1868. október 18-án két hajó, a
Donau fregatt és az Erzherzog Friedrich páncélos korvett kifutott a Trieszt
melletti Muggia hadikikötőjéből, és ezzel kezdetét vette az Osztrák-Magyar
Monarchia Kelet-ázsiai Expedíciója. Az elsődleges cél új kereskedelmi és
gazdasági kapcsolatokat kiépítése volt. Az expedíciónak több magyar résztvevője
is volt, köztük a méltatlanul elfelejtett Bernáth Géza, aki a pekingi követség
titkáraként utazott a Donau fregatton. Az expedícióról és az ott átélt
élményekről, hazatérését követően írta meg „Keletázsiai utazás” című könyvét,
mely azon ritka kötetek egyike, amely hitelesen számol be a nem mindennapi
utazás egy szakaszáról. A könyv az Athenaeum gondozásában, 1873-ban jelent meg Pesten. A 234
oldalas műben egyetlen illusztráció sem található.
bernátfalvi Bernáth Géza élete
alig ismert, annak ellenére, hogy egy híres és több generációra visszanyúló
nemesi család tagja volt. 1845-ben ismeretlen helyen született. Életéből
egyetlen elem ismert, mégpedig hogy Császári és királyi Követségi titkár volt
Lisszabonban, Londonban, Párizsban, Péterváron és Pekingben. A Kelet-ázsiai expedícióban,
mint pekingi követségi titkár vesz részt. Hazatérését követően megírja könyvét,
majd ismét homályba vész élete. Utolsó adat róla, hogy igen fiatalon, 37 éves
korában, 1882. február 8-án hunyt el Nizzában. Egyes források szerint, egyetlen
fiú gyermeke született 1871-ben, Bernáth László, aki aztán később gyermek
nélkül halt meg. Utazásáról részleteket közölt a korabeli sajtó, jelentek meg
cikkei a Vasárnapi Újságban, a Pesti Naplóban valamint az Athenaeum Nagy Képes
Naptárában is, majd önálló műként 1873-ban jelenik meg „Keletázsiai utazás”
című, ma már nagyon ritkának számító műve.
Részlet a könyvből:
„Saigon, mint város, semmi
említésre méltót nem bir felmutatni. A várost részben ehinaiak, részben anamok
lakják. A chinaiak kezében van a kereskedés, az anamok szolgák és munkások. Az
anam nép, kinézés után Ítélve, erősebb és ügyesebb fajnak látszik, mint a siami
vagy a malayi népfajok, melyek Javat, Borneo és Sumatrát lakják, ás mint a
francziák ellen folytatott harczaik mutatják, az elszántság és bátorság nagy
mértékben tulajdonuk. Öltözetük majdnem a földig érő, zsák szabású, fekete
vászon ruha, mely férfinél és nőnél oly egyforma, hogy a két nemet első
tekintetre nem lehet megkülönböztetni.
 |
S.M.S. Donau |
Az egész gyarmat a francziák
által katonai kerületekre osztatott fel, és kormányzati ügyeit tengerésztisztek
végzik, kiket minden második vagy harmadik évben változtatni kell az éghajlat
káros befolyása miatt.
 |
Kínai család |
Az anamok mozgékony és háborgó
nép, és a franczia kormányzónak elég bajt okoznak, ki minden pillanatban készen lehet rá, hogy ez vagy amaz helységben forrongás üt ki. De a katonai erő, mely
a kormányzó rendelkezésére áll, igen tetemes; csak magában Ghowlongban,
(Csaulong), mely város egy órányira van Saigontól, ezer ötszáz emberből álló
katonai őrség van.
 |
S.M.S. Erzherzog Friedrich |
Az idő rövidsége nem engedte,
hogy a gyarmatba távolabbi kirándulásokat tehessünk, s csakis Chowlongba mehettünk
el, hol Xantus úr a pesti nemzeti muzeum számára sok érdekes dolgot gyűjtött és
vásárolt.
 |
Xántus János |
Saigontól Chowlongig az út
mellett jobbról és balról mindenütt temető van; az egész láthatár csupa
sírdombokból áll; úgy hallottam, hogy e temető hét angol mértföld széles, és 15
angol mértföld hosszú, így tehát kétségkívül a legnagyobb temető a világon.
 |
A Kínai nagy fal |
A franczia messagerie társaság
gőzöse ugyan egy időben érkezett velünk Saigonba. A Hong-Kongból jött, s
néhány franczia nő is utazott vele, kik Hong-Kongban egy café-chantantban
énekeltek. Itt is rendeztek egy hangversenyt, melyen természetesen minden
franczia tengerész tiszt már csak patriotismusból is megjelent.
 |
S.M.S. Donau |
A gyarmatnak, az átalános
közvélemény szerint, addig nincs jövője, míg franczia kezekben marad, sőt
kétséges, hogy más államnak is sikerülne-e a gyarmat kereskedését és jóllétét
nevelni, mintán az éghajlat fölötte egészségtelen. A tenger melletti részek
túrvizenyősek és terméketlenek, s miután végül az anamok az industria egyik ága
iránt sem viseltetnek előszeretettel, úgy hogy e részben a szomszéd China náluk
sokkal előnyösebb helyzetben van. Mindezen okokhoz járul még az is, hogy az
anam nép túlságosan nyugtalan levén, szünet nélkül erős katonai őrizetet kell a
gyarmatban tartani, minek folytán a franczia kormánynak saigoni birtoka
bizonyára két annyi kiadásba kerül, mint a mennyit az adóból és a vámból
bevesz.
 |
Küldöttség a sziámi uralkodónál |
Alig negyvennyolcz órai időzés
után elhagytuk Saigont, felhasználva a kinálkozó jó alkalmat, leveleinket a
haza felé útban levő messagerie társaság gőzösétől elküldeni. Az elindulás
kissé nehezen sikerült, mert véletlenségből úgy le horgonyoztuk hajónkat, hogy
négy egész óráig tartott, míg a legénység minden ereje megfeszítésével fel
birta húzni a horgonyt.
 |
Porcelán váza árus Kínában |
Saigontól Hong-Kongig hét nap
hosszan voltunk tengeren ; az utolsó napon szenünk már egészen kifogyott volt;
de a gondviselés szánakozott rajtunk, és csak huszonegy órát töltöttünk egy
álló helyen, roppant hőségben míg este felé szél kezdett fújni, és a vitorlák
segítségével Hong-Kong közelébe juthattunk.
 |
S.M.S. Erzherzog Friedrich |
A Friedrich corvette, mely velünk
egy időben indult el Saigonból, már a kikötőben horgonyozott. Mint ez már több
alkalommal történt, a Friedrich corvette most is a kedvezőbb utat választotta,
és a hajózásban minket megelőzött, mi annál kedvezőtlenebb hatást tett a Donau
fregatté tisztikarára, mivel a Friedrich szénkészletét sem égette el, és négy
napon át folytonosan vitorlázott.
 |
Japán utcarészlet |
Hong-Kong fekvése igen szép,
Gibraltárhoz és Santa Cruz de Tenerifához hasonlít. A kikötőt minden oldalról
hegyek veszik körül, melyek szép zöld füvei vannak benőve, s a szemnek igen
kedves látványt nyújtanak. A város maga hegyoldalban fekszik, és úgy néz ki,
mintha csupa palotákból állana, mi nagy részben úgy is van. A város fölött, a
hegy oldalában, számos villa látható. Az utczák igen tiszták, s telvék európai
boltokkal, melyeknek kirakatai csak oly fényesek, akár a londoniak és párisiak.
Különösen szép a Queen street, mely mindkét oldalon csinos uj házakkal van
beépítve, s hol a chinai és európai boltok szakadatlan sora. Hong-Kong
kereskedelmi jelentőségét mutatja. Valamennyi hely között, melyet az expeditio
folyama alatt láttam, mindenesetre Hong-Kongot választanám lakásul. Daczára,
hogy most van a legmelegebb évszak, a hőség még sem oly tűrhetetlen, mint
Singaporeban, vagy Saigonban. Az év többi részében a hőség nem oly nagy. sőt
egy vagy két hónapon át tél is van.
 |
S.M.S. Donau |
Mielőtt partra szállhattunk
volna, ez alkalommal még nagyobb mértékben kellé tűrnünk a fülhasogató ágyúdörgést
mint máskor. A „Donau" fregattéról egy óra alatt hatvan lövés tétetett,
úgy hogy már mindnyájan közel voltunk a megsüketüléshez. Végre egy szabad
pillanatban nagy sietséggel csolnakba ugrottunk, s a partra eveztünk, s ideje
is volt a gyors menekülésnek, mert alig hagytuk el a fregattot, a lövöldözés
újból megkezdődött.
 |
Pagoda Sziámban |
Az expeditio polgári hivatalnokai,
egy-két kivétellel, a parton való lakást eléje tették a hajó cabinjeinek, és
így valóságos rohammal vettük be a hotelt. Majdnem egy időben érkezett meg velünk
a „Peninsular and Orientál” angol társaság utasszállító gőzöse is, minek
folytán a bár nagy és tágas hotelben alig sikerült szobákat kapnuk.
 |
S.M.S. Donau |
A ,,European hotel" igen
szép stylben épült, palotaszerű ház, amerikai modorú kezeléssel, és árakkal nem
túlcsigázott.
 |
Korabeli Japán |
Hong-Kong sziget a Chinával
1842-ik évben folytatott hadjárat után jutott az angolok birtokába, s ekkor még
tökéletesen puszta és lakatlan volt. Jelenleg magának Victoriának, a sziget fő
helyének, több mint száz ezer lakosa van, köztük 6—8 ezer európai, kik itt
mindazon kényelemben részesülhetnek, minőket bármelyik európai főváros nyújt.
 |
Kína partjainál |
Hong-Kong sziget kormányzója a
Victoria-város feletti domb tetején épült kormányzói palotában lakik, honnét
rendkívül szép kilátás nyilik a tengerre, és a szigetre. Az angol kormány több
ezerre menő őrséget tart Hong-Kongban, ez levén legjelentékenyebb kereskedelmi
gyarmata, s egy úttal a legfontosb stratégiai pont a chinai birodalom
szomszédságában.”
 |
Anton von Petz |
Az Osztrák-Magyar Monarchia
Kelet-ázsia Expedíciójának létrejöttét, már az 1860-as évek elején tervezték,
de a porosz-osztrák háború és a kiegyezés körüli politikai helyzet folyamatosan
tolta a megvalósulás időpontját. Az utazás alapvető ötlete a Trieszti Kereskedelmi
Kamara egyik gazdasági szakemberétől, Pasquale Revoltellától származik,
ugyanakkor az expedíció előkészítése elsősorban Wüllerstorf Urbair tengernagy,
valamint Carl von Scherzer földrajzi utazó nevéhez fűződik. Két hajót, a már
említett Donau fregattot és az Erzherzog Friedrich páncélos korvetett jelölték
ki a feladatra. Az expedíció vezetője az akkor már hősnek számító báró Anton
von Petz ellentengernagy volt, aki jelentős felhatalmazás birtokában indította
útnak a hajókat. A két alapvetően vitorlás hadihajó gőzgéppel is rendelkezett, de
hogy még inkább megfeleljenek a hosszú utazásra további átalakításokat is
végeztek rajtuk indulás előtt. A
küldetés akkori költsége több mint félmillió forint volt, amely akkor óriási
összeget jelentett. A teljes költség 30%-át Magyarország állta egy kiegyezéskori
szerződés értelmében, annak ellenére, hogy voltak a magyar kormányban olyanok,
akik nem sok fantáziát láttak a remélt kelettel kötött kereskedelmi
egyezményekben. A hajók 1868. október 18-án indultak útnak, majd Afrika
megkerülését követően jutottak el Sziámba, Kínába, valamint Japánba. Mindhárom
keleti országgal sikerült kereskedelmi és hajózási szerződéseket aláírni, így a
küldetés teljesült, de nem ért véget. Az expedíció ezen pontján a két hajó
szétvált. A Donau új útvonalon elindult hazafelé, átkelt a Csendes-óceánon,
majd Peru, Chile, Argentína és Uruguay érintésével, ahol újabb kereskedelmi
szerződéseket sikerült tető alá hozni, tért végül haza. A Donau, aki lényegében
körbehajózta a földet, végül 1871. március 1-jén érkezett meg Polába, azaz
Pulába. A másik hajó, az Erzherzog Friedrich páncélos korvett azt a parancsot
kapta, hogy állomáshajóként még egy darabig a Távol-keleti vizeken maradjon.
1870 őszéig teljesített szolgálatot keleten, majd a parancsa értelmében vissza
kellett térnie Polába. Szingapúr és Áden
érintésével, az addigra megnyitott Szuezi-csatornán keresztül, 1871. január
26-án futott be a kikötőbe. A két hajó hazatérésével ért véget a közel két és fél
évig tartó Kelet-ázsiai expedíciója a Monarchiának.
 |
Kaas Ivor |
Az expedíciónak öt magyar tagja
volt. Kaas Ivor publicista, Xántus János természettudós, Cserei Manó kereskedő,
Hengelmüller László diplomata és végül Bernáth Géza követség titkár. Öten indultak, de érdekes azonban, hogy időközben
legtöbben elhagyták a szigorúan vette expedíciót. Kaas Ivor publicista már 1870
februárjában hazatér. Sziám, Kína és Japán után Fokföld felé veszi az irányt,
majd Észak-Amerika érintésével érkezik haza, ahol Andrássy Gyula gróf mellett
lesz fogalmazó. Cserei Manó esetleges idő előtti hazatéréséről nem sikerült
információt szerezni, de fontos megemlíteni Kaas és Cserei kapcsán, hogy két
alkalommal közös írásos tudósításaik jelentek meg 1869-ben az útról, illetve az
érintett országok kereskedelmi viszonyairól. Hengelmüller László diplomata is,
minden információ szerint már 1869-ben hazatért az expedícióról, vélhetően bécsi
külügyminisztériumban kapott megbízatása miatt. Xántus János is 1869-ben
különválik az expedíciótól, hiszen összekülönbözik a kutatóút vezetőivel azon,
hogy az út során gyűjtött anyag a pesti vagy bécsi múzeumba tulajdonába fog-e
kerülni az utazás végeztével. Távozik, de nem tér haza azonnal, hiszen
Celebesz, Borneó és Jáva szigetén folytatja gyűjtését és csak 1870-ben tér
haza. A Xántus által gyűjtött sok szempontból párját ritkító anyagból alapítják
meg később a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának alapjait. És végül Bernáth
Géza. Szerzőnk hagyja el elsőként az expedíciót. A Donau 1869 októberében köt
ki Jokohamában, ahonnan Bernáth nem követi a csapatot tovább Tokióba, hanem az
Amerika nevű gőzös hajóra vált jegyet, amellyel San Franciscóba utazik. 21 napi
utazás után érkezik meg Amerikába, amely átszelését követően
1869 novemberében a Cunard Line gőzhajó-társaság Cuba nevű hajóján indul tovább
Liverpoolba. A magyar résztvevők tehát szépen lassan leszakadtak az
Osztrák-Magyar Monarchia Kelet-ázsiai Expedíciójáról és eltérő útvonalon,
eltérő időben tértek végül haza.
 |
Hengelmüller László |
Bernáth könyve gyűjtői
szempontból igazi kincs, de olvasói szempontból is fantasztikus élmény. Igazi
ritka útleírás egy olyan expedícióról, amelyről vélhetően kevesen tudtak
részleteket. Bernát műve sok érdekes eleméről számol be az utazásnak, és annak
ellenére, hogy a szerző alapvetően diplomataként volt ismert, kimondottan jól
írt, így olvasmányélményként is magas minőséget képvisel a mű. A kötet ritkán,
drágán és nehezen szerezhető be, de ez esetben mégis van értelme az ajánlásnak,
hiszen elektronikus formátumban elérhető és ingyenesen letölthető a mű, a
Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából. A mű személyes értékelésemben
ötöst kapott, és csak az illusztráció hiánya miatt nem szerezte meg mellé a
csillagot is. Bernáth Géza igazi egykötetes szerző, így búcsúzunk is tőle, de
reményeim szerint az expedíció szerepelni fog a jövőben még az ELBIDA projektben. Most azonban
egy hét szünet következik a blogban. Irány a Dráva, azaz elindulok és kergetem
kicsit a balinokat és domolykókat. Peca után azonban folytatom, egy talán
minden eddiginél ritkább kötetem bemutatásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése