Könyvek

Úti kalandok Abesszíniából

Néhány fantasztikus vadászkönyv már sorra került a blogban, és jó néhány további vadászkönyv is várja a polcon, hogy bemutatkozhasson az ELBIDA projektben. Szeretem a témát, hiszen magam is többször kerültem kapcsolatba vadászattal, átérezem mindazt, ami igazán vonzóvá teszi sokak számára ezt a sportot. Bár jómagam nem vadászom, családom több tagja is lelkes híve ennek a nemes szenvedélynek, amely, hogy Széchenyi Zsigmond szavait idézzem „vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás”. A vadászkönyvek olvasása sok ponton megidézi bennem azokat a szép emlékeket amikor, bár csak kísérőként, de vadászatokon vettem részt. Számos vadászkötet a vadászat mellett fantasztikus és kalandos utazásokról is mesél. Éppen ezért lehetséges, hogy több vadászkönyv is teljes joggal bekerülhessen az ELBIDA projekt hátterét adó gyűjteménybe. A most következő ilyen úti és vadászbeszámoló kötet egy ismert, de mégis ismeretlen szerző legritkább munkája. Demeter Géza többször járt Afrikában és több műve meg is jelent utazásairól, vagy ott szerzett tapasztalatairól. A „Felfedező úton – Magyar zászló alatt” című könyv a szerző legritkábban előbukkanó műve, igazi extrém ritka úti és vadászkönyv. A kötetben egy furcsa expedíció történetét meséli el a szerző, mely során három amerikai ornitológus vezetőjeként járja be Abesszínia ismeretlen vidékeit. A könyv 1928-ban jelent meg Miskolcon a Klein, Ludvig és Szelényi Rt. gondozásában. A 156 oldalas műben egyetlen kép sem található.

Demeter Géza életében az a nagyon furcsa, hogy nem is ismerjük. Találkoztunk már hasonlóval a blogban de mégis itt egy kicsit más a helyzet, hiszen egy többkötetes szerzőről van szó. Demeter Gézának ismereteim szerint három Afrikával kapcsolatos műve jelent meg, számos újságban írt cikkeket, azonban életének sem a kezdő, sem a végpontja nem ismert, sőt a köztes élettörténet is végtelen homályos. A családja eredetéről annyit tudni, hogy egy armálista nemes család, amely címeres nemeslevelét 1628. december 3.-án kapta. Demeter Géza apja vélhetően Demeter Ernő táblabíró volt. A szerzőnk születési dátuma ismeretlen, de annyi tudható, hogy katonaként kezdte pályafutását és egészen főhadnagyi rangig vitte.  Az első világháborúban részt vesz, harcolt a galíciai és az ukrán fronton is, majd a háború után utazott ki Afrikába, ahol több expedícióban vett részt, sőt később ő maga is vezetett expedíciókat Abesszínia ismeretlen tájaira. Barátaival ültetvényes gazdálkodást is folytatott, az “Otto” névre keresztelt farmon. Egy forrás szerint Afrikában később karosszéria gyára is lett, amelyből tisztes jövedelemre tett szert. Több helyen azt írják összesen három évet volt a fekete földrészen, de valahogy időben én inkább azt valószínűsítem, hogy ennél többet. Itthon rendszeresen és több újságban publikál, több helyütt „finom tollú újságíróként” említik. Könyvei 1928, 1930 és 1937-ban jelennek meg. 1936-ban aztán egy helyen a neve, mint az éppen helyét elfoglaló fürdőtitkár jelenik meg a tapolcai fürdő nyitása kapcsán, míg bizonyos források pedig arról számolnak be, hogy hazatérését követően jogi tanulmányokat folytatott Miskolcon. Nagyjából 1936 után eltűnik Demeter a korabeli újságokból, akár mint hírlapíró, akár mint fürdőtitkár. Halálának napja, illetve életének további részletei nem ismertek.

Részlet a könyvből:

„Kis telepen vezetett át az utunk, melynek a benszülöttek a hangzatos Makulo nevet adományozták. Ahogy a kunyhók közé értünk, vad sivalkodással fogtak körül a nyomoruságos viskók lakói és kétségbeesett hangon könyörögtek segitségünkért. Megszokott dolog, hogy a karavánutak lakói megrohanják az európaiak által vezetett karavánt és orvosságért zsorválnak. A lady, – kit szanitéc tehetsége miatt kineveztünk az expedició orvosának – azt hitte, hogy most az ő tudományára lesz szükség és már pakkolta is a gyógyszeres ládáját.

Az expedíciós csapat

Egyszer azonban nem nyultak sóvár kezek a drága kincs után, nagyobb esetről volt szó mint egy kis maláriáról, bevert fejről, vagy elrontot gyomorról, egy vérengző oroszlán pár már hetek óta hüségesen tizedeli a falu marháit. Több izben rendeztek rájuk hajtó vadászatot, vagy három elszánt harcost meg is skalpoltak a bestiák, elrejteni azonban nem tudták, sőt annyira neki szemtelenkedtek, hogy az éjjel már a keritések mögül hurcoltak el egy zebu tehenet. Szerény véleményünk szerint itt már csak az európaiak tudománya segíthet, pont jókor érkeztünk, lőjjük le a kellemetlen adószedőt.

A terep változatos volt az út során

A benszülöttek jerémiádja egyszerre tüzbe hozta az unalom és kényelem jegyében utazó expediciót s a szives invitálásnak engedve azonnal táborba szálltunk és felkészültünk a vadászatra.

Bennszülött segítők

A benszülöttek ismerték az állatok rejtekhelyét, ugy határoztunk tehát, hogy azonnal vittek el egy kifejlett tehenet. Most tehát felkeressük a régvárt zsákmányt. Az éjjel valószinüleg jóllakva sziesztáznak és ez éjjel hiába várnánk őket a falu szélén. Ma nem lesz szükségük ujabb pecsenyére. Dél felé járt az idő, az oroszlánok tanyája a benszülöttek bemondása szerint egy jó félóra járásra lehetet a falutól. Ismerve az abesszinek időmeghatározó antitalentumát, a félóra lehetett tiz perc, de lehetett 2-3 óra is. Gyorsan lemálháztunk és már válogattam is a vadászatra alkalmas legénységet. Nem egy kedvező alkalmat szalasztottam már el eddig is azáltal, hogy sok emberrel indulva idő előtt kizavartuk a királyi vadat. Okulva tehát a multon, csak három falubeli legényt és négy fegyverhordozó askárt jelöltem ki a vadászatra. Mr. White önként lemondott a kirándulás öröméről. Így őt otthon hagytuk házőrzőnek, a lady, Mr. Klean, Mr. Handsome, én, négy fegyverhordozó és három benszülött képeztük a vadász karavánt, a falubeliek legnagyobb megbotránkozására, mert jóravaló abesszin nem támad oroszlánra, csak ha legalább hatvanadmagával orditja ijedté a nemes állatot.

Bennszülött nő

Gyalog indultunk utnak a rekkenő melegben. Beláthatatlan, bokrokkal, bozóttal tarkitott fütenger terült el a szemünk előtt, ideális terep egy jól nevelt oroszlánnak, de kellemetlen a vadásznak, mert a felugró vad pillanatok alatt eltünik a szem elől. Vezetőnkül kinevezett makulói barátunk élesen vizsgálva a földet gyors léptekkel haladt előre, azt állítva, hogy tisztán látja az előttünk erre járt oroszlán nyomait. Nekem a szemem majd kiugrott üregéből a fokozott nézéstől, de hajszálnyi különbséget sem birtam felfedezni a mi utvonalunk és a környező terep között. Arról azonban már régen leszoktam, hogy a vadak éleslátásában és nyomozó képességében kételkedjek, mert ezerszer bebizonyitották, hogy nyitott könyvként olvasnak a terep európai szemnek mit sem mutató apró jeleiből. A tikkasztó meleg, a száraz fütengerben való keserves haladás ugyancsak megviselte a fehér vadászok idegeit a feketék azonban izgatottan, parancsoló tempót diktálva haladtak az ősi ellenség felé. Jó órát kutyagoltunk, mikor hirtelen megállt a vezető és egy ezer méterre fekvő bozótos dombláncra mutatott.

Lepratelep Abesszíniában

– Ott volt a tanyájuk a buckák alatt – sugta alig hallhatóan – már látom, hogy most is odamentek.

Falu a folyó mellett

Azonnal készen voltunk a haditervvel. Mr. Klean és én három feketével jó kilométeres átmérőjü körben megkerülöm a dombláncot. A lady és Mr. Handsome akkor induljanak, ha mi jelt adunk a domb tetejéről. Jó széllel, széles ivben haladjanak egyenesen a domb felé, ha felriasztják az oroszlánokat, azok valószinüleg a dombnak fognak menekülni, így jó célpontot mutatnak neki, ha pedig elevenen átjutnak a gerincen, a tuloldalon ép a mi puskacsövünknek szaladnak.

Vásártér

Alig volt bennünk jártányi erő, mire elértük a domb szélét. A pokoli hőség elbággyasztott, a forróságtól rezgő levegő elkápráztatott, tisztára csak a vadászszenvedély hajtotta fáradt tagjainkat.

Bennszülött leány

Jelzésünkre a ladyék elindultak. Terv szerint, nagy karéjba fejlődve, hangtalanul közeledtek, mi pedig a domb élén kuporogva lestük taktikánk sikeres kimenetelét. Száz lépésre alattunk terült el a bozót, hol vezetőnk bemondása szerint az oroszlánok tanyáztak.

Halad a karaván

Társaink pontosan betartották a megbeszélt tervet, sajnos nem mondhatjuk azonban ugyanezt az oroszlánokról. Míg mi meredt szemmel, lövésre készen tartott puskával lestük az alattunk elterülő bozótot, addig vagy százötven lépéssel jobbra a várt tanyától felpattant egy pompás nőstyén oroszlán. Mr. Handsome volt a legközelebi puskás, ki azonban meglepetésében megkésett a lövéssel, a királyi hölgy két öles ugrással vetette be magát egy szomszédos bozótba. A lövésre csaknem ugyanazon a helyen, ahol a
nőstyén ugrott fel, felemelkedett egy mesés sörényes him.

Városi forgatag

Kétszer dörrent a Mr. Klean ekszpressze, a him fájdalmasan elbődült, kétszer összeesve ujra neki lódult párja után a bozótnak. Mielőtt elérte volna, Mr. Handsome leadta a második csőből lövését, egyidejüleg a lady Kordeitje is megszólalt. A hatalmas állat elterülve a füben, majd végső erejét összeszedve egy ugrással bevetette magát a bozótok közé. Én még ki sem lőttem puskámat, hanem a dombélen rohanva igyekeztem olyan helyhez jutni, honnan átlátom az egész bozótot és megakadályozhatom, hogy a még sértetlen nőstény elillanjon.

A sziklába vájt templomok vidéke

És én épen abban a pillanatban értem egy megfelelő kilátó pontra, mikor a rőt vad ki akart surrani biztosfedezékéből. Gyorsan ismételve leadtam két lövést 10.75-ös Manseremből, az állat felorditott, jelezve, hogy érte valahol a futtában leadott riasztó lövés és visszapattant a sürübe. Mr. Klean szélvészként rohant el mellettem, majd egy kiálló bokorgyökérben megbotolva elvágodott a földön.”

Az uralkodó Ras Tafari (balra ülő férfi)

Demeter műve középpontjában egy általa vezetett expedíció áll, melynek a résztvevői három amerikai ornitológus, akiket a New York-i múzeum küldött azzal a céllal, hogy „Afrika ismeretlen vidékéről gyűjtsenek madarakat”. Az expedícióhoz később csatlakozik Lady-Lingworth angol hölgy is. Időpont pontosan nem derül ki a könyvből, de az bizonyos, hogy a német antropológiai expedíció után történik mindez a szerzővel Afrikában. Demeter 1925 decemberében az etióp fővárosban tartózkodott, ahol csatlakozott Grühl német tudós expedíciójához. A Grühl-expedíció hivatalos neve „Deutsche Nil–Rudolfsee, Kaffa-Expedition” azaz Német Nílus–Rudolf-tó–Kaffa expedíció volt, amelynek vezetője Max Grühl antropológus volt. Demetert az expedíció vadászaként és felügyelőjeként alkalmazták. A felfedezőút célja Nyugat-Etiópia feltárása volt. A német kutatóút valamikor 1926 végén fejeződik be, így arra lehet következtetni, hogy ebben a könyvben szereplő expedíciója Demeternek 1926 végén vagy 1927 elején indult, hiszen a könyve előszavát már itthon Miskolcon írja, 1927. decemberi dátummal.

Korabeli utcakép

Az expedíció során számos kalandban van része a csapatnak, amely egy része annak köszönhető, hogy az angol lady csatlakozik az amerikai ornitológusokhoz. Az utazást mindenképpen nehezítette és bonyolította a hölgy jelenléte, sőt az utazás végén még egy kis szerelem, majd házasságkötés is része lett a történetnek. Demetert úgy tűnik nem érintette jól a hölgy jelenléte, több esetben az olvasás közben úgy érzi az ember, hogy a szerző kicsit nőellenes. Az egész expedícióról, mely végül a kissé negatívként feltüntetett házasságkötéssel ér véget, így ír a szerző: „Ezzel a méla akkorddal ért véget tragikus kimenetelü felfedező utunk”. A könyv nem nevezhető klasszikus útleírásnak, sokkal inkább egy amolyan vadászkönyv, úti beszámoló és kalandregény keverékéhez hasonlít, amelyben a történet egy valós eseményből táplálkozik, ugyanakkor valódi történeti vagy néprajzi értéke nincsen a leírásnak. A könyvben elmesélt kalandok mellett, arról is ír a szerző, hogy az amerikai ornitológusok alapvetően nagyon kényelmes emberek voltak, így elmondása szerint nem egyszer maga gyűjtötte a tudományos anyagot. Demeter beszámolója szerint 48 nap alatt mintegy 500 madarat zsákmányolt, melyből három addig ismeretlen faj volt.

Magasföldi trópusi esőerdőben

Érdekes és izgalmas könyv Demeter Géza műve, melyet olvasóként is szerettem és gyűjtőként is nagyon szeretek, mert igazi ritkaság. Alig-alig lehet fellelni információt magáról a könyvről, de az biztos, hogy a korabeli cikkek, amelyek a megjelenés kapcsán születtek, nagyon pozitív véleményt fogalmaznak meg róla. Például azt írják, hogy: „kétségtelenül szenzációja lesz az idei könyvtermésnek”, „szenzációt fog kelteni” vagy éppen azt, hogy „ez a könyv merőben eltér a sablonos útleírásoktól, szerzője komoly irodalmi munkát ad, stílusa lebilincselő, mondanivalói mindig érdekesek”. Érdekes kérdés persze ezek után, hogy ilyen pozítiv kritika és nagy várakozás mellett, vajon miért ilyen csekély példányszámban jelent csak meg a könyv. Alapesetben a ritkaság, tipikusan utal
az alacsony példányszámra, amelyből nyilván az következik, hogy kevesek számára válik elérhetővé, olvashatóvá a mű. Ez jelen esetben is így van, és sajnos elektronikus formátumban sem fellelhető a könyv. Bár szívem szerint ajánlanám a művet, valójában azonban vajmi kevés értelme van, hiszen nem csupán döntés kérdése, hogy elolvassa e valaki. Persze, ha valakinek mégis lehetősége van, az olvassa és vigyázza ezt a ritka darabját a magyar vadász és utazási irodalomnak. Demeter Gézával biztosan fogunk még találkozni itt az ELBIDA projektben, hiszen Abesszíniával kapcsolatos másik, jóval könnyebben beszerezhető művét, mindenképpen be fogom mutatni itt a blogban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címed nem lesz nyílvános. Kötelezően kitöltendő mező *

Elküldöm