2019. június 2., vasárnap

Utirajzok a szentföldi utamról

A Szentföld mindig is csábító úti cél volt az utazók számára. Szerencsére közülük néhányan írásban is beszámoltak élményeikről, így a szentföldi utazások irodalma bőségesnek mondható. A Szentföldre sokan zarándoklat jelleggel utaztak, de nem mindenki, hiszen voltak olyanok is, akik klasszikus értelembe vett turistaként jártak az országban, vagy éppen vadászati céllal érkeztek oda. Az ELBIDA projektben is több szentföldi utazásról olvashattunk már. Hoványi Ferenc, Erődi Béla, Wosinsky Mór vagy éppen Rudolf trónörökös mind különböző célból utaztak az országba, de egységesen lenyűgözte őket a vidék. A most következő bejegyzésben egy szinte ismeretlen tanárember szentföldi zarándokútjairól készült kötetet mutatok be, amely több szempontból is izgalmas mű. Bölcskey Ödön „Utirajzok a szentföldi utamról” című művében két szentföldi útja élményeit meséli el. A könyv 1929-ben jelent meg Székesfehérváron, Debreczenyi István könyvnyomdájának kiadásában. A összesen 252 oldalas műben 57 kép található.


A Szentsír-bazilika főbejárata 
Bölcskey Ödön művének egyik érdekessége, maga a szerző személye. A blogban többször találkozhattunk már olyan szerzővel, akiről gyakorlatilag nem sikerült semmilyen érdemi életrajzot összeállítani vagy fellelni. Ez most sincs máshogy, ugyanakkor mégis érdekes, hogy míg például előző ismeretlen szerzőnkről, Jakabffy Istvánnéról alig pár érdemi találat létezik a google keresőben, addig Bölcskey Ödönről több száz. Szerzőnkről csupán annyit sikerült megtudni, hogy Bölcsey Ödön Lajos 1872-ben született és 1930-ban halt meg. Útirajzában neve alatt a ciszterci reálgimnáziumi tanár titulus olvasható, innen tudjuk tehát hivatását. Az pedig, hogy a google keresőben ilyen magas találata van a szerzőnek, az alapvetően egy másik könyvének köszönhető. Bölcskey élete fő műve, a 23 éves kutatómunka eredményeként összeállított „Capistranói Szent János élete és kora” című, 1923-ban megjelent három kötetes monográfiája az, amely a szerzőt igazán ismertté tette. A hivatkozások legnagyobb része erre a műre mutat. A ferencesek kiváló alakjáról készült művének rendkívüli népszerűsége azonban kevés volt ahhoz, hogy valaki Bölcskey életéről is készítsen pár feljegyzést. Remélem azonban, hogy valamikor sikerül információt lelni Bölcskey Ödön Lajos életéről is.

Részlet a könyvből:
  
„Mivel június 29-ke péntekre esett, azért estefelé, úgy 6 óra után, útnak indultunk a Casa Novából, hogy megtekintsük azt a helyet, ahol a zsidók siránkozni szoktak. Szűk utcákon mentünk végig, amelyekben leírhatatlan volt a piszok és undokság. Igen sok helyen be kellett fognunk orrunkat, hogy ne érezzük a bűzt, amely az egyes helyekből kiáradt. El sem tudjuk képzelni, miképen élhetnek itt azon nyomorult teremtmé­nyek, akik kunyhóik küszöbén ülnek, s közönyösen néznek a levegőbe. Lerítt arcukról a szenvedés, a nyomor, a betegség és a sokszoros nélkülözés. Végre sok kanyargós utcán keresztül elértünk az óhajtott falakhoz.

Palacky, a Lloyd Triestino hajója

Alexandria 
A Kantal ma’arbe nevet viselő fal 30 méter hosszú és 12 méter magas. Állítólag Nagy Konstantinus császár engedte meg nekik, hogy évente egyszer itt siránkozhatnak Jeruzsálem elvesztésén és a szent templom elpusztulásán. Annyi tény, hogy századok óta fennáll ez a szokás, és a zsidók pénteken este sohasem mulasztják el a síránkozást.

A vasuti állomás Kairóban

A pyramisok Gizeh falú mellett 
Körülbelül 100 zsidót találtunk itt, akik hosszú kaftánban, fejükön prémes bársony-süvegben siránkoztak. A rendet egy zsidó ifjú tartotta fenn. A térség körülbelül három méter széles és 30 méter hosszú. A régi városfallal szemközt alacsonyabb fal van, amelyen villanylámpa égett. A férfiak külön csoportokban verődtek össze; külön voltak a bennszülött zsidók, külön a lengyel zsidók, de külön a spanyol zsidók is. Mindegyiknek kezében elnyűtt, piszkos könyv volt, s abból imádkoztak éneklő hangon. Közben odaérintették homlokukat a falhoz, nagy csókot cuppantottak rá, s könnyes szemekkel tekintettek az ég felé. A fájdalom azonban nem mindegyiknél lehetett őszinte, mert közben abbahagyta egyik-másik a jajveszékelést, és a szomszédjának súgott valamit. Talán valami üzlet jutott eszébe? Sokáig figyeltem egy kis zsidógyereket, aki folytonosan atyja arcát nézte, s valahányszor megcsókolta a kőfalat, ő is megcsinálta azt. A zsidó asszonyok külön csoportokban álltak, de nem vegyültek most a síránkozók közé, hanem csak nézők voltak. Modern, vagyis európaiasan kiöltözött zsidót nem láttam közöttük; még az előimádkozó rabbijuk is piszkos és kopott ruhában vett részt. Érdekes lett volna, ha egy vastag aranyláncos európai bankár is velük együtt mondotta volna a litániaszerű zsolozsmát! Ilyenre azonban a modern zsidók nem kaphatók. 1914-ben pedig beszéltünk itt néhány szegény zsidóval, akiket gazdag zsidó bankárok fogadtak fel, hogy helyettesítsék őket a siránkozások alkalmával.

Jaffa

A Golgotha 
Szerettem volna megtudni, mit imádkoznak; de nem mertem a szertartásukban őket megzavarni, mert könnyen kigunyolódásnak vehették volna az én kíváncsiságomat, másrészt meg undorodtam megfogni azt a piszkos könyvet, amelyet kezükben tartottak. A lengyel zsidóknál pedig szerencsét próbálhattam volna, mert hallottam később, hogy ketten rossz német nyelven beszélgettek.

A siránkozó zsidók

Az Ecce Homo ív a keresztúton 
Ott álltam tehát mozdulatlanul, de lelkemben végig vonult ennek a szerencsétlen népnek egész története. Mivel gonoszságukban megátalkodtak, s nagy vakságukban nem ismerték meg a Messiásukat, Isten az egykoron kedvelt népét kérlelhetetlenül sújtotta; országát eltörölte, a szentvárost elpusztíttatta, és a zsidó népet szétszórta a világ minden részébe. Itt siratják a múltat, epedve várják a Messiást; de hiába minden. A zsidó államot nem támasztja fel senki. Az angolok kísérlete hasonlít Julianus aposztata császár tettéhez, aki felakarta támasztani a haldokló pogányságot.”

Szűz Mária sírja

A mennybemenetel szentélye 
A szerző személyén túl a mű másik különlegességét az adja, hogy Bölcskey Ödön két alkalommal is járt a Szentföldön. Először 1914-ben, amikor is zarándoklásuk alatt tört ki az I. világháború, így csak nagy nehézségek árán tudtak útitársaival hazatérni, míg második alkalommal 1928-ban sikerült eljutnia egy újabb zarándokcsoporttal az országba. A két utazás élményeiből és tapasztalataiból született meg a mű, amelyben a klasszikus útleírás mellett, a két utazás között eltelt időben észlelt változásokat is rögzíti Bölcskey Ödön. Az első világháború utáni helyzet, mely jelentős változásokat hozott az országban, a műben jól érzékelhető. A mű fő csapásiránya az 1928-as utazás leírása, melybe időről-időre beleszövi 1914-es emlékeit és élményeit is a szerző.

Arany-kapu

A karácsony-éjjeli bevonulás Bethlehembe 
A 35 napig tartó utazás 1928. június 19-én veszi kezdetét, ekkor indul el a zarándokcsapat vonattal Budapestről. Az útvonal Budapest-Szabadka-Belgrád-Niŝ-Szkopje-Szaloniki-Athén-Pireusz, majd innen a „Palacky” nevű hajóval utaznak egészen Alexandriáig. Egyiptomban eltöltenek pár napot, Kairóba is elutaznak, majd június 27-én délután indulnak tovább Jaffa felé és másnap késő délelőtt érik el a Szentföldet. Jaffa, Jeruzsálem, Betlehem, Názáret és Haifa után indulnak aztán hasonló úton, mint ahogy jöttek, haza Magyarországra. Bölcskey műve előszavában hangsúlyozza, hogy utazásuk elsődleges célja nem az, hogy turistaként bejárják a Szentföldet, hanem sokkal inkább igazi vallásossággal végigjárni a szenthelyeket. A mű, melynek megírására zarándoktársai ösztönözték, pedig csak azt a célt szolgálja, hogy az olvasóval megszerettesse az Úr Jézus szülőföldjét.  

Jericho

A Holt-tenger 

Bölcskey Ödön művét a korabeli kritika nem dicséri túl. A bírálat legfőbb oka az, hogy a szerző túl sokat akart beleszorítani művébe. Bizonyos pontokon túl aprólékos, emellett a szűkös terjedelembe a látottak mellett még történelmi kitekintést is kíván nyújtani. Alapvetően sok igazság van a kritikában, de ezek egyike sem érinti szerintem a mű olvasmányosságát. Véleményem szerint a kötet egy kiemelkedően jó zarándok mű, amelyet bátran tudok ajánlani bárkinek. A könyv ritka, így nem könnyen szerezhető be, ugyanakkor elektronikus formában az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából ingyenesen letölthető és elolvasható Bölcskey Ödön műve. A szerzőnek annak ellenére, hogy több műve is van, útleírás csak ez az egy, így búcsúzunk is tőle az ELBIDA projektben.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése