engedték a zászlót, ezzel tisztelegtek Jézus Krisztus előtt. A zászló egészen nagyszombatig félárbocon maradt, majd ezt követően vonták fel ismét a szokásos helyére. A böjti étel főtt szárított hal volt fokhagymásan, melyet főtt burgonyával tálaltak. A szmirnai tartózkodás alatt a húsvétot leszámítva, semmi jelentősebb dolog nem történt a hadihajókon.

Bejrút

Szíria partjai

Bejrút látképe

Szmirnából a nyugat kis-ázsiai szigetek mellett végighajózva Adáliába mentek a hadihajók. Adália mai ismert nevén Antalya. A kikötőváros híres volt narancsligeteiről, amely gyümölcsből a hajók is jócskán feltankoltak. A rövid pihenő után, Cyprus szigetét megkerülve kötöttek ki Beyruthba azaz Bejrútba, az akkoriban 170.000 fő lakosú szíriai kikötőben (ma már Libanon fővárosa). 1914-ben a város lakosságának a jelentős része kereskedelemből élt, így Bejrút akkoriban egy igazi kereskedelmi központnak számított. A városban töltött napok nem voltak olyan eseménytelenek, mint a Szmirnában eltöltött két hét. Bodóék ott tartózkodása alatt tűz ütött ki egy bejrúti emeletes házban, amely alsó szintjén áruház működött. A város segítséget kért a kikötőben állomásozó hajók parancsnokaitól is, így a tűzoltásban részt vett több hajó legénysége, így az S.M.S. Viribus Unitis, az S.M.S. Tegetthoff és az S.M.S. Zrínyi tengerészei is. A tűzvész megakadályozása azonban nem az egyetlen kaland volt Bejrútban.

Bejrút - háttérben a Libanoni-hegység csúcsai

Bejrút

Bejrút

A hajók bejrúti tartózkodása alatt jelentős tengeri vihar tört ki. A vihar olyan erős volt, hogy egész éjszaka szivattyúzni kellett az S.M.S. Zrínyiből a vizet, így a legénység egész éjjel talpon volt. Az erős szél a hajó 80 mázsás horgonyát megmozdította, így póthorgonyt kellett lebocsájtani. A vihart miután sikeresen átvészelték, az S.M.S. Zrínyi Alexandria felé vette az irányt, s az úton mindkét, vihar által megviselt horgonyát újra cserélte.

Szmirna látképe (3 részes panorámaképeslapon) 

S.M.S. Viribus Unitis
Alexandria kikötőjét 1914 májusában hatalmas melegben érte el a hajókaraván. Hamarosan folytatjuk...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése