2020. február 2., vasárnap

Líbiai porszemek

Az Olasz Királyság erőteljes törekvése volt az 1800-as évek végén, hogy a gyarmatosító hatalmakhoz hasonlóan, növelni tudja területét új gyarmatok meghódításával. 1902-ben egy francia-olasz titkos megállapodás értelmében, Marokkót a franciák, míg Tripolitániát az olaszok szerzik majd meg, mint gyarmat. 1911. szeptember 28-án este az olasz hadiflotta megjelent Tripolinál, majd október 3-án elkezdték ágyúzni a várost, amellyel kezdetét vette az olasz-török háború. A harcok 1912-es lezárását követően Tripolitánia Olaszországhoz kerül autonóm státusszal. Egészen 1942-ig Olasz Líbia az Olasz Királyság része volt, ezt követően a terület brit és francia közigazgatás alá került. 


Arab gyerekek
Közel három évtized olasz uralom után valamikor 1940 tavaszán utazik Lieszkovszky Klára férjével és barátnőjével az országba. A több hétig tartó utazás élményeit és tapasztalatait hazatérésüket követően írja meg a „titokzatos” szerzőnő, mely még abban az évben jelenik meg „Líbiai porszemek” címmel. A szerző személye, a térség, a stílus és a könyv ritkasága miatt egy egészen különleges útleírásról mesélek ma. A könyv 1940-ben jelent meg Budapesten, Dr. Vajna György és Bokor Dezső kiadásában. A 164 oldalas műben 28 kép található.

Arab fantázia Tripoli utcáin

Marcus Aurelius diadalíve 
Ritkán járok így, de most teljesen belebuktam Lieszkovszky Klára életrajzának összeállításába. Volt már olyan, amikor pusztán csak információ töredékeket sikerült egy szerzőről találni és nem teljes életrajzot, de ennyire „titokzatos” szerzővel talán még nem találkoztam. Semmilyen tényszerű adatot nem sikerült találni. Amit biztosan tudni, hogy Lieszkovszky Klára huszártiszt férjével járt Olaszországban, amikor az ottani olasz barátok invitálására utaznak Líbiába. Próbáltam a férj személyén keresztül is elindítani a nyomozást, de hitelt érdemlő infóra így sem leltem. Elvileg nem kizárt, hogy férje Lieszkovszky Pál Alfréd huszár alezredes volt. A vélelmezett férj életrajzából sem derül ki, hogy felesége ki is volt, de az biztos, hogy huszártiszt Lieszkovszky névvel nincs más, valamint a lovaglás és a lovak szeretete mindkét félnél dominánsan megjelenik, valamint a műben is jelen van. Nos ha a feltevésem igaz és valóban Lieszkovszky Pál Alfréd feleségéről van szó, akkor azt is tudjuk a férj életrajzából, hogy miután 1946. október 24-én a tényleges szolgálatból elbocsátották, ezt követően felesége játékkészítő üzemében volt közreműködő családtag. Azaz ebből az derül ki, hogy Lieszkovszky Klárának játékkészítő üzeme volt. Ez a nyom is zsákutcának bizonyult azonban, hiszen semmilyen információt nem találtam a játékkészítő üzemről sem. Természetesen az egész történet abból a feltevésből indul, hogy Lieszkovszky Pál Alfréd a férj, de ez sem 100 %-ig biztos. Azaz lényegében a feltevéseken túl, csak annyi biztos, hogy Klára férje huszártiszt volt. Gyakorlatilag más adatot nem sikerült fellelni. Amennyiben valaki rendelkezik bármilyen adattal vagy információval „titokzatos” szerzőnőnkről, megköszönöm, ha jelzi felém.

Részlet a könyvből:

„ A várostól néhány kilométerre fekszik X. arab bei birtoka, hatalmas kőfallal körülzárva. Az autó sokáig suhant a fal mellett, míg a bejáratot megtaláltuk és egy gyümölcsösön áthaladva egy másik kőfal elé jutottunk. A kapu feltárult és bent voltunk a bei virágoktól pompázó kertjében.

Castello

Kormányzói palota 
Balra mórstílű épület áll, melynek vasrácsos ablakszemei lezárva aludtak a napfényben. Tömör kapuja mögött nem mozdult élet. Jobbról, kisebb emeletnyi magas ház, a mukhaad épület, hol a bei vendégeit szokta fogadni. Nyitott nagy erkélyről, melyet kíváncsi szemek elől farácsos oldalfalak védenek, sűrű fürtökben lóg le körös-körül felfuttatott glicinia.

Gurgi mosé belseje

Arab negyed Tripoliban 
X. bei, a tripoliszi nagy mecset kegyura és főgondnoka, mely tiszteletbeli méltóság őt az itteni arabok egyik első vezetőjévé emelte, lesietett az erkély lépcsőjén fogadtatásunkra. Kedvesen és közvetlenül üdvözölt bennünket és felvezetett tágas, félhomályos fogadótermébe, melynek padlózatát és falait keleti szőnyegek borítják. A falakon értékes régi fegyvergyüjtemény csüng, görbe kardok és ékkővel kirakott handzsárok. Legérdekesebb egy majd két méter hosszú régi török fegyver, művészi berakásokkal. A berendezés egyébként törökös bútorzatból áll.

Mosé Zaviaban

Arab kút 
A már jól ismert nemzeti teát a terraszon szolgálták fel apró csészékben, - gyakran megismételve a kínálást. A hozzávaló pörkölt mogyorót és mandulát a népszokástól eltérően nem a teába belekeverve, hanem külön tálcán hozták, hozzá törökös édességet is kínálva. Úgy étkezés előtt, mint után egy nagy felállítható ezüst kézmosó medencét hordoztak körül. Miután megdícsérem a néger szolgák festői öltözetét, a bei mosolyogva jegyezte meg:
- Valamikor, még a mult században, Libia feketéllet a vásárra hajtott rabszolga-karavánoktól.
- Az arab házakban ezekben az időkben mindenütt rabszolgákat tartottak cselédmunkára, így maradt szokásban ma is a néger cselédek tartása, na és – teszi hozzá – jobban is rátermettek erre, a munkára, mint a mieink.

Arab ló eredeti kantárral

Spahi lovasság 
A harcra és heverészésre teremtett arab férfi, aki még földjét is az asszonyokkal művelteti, csakugyan nem szereti az efajta munkát. Még szerencse, hogy napi ötszöri imádkozás közben tán százszor is hajladozik, ami kitűnő torna. Még a legkövérebb kereskedőnél is megőrzi a test rugalmasságát.

Oázis Tagiura felé

Lovát lefektető spahi 
Egy régi kívánságomat nyilvánítottam, amikor megemlítettem, hogy szeretnék hazavinni innen magammal egy fekete lovászfiút. Egy néger szolga utáni vágy még gyermekkorom óta élt tudat alatt bennem, mikor is lázasan gyüjtöttem az ezüstpapírt abban a hitben, hogy majd szállítanak érte egyet számomra.

Bennszülött varázsló

Mosé Tagiura felé 
Most megtudtam, hogy ez semmiféle nehézségbe nem ütközik. Rabszolgavásár ugyan már nincs, de csekély ötszáz líráért sok néger szívesen megválik valamelyik csemetéjétől. Csakhogy az ilyen kísérlet egyáltalán nem ajánlatos. A legjobb gyarmati néger is korrupttá lesz fehér emberek országában. Az elkerülhetetlen gúny és magány elviselhetetlen lesz számára, s tönkre teszi jellemét.

Bennszülött meharisták

Mosé udvara 
A nap melegen tűzött, de már ferdén estek le vörös sugarai, mire lementünk a kertbe, hogy körülnézzünk a birtokon. A ház előtt egy gyönyörű fekete kanca állt, a bei újonnan vásárolt hátaslova. Arra kért, hogy mondjunk véleményt róla. Míg a férfiak a lovat mustrálgatták, elnézem az elém táruló képet. 

Barlanglakás Garianban

A sabrathai színház
A mórstílű, csendbe burkolt kastély előtt hímzett mellényes, subickosképű inas haladt át hatalmas ezüst süteményes tálcával. A kert színpompája felett, virágillattal teli levegőben egy lila gliciniazuhatag alatt állt az ezüsttel kantározott fényesszőrű kanca. Rojtozott piros szőnyeg feküdt nyerge alatt, mely ezüstlapokkal kiverten ékszerként tükröződött a ló, fekete hátán. A lelógó papucskengyelek is tiszta ezüstből valók voltak.

Arab gyerekek között a táborban

Mohamed utódja a jobbszélen, családfájával 
A tárgyaknak lelkük van, varázsuk kihat az emberi lélekre. Kelet mesevilágának költészetét éreztem magam körül. A tárgyaknak ez az érezhető hatása óriási erőt rejt magában emberekre és nemzetekre egyaránt, mert a külsőségek nem csupán külsőségek, de szellemet és átalakító erőt képviselnek.”

Pihenő a sivatagban

A Cittá di Trieste 
Lieszkovszky férjével és barátnőjével, Blankával indulnak Nápoly kikötőjéből a „Cittá di Trieste” nevű hajóval Tripoliba. Útközben érintik Messinát, Siracusát és Málta szigetét is. Tripoliba érkezésüket követően több hetet töltenek a város és a környék megismerésével. Vidéki gazdaságot látogatnak, végigautóznak a híres Strada Littoraneán, eljutnak a spahik táborába és a bej birtokára, elutaznak Zuarába, Garianba, Tigrinnába és Sabrata romvárosába is. Élményeit sok humorral és jó stílusban írja le a szerző, részletesen mesél a bazárok nyüzsgő világáról, az arab konyháról, művészetükről, hímzéseikről, az arab nőkről, a mecsetekről, a vendéglátóik otthonáról és egy-egy városrész jellegzetes alakjairól is. Hosszan és nagy lelkesedéssel ír az arab zsoldos katonákról és lovaikról, amelyek lovas mutatványai és lovasrohamai lenyűgözik Lieszkovszkyt. Persze mai szemmel kritikát is lehetne megfogalmazni az időről-időre érezhető lenéző, sokszor bántó megjegyzések miatt, a helyi lakossággal kapcsolatosan, de korántsem válik ez oly szinten zavaróvá, hogy radikálisan befolyásolja a mű élvezetét vagy értékét. Amikor Lieszkovszky Líbiában jár, már közel három évtizede olasz fennhatóság alatt áll az ország, amelynek fejlődésben mutatott eredményeit jól érzékelteti művében.

Dünák a sivatagban

A menyasszony sátra, a Karamud 
Érdekes megfigyelni a könyvben látható 28 fotót. A fotók jelentős része vélhetően vásárolt, melyek alsó sarkában az „Foto Aula Tripoli” felirat látható. A továbbiak ugyanakkor, melyek sokszor láthatóan gyengébb minőségűek is, vélhetően saját maguk által készített fotók. Ezek közül is kettő, igazán érdekes számomra. 

Felszállás a meharikra

Vásári koldus
A „Felszállás a meharikra” című fotón az látszik, ahogy éppen a tevére próbál felülni valaki, miközben a háttérben egy nő már egy másik teve hátán van, valamint a „Vásári koldus” című kép, amelyen egy dobos, maszkos alak látható, háttérben ugyancsak egy nő látszik. A két képet jól megnézve a fotón látható európai nő alakja szerintem azonos és feltevésem szerint a nő maga Lieszkovszky Klára. Persze nincs mivel összehasonlítanom, de meggyőződésem, hogy ez esetben jó a megérzésem.

Arab utca

Napnyugta az oázisban 

Élvezetes, olvasmányos és alapvetően ritka mű a „Líbiai porszemek” című könyv. Nem extrém ritka, de nem lehet mindig könnyedén vagy azonnal beszerezni a könyvet. A magyar utazási irodalomban 1945 előtt nem sok mű szólt a térségről, így mindenképpen izgalmas számomra a kötet, hiszen egy női útleíró, egy ritkán utazott vidékről mesél benne. Könnyed olvasmány, nincsenek benne tömegével zavaró történelmi vagy tudományos adatok, így bátran ajánlom mindenkinek, amennyiben valaki rászánja az időt és a pénzt, hogy beszerezze a könyvet. Ez esetben elektronikus formátumban nem lelhető fel a mű, így letöltésről sajnos Lieszkovszky műve kapcsán nem lehet szó. A szerző személyétől most búcsúzunk az ELBIDA projektben, hiszen ismereteim szerint Lieszkovszky Klárának nem jelent meg soha többé műve, azaz klasszikus egykötetes szerző. Elhagyva a meleg Líbiát, a következő alkalommal egy hidegebb éghajlatú országba utazunk majd egy különös mű segítségével.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése