2019. augusztus 18., vasárnap

Keletázsiai utazás

1868. október 18-án két hajó, a Donau fregatt és az Erzherzog Friedrich páncélos korvett kifutott a Trieszt melletti Muggia hadikikötőjéből, és ezzel kezdetét vette az Osztrák-Magyar Monarchia Kelet-ázsiai Expedíciója. Az elsődleges cél új kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat kiépítése volt. Az expedíciónak több magyar résztvevője is volt, köztük a méltatlanul elfelejtett Bernáth Géza, aki a pekingi követség titkáraként utazott a Donau fregatton. Az expedícióról és az ott átélt élményekről, hazatérését követően írta meg „Keletázsiai utazás” című könyvét, mely azon ritka kötetek egyike, amely hitelesen számol be a nem mindennapi utazás egy szakaszáról. A könyv az Athenaeum gondozásában, 1873-ban jelent meg Pesten. A 234 oldalas műben egyetlen illusztráció sem található.





bernátfalvi Bernáth Géza élete alig ismert, annak ellenére, hogy egy híres és több generációra visszanyúló nemesi család tagja volt. 1845-ben ismeretlen helyen született. Életéből egyetlen elem ismert, mégpedig hogy Császári és királyi Követségi titkár volt Lisszabonban, Londonban, Párizsban, Péterváron és Pekingben. A Kelet-ázsiai expedícióban, mint pekingi követségi titkár vesz részt. Hazatérését követően megírja könyvét, majd ismét homályba vész élete. Utolsó adat róla, hogy igen fiatalon, 37 éves korában, 1882. február 8-án hunyt el Nizzában. Egyes források szerint, egyetlen fiú gyermeke született 1871-ben, Bernáth László, aki aztán később gyermek nélkül halt meg. Utazásáról részleteket közölt a korabeli sajtó, jelentek meg cikkei a Vasárnapi Újságban, a Pesti Naplóban valamint az Athenaeum Nagy Képes Naptárában is, majd önálló műként 1873-ban jelenik meg „Keletázsiai utazás” című, ma már nagyon ritkának számító műve.
  
Részlet a könyvből:

„Saigon, mint város, semmi említésre méltót nem bir felmutatni. A várost részben ehinaiak, részben anamok lakják. A chinaiak kezében van a kereskedés, az anamok szolgák és munkások. Az anam nép, kinézés után Ítélve, erősebb és ügyesebb fajnak látszik, mint a siami vagy a malayi népfajok, melyek Javat, Borneo és Sumatrát lakják, ás mint a francziák ellen folytatott harczaik mutatják, az elszántság és bátorság nagy mértékben tulajdonuk. Öltözetük majdnem a földig érő, zsák szabású, fekete vászon ruha, mely férfinél és nőnél oly egyforma, hogy a két nemet első tekintetre nem lehet megkülönböztetni.


S.M.S. Donau
Az egész gyarmat a francziák által katonai kerületekre osztatott fel, és kormányzati ügyeit tengerésztisztek végzik, kiket minden második vagy harmadik évben változtatni kell az éghajlat káros befolyása miatt.


Kínai család
Az anamok mozgékony és háborgó nép, és a franczia kormányzónak elég bajt okoznak, ki minden pillanatban ké­szen lehet rá, hogy ez vagy amaz helységben forrongás üt ki. De a katonai erő, mely a kormányzó rendelkezésére áll, igen tetemes; csak magában Ghowlongban, (Csaulong), mely város egy órányira van Saigontól, ezer ötszáz emberből álló katonai őrség van.


S.M.S. Erzherzog Friedrich
Az idő rövidsége nem engedte, hogy a gyarmatba tá­volabbi kirándulásokat tehessünk, s csakis Chowlongba mehettünk el, hol Xantus úr a pesti nemzeti muzeum számára sok érdekes dolgot gyűjtött és vásárolt.


Xántus János
Saigontól Chowlongig az út mellett jobbról és balról mindenütt temető van; az egész láthatár csupa sírdombokból áll; úgy hallottam, hogy e temető hét angol mértföld széles, és 15 angol mértföld hosszú, így tehát kétségkívül a legnagyobb temető a világon.


A Kínai nagy fal
A franczia messagerie társaság gőzöse ugyan egy időben érkezett velünk Saigonba. A Hong-Kongból jött, s néhány franczia nő is utazott vele, kik Hong-Kongban egy café-chantantban énekeltek. Itt is rendeztek egy hangversenyt, melyen természetesen minden franczia tengerész tiszt már csak patriotismusból is megjelent.


S.M.S. Donau
A gyarmatnak, az átalános közvélemény szerint, addig nincs jövője, míg franczia kezekben marad, sőt kétséges, hogy más államnak is sikerülne-e a gyarmat kereskedését és jóllétét nevelni, mintán az éghajlat fölötte egészségtelen. A tenger melletti részek túrvizenyősek és terméketlenek, s miután végül az anamok az industria egyik ága iránt sem viseltetnek előszeretettel, úgy hogy e részben a szomszéd China náluk sokkal előnyösebb helyzetben van. Mindezen okokhoz járul még az is, hogy az anam nép túlságosan nyugtalan levén, szünet nélkül erős katonai őrizetet kell a gyarmatban tartani, minek folytán a franczia kormánynak saigoni birtoka bizonyára két annyi kiadásba kerül, mint a mennyit az adóból és a vámból bevesz.


Küldöttség a sziámi uralkodónál
Alig negyvennyolcz órai időzés után elhagytuk Saigont, felhasználva a kinálkozó jó alkalmat, leveleinket a haza felé útban levő messagerie társaság gőzösétől elküldeni. Az elindulás kissé nehezen sikerült, mert véletlenségből úgy le horgonyoztuk hajónkat, hogy négy egész óráig tartott, míg a legénység minden ereje megfeszítésével fel birta húzni a horgonyt.


Porcelán váza árus Kínában
Saigontól Hong-Kongig hét nap hosszan voltunk tengeren ; az utolsó napon szenünk már egészen kifogyott volt; de a gondviselés szánakozott rajtunk, és csak huszonegy órát töltöttünk egy álló helyen, roppant hőségben míg este felé szél kezdett fújni, és a vitorlák segítségével Hong-Kong közelébe juthattunk.


S.M.S. Erzherzog Friedrich
A Friedrich corvette, mely velünk egy időben indult el Saigonból, már a kikötőben horgonyozott. Mint ez már több alkalommal történt, a Friedrich corvette most is a kedvezőbb utat választotta, és a hajózásban minket megelő­zött, mi annál kedvezőtlenebb hatást tett a Donau fregatté tisztikarára, mivel a Friedrich szénkészletét sem égette el, és négy napon át folytonosan vitorlázott.


Japán utcarészlet
Hong-Kong fekvése igen szép, Gibraltárhoz és Santa Cruz de Tenerifához hasonlít. A kikötőt minden oldalról hegyek veszik körül, melyek szép zöld füvei vannak benőve, s a szemnek igen kedves látványt nyújtanak. A város maga hegyoldalban fekszik, és úgy néz ki, mintha csupa palotákból állana, mi nagy részben úgy is van. A város fölött, a hegy oldalában, számos villa látható. Az utczák igen tiszták, s telvék európai boltokkal, melyeknek kirakatai csak oly fényesek, akár a londoniak és párisiak. Különösen szép a Queen street, mely mindkét oldalon csinos uj házakkal van be­építve, s hol a chinai és európai boltok szakadatlan sora. Hong-Kong kereskedelmi jelentőségét mutatja. Valamennyi hely között, melyet az expeditio folyama alatt láttam, mindenesetre Hong-Kongot választanám lakásul. Daczára, hogy most van a legmelegebb évszak, a hőség még sem oly tűrhetetlen, mint Singaporeban, vagy Saigonban. Az év többi részében a hőség nem oly nagy. sőt egy vagy két hónapon át tél is van.


S.M.S. Donau
Mielőtt partra szállhattunk volna, ez alkalommal még nagyobb mértékben kellé tűrnünk a fülhasogató ágyúdörgést mint máskor. A „Donau" fregattéról egy óra alatt hatvan lövés tétetett, úgy hogy már mindnyájan közel voltunk a megsüketüléshez. Végre egy szabad pillanatban nagy sietséggel csolnakba ugrottunk, s a partra eveztünk, s ideje is volt a gyors menekülésnek, mert alig hagytuk el a fregattot, a lövöldözés újból megkezdődött.


Pagoda Sziámban
Az expeditio polgári hivatalnokai, egy-két kivétellel, a parton való lakást eléje tették a hajó cabinjeinek, és így valóságos rohammal vettük be a hotelt. Majdnem egy idő­ben érkezett meg velünk a „Peninsular and Orientál” angol társaság utasszállító gőzöse is, minek folytán a bár nagy és tágas hotelben alig sikerült szobákat kapnuk.


S.M.S. Donau
A ,,European hotel" igen szép stylben épült, palotaszerű ház, amerikai modorú kezeléssel, és árakkal nem túlcsigázott.


Korabeli Japán
Hong-Kong sziget a Chinával 1842-ik évben folytatott hadjárat után jutott az angolok birtokába, s ekkor még tökéletesen puszta és lakatlan volt. Jelenleg magának Victoriának, a sziget fő helyének, több mint száz ezer lakosa van, köztük 6—8 ezer európai, kik itt mindazon kényelemben részesülhetnek, minőket bármelyik európai főváros nyújt.


Kína partjainál
Hong-Kong sziget kormányzója a Victoria-város feletti domb tetején épült kormányzói palotában lakik, honnét rendkívül szép kilátás nyilik a tengerre, és a szigetre. Az angol kormány több ezerre menő őrséget tart Hong-Kongban, ez levén legjelentékenyebb kereskedelmi gyarmata, s egy­ úttal a legfontosb stratégiai pont a chinai birodalom szomszédságában.”


Anton von Petz
Az Osztrák-Magyar Monarchia Kelet-ázsia Expedíciójának létrejöttét, már az 1860-as évek elején tervezték, de a porosz-osztrák háború és a kiegyezés körüli politikai helyzet folyamatosan tolta a megvalósulás időpontját. Az utazás alapvető ötlete a Trieszti Kereskedelmi Kamara egyik gazdasági szakemberétől, Pasquale Revoltellától származik, ugyanakkor az expedíció előkészítése elsősorban Wüllerstorf Urbair tengernagy, valamint Carl von Scherzer földrajzi utazó nevéhez fűződik. Két hajót, a már említett Donau fregattot és az Erzherzog Friedrich páncélos korvetett jelölték ki a feladatra. Az expedíció vezetője az akkor már hősnek számító báró Anton von Petz ellentengernagy volt, aki jelentős felhatalmazás birtokában indította útnak a hajókat. A két alapvetően vitorlás hadihajó gőzgéppel is rendelkezett, de hogy még inkább megfeleljenek a hosszú utazásra további átalakításokat is végeztek rajtuk indulás előtt.  A küldetés akkori költsége több mint félmillió forint volt, amely akkor óriási összeget jelentett. A teljes költség 30%-át Magyarország állta egy kiegyezéskori szerződés értelmében, annak ellenére, hogy voltak a magyar kormányban olyanok, akik nem sok fantáziát láttak a remélt kelettel kötött kereskedelmi egyezményekben. A hajók 1868. október 18-án indultak útnak, majd Afrika megkerülését követően jutottak el Sziámba, Kínába, valamint Japánba. Mindhárom keleti országgal sikerült kereskedelmi és hajózási szerződéseket aláírni, így a küldetés teljesült, de nem ért véget. Az expedíció ezen pontján a két hajó szétvált. A Donau új útvonalon elindult hazafelé, átkelt a Csendes-óceánon, majd Peru, Chile, Argentína és Uruguay érintésével, ahol újabb kereskedelmi szerződéseket sikerült tető alá hozni, tért végül haza. A Donau, aki lényegében körbehajózta a földet, végül 1871. március 1-jén érkezett meg Polába, azaz Pulába. A másik hajó, az Erzherzog Friedrich páncélos korvett azt a parancsot kapta, hogy állomáshajóként még egy darabig a Távol-keleti vizeken maradjon. 1870 őszéig teljesített szolgálatot keleten, majd a parancsa értelmében vissza kellett térnie Polába.  Szingapúr és Áden érintésével, az addigra megnyitott Szuezi-csatornán keresztül, 1871. január 26-án futott be a kikötőbe. A két hajó hazatérésével ért véget a közel két és fél évig tartó Kelet-ázsiai expedíciója a Monarchiának.


Kaas Ivor
Az expedíciónak öt magyar tagja volt. Kaas Ivor publicista, Xántus János természettudós, Cserei Manó kereskedő, Hengelmüller László diplomata és végül Bernáth Géza követség titkár.  Öten indultak, de érdekes azonban, hogy időközben legtöbben elhagyták a szigorúan vette expedíciót. Kaas Ivor publicista már 1870 februárjában hazatér. Sziám, Kína és Japán után Fokföld felé veszi az irányt, majd Észak-Amerika érintésével érkezik haza, ahol Andrássy Gyula gróf mellett lesz fogalmazó. Cserei Manó esetleges idő előtti hazatéréséről nem sikerült információt szerezni, de fontos megemlíteni Kaas és Cserei kapcsán, hogy két alkalommal közös írásos tudósításaik jelentek meg 1869-ben az útról, illetve az érintett országok kereskedelmi viszonyairól. Hengelmüller László diplomata is, minden információ szerint már 1869-ben hazatért az expedícióról, vélhetően bécsi külügyminisztériumban kapott megbízatása miatt. Xántus János is 1869-ben különválik az expedíciótól, hiszen összekülönbözik a kutatóút vezetőivel azon, hogy az út során gyűjtött anyag a pesti vagy bécsi múzeumba tulajdonába fog-e kerülni az utazás végeztével. Távozik, de nem tér haza azonnal, hiszen Celebesz, Borneó és Jáva szigetén folytatja gyűjtését és csak 1870-ben tér haza. A Xántus által gyűjtött sok szempontból párját ritkító anyagból alapítják meg később a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának alapjait. És végül Bernáth Géza. Szerzőnk hagyja el elsőként az expedíciót. A Donau 1869 októberében köt ki Jokohamában, ahonnan Bernáth nem követi a csapatot tovább Tokióba, hanem az Amerika nevű gőzös hajóra vált jegyet, amellyel San Franciscóba utazik. 21 napi utazás után érkezik meg Amerikába, amely átszelését követően 1869 novemberében a Cunard Line gőzhajó-társaság Cuba nevű hajóján indul tovább Liverpoolba. A magyar résztvevők tehát szépen lassan leszakadtak az Osztrák-Magyar Monarchia Kelet-ázsiai Expedíciójáról és eltérő útvonalon, eltérő időben tértek végül haza.  


Hengelmüller László
Bernáth könyve gyűjtői szempontból igazi kincs, de olvasói szempontból is fantasztikus élmény. Igazi ritka útleírás egy olyan expedícióról, amelyről vélhetően kevesen tudtak részleteket. Bernát műve sok érdekes eleméről számol be az utazásnak, és annak ellenére, hogy a szerző alapvetően diplomataként volt ismert, kimondottan jól írt, így olvasmányélményként is magas minőséget képvisel a mű. A kötet ritkán, drágán és nehezen szerezhető be, de ez esetben mégis van értelme az ajánlásnak, hiszen elektronikus formátumban elérhető és ingyenesen letölthető a mű, a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából. A mű személyes értékelésemben ötöst kapott, és csak az illusztráció hiánya miatt nem szerezte meg mellé a csillagot is. Bernáth Géza igazi egykötetes szerző, így búcsúzunk is tőle, de reményeim szerint az expedíció szerepelni fog a jövőben még az ELBIDA projektben. Most azonban egy hét szünet következik a blogban. Irány a Dráva, azaz elindulok és kergetem kicsit a balinokat és domolykókat. Peca után azonban folytatom, egy talán minden eddiginél ritkább kötetem bemutatásával.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése