Múlt héten azzal köszöntem el, hogy visszatérünk Amerikába, mégpedig egy szinte ismeretlen női szerző művének a segítségével. Jakabffy Istvánné olyannyira ismeretlen szerző, hogy életéről csak egészen minimális információval rendelkezünk. Egy biztos azonban, hogy szerzőnk valamikor az 1890-es évek elején elhatározza, hogy fia vizsgája után elindulnak Amerikába. A tervek szerint fiával beutazza az Egyesült Államokat a keleti parttól egészen a nyugati partig. Az utazásuk során átélt élményekből születik meg végül „A nagy számok honában” című útleírás, mely a kevés Amerikáról szóló női útleírások egyike. A könyv 1893-ban jelent meg Budapesten az Országgyűlési Értesítő Kő és Könyvnyomdája Részvénytársaság kiadásában. A 135 oldalas műben számos kép található.
Ez az a pont, ahol a szerző életrajza szokott következni általános esetben. Jakabffy Istvánné életéről sok helyen próbáltam információt szerezni, de nem sikerült. Amit tudunk az annyi, hogy Jakabffy Istvánné vélhetően Makk Gizellaként látta meg a napvilágot. Férje Jakabffy István országgyűlési képviselő volt. Az ő életéről is csak annyit tudunk, hogy 1847 októberében született, majd tanulmányait Bécsben, Esztergomban és Pozsonyban végezte. Sokat utazott, bejárta Európát. Végül 1884-ben a szalkai kerület mérsékelt ellenzéki programmal képviselővé választotta. Képviselőként működött egészen 1892-ig, majd végül 1909-ben halt meg.
A szerzőnő egyetlen ismert képe
Részlet a könyvből:Feleségéről néhány közjegyzői dokumentumot találtam csak, amelyek mindegyik 1909. utáni, így már, mint özvegy Jakabffy Istvánné Makk Gizella szerepel rajtuk. Gyermekük egy biztosan volt, hiszen a műben fiával utazik a szerzőnő, de más érdemi információ nem lelhető fel Jakabffy Istvánné életéről, pontosabban nekem nem sikerült találni. Bárki rendelkezik infóval, azt örömmel veszem. Arcképe művében megtalálható, így legalább egy fotó biztosan létezik róla.
„ San-Franciscoban különben csak az étel drága, mely a luxus jegyében áll. A hétköznapi közönséges étel, a mindennapi rendes szükségletek kielégítése olcsóbb, mint akár Budapesten. A nagy pénzbőségnek és az általános jólétnek dacára, a drágaság nem terjed ki a középes életmódra. Ruha, fehérnemü és apróbb divatczikkek kivételével csak a tulajdonképeni fényüzésnél kezdődik a drágaság.
A brooklyni hid
Ehhez a fényüzéshez számitják a kocsizást is. Jó magam egy körülbelül két óráig tartó parkkocsikázásért 5 dollárt, azaz 12 frt 50 krt fizettem.
A “Columbia”
A drága kocsi legalább jó volt. Lovai pompásak s a kocsis kitünően értett mesterségéhez. Az amerikaiak a trabb-sport mesterei a lovaik a trabbolás valóságos müvészei. Sem én, sem fiam, egész amerikai utunkon nem láttunk egyetlen rosszul táplált vagy elcsigázott lovat. Az ostor inkább a kocsisság szimboluma. Használni csak nagyon ritkán használják. Nem a gyors hajtást, hanem a rendetlen hajtást kifogásolja az amerikai, a kit nem hirdetnek ugyan nagy hangon lótenyésztőnek, a ki azonban jobban megbecsüli és kitünőbben fejleszti lóállományát, mint sok lovairól hires európai nemzet.
Szökőkut a Yellowstone-parkban
A hotelben reggelizés után mindjárt első nap egy kis tájékoztató utra indultunk a városban. Az utcák nagyjában szépek, sőt egyesek, mint például a California-street és a Market-street vetekednek a keleti városok utaival.
Az óriási geyser a Yellowstone parkban
A California-street egyes helyeken olyan meredek, hogy kocsi nem járhat rajta. Ujabban a városi hatóság nagy gondot fordit a terrainszabályozásra és tervei valóságos csodadolgok végzését igérik.
A Yellowstone park nagy vizesései (360 láb)
A boltok nagyszerüek, a kirakatok világvárosiak, az üzleti élet amerikai, az utcai élet is pezsgő és európai arányokhoz képest hatalmas, de korántsem mérhető az amerikai kontinens keleti városainak elszédítő utczai életéhez. Lassubb is, csendesebb is, könnyebben át is tekinthető. A dolog után járók tömegét bőven tarkitják a sétálók, ezek a messze nyugaton is ízig-vérig európaiak.
Egy amerikai vonat
Sok itt az olyan ember, a ki már nagyon is ráér. A King-ek ezek, a koronátlan királyok, a kiknek a pénzeszsák a trónusuk. Az olaj-, bánya-, vasút- és szarvasmarhakingek és ivadékai és hozzátartozóik. Bőségesen megszerezték millióikat és bőségesen költik is.
Indián gyermek
Megnéztük a Porthmuth squaret, San-Francisconak egyetlen történelmi nevezetességü helyét. San-Francisconak csakugyan mint az egész nyugatnak nincs története, és ezért nincsenek is históriai emlékei. A keleti és a déli részek megemlékezhetnek a multról, forradalmáról, háboruiról, a nyugat csak jövőjéről álmadozhatik.
Cable kisasszony chinai leányiskolája (San-Francisco)
A Porthmuth square-n született meg Californiának és az Egyesült-Államoknak az uniója. 1846-ban itt tüzte ki Montgomery az United States csillagos lobogóját, annak jeléül, hogy az a csillagos mező a zászlón egy uj csillaggal, a Nort-Californiáéval szaporodott.
California-utcza San Franciskoban
A városnak van egy mult századbeli emléke is. Nem históriai emlékezetü, csak az embereknek és viszonyoknak a változását hirdeti. A Dolores-és a XVI., utca sarkán egy régi rozzant épület, a Dolores missió háza áll. 1776-ban épitették spanyol missionárusok. Mögötte elhagyott temető terül, porladó sirkövekkel, melyekről az idő letörli lassan a feliratokat.
A régi mormon templom Salt Lake City-ben
Ezek a mulandóságot hirdető szavak egytűl-egyig spanyol nyelvüek San-Franciscóban. Ma már kevesen értik őket, mert a mindenféle hóditó angol faj elhóditotta ezt az országot is. A régi spanyol tartomány ma angol yankee országgá lett, a spanyol büszkeség helyére az a másik lépett, a mely az Egyesült-Államok polgárával azt hiteti el, hogy nemzete az első a föld kerekén.”
Rio Las Animas Canon
Szeretem a női útleírókat. Máshogy írnak, mást írnak. Egészen más szemmel szemlélik a világot, és ami egy férfinak fel sem tűnik, az lehet, hogy nekik szemet szúr. Jakabbfy Istvánné műve nem állítom, hogy valami egészen katartikus dolog, de olvasmányos és számos ponton élvezetes írás. Érdekes humora van a szerzőnek, amely miatt az ember időről-időre elmosolyogja magát olvasás közben, ugyanakkor pedig néhol túlzottan részletes leírása már-már unalomba fullasztja a művet. Az utazás Pozsonyban indul, ahová a szerzőnő még férjével utazik, hogy fiúkat úgymond „magukhoz vegyék”, aki éppen túljutott a vizsgáin. Pozsonyból a család Bécsbe utazik, ahol elbúcsúzik a férj. Anya és fia Hamburgba mennek, ahonnan aztán a „Columbia” nevű hajón utaznak New-Yorkba. Az előkészületek és a hajóút nagyságrendileg a mű ¼ részét teszik ki. New Yorkból aztán a Niagara vízesés megtekintése után Chicagóba utaznak, majd egyenesen San Francisco felé veszik az irányt, bár menet közben beiktatnak egy rövid kirándulást Yellowstone-ba. San Franciscoból Salt Lake City-n keresztül Denverbe mennek, ahol pár napot szerettek volna eltölteni, de nem sikerült szállást találni, így továbbutaztak New Yorkba az eredeti kiindulópontra. Onnan aztán ugyanazzal a hajóval, amivel mentek térnek haza Európába, pontosabban Southamptonba, hiszen Hamburgban éppen kolerajárvány volt. Végül Berlinben már várja őket Jakabffy István, ahonnan a család közösen utazik haza Budapestre.
Amerikai vadász
A leírt út, mind kilométerben, mind időben jelentősnek mondható, ugyanakkor ehhez képest a mű aprócska terjedelmű. Jakabffy Istvánné nem mutatja be mélységében az országot, nem ír minden momentumáról az utazásnak, hanem amolyan jegyzetszerűen rögzíti csak az utat. Néhol részletez csak egy-egy epizódot útjáról, ami éppen megragadta. Ilyen tipikusan a vonatok és a szállások kényelme, valamint az amerikaiak jelleme. Sokszor olvasás közben tényleg úgy érzi az olvasó, mintha csak úgy átrobogna az országon. Mindettől függetlenül egy kellemes és olvasmányos műről beszélünk. Ajánlanám is sokaknak, azonban egy kimondottan ritka műről beszélünk, amely ismereteim szerint, sehol nem érhető el online felületen sem, elektronikus formában. Így sajnos az ajánlásom némileg elméleti síkon marad, de mégis azt mondom, hogy aki hozzájut, az olvassa bátran, mert érdekes a könyv, emellett vigyázzon is rá, hiszen egy kevés példányban létező könyvritkaság, Jakabffy Istvánné „A nagy számok honában” című munkája.