Könyvek

Ismét egy Vértesi mű, akarom mondani Virter. Aki rendszeres olvasója az ELBIDA projektnek az biztosan emlékszik rá, hogy Vértesi Károly a bácskai ügyvéd és útirajz író, az eredeti Virter családi nevét csak 1885-ben változtatta Vértesire. Addig kiadott két könyve Virter Károly szerzői név alatt jelent meg. E kettő műből következzék most az „Úti képek Olaszországból” című két kötetes munka. A szerzővel szembeni elfogultságom talán már ismert, azaz véleményem szerint egy kitűnő munka ismét a bemutatott mű, de tény, hogy saját korában kapott erőteljes negatív kritikát is. A könyv 1881-ben jelent meg Zomborban, Bittermann Nándor könyvnyomdájából. Az akkoriban 2 forintba kerülő könyv két kötete összesen 672 oldal terjedelmű és képeket nem tartalmaz. Vértesi (Virter) Károlyról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Az éjféli nap országában” című művének bemutatásakor már megtettem, így ott az elolvasható.

Részlet a könyvből:

„Politikus nem vagyok. Legjobb politikának tartom ha a nemzetek sorsát intéző körök a nemzetek jólétét nemcsak szóval, és oly gyakran csak sántikáló következtetésekkel, hanem tényleg is előmozdítják.

Velence – Szent Márk tér

Inkább kivántam látni Kossuthban az ifjú lelkü őszt, ki egykor mint választott kormányzó, az országot kormányozta, bár több jóakarattal mint szerencsével. A trágikum, Kossuth személyétől elválaszthatatlan. De habár a templom ledőlt, az oszlop megmaradt; ősi idők emléke áll egyedül, magasra emelt fővel, épen, erősen, s az utókor, mely nem áldoz többé a régi oltárokon, bámulja az oszlop szépségét és nagyságát, ki reá feltekint, magát törpének érzi. Igy áll Kossuth Lajos a magyar nemzet előtt, mint élő szobor, mint élő hitrege.

Velence – Rialtó-híd

A félvágányu vonat, mely Turinból a várost környező majorságba döczögve visz, inkább kofákkal van rendesen tele mint turistákkal, s ha magyarok mégis többször járnak e vonaton, annak csak az az oka, mert a vonat Turinból 20 percz alatt Kossuthhoz visz.

Torino – Castello del Valentino
Kossuth dolgozószobája

Collegno-al-Baraccone csak pár villa és majorságból áll. A vonat tovább megy, de mi kiszállunk. A ki a magányt szereti, az Collegno-al-Baraconne-ban jó helyen van.

Pisa – Solferino híd

A beretvált képü öreg kapus, ki csengetésünkre Kossuth villájának vasrácsos ajtaját megnyitotta, örömében száját a füléhez menesztette vizitbe, mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk s Kossuthot kivánjuk meglátogatni.

Pisa

Hogy a kapus örömének alkalmi kifejezése nem a borravaló reménységében történt, azt onnét gondolom, hogy nem is mutatta magát, mikor Ihász ezredes az ajtóig kisért bennünket távozáskor.

Róma – Colosseum

Névjegyünket a parkban sétálgató Ihász ezredes vette át, ki örömtelt arczczal sietett azután elénk, s barátságosan fogott kezet.

Róma – Szent Péter tér

A kedves csengő hazai nyelv hallása idegen földön és az igaz, magyar szivélyesség, melylyel Kossuth barátja közeledett felénk, csakhamar felmelegitett bennünket, éreznünk lehetett, hogy itt egy magyar hajlék van.

Genova – Caricamento tér

Csak pár lépésnyit kellett még tennünk s az előcsarnokban voltunk, hol lomb és virág között asztalon, a magyar lapok legujabb számai feküdtek, hogy úgy mondjam, díszes rendetlenségben, miként ez a Casinók olvasóasztalán is megszokott már.

Életkép Nápolyból

A mozaikból kirakott AVE, Pompeji HAVE-ire emlékeztetett, a csarnok átlépésekor. A számüzetésben ishű barát, az egykori szellemes ifú irnok, most pedig Kossuth ápolója és vigasztalója, csakhamar azzal tért vissza, hogy Kossuth azonnal is szivesen lát bennünket. A czeglédi küldöttség arczkép csoportozatának további nézése ezzel abban maradt.

Nápoly

A lépcső Kossuth dolgozó-szobájának e egyúttal elfogadó termének ajtajához vezetett az emeleten. Beléptünkkor irósztalánál ült Kossuth s sajtó alá rendezett emlékiratain dolgozott. A tollat letevén, elénk jött, kezet szoritott s helyet foglalni intett, miközben halvány arczát némi pir boritotta. Engem, ki lassú öregurat véltem személyében látni, meglepett mozdulatainak könnyedsége, tekintetének élénksége s tüzes beszéde.

Nizza

Első szava és kérdése a hazáról volt, és a midőn beszéd közben önkénytelenül is szóba jött a kérdés: miért is él távol a hazától, mindjárt készen volt a felelettel: „hisz kimart abból a nemzet többsége, s mi több, ezt még törvénybe is igtatta”.

Milano – Arena Civica

Beszélgetésünk a politikáról, más tárgyra ment át. Olasz útunkról sokat kérdezett Kossuth. Egy olasz útról sokat is lehet beszélni, Nápoly vidékével, Róma régiségeivel, mindig bőven elegendő anyagot nyújtanak a társalgásra.

Livorno

A szép vidékekről lévén szó, így szólt Kossuth: „nekem is van szép vidékem, nekem is vannak havasaim”, miközben félretolta az ablakok redőit, s oly örömtelt arczczal mutatott az égtartó Mont Blanc és Mont Cenis-re, hogy látszott, miszerint barátja a természetnek. Majd így folytatta: „többször bolyongtam már a havasok közt s annyiszor néztem már ablakomból a havasokra, nem unom meg nézésüket, nagyon szeretem a havasokat”. Megmutatta ezután virágait, melyeket a havasok közt szedett, mi pedig szivélyes búcsúvét után elhagytuk a munka emberét, ismét az ősz bajtárs kisért a park ajtajáig, bevárva a vonat elrobogását is, hogy még egyszer Istenhozzádot inthessen.

Genova

Nem gondoltam volna, mire napló jegyzeteim napvilágot látnak, hogy akkor már bezárult a koporsó födele a nyájas és ritka becsületességeért mindenki, az olaszok és által egyaránt szeretett és tisztelt Ihász Dániel fölött s porladni fog már az, ki a magyar szabadságharczban a pákozdi, schwecháti, piskii, vöröstoronyi, csúcsai, naszódi, gálfalvai, alvinczi, medgyesi és dévai ütközetekben részt vett. Legyen neki könnyebb a föld, mint az élet terheinek viselése volt, melyből sok is jutott neki.”

Firenze

Vértesi korai műve ismét megosztotta a korabeli kritikusokat. Voltak akik dicsérő és elismerő cikkben méltatták a szerzőt, de voltak ismét olyanok is, akik erőteljes kritikát fogalmaztak meg a mű kapcsán. Például a Petőfi-Társaság havi közlönye a „Koszoru” 1881. évi 3. számában ezt írták: „Úti képek Olaszországból cím alatt kétkötetes munkát bocsátott közre Zomborban Virter Károly. Nem tudjuk: úti könyvet akart-e írni Virter úr vagy csevegéseket? de bármi volt legyen szándéka, munkájával nem tett szolgálatot az irodalomnak. Adatai többnyire hiányosak vagy hibásak, arról pedig hogy művében szellemmel találkoznánk, szó sem lehet. Virter igen könnyelmű útazó. Érdeklődését a látott dolgok csak pillanatra tudják lekötni, s ítéletében nem támaszkodik sem biztos alapra, sem jó érzékre. Ezért a művészetek par excellence hazájában nem is igen bíbelődik a műtárgyakkal. Elmondja hol ebédelt vagy vacsorált jól, de a legnevezetesebb műtárgyak csömört keltenek benne s idétlen élcelődésre ösztönzik. Valóságos szánalom fog el bennünket, ha ilyen müveket olvasunk.” Nos, nyilván ez is egy vélemény, én azonban továbbra is úgy érzem, Virter azaz Vértesi Károly élvezetes stílusban írt, nem vitatva a tényt, hogy stílusa egyedi, de éppen ez teszi igazán különlegessé számomra műveit.

Firenze látképe

Az „Úti képek Olaszországból” című művében a szerző bemutatja Velencét, aztán Nápolyt és vidékét, Rómát, Tivolit, Livornot, Pisát, Firenzét, Carrarát, Genovát, Torinót, ahol leírja látogatását Kossuthnál, majd Milánót és a felső olaszországi tavakat, aztán Monacot, Nizzát és Meranot is. Részletes és sok területre kiterjedő a leírások nagy része, így saját korában, az Olaszországba utazóknak, mint útikönyvet is ajánlották. Vértesi Károly a tőle megszokott módon ír a beutazott vidék műemlékeiről, természeti szépségeiről és az ott élő emberek szokásairól is beszámol. Tény azonban, hogy 1881-ben is már nehéz volt Olaszországról újat írni, így Vértesi sem tudott, hiszen addigra már több olyan kötet jelent meg, amely az országot, hasonló szemszögből mutatja be. Mindettől függetlenül azonban Vértesi ezen műve is egy kiváló és korai útleírás. A szerző művét Dr. Virter Lajos váci kanonoknak ajánlja rokoni szeretete jeléül, míg a műből befolyó jövedelmet a zombori jótékony magyar nőegylet alapjának javára adományozza.

Carrara

Vértesi Károly ezen műve az egyszer láttam, megvettem és azóta sem láttam újra, kategóriát képviseli. Aukciókon is kevésszer fordult elő, így kimondottan ritka kötetnek számít. Amennyiben valaki birtokol egyet vagy valaha be tudja szerezni, annak bátran ajánlom, ugyanakkor ez esetben nem fellelhető a mű elektronikus formában, így sajnos ajánlásom vélhetően kevés esetben eredményezi a könyv elolvasását, a beszerzés végtelen nehézsége miatt. Vértesi továbbra is velünk marad, hiszen van még több műve, amely bemutatásra vár az ELBIDA projektben, ugyanakkor a könyvespolcokról az eddig beszerzett példányok elfogytak, azaz a szerző visszatérése csak akkor lehetséges, ha a hiányzó rendkívül ritka kötetek bármelyikét sikerül birtokba vennem. Keresem és reménykedem a sikerben, mint egy amolyan optimista gyűjtő.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment