Könyvek

Budapestről: Cili, Laibach, Triest, Grado, Velencze, Padua, Verona, Milano, Arona. Innen gyalog : Locarno, Lugano, Como, Belagio, Chiavena, Maloja-hágón át Maloja, Szt.-Moritz, Ponterezina, Berninahágón át Tirano, Bormio, Stilfster-Joch, Trafoje, Meran, Lienz, Villach, Vörti tó, Klagenfurt, Judenburg, Leoben, Bruck, Semmering és Badenon át Bécsig. Részben gyalog és vasúton.

Ujváry Aladár neve nem található a híres utazók között és most bemutatott „Utirajz és kalauz” című műve sem egy kiemelkedő könyv a témában, ugyanakkor egy ritka, különleges és kevéssé ismert mű a magyar utazási irodalomban, így mindenképpen érdemes egy bejegyzést szentelni neki. A szerző könyvében 1912-es európai utazását mutatja be, amely során Olaszországban, Svájcban és Ausztriában járt. Útja nagy részét vonattal és gyalog tette meg. A műben az utazás élményei mellett számos egészségügyi tanácsot is ad az olvasónak, az ő elmondása szerint így, a kellemes dolgok mellett, hasznosakat is adhat az olvasóknak. A könyv csekély példányszámban Budapesten jelent meg 1913-ban, az Egenberger és Pfeifer Ferdinánd Könyvkereskedések gondozásában. A művet a ceglédi Sárik Gyula féle „villanyerőre berendezett” könyvnyomdában nyomtatták. A mindösszesen 152 oldalas műben egyetlen kép vagy illusztráció sem található.

Ujváry Aladár vízgyógyintézet tulajdonos, gépész, természetgyógyász és író életéről ugyancsak csekély információ áll rendelkezésre. Amit biztosan tudunk az, hogy Pozsony vármegyében született 1890-ben. Apja, gróf Széchenyi Pál gazdatisztje volt. Iskoláit Nagykanizsán végezte, majd gépipari pályára lépett és mint gépész, hét évig Svájcban, Németországban, Franciaországban és Olaszországban tevékenykedett. Külföldről hazatérve Budapesten is gépgyárban dolgozott mindaddig, míg régi idegbetegsége ki nem újult. Bajorországba, Pullachba egy természetgyógyászattal foglalkozó intézetbe utazott kezeltetni magát, ahol felismerte a természetes gyógyászat fontosságát, éppen ezért kezelése befejezése után Berlinbe ment, ahol két évig tanulta a természetgyógyászatot. Hazatérve Budapestre, elkezdte terjeszteni a természetgyógyászattal kapcsolatos ismereteit, sőt megalapította a második Kneipp egyesületet is. Először Lippán, majd Cegléden aztán Budapesten nyit, gőz és kádfürdőt valamint vízgyógyintézetet. Ekkor már újságban hirdetve terjeszti működését és toborozza a gyógyulni kívánókat gyógyintézményeibe.

Számos külföldi szaklap munkatársa, valamint a hazai Kneipp újságban is rendszeresen ír. Könyvei jelennek meg a meleg, hideg és gőzfürdők előnyeiről, valamint bizonyos betegségek kezelési lehetőségéről, szigorúan a természetes gyógymódot alkalmazva. Egyetlen utazással kapcsolatos műve, a jelen bejegyzésben bemutatott „Utirajz és Kalauz” című, amelyben is dominánsan jelennek meg az egészségre vonatkozó tanácsai. Élete utolsó szakaszáról és halálának időpontjáról nincs információ.

Részlet a könyvből:

„Itt újra hajóra szálltam, hogy Morcotoba utazzam. Az egész hajóutam végtelen vadregényes, sziklák között vezetett végig. Zord, magas, fiatal erdővel bevont hegyek néznek le a tó vizébe jobbra-balra. Sehol egy gyalogösvény vagy út a hegy oldalán nem látható. Az egész Lugano-tó több remek öblével és vadregényes hegyeivel felveszi a versenyt a Férvaldstetti-tóval, sőt sok részben még szebb.

Trieszt
Velence

Utamban a tó egyik öblének végén fekvő kies völgy kezdetén, a magas hegyek közé ékelve fekszik Porto, mely szintén nagyon bájos kis olasz üdülőhely, több szép villával, szállodával és villanyvasuttal. Innen hajóm Morkoto, végtelen kedves, festői fekvésü kis városkájaba érkezett. Itt kiszálltam, hogy gyalog folytassam utam Luganoba. Morkoto városka teljesen a tó partján fekszik, árkádos házakkal és keskeny utcákkal. Felette a hegy oldalában, végtelen bájosan trónol a Madonna del Saso, gyönyörű bucsujáró temploma, érdekes márványoszlopokkal és képekkel. Közvetlen mellette van egy ősrégi temető, szebbnél-szebb kriptákkal és sirkövekkel. Innen utam teljesen a vadregényes tó partján vezetett, mindenütt több kedves kis villával találkoztam, melyek oly festőien, oly ideálisan feküsznek itt a tó partján, a meredek sziklák aljában, hogy megirigyeltem lakóit.

Verona
A Garda-tó

Melidebe érkezve, gyönyörű festői kép tárult elém. Jobbról, Como felől, egy vadregényes völgyből jön ki a Gotthárd-vasút egyik fővonala s azután több hidon és töltésen átvágja a tavat és Melidébe érkezik s innen tovább megy Luganoba. A vasut felett trónol a Monte Genereso festői hegycsúcsa, rajta két nagy szállodával, melyek a Lugano-tó körüli hegyek közül a legszebb kilátást nyujtják, hova egy teljesen külön kis hegyi pálya is vezet fel. Melide községe több szép épülettel bir. Óriási borpincéi nagy kereskedést űznek egész Sveicban. Itt végre alkalmam nyilt a tóban felfrissiteni magamat. S egyuttal gyönyörködtem is a vidék vadregényes szikláiban.

A Comói-tó
Földpiramisok Merano közelében

Délután 5 óra felé Lugano külső részébe érkeztem, ahol pár szép remek kastély trónol a hegyoldalon. Gazdag angolok és amerikaiak tulajdona.

St. Moritz
Lugano

Lugano talán a legkisebb, legbájosabb város és gyógyhely, amit életemben láttam. Luzern, Locarno, Merán, Posen, Salzburg, Innsbruck, Berchtesgaden, ezek mind elsőrendű, szép helyek, de Lugano ezeken is túltesz a vadregényes hegyevel és keskeny, bájos tavacskájával. Nem számitva a város remekül épült részeit, de maga a tó, a közvetlen mellette levő magas hegyektől dél, kelet és nyugat felé úgy körül van véve, hogy Luganoból négy gyönyörű hegycsúcs is látható, melyek mindegyikére külön kis vasút vezet fel. Igy ha a remek tópartra (strandra) kiülünk, megy ritkitja párját, úgy először is szembe ötlik a Monte Generesso 1000 m., második jobbról a Monte Salvatore 950 m., harmadik közvetlen balról a Monte Bree 973 m. és végre a negyedik, a Monte Casle 1048 m. magas, mindegyik szállodával. Nálunk, Magyarországon még a Tátra Szalóki csúcsra is talán csak most fognak vasutat felépiteni. De itt az élelmes sveici négyei is épitett, hogy minél jobban lekösse az ott időző utazókat.”

Bernina-hágó
Merano

Ujváry Aladár másodikként alapított a Kneipp féle természetes gyógymód népszerűsítésére Egyesületet Magyarországon. A Kneipp módszer alapja egy közel 300 receptből és gyógymódból álló vízkúra volt, amely a hideg és a meleg víz váltakozása által előidézett ingerek elvén alapult/alapul. A váltott hőmérsékletű fürdőkön kívül borogatásokat, pakolásokat és gőzfürdőt is alkalmaz a módszer, amely a tapasztalatok alapján serkenti az anyagcserét, élénkíti a vérkeringést, erősíti az immunrendszert. A bizonyított egészségjavító hatáson kívül a Kneipp kúra kiváló közérzetet is biztosított a kezelésen részesültek körében. Az első ilyen egyesületnek József Főherceg állt az élén, de ennek a tömörülésnek elsősorban a magasabb körök voltak a tagjai, illetve a kedvezményezettjei. Az Ujváry által létrehozott egyesület arra törekedett, hogy a munkásosztály is megismerje és használja a természetes gyógymódokat. Az egyesületbe való belépés 1 koronába került, majd évenként további 3 korona volt a tagdíj.

Sils-tó
St. Moritz

A szerző munkája alcímében gyakorlatilag leírja teljes útvonalát. Az utazás Budapesten veszi kezdetét, majd a Balaton mellett végig vonatozva egy rövid nagykanizsai pihenőt követően hagyja el az országot. Prágerhofban ( a mai Pragersko, Szlovénia) száll át a Trieszti vonatra. Trieszten át aztán Velence következik. Innen továbbindulva bejárja Olaszország számos városát és természeti látnivalóját. Az utazás következő fontos állomása Svájc, ahol sok időt tölt el a szerző az Alpokban való túrázással, majd ezt követően a mai Ausztrián keresztül tér haza ismét Budapestre. A nem sokkal hazatérése után megjelenő könyvében aztán beszámol a látottakról és az átélt élményeiről, de konkrét adatokat és javaslatokat is ad az olvasónak, a szállásokról, fürdőkről, éttermekről, egyéb látnivalókról és a helyi közlekedés lehetőségeiről is. Ujváry Aladár műve összességében egy érdekes és sok információt tartalmazó útirajz lett, mely a szerző szerint „a kontinens legszebb vidékét” mutatja be az olvasó számára.

Bécs
Bécs

Ujváry Aladár művében az utazás mellett az egészség is jelentős szerepet kap. A könyv gyakorlatilag egy útinapló és egy prevenciós kiadvány keveréke, amelyben az aktuális helyszínek kapcsán a szerző mindig megfogalmaz egészségügyi tanácsokat is az utazóknak. A mai szemmel sokszor közhelyszerű jó tanácsok, mint például, hogy a szeszes ital fogyasztása nem ajánlott hegymászás során, vagy éppen a réteges öltözködés és megfelelő lábbeli használatára utaló tanácsok, megmosolyogtatóak, ugyanakkor az 1900-as évek elején még nem voltak annyira alapértelmezettek, mint ma. A mű korabeli értékelése is kettős. Izgalmasnak és érdekesnek tartják az utazás leírását, azonban a könyvbe kevéssé passzoló egészségügyi tanácsokat már nem erősségeként említik a műnek, valamint azt is zavarónak említik, hogy rendszeresen utalásokat tesz a szerző a nála beszerezhető egészségmegőrző készítményekre és kiadványokra, amolyan burkolt reklám formájában. Tény, hogy a mű egy furcsa keverék, amelyben egy útleírás, egy útikalauz és egy preventív célú egészségügyi könyv egyszerre jelenik meg, azonban mindezek ellenére jól olvasható és mulatságos a mű. Akinek kezébe akad a könyv az vigyázzon rá, mert egy ritka és különleges könyvről van szó, ugyanakkor bátran ajánlom olvasásra is, hiszen sok érdekes és a mai szemmel megmosolyogtató információt tartalmazó, furcsa de olvasmányos útleírás Ujváry Aladár „Utirajz és kalauz” című műve.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment