Drávai horgásztúrám előtti utolsó, amolyan villámbejegyzésként a zöld Germanusomról mesélek. Nem vagyok az a gyűjtő, aki egy-egy könyv különböző kötésváltozatait vadássza megszállottként, de az tény, hogy van olyan eset, amikor elgyengülök. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára és Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat esetében már ismert a papír védőborítók iránti rajongásom, több bejegyzésben is írtam…
A magyar nyelven 1945 előtt megjelent útleírások száma ismeretlen pontosan. Valószínűleg hosszas kutatómunkával feltérképezhető lenne, de ezt a mai napig nem tette meg senki. Gyűjtő barátaimmal egyetértve biztos vagyok benne, hogy több ezer műről beszélünk, ha a magyar nyelven megjelent utazási irodalomról van szó. Az önálló kötetben megjelent utazási művek mellett, további hatalmas és feltérképezhetetlennek…
Igazi különlegesség a most következő mű, hiszen szerzője az első magyar női bölcsészdoktor, aki bár nem egy klasszikus útleíró, de életművében jelen van egy északi utazásról írt útirajza. Dr. Tedeschi Borbála 1903 nyarán részt vett egy „északvidéki” utazáson, amely végcélja a Spitzbergák volt. Élményeiről, tapasztalatairól hazatérését követően „Az Északi-fok és a Spitzbergák felé” címmel adja…
September – November MDCCCLIX A cegei Wass család története egészen a 12. század végéig visszavezethető. A Wassok történetének kutatási anyaga az interneten fellelhető, amely terjedelméből is már kitűnik, hogy egy rendkívül szerteágazó és szövevényes, századokon átívelő nemesi családról van szó, amely így egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak. A Wass vezetéknév a blog olvasóinak sem lesz…
Eljött a pillanat, hogy bemutassam a gyűjteményem legdrágább kötetét. Persze van némi csúsztatás ebben az állításban, hiszen csak abban az összefüggésben igaz mindez, ha a vételi árat elosztom az adott kötet oldalszámával és a kapott oldalankénti árat számolom. Az így kapott laponként több mint kétezer forint, valóban a legmagasabb árú köteté teszi a „Spanyolországi utam 1914-ben” című kötetet, melynek szerzője…