2019. november 24., vasárnap

Katholikus Missió a Báhnár vadak között Hátsó-Indiában

A magyar nyelven 1945 előtt megjelent útleírások száma ismeretlen pontosan. Valószínűleg hosszas kutatómunkával feltérképezhető lenne, de ezt a mai napig nem tette meg senki. Gyűjtő barátaimmal egyetértve biztos vagyok benne, hogy több ezer műről beszélünk, ha a magyar nyelven megjelent utazási irodalomról van szó. Az önálló kötetben megjelent utazási művek mellett, további hatalmas és feltérképezhetetlennek tűnő műhalmazt képez az időszaki kiadványokban megjelent útleírások száma is. A periodikák feldolgozásának megkezdése még egy kicsit várat magára itt az ELBIDA projektben, de amint elkészül az új weboldal, belekezdek azokba is, hiszen egészen lenyűgöző művek találhatók ezen kiadványokban. A jelentős részük, soha nem jelent meg önálló műként, miközben terjedelmüket tekintve nyugodtan kiadhatóak lettek volna könyv formájában is. A teljes magyar nyelvű utazási irodalom egy jelentős szeletét képezik azok a művek, amelyek valamely missziós utazásról szólnak. Messzi tájak, ismeretlen népeihez érkező hithirdetők leírásai nem csupán vallási művek. Jelentős részük a szó klasszikus értelmében útleírás, jókora adag néprajzi adalékkal. Az időszaki kiadványok közül példaként talán a Katholikus Hitterjesztés Lapját említhetném, amely kisebb megszakítással, de közel negyven évig működő, képes havi közlöny volt, amely telis-tele van különleges útleírásokkal, utazási beszámolókkal. Idővel a blogban is találkozni fog az olvasó ebből a kiadványból származó leírással, hiszen az ELBIDA projekt hátterét adó gyűjteményben több teljes évfolyam is található ebből a nem mindennapi periodikából. Természetesen ez csak egy időszaki kiadvány a sok közül, de mégis amiért ezt hoztam példaként, annak oka, egyik szerkesztője. Nogely István, aki több éven át kiadó szerkesztője volt a Katholikus Hitterjesztés Lapjának, fontosnak érzete, az ő elmondása szerint „vallástalan és erkölcstelen” nyomtatványok terjedésének megakadályozását, amely szerinte úgy lehetséges, ha „jóirányú műveket juttatunk az olvasni szerető közönség kezeibe”. Ennek a célkitűzésnek az elérése érdekében az 1880-as évek elején, Nogely kiadásában és szerkesztésében egy új missziós sorozat jelenik meg „Idegen országok és népek” sorozatcímmel. Nogely István hitt benne, hogy népszerű lesz a kezdeményezés és hosszú távon fog működni az új, önálló művekből álló, missziós utazásokról szóló sorozat. Sajnos tévedett, hiszen mindösszesen kettő mű jelent meg a sorozat keretein belül, majd végül dugába dőlt a vállalkozás. A teljes sorozat, azaz a kettő mű beszerzése azonban nem kis kihívást jelentett számomra, hiszen kimondottan ritkának számítanak az antik könyvek piacán. Mára azonban a hosszas keresgélés eredményeként a gyűjtemény részét képezik a könyvek, így büszkén mutatom be a blogban a sorozatban elsőként megjelent művet.

Nogely István szerkesztésében a magyar kiadás 
A könyv „Katholikus Missió a Báhnár vadak között Hátsó-Indiában” címmel jelent meg. A mű egy eredetileg franciául megjelent könyv magyar fordítása, amelyben a szerző, Pierre Dourisboure atya írja le missziós utazásának kalandjait. Az „Idegen országok és népek” sorozat első kötete 1885-ben jelent meg Nagyváradon, Nogely István szerkesztésében és kiadásában. A 207 oldalas művet Hollósy Jenő könyvnyomdájában Nagyváradon nyomtatták. A kisalakú könyvben egyetlen illusztráció sem található.

Az eredeti francia nyelven megjelent mű 
A mű több kiadást is megért 

Nogely István római katolikus pap, kanonok, képzőintézeti igazgató tanár, szentszéki ülnök és szerkesztő, 1839. december 26. született a Pozsony vármegyei Rétén. Iskoláit Pozsonyban és Nagyszombatban végezte, majd 1859-ben a növendékpapok sorába lépett Nagyváradon. Hivatalosan 1864-ben szentelték fel, majd ezt követően egy évig káplánkodott. 1865-ben a Szent József-fiúnevelő intézetben tanulmányi felügyelő lett, majd 1869-ben képzőintézeti tanár Nagyváradon. 1885-ben a Nagyváradi Királyi Tanítóképző igazgatójának választották. 1893-ban tiszteletbeli, míg 1905-ben valóságos kanonok lett. Életében több időszaki kiadvány szerkesztője volt, írt maga is, továbbá részt vett a "Tiszántúl" című napilap és a Szent László nyomda megalapításában. Az 1870-es években Waldfogel Károllyal együtt ő szerkesztette a „Katholikus Nevelés-oktatás-ügy” című évenként 25 füzetben megjelent szakközlönyt, valamint 1881-től szerkesztette „A Katholikus Hitterjesztés Lapjai”című képes folyóiratot. 1885-től Nogely adta ki a „Képes Missió-Könyvtár” című kiadványt is. A katolikus irodalom terén életében kiváló érdemeket szerzett. 1905. április 27.-én, 65 éves korában  Budapesten hunyt el.

Részlet a könyvből:

„A Báhnár vagy Bánnár törzs lakhelye az éjszaki szélesség 14-15-ik és a keleti hosszuság 104-105-ik fokai közt terül el, nagysága tehát kőrülbelül 200 négyzetmérföld. Ágas-bogas hegyeit erdők boritják, melyekből egy-egy darabot levágnak és fölgyujtanak a vadak, hogy szántóföldjeik legyenek; ha lesoványodott a föld, másutt csinál a nép tisztást, az ugart pedig rövid időn megint fölveri az erdő. A talaj jobbára kitünő; rizsen kívül megtermi a kukoricát, banánt és dohányt; diszlenek továbbá a tökfélék, ananász, cukornád, gyapott, mango, kenyérfa és kávé is. A hithirdetők által mehonositott európai zöldségfélék gyönyörüek. Háziállatok: a szarvasmarha, bivaly, sertés, kecske, kutya, baromfi és itt-ott a ló; a vadállatok közül emlitendő az elefánt, orrszarvu és a tigris, mely a legnagyobb csapása e vidéknek. Kígyó is van elég, a Bla vizében pedig krokodilok tartózkodnak. Vadhúst szolgáltatnak a vaddisznó, szarvas, őz, gelicze, ruca, páva, fürj és fajd. Vas nagy mennyiségben található a hegyekben, valószinüleg arany is, mivel a patakok és folyók homokjában sok aranypor van.

Bahnar harcosok

Bahnar nők és gyerekek 
Az éghajlat egészségtelen. Az erdei-láz mindenkit elővesz, különösen a megérkező európait; mielőtt kinint venne be a beteg, hánytató vagy gyomortisztitó szerek által el kell távolitani a fölösleges epét. Évszakok csak kettő van: esős és száraz. Augusztus vége felé kiragyog a Nap a megszaggatott felhők között és beáll az izzó hőség: a források és patakok kiszáradnak, a fák levelei lehullanak, a növények ellankadnak, a természet mintegy álomba szenderül; a roppant hőség azért kellemetlen és nyomasztó, mert az éjek hüvösök, a hőmérő reggel két fok meleget, délben negyvenet mutat. Ápril végén a láthatárt tömött, világos-hamuszin felhők kezdik elboritani; estenden megzördül az ég, sebes zápor omlik alá, néha vegyes jéggel, ez az esős évszak beköszöntése. Néhány nap mulva az égbolt előbb sötét, azután koromfekete: az ég csatornái megnyilnak, mintha özönvizhez készülődnék a természet. A párakkal terhes levegő megtelik a rothadó hulladék dögletes parányaival. Ekkor a legkisebb csermely is zuhogó patak, a folyók kiöntenek, a vidék nagyobb része víz alatt áll.

Bahnar horgász

Tipikus bahnar ház  
Az még nincsen megállapitva, melyik emberfajhoz tartozik a Báhnár törzs, de annyi kétségtelen, hogy nem rokon sem testalkatra, sem nyelvre a szomszéd Kina, Annam, Kambodzsa és Laosz népeivel, a körülötte lakó törzsekkel közös eredetü, ámbár a tájszólások között nagy eltérések vannak. A báhnár termetre szálas és karcsu, tömött haja fekete, elvétve világos vörhenyes; bőre rézszinü, szemei sötétbarnák, gyér szakála és bajsza fekete, magatartása büszke, de nem kényeskedő, járása könnyű, fejét egyenesen hordja, a gyaloglást birja, futásban pedig vetekedik a nyullal. Gyakori köztök a bőrbetegség, bélpoklosság és rüh.

Misszionáriusok

Bahnar emberek 
A báhnár véghetetlenül féltékeny szabadságára. Egyik falunak a másikhoz semmi köze, sőt a helységekben sincs semmi előljáróság. A báhnár teheti, amit akar, de személyében vagy jószágában sértenie nem szabad senkit, mert a legcsekélyebb kihágásért is felelősségre vonja a sértett vagy káros fél. Ha szép szerivel megegyezhetnek a pörös felek, a bünös egy korsó rizs-bort, tyukot vagy sertést, sőt néha bivalyt tartozik adni a vétség nagysága szerint. Ezt a biroságot együtt költik el a kibékült felek, néha azonban osztozik velök az ügyvéd is, aki összeboronálta őket; minden falunak megvannak a maga szájas emberei, kik mint kenyérkeresetet üzik a perlekedők békéltetését, tehát ügyvédek. Ezek a falunak előcsahosai egyéb dolgokban is, mert addig eresztik a beszédnek mézes-mázos fonalát, míg meggyőzik usztató szavakkal a kupaktanácsot. Nagyon sokszor az okozott kár miatt felelősségre vonnak olyan embert, aki egészen ártatlan a dologban; ha p.o. megbetegszik a báhnár, azt gondolja hogy valaki megrontotta; fölépülése után megy a bűbájoshoz, aki megmondja neki, ki küldte rá a betegséget. A vádlott hiába mentegeti magát; ha szegény ember, a vádló eladja, mint rabszolgát; ellenben ha olyan vádoltatik, akinek van nagy rokonsága, megtagadja a követelt büntetés lefizetését, föllármázza a helységet, és gyakran háború lesz a dologból. Rendszerint abban történik megállapodás, hogy a hajba kapott felek bizonyítás által egyenlítsék ki a pört; ez következő módon történik. 

A vádló és legénysége "táborba száll"

Bahnar lakóház
Meghatározott napon a vádló maga mellé veszi faluja legénységét és ügyvédnek egy beszédes előcsahost; valamennyin kicsipik magokat, fölfegyverkeznek és a vádlott helysége elé vonulnak; a falu cölöp-kerítése előtt táborba szállnak, mert az alkudozás elhuzódik napokig is. Ha a vádlott szegény, faluja pedig nem meri a háborút kockáztatni, könnyű szerrel teljesíttetik a vádlónak minden követelése; ellenkező esetben vádlott és vádló között megejtetik a bizonyítási próba: levernek a Bla folyóba két cölöpöt; egyiket a vádló, másikat a vádlott fogja meg; adott jelre mindketten víz alá merülnek, és aki tovább kibirja, annak van igaza. Az u.n. tojás próbáról részletesen lesz szó történetünkben, itt tehát mellőzhetjük. Egy-egy faluban 20-100 ház van. Minden helység közepén áll a faluháza; kiválik a többi közül nagysága és magasabb szerhája által; néhol 5-6 faluháza is gubbaszkodik egy csomóban; ez annak a jele, hogy a helység olyan faluból áll, melyek összehurcolkodtak, hogy könnyebben védelmezhessék magokat. A faluház neve „Kong”. Itt gyülnek össze a férfiak beszélgetni, ha dolgukat elvégezték; itt tanácskoznak, midőn háborút terveznek, vagy ellenséget várnak; itt fogadják és szállásolják ez az idegeneket; itt hálnak a 14-ik évet betöltött suhancok, míg meg nem házasodnak. Nőknek csak kivételesen szabad itt megjelenni p.o. mulatság alkalmával.”

Pierre Dourisboure atya

Missziós központ 
A Nogely által szerkesztett és magyarul kiadott mű, eredetileg 1875-ben jelent meg Párizsban, „Les Sauvages Ba-Hnars” címmel. A szerzője Pierre Dourisboure atya, aki 1825. szeptember 19-én született Franciaország délnyugati részén, a spanyol határ közelében. Egyházi iskoláját Laressore-ban végezte. Emlékirataiban is említi, hogy már ezen időszakban érezte, misszionárius szeretne lenni. 1846. október 19-én lépett be a párizsi misszionáriusi szemináriumba, majd 1849. június 2-án nevezték ki hivatalosan papnak Franciaországban. 1849. október 6-án elhagyta az országot és elindult új szolgálati helye felé. A hosszú és nehéz utazás Nantes kikötőjéből indult és csak 1850 júniusában érte el végül úti célját, a mai Vietnamot. Innen pár hónap múltán indult tovább egy több fős társasággal misszionáriusi küldetésére. Az utazás nehéz volt, számos veszéllyel kellett megküzdeniük, de végül elérték a Kon Tum tartományban található Ko Xamot. Ebben az időben a katolikus misszionáriusok arra törekedtek, hogy megnyissák az utat a fennsíkon az evangelizáláshoz, így Kom Tum tartományban is. A vietnami katolikus egyház története megjegyzi, hogy az út 1848-ban történő megnyitása után két francia pap és hét vietnami tanár érkezett Kon Tumba. 1850-ben négy területen kezdték el missziós munkájukat. A négy központ közül az első kettő a mai Kon Tum tartományban található. Az egyik a Kon Ko Xam misszió, melyet Combes atya vezetett, míg a másik Kon Trang misszió, melyet Pierre Dourisboure atya vezetett. Pierre Dourisboure végül 35 évet töltött a misszióban és végezte hittérítő munkáját, mely nagyban hozzájárult a katolikus hit elterjedéshez a mai Vietnamban. A 35 év igen komoly időnek tekinthető, hiszen a betegségek, a vadvilág vagy éppen a helyi törzsek nem ritkán okozták misszionáriusok halálát. Dourisborge-ot gyakorlatilag elkerülte minden veszedelem, de végül 1890-ben ő is betegség miatt volt kénytelen elhagyni az országot, majd pár nappal hazatérése után 1890. szeptember 8.-án, 65 éves korában hunyt el Marseillében. A szerző misszionáriusi munkája is csodálatra méltó, de emellett néprajzi beszámolói és nyelvi munkái is rendkívül hasznos ismereteket adtak a később oda érkező utazóknak. Az 1875-ben kiadott „Les Sauvages Ba-Hnars” című könyve mellett, az 1889-ben megjelent "Dictionnaire Bahnar-Français" című szótára a legjelentősebb műve.

Bahnar falu, középen a kiemelkedő faluházzal

Misszionárius és "helyi segítői" 
A missziós utazások leírása rendkívüli mennyiségű úti beszámolót és útleírást jelentenek. A földrajzi felfedezőkhöz hasonlóan a korabeli misszionáriusok is hasonló kockázatokat és veszélyeket vállaltak, hiszen sokszor teljesen ismeretlen terülten és még kevéssé ismert népekhez indultak azért, hogy hirdessék isten igéjét. Útleírásaik éppen ezért rendkívül érdekesek, mint ahogy a Nogely István által az „Idegen országok és népek” sorozat első kötetéül választott „Katholikus Missió a Báhnár vadak között Hátsó-Indiában” című könyve is. Kalandos és sokszor tényleg életveszélyes útjuk során alaposan megismerték a helyben élő emberek világát, amely ebben a műben is érdekes néprajzi elemként jelenik meg és tovább növeli az értékét a műnek. A könyv amellett hogy ritka, még élvezetes olvasmány is, így egy hozzám hasonló gyűjtőnek igazi kincset érő kötet. Sajnos az ajánlása ebben az esetben is kicsit meddő, hiszen nagyon nehezen beszerezhető a könyv és elektronikus formátumban sem érhető el az interneten, ugyanakkor ha véletlenül összeakad vele valaki, az olvassa bátran, kitűnő munka. A sorozat első kötetét csak hat évvel később követte a második, amely bár ismét érdekes és kalandos, de végül az „Idegen országok és népek” sorozat záró kötete is lett egyben. A mindössze két részt megért „minisorozat” következő műve az afrikai földrészre kalauzolja majd az olvasót. Egy hét kihagyást követően (ismét csábít a Dráva egy kis horgászatra) visszatérek, és velem együtt érkezik Nogely sorozatának záró kötete is. Hamarosan tehát jön az „Afrikai élet”.  




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése