2020. március 22., vasárnap

Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiában

Az ELBIDA projektben eddig bemutatott könyvek sokféle utazásról meséltek nekünk. Olvashattunk már felfedezőutakról, tudományos expedíciókról, katonai missziókról, zarándokutakról, klasszikus turistautazásokról és számos egyéb különleges útról, melyek mindegyikének megvolt a maga speciális célja. A most következő könyv is egy ilyen, igazán speciális expedíciós utazás krónikáját meséli el. A szerző a mesébe illő életű Fadlallah el Hedad Mihály, aki a bábolnai ménes parancsnokaként 1901-ben szervezett expedíciót a „földmivelésügyi miniszter” megbízásából. Az utazás célja az volt, hogy vérfrissítés céljából annyi lovat vásároljon keleten, amennyit tud. Az expedíció 1901. szeptember 30-án vette kezdetét. Az „Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiában” című könyvében ennek a „lóvásárló” expedíciónak a történetét meséli el a szerző. A kötet 1904-ben jelent meg Budapesten a Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság gondozásában. A 176 oldalas műben hivatalosan 35 kép és egy térkép található, de szerintem a képek száma több ennél (41 db).

Vásár Damaskusban


Fadlallah el Hedad Mihály vélhetően 1843-ban született Libanonban. Szülei talán fémművesek voltak. 1857-ben a Brudermann Rezső által vezetett expedícióval érkezik Magyarországra. Az egyik történet szerint felszökött a hazafele tartó hajóra, mivel Brudermannék megvásárolták kedvenc lovát, amit gondozott. Mire észrevették, hogy a hajón van, már nem akartak visszafordulni. A másik történet szerint tudatosan hozták magukkal a Nekhle becenevű magas fiút, hogy a hajóúton gondozza a megvásárolt lovakat. A legenda szerint a hazatérő hajó szállítmányát az osztrák császár Ferenc József is meg kívánta tekinteni, ahol feltűnt neki az addigra a lovászfiúk egyenruháját és kardot viselő arab fiú. A császár magához szólította és kezét kardjára téve megkérdezte honnan származik. Nekhle semmit nem értett a kérdésből, de a kardja megérintését komoly sértésként élte meg, ezért rácsapott a császár kezére. Mindenki megdermedt a cselekedettől, de a császárnak tetszett Nekhle bátorsága, így megparancsolta, hogy a fiút a kincstár költségén kadétiskolába kell küldeni. A történet valóságtartalmára nincs bizonyíték, de az biztos, hogy ösztöndíjjal végezte el a katonai iskoláját és magyar katonatiszt lett, Fadlallah el Hedad Mihály néven. A császár pártfogoltjaként gyorsan haladt a katonai ranglétrán. 

Fadlallah el Hedad Mihály

A szerző szobra, O'bajan sírja mellett
Háromszor járt új lovak beszerzése céljából a Közel-Keleten és utazásai során nagy szakértelemmel választotta ki a megvett lovakat. Ő vásárolta az 1900. évi Párizsi Világkiállítás győztes lovát, a Koheilan nevű arab telivért, valamint a legeredményesebb arab törzsmént O’bajant is. A debreceni méntelep után Bábolnára került, ahol gyakorlatilag élete jelentős részét töltötte. 1899-1913 között a bábolnai ménes parancsnoka volt, majd altábornagyként ment nyugdíjba. Bábolnán töltött évei alatt, ő tette nemzetközileg elismerté, sőt a világ egyik legjobbjává a ménest. Sohasem nősült meg, nyugdíjba vonulását követően is Bábolnán élt és segítette utódja munkáját egészen haláláig. 1924-ben, 81 éves korában hunyt el Bábolnán. Magyarnak vallotta magát, de arab származását sohasem tagadta, az Európában egyik legmagasabb rangot elérő arab származású katona. A ménesbirtok egyik legszebb helyén egy 300 éves akácfa árnyékában, kedvenc lova, O’bajan sírköve mellett a mai napig megtalálható a szobra.

Részlet a könyvből:

„Bagdad a Tigris folyó mindkét partján terül el. Egykor kalifák székhelye, ma egy török vialet főhelye. A két városrészt négy hajóhid köti össze, melyeken lebonyolódik Bagdad élénk forgalma, de igen sok kellekhajók is állanak a parton, ezeken kivül eredeti közlekedési eszköz is: furcsa formájú ladikok; pálmalevélből való gömbölyű csolnakok ezek, melyek hézagai és alja hiti-i aszfalttal vannak kitöltve; olyan az alakja, mint a felébe vágott görög dinnyéé és a ki nem tud hozzá, ugyancsak hiába erőlködik: se előre, se hátra nem birja hajtani. A hajóhidak rozzantak, ódonak. Legérdekesebb része a városnak a Tigris mindkét partja. Midőn feléje tartottunk, nem győztem szépségével betelni. Mindenütt pálmafák, narancsligetek. Minden iczi-piczi térség kultivált.

Bejrut látképe

Hotel D'Orient Basszul

Tripolisz 
Belseje azonban korántsem igazolja azt az elragadtatást, melylyel arab regények szólanak felőle. A középkorban állítólag ez volt a földgömb legnagyobb, legszebb és leggazdagabb városa, mintegy két millió lakossal, ma mintegy 180 ezer lakosa van. A konzul kocsisa a legjobb utat választotta s csak később, midőn a városban szétnézegettem, láttam a város elhagyatottabb részeit. A legtöbb kapu ma már be van dőlve, közelükben pedig romhalmaz, posványok és tisztátalan csatornák, melyekből a karavánok által megriasztott vad kutyák kullognak ki.

Libanoni részlet

Szíriai nő

Vízimalom az Orontes folyón  
A város fölött a sivatag kondora kering, s itt ez elhagyott piszkos külső városrészén az elhullott állatok hulláin holló-csapatok lakmároznak.

Teherhordó öszvérek

Messzelátóval kémleljük a vidéket 
De nem az egész város ilyen visszataszító. A mozgalmas város egy-egy utczája határozottan szép és az idegennek sok néznivalóit kinálja. Egyik érdekessége, a melylyel lépten nyomon találkozunk, a fehér szamáron való szamaragolás. Férfiak, nők, és főleg nők, mert az divatos, az utczákon fehér szamarakon járnak-kelnek. Ezekből az arab fehér szamarakból Bábolnán is van most néhány.

A Vaál-templom romja

A Via Triumphalis egyik oldalról

A Via Triumphalis egyik részlete 
Bagdadban 500—600 forint között váltakozik áruk. A nők szamarai igen szépen vannak szerszámozva s az utczai életnek ők legnagyobb érdekességei.

A három Státua

Deir el Zor környéke

Úszó arabok 
Így igen szép és kellemes látványt nyújt az ó-várost körülvevő mintegy öt kilométernyi hosszú datolyapálmaerdő és a narancsliget. A kalifák idejéből egyedül Zobeidnek, Harun al Rasid kedvelt feleségének mauzóleuma maradt fönn. A mohamedán szentek sirjai is, a melyek egykor jelentékeny búcsújáró helylyé lettek, nagyobbára összedőltek. A modern épületek közül tetszetősek a vámház, az angol palota, Chazim pasának az Eufrates jobb partján épült keleti stilü palotája.

Lovakat nézegetve

Rumadie

A bagdadi hajóhíd 
Konzulunk Menachemnek, a sziriai Krözusnak bérházában lakik, mely szintén egyike Bagdad legszebb épületeinek, hasonlóképen szép a német konzuli épület is.

Bagdad, jobboldalon az Abd el Kader mecsettel

Részlet Bagdadból

Chazim pasa hivatalába viteti magát 
A vámház mellett kötnek ki a gőzhajók, melyek a Tigrisen Tekzitig járnak, gyakoriabbak a felfujt kecsketömlőkből készült kellekhajók, melyek helyiérdekű forgalmat bonyolítanak le egyik szomszédos városból a másikba. Bagdad egyike azoknak a keleti városoknak, melyekben a legkülönbözőbb vallású emberek laknak. A hitfelekezetek számát valami húszra tehetjük, a keresztény és izlám szektákon kivül vannak itt tűz-, ördög-imádók, braminok és Konfudzse követői. A keresztények vallásuk gyakorlatában szokatlan szabadságot élveznek. Mindenesetre érdemes fölemliteni, hogy pl. Bagdadban harangozni is szabad, a mi oly sok keleti városban erősen tilalmas dolog. Nem tapasztaljuk itt a mohamedánusnak keresztény letelepült polgártársaitól való azt a nagy idegenkedését és elzárkózottságát, a mi Keleten annyira föltűnő. A társalgás jobbára arab.

A szultán ménese

Kifa, Ezekiel síremlékével, a hindu csatorna partján

A Dervis-kapu Kerbelében
Az arabok rokonszenves emberek s Bagdad múlása nem egészen az arab törzslakók kényelemszeretetén ek, de egészen más tényezőknek, főleg a Tigris gyakori kiáradásának tulajdonitható. Ma is érintkezési pontja Indiának és Perzsiának. A lakosok nagyobbára szunnita mohamedánok, ezek valamint az izraeliták és a többféle felekezetű keresztények a legnagyobb városrészekben laknak. A jobbparton jobbára siita mohamedánusok és csekély számban hinduk telepedtek le. Bagdadnak egykori hires ipara kétségkivül aláhanyatlott, de ma is készit szattyánbőröket, ló- és teveszerszámokat, selyem- és pamutkelméket, szőnyegeket, sálokat, ékszereket és ezüst dísztárgyakat, melyekből — de leginkább datolyából — egy kis kivitele is van. Bagdad gyűjtő állomása azoknak az összevásárolt lovaknak, melyeket az angolok Indiába visznek. Evenkint 4—5 ezer ló megy Bagdadból külföldre. A bazárokban igen sok az indiai áru selyem, aczél, arany és bőrkészitmények, gyapotáruk. Legnagyobb fénykorát Harun al Rasid korában élte a IX. században.

Husszein sírja Kerbelében

A sammárok

Nayef, a sammár seik, szerecsen rabszolgája, közbül a könyvíró 
Sátrainkat a Tigris partján ütöttük föl, de mivel a Tigris áradóban volt s a következő éjjelen már majd sátraink szélét nyaldosta, és egyébként is, mivel Bagdadban és környékén heteket szándékoztam tölteni, igy azt főhadiszállásunknak tekintettem egy udvart béreltem ki, a hová sátrainkat fölállittattuk. Különben meg kell emlitenem, hogy az európait nem igen engedik itt a városban magára. Ha a kavasz nem volt velünk, akkor török katonának kellett kisérnie. Világításról szó sincs. S ha a pihenés napjain este a konzulok valamelyikéhez hivatalosak voltunk, egy lámpavivő világította még előttünk az utat. Ilyen lámpavivővel megy este mindenki, a kinek dolga akad.

Lószemle a sammárok között

Aida

Hagyale 
Mindenek előtt a konzult látogattuk meg. Szentkirályi, az expediczió volontőrje, itt rosszullétről panaszkodott. A konzul az angol ezredorvost kérte meg, hogy Szentkirályi betegségét állapítsa meg. Az ezredorvos azt konstatálta, hogy Szentkirályi napszurásban beteg. Szerencsére betegünk a konzulnál jó otthonra és ápolásra talált s hat hétig feküdt ott, míg betegségét kiheverte. A napszúrás itt, főleg idegenek között, igen gyakori betegség. Kegyetlen meleg van itt, nyarantszaka olykor 50 Celsius is. Ilyenkor Bagdad utczái néptelenek. Az emberek elsötétített földszinti lakásaikon alusznak, vagy húzódnak a földbe vájt üregekbe.

Legelésző teve

Veszteglő ladikok a Tigrisen

A karaván megpihen a Tigris partján 
A munka zaja éjjel van. Egyik specziálitás az éjszakai házfedélen való séta és beszélgetés, de van ennél kellemetlenebb specziálitás. a legyek, melyek a nagy melegben nem mutatkoznak, de mihelyt alább hágy a meleg, oly óriási számmal röpködnek, hogy az minden képzelmet felülmúl.

A bagdadi tornáczos mecset

Csolnakjavító benszülöttek

A menyasszonyt hozó díszteve 
Hosszú idő után most részesültem abban, hogy négy fal között vetett ágyban pihenhettem ki uti fáradalmaimat. Másnap a többi konzult is meglátogattam. Az osztrák-magyar konzulunk megkérdeztette a válit, hogy mikor fogadhat? S meglátogattuk Chazim pasát, altábornokot, hadtestparancsnok-helyettest, a szultán sógorát, egy mintegy 45 éves, magas férfiút, a ki a cserkesz fajnak prototípusa. Nővére a szultán felesége. A tisztelgő látogatás kölcsönös udvariasságokra szoritkozott.”

Fhéli

Homs

Tripolisz vidéke 
A bábolnai ménesbirtok megfelelő tenyészlovak vásárlása céljából már korábban is indított expedíciókat. 1836-ban Herbert Ede őrnagy utazott Szíriába, ahol Aleppo és Damaszkusz vidékén tizennégy arab lovat vásárolt. 1843-ban már ezredesi rangban utazik újra az arab világba Herbert és újabb tíz lovat vásárol ezúttal Egyiptomban. A két Herbert expedíció sikerén felbuzdulva 1852-ben lovag Gottschlig őrnagyot küldték Szíriába, aki ismét tíz arab lovat vásárolt. A korai beszerző expedícióknál jóval nagyobb jelentőségű volt az 1856-ban és 1857-ben Brudermann Rezső ezredes által szervezet két hasonló célú utazás, amely amellett, hogy negyvenhat kiváló arab lóval gyarapította a ménesbirtok állományát, utólag már tudjuk, hogy megtalálta és hazahozta Nekhlét az arab fiút, aki felvirágoztatta végül a bábolnai ménesbirtokot. Az állományfrissítés és vásárlás folyamatos volt. 1876-ban a szultán halálát követően gróf Zichy Ferenc konstantinápolyi követ vásárolt tíz lovat, amelyekért már Fadlallah el Hedad Mihály utazott ki és hozta haza őket. 1885-ben aztán újabb kiküldetésen vett részt, amikor Lutzenbacher titkárral Szíriába utazott. Az egyik legeredményesebb beszerző út ez volt, hiszen itt sikerült O-Bajanra és az 1900-as Párizsi Világkiállítás győztes lovát Kohailant megvásárolni. 1897-ben egy kisebb Arábiai expedíció után érkezünk el a bemutatott műben is szereplő 1901-1902-es „lóvásárló” expedícióhoz. Fadlallah el Hedad Mihályt bízza meg az akkori földművelésügyi miniszter, hogy szervezzen expedíciót Keletre, és ott szerezzen be annyi az arab fajta tenyésztésére szolgáló lovat, amennyit csak tud. Az ekkor már elismert Fadlallah el Hedad Mihály, gyakorlatilag teljes szabad kezet kapott az utazás szervezésében és lebonyolításában.

Tripolisz vidéke

Az expedíció vezetője tevén 
Fadlallah el Hedad Mihály nagy lelkesedéssel állt neki az expedíció tervezésének. Felmérte az 1897-es expedícióról megmaradt eszközöket és beszerezte mindazt, amire még szükség lehetett, majd összeállította az expedíciós csapatot. Az utazók között volt Halácsy Gyula főhadnagy, Szentkirályi István, a tapasztalt Bojtár Lajos őrmester és Pénzes János a szerző inasa. 1901. szeptember 30-án indultak el végül Trieszt irányába. A kikötőt elérve kiderült, hogy pestisjárvány miatt Bejrútban vesztegzár alá helyezik a hajókat, így egyből csúszással kezdődött az expedíció. A csapat végül több nap várakozás után a „Vorwärts” nevű, Brazíliából érkező hajóval indult Bejrút irányába. Korfuban ismét három nap vesztegzár várt rájuk, utána azonban bár több szigorú járványügyi szabály betartása mellett, de elérték Bejrútot, 1901. október 22-én. A tengeri utazás a három napos korfui vesztegléssel együtt összesen 12 nap volt. Bejrútból aztán Palmüra felé vették az irányt, majd az Eufrátesz mentén haladva értek el Bagdadba. Innen tovább indultak Babilonba, majd Meshed-Ali, Kerbela és számos kisebb település érintésével érkeztek vissza kiinduló kikötőjükbe, Bejrútba. A vásárolt lovakkal felpakolva 1902. április 12-én indulnak haza az „Amphitritte” nevű hajóval. Port Szaid érintésével érkeznek meg Alexandriába, itt azonban azt a hírt kapják, hogy hajójuk az „Amphitritte” nem szállít lovakat Triesztbe. A váratlan nehézséget hamar megoldották és a teljes ló szállítmányt átpakolták a „Semiramis” nevű hajóra, amivel végül 1902. április 16-án érkeznek vissza Triesztbe. Az expedíció teljes költsége 103.000 Korona volt.

Az expedíció útvonala térképen 

Régóta kerestem Fadlallah el Hedad Mihály könyvét. Volt, hogy közel jártam a sikerhez, de a végén mindig lemaradtam róla, mígnem pár hónapja sikerült beszereznem. Beleolvastam, aztán félretettem. Többször megkörnyékeztem, de soha nem vitt rá a lélek, hogy belekezdjek. Valami miatt nem éreztem benne túl sokat. Aztán nemrég ismét nekikezdtem és óriási pozitív meglepetésként lenyűgözött a könyv. A szerző élete mellett az általa írott könyv is egészen csodálatos. A könyv mesél utazásról, az út során átélt nehézségekről, szakértelemről, az arab lovakról és a lovak iránti szeretetről, arab emberekről és a különleges tájról is. A szerző jól írt, így könnyű olvasni a könyvet és mivel hamar magával ragadja az olvasót, gyorsan a végére is lehet érni. Nagyon megszerettem a művet és a szerző stílusát, így a végén sajnáltam, hogy véget ért a történet. A lovak szerelmeseinek kötelező, de mindenki másnak is a különösen ajánlott kategóriát képviseli. Kézzelfogható könyv formájában nagyon nehezen beszerezhető, ritka és drága kötet, de elektronikus formátumban szerencsére elérhető és ingyenesen letölthető a Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából. Fadlallah el Hedad Mihálytól elbúcsúzunk itt az ELBIDA projektben, hiszen a témába vágó műve több nem jelent meg. A térséget azonban korántsem hagyjuk a hátunk mögött, hiszen a rejtélyes arab világ, a Közel-Kelet, sokakat csábított arra már a régmúltban is, hogy elinduljanak és felfedezzék ezt az európai szemmel különleges világot.  



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése