2019. június 9., vasárnap

Három főváros

Berlin, Kopenhága, Drezda


Legutóbbi Vértesiről szóló bejegyzésemet azzal zártam, hogy a blog hátterét adó gyűjteményemből kifogytak a szerző művei, így új kötetének a bemutatása csak akkor lehetséges, ha sikerül azt beszereznem. Nos, a szerencse rám mosolygott és sikerült fellelnem egy hiányzó és nagyon ritka művét Vértesinek, így folytatom is kedvenc szerzőm életművének a bemutatását. A régóta keresett mű „Három főváros” címmel jelent meg, amelyben a szerző északi utazásának egy szeletét ismerhetjük meg, elsősorban Berlin, Koppenhága és Drezda városokra fókuszálva. A könyv 1903-ban Budapesten jelent meg, ifjabb Nagel Ottó Könyvkereskedésének a gondozásában, míg a nyomdai feladatokat ez esetben is Bittermann Nándor és Fia Könyvnyomdája látta el Zomborban. A 112 oldalas aprócska méretű könyvben 26 kép található. Vértesi Károlyról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Az éjféli nap országában" című művének bemutatásakor már megtettem, így ott az elolvasható.




Részlet a könyvből:

„Az Elba partján az óvárosban állok s várom a gőzös indulását. Mulatságból olvasom a hajók nevét a hajókerekek dobján. Hallgatom a habok halk locscsanását. Nagy csomó ember ácsorog körülöttem. A város mindkét parti látképe terül el a szemem előtt. Egy tekintetre sokat látok, akár Budapesten a dunaparti korzón.

Siegessaule

A birodalmi gyűlés háza 
Látom a hidakat hetivásáros napi élénkségükkel, látom a kimagasló, patinás kupolákkal zöldelő épületeket, melyeket megismervén, sorra nevezek. A kép közepén uralkodik a pompás Frauen Kirche, azután a különös Zwinger-épitkezés, de az uj múzeum és hasonlóképen az uj királyi palota, a Belvedere a Brühl-féle terrasse-on, az udvari színház, a zöldtetős japán palota s. a. t., de a tekintetem folytonosan visszatér az impozáns tornyú, felső rövid, de magastestü, lapos födelü katholikus udvari templomra, amely akármilyen sajátságos formájúnak is tűnik a szembe, a felső párkányon szabadon álló, nagyszabású kőszentjeivel — melyek messzire ellátszanak — mégis remek egy építkezés. Azt beszélik körülöttem, hogy a fényképészek erről a pontról szeretik lekapni a várost lemezükre, a festőknek is ez adja a legjobb perspektívát. Nézzük hát több ideig, hogy a kép belevésődjék az emlékezetünkbe.

A városháza 
A jelharang megkondult, kisvártatra indulunk. A hajóról még jóidéig látjuk a várost, de azután, a Máriahid alatt a vizkanyarulaton elhaladva, egymásután tűnnek el azok a kimagasodó alkotások, melyeket Drezdá­ban megcsodáltunk.

I. Vilmos császár palotája 
A földélzeten kis leánykák halk, fojtott hangon árulják, lányos lágysággal kínálgatják a képes levelező­ lapokat azokról a tájakról, melyek bontakoznak előttünk. Veszünk válogatva, mert. némelyiken művészi érzéketlenség és verssorok olyantól, aki beletolakszik a poézisba. A levelezőlapon hangulatos, tömör sorokban megírjuk az üdvözlést az Elbáról, piczi hírt adva magunkról, haza­ érkezésünkről. Nem is kell sokat írnunk, a levelezőlapokra, mondom, szellemes és szellemtelen versek vannak nyomtatva, az egyiken turistái szempontból megáll ez az igaz beszéd:

„Die Thaler, die Höh'n,
Die Felsenwand,
Das alles schmückt schön
Den Eibestrand."

Valóban szép utazás esik az Elbán a szászok földén keresztül, fölér egy kis rajnaival. Sokféle a benyomás, melyet szerzünk az Elbán hajózván.

II. Vilmos császár palotája a Lustgarten felől

Trón a lovagteremben 
A  zöldelő előhegyek közt, legelőbb jönnek a szemhatárba a városiak közeli kiránduló helyeinek a zöldbeli restaurácziói, külön az uri osztályé, külön a csinadrattát kedvelő plebejikus népé, (daczára, hogy a drezdai híres képtárban annyi mestermű hirdeti az emberek egyenlő­ségét) s azután azok a kedves, árnyas zöldből, helylyelközzel villaerdőkből kimagasló, előfehérlő nyaralók, a melyekbe menekülnek nyár derekán, olvasztó hőségben a háztengernek lakói. Mikor az idegek lázonganak, jó pihenő esik bennök. Végre következnek a Priessnitz folyócskának az Elbába torkollása után gomba számra a gazdasági épületek. Hegyhátak, magasságok tünnek fel azután; hangoztatják a nevüket, de minek nekünk az?! Közbül kőbányákkal meglikgatott helyek.

A királyi palota kápolnája

Nagy Frigyes szobra 
A viz fölött nevető sirályok lebegnek. Balpartra irányulnak a látcsövek, bükkök, tölgyek magas és mély erdőire, várakra és omladékra, nevető szőlőhalmokra. Közönként kisebb-nagyobb községek; kiemelkedik a látott képekből a szikla magasán uralkodólag fekvő Scharfenberg-kastély s odább — Meissennél — messze terjedő park zöldjéből a még tornyosabb Albrechtsburg. Szépen látszik a dom, az iskola, melyben Lessing növekedett. Loschwitz következik azután nyaraló telepével, soksarkos, formás építkezés. Loschwitz után Blasewitz, Wachawitz, általában több „witz"-el végződő helység, csaknem annyi, mint Bécs körül a sok „ing" végződésű. Első közöttük Pillnitz, villasorral, terjedelmes királyi kastélylyal, melyben a szász király szokott nyaralni. A kastélynak hosszabb a története, mint sok városnak, de mellőzzük ezt, ugy is meglátszik rajta, hogy nagyon vén. A király is inkább a mögötte elterülő kastély-kertért jön ide, melyben — mondják — száz éves kamélia törzse van. Ezt ugy elhiszem, mint azt, hogy Meissenben minden iskolamester büszke arra, hogy Lessing ott tanult, de hogy magnolia-fa, Olaszország legnagyobb és legszebb virágfája ezen az éghajlaton — ahol télen az Elba jege zajlik —- virágot is hozzon, sehogysem tudtam elhinni.

A régi muzeum III. Frigyes Vilmos szobrával

A tözsde palotája 
Pompás kilátások nemcsak alulról fel, de mondják, még szebbek felülről le az Elba-völgyre. Porshergről például 300 helység és 200 hegycsúcs látszik. A parton szaladó, el-el tűnő, meg-meg előkerülő vonat járása igen szép. Schandau városnál, az Elbán keresztül vetett vashídon, fejünk fölött dübörög a gőzkocsi. Ezen a vizi útvonalon, melyet a szászok földén Bodenbachig tettem meg, engen minden urasági kastélynál jobban érdekelt a tulajdonképeni Szászországi Svájc. Látszik legszebb részlete a hajóról. Lehet rajongani a természet ölén Természet-asszonyért.

Amalienborg

Örsted Parken 
Itt a kettős Basteifelsem melynek egyikem a folyam partjáról egész meredeken és merészen, égbetörő magaslatán, rácsozott, zászlós helyről, isteni kép lehet a lelátás. Most is annyian vannak a szük magason, a hányan csak elférnek. Kiránduló társaság, urinép, napernyős nő- világ, lelkes turistahad. Felrajzolva én is láttam az onnét való kilátást, a Königstein, Liliensleiu, a Zschirnslein csonka-kupos hegyek magasára, folyóvíznek mélyére. De még talán ennél is szebb a folyó tükréről a fölnézés! Nyakunk megfájdul a fejünknek hátracsavarásától. Ez is olyan sziklamagaslat, amelyet legjobban lehetne hanyattfekve nézni. A kettős kőtorony sok rétegéből, a geologus mennyit tanulhat! Ha nem volna már annyi idő mögöttem, kiszállnék.

Rosenborg 
A magaslatokat a mélység fölött a Basteibrücke köti össze. Iveken nyugvó, megcsodálni való hidalkotvány, preparált természeti szépség. Az ivek lába azokon a nagy sziklatuskókon nyugszik, melyek hasonlóképen a mélységből nőttek fel, hogyan és miképen? egymagukban, mondja meg a geológus, és ha ez se tudja, maga a teremtő Isten. A természet és az emberi kéz mesterkedésének egyöntetű, merészen remek kivitele. Üljön ünnepet az emberi agy ilyennek a láttára.

Thorwaldsen muzeuma

Márványtemplom 
A közönség jókedvűen sétál a kőhidon, amely elenyésztette alatta a mélységet. A hová előbb csak kő­száli sas szállt le pihenni, ott most az ember lelke gyönyörködik a természet szeszélyes voltában és a gondolkozó fő csodálkozik az utolérhetlen kéz világraszóló alkotásán.

Siegesdenkmal 
Ekközben az ég lángba borult Nyugaton. Az ég elmélyít, a hajó elringat.

Wettin-obeliszk 
A Szászországi Svájcznak ez a kicsi, de fölötte érdekes részlete, s a rajta elömlött rózsatenger, legyen, lelkemben életre keltett éjszaki utamnak a méltó befejezése.”

Belvedere 
Vértesi Károly a blogban bemutatott első műve, vagy pontosabban műpárosa az „Az éjféli nap országában” főcímmel megjelent könyvek voltak. Elsőként a Svédországról, majd azt követően a Norvégiáról szóló rész jelent meg az ELBIDA projektben. Vértesi Károly több magyar írótársával együtt, a Magyar Írók és Hírlapírók Társaság tagjaként, 1897-ben Stockholmba utazott a IV. Nemzetközi Sajtókongresszusra, mely északi utazás eredménye lett az „Az éjféli nap országában” című műpáros. Az északi utazása során azonban nem kizárólag csak ezt a két országot utazta be Vértesi, hanem eljutott Dániába is, valamint természetesen átutazott Németországon is. A „Három főváros” című munka lényegében, a szerző északi utazásáról született művek egyike, pontosabban az említett útról született első mű, hiszen a kötet megjelenését követő évben jelent csak meg aztán a már említett „Az éjféli nap országában” főcímű dupla munka. Az északi utazásáról tehát összesen három könyvet jelentetett meg Vértesi Károly.

Johannes Strasse

Zwinger 
A „Három főváros” nem a legjobb műve a szerzőnek, de az egyik legritkább. Természetesen objektív számadatokkal nem rendelkezem a kiadott példányszámról, de vannak tények, amelyek alátámasztják a kijelentésemet. Napi szinten keresem, kutatom az ELBIDA projekt hátterét adó gyűjteménybe passzoló műveket, immár ötödik éve. Eddig egyszer sem volt lehetőségem megvenni a művet, sőt nem is láttam azt soha. Kutakodva az aukciós archívumokban is azt találtam, hogy mindössze 3 esetben szerepelt árverésen a kötet, 2008-ban, 2011-ben és most 2019-ben. Nem meglepő tehát, hogy végtelenül boldog vagyok a beszerzett kötet kapcsán, hiszen így tovább nőtt bennem a remény arra nézve, hogy sikerül valamikor egy teljes Vértesi életművet a könyvespolcomon tudni. Már csak három mű a hiányzik.

Palota a Königlicher grosser Garten-ben

Városi kiállitási épület 
Ahogy már jeleztem, véleményem szerint nem a legjobb műve Vértesinek a most bemutatott „Három főváros”című munka, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy rossz lenne. Vértesi egyedi stílusa, furcsa humora és különös gondolatmenete számomra mindig igazi olvasmányélményt jelent, de tény hogy vannak a művei között színvonalbeli eltérések. Ezen művéről semmi korabeli információt nem találtam, sem dicsérő, sem kritizáló cikket, ugyanakkor személyesen azt érzem, kicsit szűkre fogta a terjedelmet, ezért az olvasónak könnyen támadhat olyan érzése, hogy a szerző felszínesen ír. A könyv tiszta szövegterjedelme 100 oldal (a maradék 12 oldal, idegen szavak tára és saját könyveinek reklámja), melyben, a három nagyvárosban, és egy rövid elbai hajóúton látottakat írja le a szerző. Az a szerző, aki például Konstantinápolyról egy közel 300 oldalas kiváló könyvet ír. Szóval azt gondolom, a szűkös terjedelem ez esetben a minőség rovására ment.

A királyi kastély Pillnitzben 

A mű mindettől függetlenül Vértesi Károly kedvelőknek kötelező darab, mindenki másnak pedig csak ajánlott. Természetesen tudom, semmit nem ér az ajánlás, ha nem lehet a művet beszerezni. Vértesi ezen műve könyv formájában valóban extrém nehezen beszerezhető, ugyanakkor a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában megtalálható és ingyenesen letölthető a nagyon ritka kötet. Töltsétek és olvassátok bátran. Reményeim szerint nem kell éveket várni újabb Vértesi Károly művét bemutató bejegyzésre, de tény, hogy a hiányzó kötetetek beszerzéséhez nem elég, ha a forrás rendelkezésre áll, hanem végtelenül nagy szerencse is kell hozzá. Keresem, kutatom és remélem hamarosan a szerencse is mellém szegődik. Ha így lesz, értesülni fogtok róla. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése