2020. február 16., vasárnap

Utazásom Marokkóban

Régen jártunk már Marokkóban. Antoni Ferdynand Ossendowski volt talán az utolsó szerző, akinek „Sivatag népe” című munkájában az országról olvashattunk. Dr. Zsivny Viktor, „Utazásom Marokkóban” című munkája azonban most ismét a sivatagos vidékre kalauzol minket. A szerző két tanulmányúton vett részt 1930 nyarán, amely során összesen 3 hetet töltött az országban és ez alatt tanulmányozta azt földtani és tereptani szempontból. A tudományos ismeretek mellett az utazás során azonban számos egyéb benyomást is szerzett, melyről előadások keretében számolt be a Kis Akadémián. Az előadások sikerét látva végül, a szervezet illetékese úgy dönt, hogy a „A Kis Akadémia Könyvtára” sorozat XII. köteteként, nyomtatásban is kiadják a szerző élményeit. 1934-ben Budapesten jelenik meg a mű a Kis Akadémia kiadásában. A mindösszesen 84 oldalas könyvben, számos kép és illusztráció található.


   
Dr. Zsivny Viktor vegyészmérnök, mineralógus 1886. november 30-án született Budapesten. A gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, majd maradva a fővárosban a műegyetemre iratkozik be. 1908-ban szerez vegyészmérnöki oklevelet, majd 1924-ben a Budapesti Tudományegyetemen ásvány és kőzettanból doktorál. 1912-től kezdve a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárába dolgozik, ahol 1932-ben már az ásvány-őslénytárának ideiglenes igazgatója lesz. 1934-ben az Országos Természettudományi Múzeum ásvány-őslénytárának igazgatója. Múzeumi állása mellett az oktatás rendszerét sem hagyja el. 1916-ban a Kertészeti Tanintézet ásványtan előadója lesz, majd 1918-tól a műegyetem általános kémia tanszékének tanársegédje. Tudományos kutatások céljából sokat utazott. 1927-ben Ausztriába és Norvégiába utazik, majd 1928-ban Svájcban és Dániában jár. 1929-ben Dél-Afrikában, míg 1930-ban Marokkóban vesz részt tanulmányúton. 1922-től intenzíven foglalkozott kristálytannal, kristályoptikával és a kőzetek vegytanával. Idehaza Kis és Nagybánya, a Lahócza hegy, Rudabánya, a Vaskő és a Velencei hegység ásványait dolgozta fel. Élete során több új ásványt is felfedezett. 1953. október 14-én, 67 éves korában hunyt el Budapesten.

Részlet a könyvből:

„Eleinte a marrakes-mogador-i úton haladtunk, amely a sivatagi jellegű, kietlen, vörös színű, alluviális Marrakesi-síkságnak tengelyében nyugat felé halad. Tőle északra emelkedik a Dzsebel Erduz mészkőből álló kicsiny tömege, amelyben jó megtartású devonkorú kövületeket gyüjthettünk. Helyenként csaknem növénytelen hammadán haladtunk, amelynek felszínét csupa kő borítja. Sisaua környékén jól láthatóak a mészkő és foszfátrétegből álló, gúroknak nevezett, lapos tetejű izolált hegyek. Ank el Dzsemel-nél elhagytuk a főútat és délnek fordulva mai célunk: Imi n’ Tanut felé igyekeztünk, állandóan növényzetben szegény, sívár, krétakorú üledékkel borított területem haladva.

Marseille-ből ezen a hajón indultak útnak 

Ben Gerir-i házak

Marrakes 
Konzerves ebésünket egy piszkos patak melletti festői olajligetben fogyasztottuk el bámészkodó bennszülöttek segédlete mellett, akik részben orrunk előtt, részben tisztes távolságban helyezkedtek el, bámulva, hogyan tünnek el az ízletes falatok gyomrunkban. Befejezte után a szegények összeszedték az ebéd maradványait. Nem volt kenyérmorzsa, vagy üres szardiniás doboz, amely elkerülte volna figyelmüket. Az egyik kisleány egy kiürített szardiniás dobozban hagyott olajjal először haját kezdte kenni s csak amikor néma apja jelbeszéddel megmagyarázta neki, hogy az olaj ennivaló, - mártogatta ki kenyérmaradványokkal, jó étvággyal. Előbb gondolt a cicomázásra, mint a gyomrára. Imi n’ Tanut-ig, ahol megszállandók voltunk a táj változatlanul sívár maradt. Buabut vidékén részletesebb földtani megfigyeléseket végeztünk.

Pálmacsoport Marrakes falai alatt

Marrakes falai 
Az úton egymásután két kellemetlen incidens ért. Két személyszállító autóbuszunk és egy teherautónk volt. Délután ¼ 6 körül olyan rossz, kanyarodó útrészlet elé értünk, hogy ki kellett szállanunk. Míg az első autóbusz ügyes és óvatos soffőrje néger szolgája segélyével, aki az út mélyedéseibe rakott kövekkel egyenlítette ki a felszín egyenetlenségeit – baj nélkül vezette át a kocsit a kényes helyen, addig a másik autó a meredek, köves kanyarodónál egyszerre csak visszafelé kezdett gurulni s aggodalommal eltelve és lélegzetet visszafojtva kellett látnunk, hogy felfordul. Hamarosan kitünt, hogy a soffőrnek szerencsére semmi baja sem történt. Míg az első autóbusz kétszer megfordult a baleset helye és a legközelebbi falu között, hogy bennszülötteket hozzon segítségül, addig a geológusok fiatalabbjai kalapácsukkal nagy tömegű földet takarítottak el a felborult autóbusz egyik kereke mellől, hogy felállításnál ne legyen útban. 

A Tin Mal mecset 

Átkelés az Urika-folyón

Húst feldaraboló bennszülöttek Talbanin-ban
Komikus képet nyújtottak geológusaink, amikor a felfordult autóbuszból kihúzott cók-mókjukat igyekeztek rendbehozni. Az egyike, egy német, alaposan összeroppant garderobe-kofferjét javítgatta s hamisítatlan német szokás szerint már kártérítésről handabandázott, egy spanyol trópusi sisakját, amelyre olaj ömlött, tisztítgatta, egy portugál pedig kilyukadt nadrágját varrogatta. Végül sikerült az autóbuszt talpraállítani és örömmel konstatálhattuk, hogy néhány horpadáson kívül nem történt baja.

Az animiter-i kaszba 

Vizet merítő nők Buabut mellett

Törpe növésű Euphorbiák 
Alig indult azonban el a két autóbusz, az 1. számú egészséges autóbusznak tört el a tengelye. Utasai kénytelenek voltak átszállani a teherautóba úgy, hogy egy autóbusszal és egy teherautóval tartottuk meg bevonulásunkat este 9 óra tájban, koromsötétségben a kis Imi n’ Tanut falúba. Az eltört tengelyű autóbuszt soffőrje egész éjjelen át a baleset színhelyén javítgatta.

Az Ingherm-erőd udvara

A Tenszift-folyó

Agyagedényvásár Szafi-ban 
Részben az erődben, részben egy zsidó házban szállásoltak el bennünket. Magam az utóbbi helyre kerültem s nemsokára meg kellett győződnöm, hogy a kalandoknak még nem szakadt ma vége, mert az éjjel bolhákkal, csótányokkal, főként azonban poloskákkal kellett a harcot felvennem. Érdekesek az erőd modorban épült házak, amilyenben én is laktam. Külsejük teljesen igénytelen kinézésű, csupasz falaik tagozatlanok és várfalakhoz hasonlítanak s nem is sejtetik, hogy mögöttük többé-kevésbé csinos helyiségek és üde zöld, árnyékos kert, valóságos kis oázis húzódik meg.”

Benszülöttek kunyhói a szafi - casablancai út mellett

A rabat-i Sella nagy kapúja 
Dr. Zsivny Viktor 1930 nyarának elején utazik Párizsba, ahol a Société Géologique de France azaz a Francia Földtani Társaság az alapításának századik évfordulóját ünnepli. Az ünnepségek előtt és után a társaság több tudományos kirándulást is tervezett, melyre az ünnepi alkalmon résztvevő, a világ minden pontjáról érkező tudósokat invitálták. A tanulmányutak úti célja elsősorban Francia-Marokkó, Algéria és Tunisz volt, melyek közül Zsivny végül a Marokkói utak közül választott kettőt. Az úti cél a szerző elmondása szerint elsősorban azért volt vonzó, mert 1930-ban Marokkóban kirándulni körülményes és kockázatos volt, de így szervezett keretek között olyan helyre is lejuthatott, ahová vélhetően egy önálló expedícióval nem. A két tanulmányút, mintegy 3 hétig tartott.

A rabat-i Hasszan-torony

A meknesz-i Bab Manszur el Aleüzs

Gabonavásár Meknesz-ben 
A kötet a Kis Akadémia Könyvtára sorozat XII. kötete, mely lényegében a szerző Kis Akadémián megtartott előadásának könyvé formált verziója. A Kis Akadémia nevét Eötvös Lorándnak köszönhette, hiszen az ő javaslatára cserélték le a kezdeti Egyetemi Asztal-társaság megnevezést. Az immáron 121 éve, 1899-ben alapított társaságot a budapesti tudományegyetem fiatal oktatói, azok közül is elsősorban, de nem kizárólag a természettudományok területén jártas oktatói hozták létre. A cél az ismeretterjesztés volt, tudományosan színvonalas minőségben. A hétfőnként megtartott előadásokat közös vacsora is követte, ahol a társaság tagja vehettek rész, így az ismereterjesztés mellett amolyan kapcsolat és közösségteremtő feladata is volt a Kis Akadémiának. 1942-ig mintegy 1000 előadást tartottak meg és mindig törekedtek arra, hogy a legszélesebb körben tájékozódjanak a tudományos, műszaki, művészeti, társadalmi és történelmi területen. A Kis Akadémia végül nem bírta tovább és 1944-ben Budapest ostromának kezdetéig működött, majd megszakította tevékenységét. Ismereteink szerint a háború befejezését követően, már nem kívánta senki újraéleszteni a közel 50 évig működő Kis Akadémiát. A társaság által kiadott Kis Akadémia Könyvtárában 1942-ig több mint ötven könyv jelent meg.

Meknesz-i vízárús

A Bab Szeba Fez Dzsedid-ben

Fez Dzsedid-i rézműves  
Zsivny Viktor könyve sok tekintetben hasonlít az előző bejegyzésben bemutatott „Oroszország és hazánk” című kötethez, amely csakúgy, mint a most bemutatott kötet, nem vegytiszta utazásról szól. Bár a két mű között terjedelemben és mélységben jelentős különbség van mégpedig Thallóczy javára, de minkét szerző ugyanúgy egy kicsit száraz, sok adatot tartalmazó bevezető résszel kezdi könyvét, majd utána következik az úti beszámoló blokk. Zsivny művének első részében részletesen bemutatja Marokkó földrajzi fekvését, politikai beosztását, domborzatát, vizeit, földtörténetét, ásványi anyagait és bányászatát, valamint történelmét és lakosságát. Ezt követi a klasszikus értelembe vett úti beszámoló.  Míg Thallóczy úti leírásában a néprajzi elemek dominálnak, addig Zsivny beszámolójában az ásvány és földtani ismeretek. Zsivny művében végig jelen vannak a tudományos észrevételek, amelyek főként szakkifejezései miatt nehezítik a mű gördülékeny olvasását, de amennyiben ezen az apró kellemetlenségen túl lépünk, akkor a szerző személyes élményeinek és az országban szerzett benyomásainak leírása élményszámba mennek.

Fez Dzsedid-i "virsli" sütő

A Seraser-folyócska Fez-Dzsedid mellett

A Rue Kléber az algir-i Kaszbá-ban 

A terjedelem tekintetében Dr. Zsivny Viktor könyve amolyan egyéjszakás kaland, hiszen az apró méretű könyv még a száz oldalt sem éri el. Ezt a tényt fontos figyelembe venni, amikor értékeli az ember a művet, hiszen valójában ekkora terjedelemtől nem szabad ugyanazt elvárni tartalomban és élményben, mint egy több száz vagy akár ezer oldalas nagy műtől. Amennyiben valaki azonban gyors és könnyed élményre vágyik az útleírás kategóriában, annak tökéletes választás, hiszen egy ritkán utazott vidékről szóló, különleges útleírásról beszélünk. A beszerzése nem lehetetlen, de nem is rendelhető meg, vagy lelhető fel azonnal bármely antikváriumból, vagy könyves piactérről. Közepesen ritkának mondanám, de terjedelmének hála, az ára tipikusan nem szalad el annyira, hogy komoly fájdalmat okozzon. Elektronikus formátumban nem letölthető a mű, így csak a nyomtatott kivitel az egyetlen beszerezési lehetőség, ha valaki olvasni szeretné. A műben csodás fotók találhatók, de pocsék minőségben. Olyan zajosak már eredendően a könyvben is, hogy van kép, amihez ha a szerző nem teszi mellé a képaláírást, magam sem tudtam volna, hogy mit ábrázol. Ez sajnos érzékelhetően levon egy útleírás által nyújtott élményből. A szerzőtől ez esetben sem búcsúzunk még az ELBIDA projektben, hiszen Dél-Afrikai élményeiről jelent meg még nyomtatásban írása, amely amint a gyűjtemény része lesz, a blogban is megjelenik újra Dr. Zsivny Viktor.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése