2019. június 22., szombat

Séta a világ körül

Joseph Alexander Hübner követjárásai


Az ELBIDA projektben megint egy másodközlés következik. Az Élet és tudomány című hetilap LXXIV. évfolyamának 14. számában jelent meg újra a témában írásom. A blog hagyományait követve az ELBIDA projekt hátterét adó gyűjtemény egyik különleges antik útleírása volt a cikk főszereplője ismét. Ez alkalommal gróf Hübner Sándor, „Séta a világ körül” című izgalmas  munkájára esett a választás. A megjelent írást bővített illusztrációval, de változtatás nélkül és a szerkesztőség engedélyével közlöm.

A kétkötetes mű, díszes kötésben


Josef Hafenbredl neve vélhetően keveseknek mond bármit is, holott híres osztrák követ és utazó volt, aki még diákkorában Joseph Alexander Hübnerre cserélte nevét. Történelmi fordulókban igencsak gazdag diplomatamúltjának köszönhetően olyan helyekre jut el, olyan személyekkel találkozik, és olyan összefüggéseket fogalmaz meg az 1870-es években, amelyet utazó előtte nem tett meg. Úttörő jellegű könyveiből az olvasó megismerheti Amerika számos vidékét, az oly sokáig elzárt Japánt vagy éppen Kína folyton nyüzsgő városait. Műveivel beírta magát az utazási irodalom nagyjai közé.


gróf Hübner Sándor
Az 1811-ben született Josef Hafenbredl iskolái elvégzését követően – immár Joseph Alexander Hübner néven – hamar kitűnt tehetségével, amelyre maga Metternich herceg is felfigyelt és elnöki irodájában alkalmazta. Így indult diplomáciai karrierje, amely során előbb 1837-ben követségi titkárként Párizsba, majd 1841-ben Lisszabonba, aztán három évvel később mint főkonzul Lipcsében szolgál. 1848-ban Milánóban tartózkodik, amikor kitör az olasz forradalom. A fölkelők túsz gyanánt letartóztatják, de néhány hónap múlva kalandos körülmények között kiszabadul egy fogolycserének köszönhetően. Szabadulását követően a fővárosba siet, ahol az októberi bécsi felkelés miatt menekülő V. Ferdinánd és családja kíséretében Olmützbe tart. Azon kevés beavatott személy közé tartozik, akik előre tudták V. Ferdinánd lemondását, sőt ő szerkesztette a lemondási oklevelet.

Az eredeti francia nyelven megjelent könyv
A magyar forradalom leverését követően 1849-ben Párizsba utazik, majd néhány hónap múlva már Ausztriát képviseli nagykövetként a Francia Köztársaságban, egészen 1859-ig, amikor is az olasz–francia hadüzenetet követően a kormány visszahívja. A háború alatt előbb római nagykövetté nevezik ki, de rövid idő múltán onnan is visszaszólítják. Bach felmentését követően az őt váltó Goluchowski belügyminisztersége alatt, 1859. augusztus 21-én rendőrminiszterré nevezik ki. A miniszterségről azonban két hónap múltán lemond. Bár 1865-ben nyugdíjba vonul, mégis újabb nagyköveti megbízatást kap, mely során a Szentszéknél képviselte Ausztria érdekeit. Vatikáni megbízatásáról 1867-ben visszahívják, ekkortól kezd életében az utazás és az írás központi szerepet kapni. 

Látogatása célja

Első nagy utazását a Séta a világ körül című művében, útinaplószerűen dolgozza fel. Az eredeti, francia nyelven megjelent mű 1871-ben került a párizsi könyvesboltok polcaira Promenade autour du monde címmel. A könyv nagy sikert aratott a kor olvasóinak körében, így rövidesen angol, majd német nyelvre is lefordították. A Földet megkerülő vállalkozásába az olvasó 1871. május 14-én kapcsolódhat be, amikor Hübner a corki kikötőben várja a felszállást a China gőzhajóra, amellyel első célállomása, New York felé indul. Amerika, Japán és Kína bejárását követően 1872. január 13-án érkezik vissza Európába, Marseille-ba a Tigris nevű hajó fedélzetén. Hübner az utazást megelőzően minden célországhoz kapcsolódóan mint jó diplomata, megfogalmazza „látogatása” céljait: „Utazásom vagyis inkább a világ körüli sétámnak czélja: hogy a Szikla-hegységen túl, a Sierra Nevada őserdeiben meglássam a polgárisodás küzdelmeit a vad természettel; hogy a felkelő nap országában lássam nehány nevezetes ember bátor kísérletét, kik nemzetöket rögtönözve akarják a haladás ösvényére terelni; hogy a mennyei birodalomban megfigyeljem a rejtett, de folytonos, többnyire szenvedélyes, de mindig daczos ellentállást, mely a khínai szellem és a betolakodó európai polgárisodás között fennáll.”

Hübner az 1856-os párizsi békeszerződés aláírásán (Édouard Dubufe festménye)
Hübner a középen, hátul álló vékony, magas férfi
Hübner remek stílusban írt, ráadásul éles megfigyelő képességének köszönhetően olyan dolgokról is beszámol, amelyet előtte kevesen fogalmaztak meg. A szerző nem egy Lóczy Lajos-szerű földrajztudós, aki utazása során új földrajzi felismerésekre jut, de nem is egy Almásy László-féle felfedező, aki hihetetlen bátorsággal vág neki az ismeretlennek. Báró Hübner Sándor – ahogy nevét 1884-ben a magyar olvasóközönség megismerte a Séta a világ körül fordítójának, Toldy Lászlónak köszönhetően – utazása során sem más, mint egy diplomata, aki nem felfedez, csak megfigyel és e megfigyeléseiről útinaplójában beszámol.

Az oroszlányok vidékén

Hosszú útja során mindig csak ott jár, ahová kényelmesen, hajón, vonaton, kocsin vagy éppen lovon el lehet jutni. Amerikát keresztülszeli New York, Washington, Chicago, Salt-Lake City, Corinna és San Francisco érintésével: „Új-Yorkban az idegent, mindjárt megérkezése napján a Központi-parkba, Washingtonba a Capitóliumba, Chicagóban a gabnatárakba, San Franciscóban Cliffhouseba vezetik. A legérdekesebb látnivalók az „oroszlányok” mint azt Amerikában mondják. Én részemről Cliffhousenak adom az elsőséget. Ennél sajátszerűbb és egyszersmind vonzóbb valamit még nem láttam. Itt a természet mindent megtett, ami lehetséges volt. Azon kis kioszkot kivéve, mely observatórium gyanánt szolgál, nyoma sem látszik emberi kezeknek. Konzulunk, Mücke úr, ki gyakran volt szeretetre méltó kalauzom, és fáradhatatlanúl felelgetett számos kérdéseimre, az oroszlányokat is meg akarta nekem mutatni. Gig-jébe – könnyű nyitott kocsijába – ültünk, mely elé egy oly pompás ügető ló volt fogva, amilyenek csak Amerikában teremnek.

Corinna
Kitünő makadam-uton, egyenes irányba haladtunk tova a Tengerparti-hegység hullámos lejtőin felfelé. Már elmaradtak az utolsó házak, majd a különböző felekezetek egymástól elkülönített, és gyönyörű kertekhez hasonlító temetői. Most azután fátlan homok-parton megyünk tova. Nemsokára megszünik az egész tenyészet. Fekete felhők siklanak végig a homokos talajon, s elfátyolozzák az oczeánt. Csupán a hullámtörés tompa ordítása jelenti annak közellétét. A nemes állat a hat mérföldnyi távolságot lehetőleg kevés számú percz alatt futotta be, s most egy ház kapuja előtt állt meg. Belépünk, s a verandára sietünk. A végtelenség tárúl fel előttünk. 

San Francisco
A tenger hullámai megtörnek azon természetalkotta emelvényen, melyen a ház áll. Jobbra tőlünk a Coast-Range hosszú lánczolata, balra egy fehér sík, a part huzódik tova, előttünk a Csendes-tenger fekszik. Épen szemközt velünk, csekély távolságra három szirt emelkedik a vízből. A középsőn számtalan vizi madár tanyáz. Mint a szikla, melyen tartózkodnak, oly feketén és mozdulatlanul állnak ott, mintha kőből volnának kifaragva. A másik két sziklán, csoportokban heverészve, óriási alakokat látunk. Néhányan alusznak, mások játszadozni látszanak, ismét mások dühös csaholások kíséretében marakodnak. A sokat említett oroszlány-fókák ezek. Ez állat California számtalan szirtjein gyakori. Az előttünk kiemelkedő három szikla lakói állami oltalomban részesűlnek. Törvény védelmezi azokat a vadászok lelkesedése elől. E szabadalmazott szirtek körűl czivakodnak az óriások, egyik a másik elé akar vágni, nagy sebesen felkúsznak a sziklára, vagy nehézkesen visszaloccsanak a morajló árba. Bőrük nedves állapotban sötétszürke, de mihelyt megszárad, szőke, mint az oroszlányé. 

Indiánusok
Egyszerre némi távolságban óriás bálna tünik fel. Ekkor zaj riaszt fel figyelmes szemlélésemből. Több, gazdag öltözetű hölgy, és fiatal divathősök, mindenik távcsővel felfegyverkezve kirohannak a kioszkból a karzatig, kiváncsian nézve az új jövevényre. A nyitott ajtókon keresztül látni az elhagyott asztalokat, telve csemegékkel, s a magasabb ínyenczség minden termékeivel: a polgárisúltság kicsinyességei, a természet vad nagyszerűségével szemben.” 

Washington
Amerikát 1871. július 1-én hagyja el a China nevű gőzhajóval és indul a mintegy ötezer mérföldes, megállás nélküli útra, melynek célállomása Yokohama. A több mint három hétig tartó hajóúton fogalmazza meg sommás véleményét az Újvilágról. A diplomata szerint Amerika egy nagy és dicső ország, gazdag ifjú életerőben, így ha a jövőben nem követ el súlyos hibát, akkor gazdag és nagy nemzet marad. 

Chinával Japánba

Az óramű pontosságú China hajónak köszönhetően, pontosan a tervezett időpontban, 1871. július 24-én lép a felkelő nap országának titokzatos partjára. Hübner egy olyan Japánba érkezik, amely előzőleg komoly reformokon és számos viharos időszakon ment keresztül. Megszűnt az évszázados elszigeteltsége, túl volt egy polgárháborún és az újonnan létrehozott központi hatalom az elmaradott feudális országból készült iparosodott nagyhatalmat létrehozni. Óriási mértékben fejlődött és változott, ami Hübner szerint korántsem biztos, hogy hosszú távon fenntartható és boldog országot fog eredményezni. Bár a teljes elszigeteltsége megszűnt, de az ország jelentős része a szerző ottlétekor még mindig nem volt utazható. Az 1854–1858 között kötött „béke, barátsági és kereskedelmi” szerződések értelmében csupán öt kikötőváros és két nagyváros volt megnyitva idegenek előtt. Emellett külön engedéllyel csak néhány földrajzilag neves helyet lehetett meglátogatni, azt is kizárólag hivatalos kísérettel. Hübnernek a teljes út során előnye származott jelentős diplomáciai múltjából, így amellett, hogy utazása gördülékeny és szervezett volt, még magas rangú japán államférfiakkal is találkozhatott. Művében különleges rész, amikor leírja találkozását a volt (Sawa) és az új (Iwakura) külügyminiszterrel, valamint a miniszterelnökkel (Sanjo) is.

Khínai törvényszék
A Japánban töltött kicsivel több mint 2 hónap élményeiből a szerző elsősorban nem a természeti szépségekre vagy földrajzi látnivalókra koncentrálva írja naplóját, hanem sokkal inkább a polgárosodó Japán társadalmára, illetve az ott végbemenő gyors ütemű változásokra és hatásaikra fókuszálva. Hübner utazásának is eredendő célja ennek a változásnak a megismerése volt. Noha ez említett kötet megjelenése előtt több Japánról szóló munka került az olvasóközönség elé a nagyvilágban, de Hübner nézőpontja teszi igazán különlegessé és egyedivé a művet az akkor piacon fellelhető ilyen könyvek között. A szerző véleménye kétségekkel és kérdésekkel teli volt az ország jövőjét illetően. 

Tien-Tsin
„Az idegen hírlapok, s a legtöbb Yokohamában lakó külföldi, azt tartják, hogy az út jó, amelyen haladnak, csakhogy igen gyorsan haladnak előre. Én ezt az utat sem tartom jónak. Azt hiszem, hogy az igazi reformnak mindenekelőtt a szíveket kell mozgásba hoznia. A felebaráti szeretetnek és az önmagáról való lemondásnak csiráját kell oda letenni. Csak, ha ez megtörtént, lehet erőszakoskodásokat és vérboszút sikerrel kiirtani, és emberbaráti intézményeket megalapítani. A női méltóság elismerésével tisztul és szilárdul meg a házassági kötelék, emelkednek az erkölcsök, születik ujjá a család, pedig a család alapja mindenütt az állami társadalomnak.

Tien-Tsin - A katolikus missió háza
Ha ezek megvannak, akkor a tulajdon iránti tisztelet, s a köznyugalom szükséges biztosítékai maguktól is meglesznek. És ezen biztosítékok nélkül az iparnak valódi és tartós felvirágzása is üres képződés. Ha ez meglesz, akkor jön el majd ideje annak, hogy táviróoszlopokat állítsanak és vasutakat építsenek. De ezzel kezdeni a dolgot úgy hiszem nagy tévedés, annál inkább, mert itt a nemzet jobbjairól, nem pedig európai spekulánsok jó üzletéről van szó. A japán megtanulhatja, miképen kell kezelni táviró készüléket, hogyan kell vezetni a gőzmozdonyt, s ezért mégis barbár marad, ha koldús mellett megy el és szükségét érzi annak, hogy pallosának élét a nyomorúlton megpróbálja, vagy ha főnöke rendreutasítja és ő megsértett becsületének helyreállítása végett hasát felhasítja. 

Kung hercege
Mindezen kérdéseket igen gyakran beszélik meg az ügynökségekben. Ha elmondott nézeteimet az urak előtt fejtegetem, barátságos mosolylyal felelnek, jobb nevelésűek, semhogy hangosan felkaczagnának. De ezzel nem csillapítják le azon aggodalmaimat, hogy ezen reformpróbálgatások rossz gyümölcsöket teremhetnek. A mi polgárisodásunkkal való érintkezés romboló hatással volt eddig még mindig a vad, vagy félvad népekre, ha ezen érintkezéseket a kereszténység által való megvilágíttatás meg nem előzte.” 

Kína

Japánt elhagyva Hübner utazása az utolsó állomáshoz érkezett, mely Kína volt. Az ország területeit tekintve a harmadik legnagyobb volt a világon, csak Oroszország és Anglia előzte meg, amennyiben az utóbbinak a gyarmataival együtt számított területét vesszük. Népesség tekintetében azonban az első helyet foglalta el a maga 425 millió fős lakosságával. A szerző csakúgy, mint utazása többi állomásán, elsősorban a társadalmi viszonyokra és azon belül is a polgárosodás kihívásaira koncentrál Kínában is. Természetesen az utazása során látottakat is rögzíti, de nem olyan mélységben, mint egy klasszikus útleírásban szokás volt. Hübnernek Kínában is lehetősége volt találkozni az aktuális kormányzat vezetőjével, Kung hercegével. A találkozót a szerző „semmitmondó társalgásnak” említi és a herceg személye sem nyűgözte le a sokat látott diplomatát.

Yedo
„Yih-sin, Kung herczege, körülbelől negyven éves. Ahhoz, hogy mandsu, vonásai igen szabályosak, kifejezése, mondhatnám ábrándozó, rövidlátása miatt szemeivel pislog. Tréfáit kellemes, kissé gúnyos mosolylyal kezdi. Mielőtt megszólal, keményen szeme közé néz a megszólítandónak, de mihelyt beszélni kezd lesüti a szemét. Termete czingár, s alig mondható középmagasnak. Vonásai pettyhüdtek, arczszíne fakó. Máskülönben a nagyurak gondtalansága, egykedvűsége és egyszerűsége jellemzik. Látni rajta, hogy sokat csalódott, és hogy sok dolog iránt eltompúlt. Sokkal jobban tudja, mily kevéssé boldogít a hatalom, semhogy annak birtokát túlbecsülné, amivel nem azt akarom mondani, hogy kész arról lemondani, vagy azt magától könnyedén elvétetni. Kissé asszonyias kezeit roppant hosszú körmök teszik feltünővé. Ez itt oly szokás, melynek megvan a maga jelentősége. A férfiak azért növesztik meg körmeiket, hogy jelentsék, miszerint nem végeznek kézi munkát; a nők azért nyomorítják meg lábaikat, hogy megkülönböztethetőek legyenek a mongol nőktől, s hogy bebizonyítsák, miszerint a khínaiak nem nomádok. Mert ha ezek volnának, a nők nem nélkülözhetnék lábaikat! Bal kezén a herczeg zöld vesekőből készűlt nagy gyürűt hord. Öltözete igen egyszerű: sötétkék kabát, világoskék hajtókával és gallérral. Sapkáján a gomb és bojt karmazsinveres. A herczeget nem tartják nagy tehetségű embernek, de mint hallám, van benne egy állásának megbecsűlhetetlen tulajdonsága, t.i., hogy megtalálja a kellő embereket és mindeniket a maga helyére tudja állítani.”

A "Daimio" kastélya Yedo-ban 
Hübner Kínával szemben is megfogalmazza kritikáját. Meggyőződése, hogy minden igaz kínai a belső harag és bosszúság mélyen gyökerező érzetével néz az idegenekre, sőt ennek néha hangot is ad. A diplomata szerint ez a viselkedés az európai betelepülők vagy hittérítők szempontjából veszélyeztető körülmény lehet. Művének Kínával foglalkozó részében egy jelentős fejezetet szentel az 1870. június 21-én történt tiencsini mészárlásnak, mely során körülbelül 60 ember halt meg és jókora diplomáciai feszültséget okozott Kína és Franciaország között. Az utazás során Hübner által, a témában végzett kutatómunkának valódi eredménye nem lett, pontosabban új információ nem derült ki az eset kapcsán. Egyetlen következménye csupán az volt, hogy a munka során döntötte el a szerző, hogy útinaplóját hazatérését követően könyv formájában megjelenteti. 

A Brit Birodalmon keresztül

Az 1871-ben megjelent mű nagy sikerét talán annak köszönheti, amely magát a művet is igazán különlegessé tesz. Hübner diplomatamúltját, kapcsolatait ügyesen kamatoztatva jut el a más utazók elől többnyire elzárt messzi területekre, amelyeknek népeit, a felkeresett országok polgárosodását úttörő módon mutatja be. Mindemellett persze hozza a „kötelezőt” is, így nem veszít útleírás jellegéből sem. Teszi mindezt úgy, hogy az útinaplókban megfogalmazott tipikus információk mellett mindig ad hozzá egy kis pluszt is. Ez a hübneri plusz az, amely miatt kimagasló és több nyelvre lefordított útleírás lett a bemutatott mű. Ilyen erős kezdés után nem csoda, hogy következő nagy utazásának – ugyancsak kétkötetes – feldolgozása, a magyarul A Brit birodalmon keresztül címmel 1892-ben megjelent könyve ismét nemzetközi siker lett.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése