Elbeszélések, utirajzok, megemlékezések
Érdekes műre bukkantam nem olyan rég egy antikvárium online felületén. Szerzője Falk Zsigmond, akinek a neve ismerős lehet már a blog olvasóinak, illetve az útleírások világában tájékozott olvasóknak, hiszen Falk három kiváló művet is jegyez, a klasszikus útleírások világában. Az ELBIDA projekt olvasói már mindhárom művét megismerhették. Elsőként a „Budapesttől-San Franciskóig” című munka került a blogban bemutatásra, majd jött az „Oroszország” és végül a „Budapesttől-Lisszabonig” című műve a szerzőnek. Az utolsó Falk Zsigmond műről tett bejegyzésemet azzal zárom, hogy búcsúzunk a szerzőtől, hiszen a három bemutatott útleírásán kívül nincs több a blog tematikájába passzoló könyve. Nos, itt ismét tévedtem, hiszen előkerült egy újabb műve a szerzőnek, amely bár nem egy önálló, eddig ismeretlen útleírása, hanem egy amolyan visszaemlékezésszerű gyűjteménykötet. A „Levelesláda” címen megjelent kötetben Falk Zsigmond már megjelent elbeszéléseiből, útirajzaiból olvashatunk részleteket. A szerző 50. születésnapja alkalmából kiadott mű tehát egyfajta visszaemlékezés az addigi írói munkásságára. Az útleírásai közül, kettő kap szerepet ebben a kötetben. A mű 1921-ben jelent meg Budapesten a Rózsavölgyi és Társa könyvkiadó gondozásában. A 311 oldalas könyvben számos kép és rajz található. A rajzokat Kolossy Sándor és Honti Nándor készítette. Falk Zsigmondról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „Budapesttől San-Franciskóig” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.
Részlet a könyvből:
Jó néhány esztendeje már, hogy a látás és tudás vágyától hajtva, messze utakat jártam be prüszkölő gőzparipákon, megpihenve itt-ott s figyelmező szemmel keresve s bámulva a természet szépségeit, meg az emberi munka csodás alkotásait.
 |
| A Newskij Prospekt Szentpéterváron |
Egyik ilyen utam a Puskinek, Lermontovok, Dosztojevszkik, szóval a bocskoros zsenik hazájába vitt. Összejártam a nagy hideg birodalmat keresztül-kasul: Varsótól Nizsnij-Novgorodig, Odesszától Moszkváig és Szent-Pétervárig.
 |
| Veliki Iván tornya Moszkvában |
Pétervári tartózkodásom utolsó napjaiban szántam rá magamat, hogy meglátogatom őstestvéreink zordon földjét: a tavakkal, nyíresekkel gazdag Finnországot. Ezt az utamat mondja el az itt következő naplóm:
 |
| A troika-fogat |
…Délután félkettőre járt az idő, mikor kocsiba ültem, hogy a Néva-csatorna hajóhídjához hajtassak. Az aránylag rövid úton is azzal szórakoztam, hogy jobbra-balra nézegetve, mentől több érdekességet sűritsek össze az emlékezetemben.
 |
| A volt orosz cárok szentpétervári téli palotája |
Az ide-oda száguldó kocsik között különösen egy ragadta meg figyelmemet, egy igen ízlésesen feldíszített troika-fogat. Troika alatt egy négy kereken járó orosz szerkezetre készített kocsit kell értenünk, amelybe három lóva befogva, még pedig úgy, hogy a jobbról és balról befogott lovak galoppban járnak és fejüket kifelé hajtják, míg a középen befogott ló rendesen trapban folytatja útját. Ilyen troikákkal a téli havazások alkalmából, mikor persze a kereket a szán helyettesíti, gyakran lehet találkozni, nyáron azonban a ritka kivételek közé tartoznak. Nyáron csakis a teherkocsi-troikákat lehet látni, ezek t.i. oly járművek, melyek elé három lovat fognak, de csakis azért, mert két ló a terhet nem bírná húzni. A fogás itt is a troikához hasonló módon történik, csakhogy természetesen a lovak nem vágtatnak és nincsenek olykép betanítva, mint a luxus-troikáknál.
 |
| A troika-fogat |
Fél háromkor Nordkusten nevű hajónk felvonta vitorláit és útnak indultunk. Egy apró kis gőzhajó volt, melyen alig fér el több ötven utasnál, de amelyen mindössze csak huszan voltunk és így bőséges hely jutott mindnyájunknak. Vala a hajón egy kis dohányzó, egy kis hölgyterem, egy zongorával ellátott kis szalon. A fedélzeten sétálni is lehetett; mindamellett az egész hajó alig volt oly nagy, mint azok a hajók, amelyek nálunk rendesen a Margitsziget felé közlekednek.
 |
| A II. Sándor orosz cár emlékére emelt templom Szentpéterváron |
Páratlan szép látvány volt, mikor elhagytuk a kikötőt, szemeink elé tárult az a számlálhatatlan fellobogózott hajó s a háttérben büszkén emelkedett ki Szent-Pétervár, a hatalmas város. Csak lassan haladhattunk végig a Néva kanálisán. Utunk egész Kronstadtig két órát vett igénybe s folytonos üdvözlésekkel telt el, amint egy-egy fellobogózott hajó mellett haladtunk el. Kronstadton túl kiértünk immár a Keleti-tengerre és megkezdődött a rendes hajózás. Ekkor már négy óra elmult volt és csakhamar megkondult a harang, mely ebédhez hívott. A kicsin, kedves ebédlő közepén egy asztal állott, amelyen felhalmozva találtunk a legkülönbözőbb és legízletesebb, hideg halakból, rákokból és egyéb hideg ételekből, kaviárból, retekből, sajtból és vajból álló büffét, melyből kiki tetszés szerint kiválaszthatta előételét. Az egész oly ízlésesen volt elhelyezve, virágokkal díszítve és elrendezve hogy bármely fejedelmi asztalon helyt foglalhatott volna. Az ízletes ebéd aránylag olcsó volt.
 |
| II. Katalin cárnő szobra Szentpéterváron |
A délután roppant gyorsan mult el a tengeri panoráma csodálása közben. A Keleti-tenger a nyugodtabbak közé tartozik, a hajóknak egyedül arra kell különösen ügyelniök, hogy a lépten-nyomon kiálló szirteket ügyesen ki tudják kerülni. Az úton folyton látni lehetett a távolban szárazföldet; a kép így már sokat veszt a zordonságából; ezt az utat még a kevéssé bátrak is megtehetik s kivehetik részüket a tengeri út kiváló élvezetéből.
 |
| Nagy Péter cár szobra Szentpéterváron |
Naplemente előtt ott álltunk mindnyájan fedélzeten és ámulva néztük a természet pompás csodáját. Ilyenkor mindenkit szinte ihlet száll meg, közlékennyé lesz a leghallgatabb is, beszélni szeretne és sajnálja, hogy nincs oldala mellett az, akivel legszívesebben beszél, nincs oldala mellett az, akinek kitárhatja szívének minden érzelmét.
 |
| Izsák temploma Szentpéterváron |
Kár, hogy nem soká élvezhettük ezt a nagyszerű látványt; hamar elsötétedett, tíz órakor pedig mindenki aludni tért, mivel Helsingforsba a hajónk másnap öt órakor kellett megérkeznie és mindnyájan korán akartunk kelni, hogy a nap felkeltét is megbámulhassuk.”
 |
| Szent-Pétervár: A tőzsde |
Szeretem Falk Zsigmond műveit. Semmi extra nincs bennük, mégis olvasmányos és élvezetes könyvek. Utazott és mindezt leírta, mégpedig kimondottan jó színvonalon. A „Levelesláda” című könyv természetesen nem egy önálló mű, hanem egy gyűjteménykötet, amolyan születésnapi “best of” válogatás. Az adott részlethez vezető szöveg új, de maga a történet a már megismert művekből átemelt, szó szerinti idézet. Persze aki olvasta Falk útleírásait, annak ismétlés lesz, ugyanakkor, ha valaki elsőként ebben a kötetben találkozik a szerző útleírásaival, meggyőződésem, hogy kedvet fog kapni a teljes “útirajz trilógia” elolvasásához.
 |
| báró Nyáry Gyuláné ex librise |
A „Levelesláda” című kötete a szerzőnek, nem számít nagyon ritkának, ugyanakkor azért nem is egy gyakran felbukkanó Falk Zsigmond kötetről beszélünk. Zárójelben jegyzem meg, hogy a gyűjteményben található mű további érdekessége, hogy a néhai báró Nyári Gyuláné ex librisét hordozza magában. Báró Nyári Gyuláné vélhetően nyáregyházi báró Nyáry Gyula a főrendiház jegyzőjének volt a felesége. Falk Zsigmond ezen kötete sokaknak lehet ajánlott, hiszen nem szorítkozik a válogatás csupán a szerző utazással kapcsolatos munkásságára, hanem széleskörű szépirodalmi tevékenysége is bőven megismerhető belőle, így izgalmas mű lehet a szerző szépirodalmi munkásságáért rajongó olvasók számára is. Az utazásai közül csak kettő, az amerikai és az oroszországi jelenik meg a gyűjteménykötetben, a portugáliai nem. Érdekes kérdés, hogy az miért nem kapott minimum egy fejezetet ebben a gyűjteménykötetben, ugyanakkor az is tény, hogy nélküle is megfelelő kedvcsináló Falk Zsigmond műveihez. Sajnos ez a gyűjteménykötet nem fellelhető elektronikus formában egy online archívumban sem, így akinek nincs meg a könyv, az csak az antikváriumokban vagy internetes vásártereken való sikeres kutakodásban reménykedhet. Végül, egyszer már megtettem, most ismét megteszem és búcsúzom Falk Zsigmondtól, mint szerzőtől az ELBIDA projektben. A blogban is bemutatott művei amolyan alapművek a témában, így mindenki olvassa bátran őket.