2020. május 24., vasárnap

Éjszak-Amerika 1876-ban


Bölöni Farkas Sándor nevéhez kötődik az első magyar útleírás Amerikáról, amely megjelenésekor nem csupán irodalmi, hanem politikai esemény is volt. A reformkorban többen is követték Bölöni Farkast és amerikai utazásukról írásban is beszámoltak (Rosti, Haraszthy, Xántus, Nendtvich), majd a dualizmus korában, mind az utazók, mind az utazásukról útleírás formájában beszámolók köre is jelentősen bővült. Mai szerzőnk Kecskeméthy Aurél is egyike ezen dualizmuskori utazóknak, aki 1876-ban járta be Észak-Amerikát majd a következő évben jelent meg „Éjszak-Amerika 1876-ban” című műve. A szerző utazása során alaposan bejárja Észak-Amerikát és ellátogat az 1876-os philadelphiai világkiállításra is. Élményeiről, személyes tapasztalatairól valamint az amerikai társadalmi állapotokról részletesen számol be művében. Véleményem szerint a könyv a kor egyik legkiemelkedőbb Amerikáról szóló útleírása. Mind stílusában, mind tartalmában kitűnő írás. A kötet Ráth Mór gondozásában, 1877-ben jelent meg Budapesten. A 420 oldalas műben kép vagy illusztráció nem található.

Az amerikai vasút nagy hatással volt a szerzőre


Kecskeméthy Aurél ügyvéd, újságíró 1827. április 27-én született Budán. Iskoláit Vácon és a pesti egyetemen végezte. Ügyvédi oklevelét 1845-ben szerezte meg, majd Bécsben és Pesten is ügyvédsegédként dolgozott. 1849-ben Görgey őt akarta megbízni Való című katonaújságjának szerkesztésével, erre azonban a szabadságharc miatt már nem kerülhetett sor. Emiatt csak a szabadságharc bukása után nem sokkal, 1850-ben kezdi hírlapírói tevékenységét a Magyar Hírlapnál. 1851-ben kiadott röpirata felkeltette a bécsi kormány figyelmét, így 1854-ben már a belügyminisztérium sajtóhivatalában tölt be állást. 1857-ben barátja Török János révén megismerkedik Széchenyi Istvánnal. Kapcsolatuk barátivá vált, így egyre többször járt hozzá Döblingbe. Az utak egy idő múlva felkeltették az osztrák titkosrendőrség figyelmét. Ekkor jelent meg Széchenyi névtelen röpirata is, a Blick, így még gyanúsabbá vált a legnagyobb magyar környezete. Kecskeméthynél 1859 elején házkutatást tartottak, majd felfüggesztették hivatalából. Rövidesen azonban visszanyerte újságírói állását és a Sürgönynél folytatta munkásságát. Gyakran jelentek meg politikusokról készített humoros karcolatai Kákay Aranyos néven. Élete egy jelentős időszakában álnéven írt. A politikai életről írt, nem ritkán csipkelődő cikkei népszerűvé tették az olvasók körében.

Kecskeméthy Aurél
1866-ban jelenik meg a „Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála” című könyve. Élete során két nagyobb utazást tett. Jelen volt a Szuezi csatorna megnyitásakor, amely útról a „Háromezer tengeri mérföld” című útleírása 1870-ben jelent meg. 1876-ban Amerikába utazik, de az út során beteg lesz, mire hazaér, hangját teljesen elveszti. Meránba utazik, hogy a betegségét enyhítse, de nem jár sikerrel. Röviddel az „Éjszak-Amerika 1876-ban” című művének megjelenését követően 1877. április 19-én hal meg Budapesten. Kecskeméthy Aurél egyike volt kora legszellemesebb vezércikk- és tárcaíróinak, akiknek stílusában egyszerre volt jelen a cinizmus és a szeretetre méltó humor.


Részlet a könyvből:

„Mielőtt tovább utaznám, meg kell ismertetnem az olvasóval, hogy miként utazik az ember amerikai vasúton.

Korabeli vasúti fahíd 
Mint már mondám ugyanis, ez az Unió nem csak állam, ez egy egész világ. A távolságok igen nagyok. Pestről Parisba rándulni, az csak macskaugrás ahhoz képest: New-Yorkból San-Franciscóba utazni, vagy Bostonból New-Orleansba.

Kansas és Colorado kiállító helye 
Meg kell vallani, hogy föladata nagyszerüségéhez mért nagyszabásu Amerika vasúti organisátiója, s a szellem, mely azt átlengi.

A jegyiroda épülete 
A vasúti személykocsik általán jóval szélesebbek és hosszabbak az európai kocsiknál, s nincsenek apró coupéekra (szakaszokra) osztva, hol többé-kevésbé összesajtolva mozdulatlanul kell ülni: hanem egy hosszban nyitvák; két oldalon levő kettős üléseik között nyilt átjárat van, s az utas ha megunta helyét, végig sétálhat akár az egész vonat valamennyi kocsiján. Ha valaki dohányozni akar, fölkeresi a smokingcart, kiszivja szivarát, vagy az itt divatos rövid, de öblös pipát, s vissza megy helyére.

Deadwood városa 
A kocsik továbbá vagy 2 ½ lábbal magasabbak is. Tetejök boltozatos, s a boltozaton is vannak szelelő ablakok; s állandó a szellőzés. Minden kocsiban van ivó vizmedence, jéggel bőven ellátva és van külön rekesz, bizonyos megnevezhetlen szükségek esetére; ugy hogy az utas nem kénytelen lesni egyes állomásokat, a hol van >fünf Minuten Anfenthalt<, mint Európában; midőn férfiak, nők, gyermekek, betegek és aggok lélekszakadva s tömegesen futnak, esőben, hóban ama bizonyos helyre; a mi sem nagyon aesthetikai látmány, sem nem mondható egészséges, vagy kényelmes berendezésnek.

Wisconsin kiállító helye 
Az ülőhelyek előre s hátra átmozditható, de kissé alacsony támláju, bársonynyal vagy posztóval bevont, két személyre számított padok. Hosszú utón kissé fárasztók; éjjeli alvásra épenséggel nem számitottak.

Szállítmányozás kiállítás épülete 
Azonban minden hosszabb vonathoz van csatolva egy-két parlor-, vagy sleeping-car. A kettő közt az a különbség, hogy az első csak >salon<, nappali használatra. Elegánsabb a rendes első osztályú kocsinál; sőt fényes is: aranyozott kárpitokkal, tükrökkel, pompás bársony zsölleszékekkel, melyek a padolathoz leszögezvék, de körben forgathatók, mint fodrászaink székei. A parlor-car csak nappali vonatokkal jár. Célja egy kis demokratiai ámítással — miután formaszerüleg többnyire minden fővonaton csak első osztály, az az egy osztály létezik, mert hát Amerikában minden ember egyenlő — még is lehetővé tenni annak, kinek pénze van, s még másfél dollárt rászán néhány órai utjára — lehetővé tenni, hogy magát s családját elkülönítse a szegényebb tömegtől; a mit énmagam részéről nagy következetlenség bűne nélkül sem nem csodálok, sem nem kárhoztatok; mert elvontan a tulajdonképi >mobtól<, az ugynevezett míveltebbek között is Amerikában a fesztelenség bizonyos foka uralkodik, melyet európai telivérü demokrata is, ha egy kis anyai nevelésben részesült, nehezen tűr el. Nem egyszer éltem meg a finomabb parlor-carban is, hogy egy-egy utas levetette csizmáját, s harisnyában maradt, mely még azon fölül hosszabb szolgálat sötét nyomait is viselte magán. Ezer szerencse, ha nem volt alkalma lábát melléd az ülésre vagy más szék támlájára kinyújtani; mert ha volt, bizonyosan megtette.

Brewers épület 
No de ha nappal finyásságnak látszik is parlor-carba váltani jegyet; éjjel elkerülhetlen a sleeping car, az alvó-kocsi. A közönséges waggon ülőhelyeit, kinek nincs vis-á-viseja, lehet ugy elrendezni, hogy egy-egy vánkos segítségével jó idegü ember el is alhatik rajta, ha nem röstelli esetleg néhány néger és chinai kúli illatdús kigőzölgésében fetrengeni reggelig. De néhány éjen át, például Chicagótól San-Franciscoig öt, New-Yorktól hét éjen át ilyen módon aludni: azt olyan utas közül is, ki California bányáiban két hét alatt milliomossá lenni remél, a tizedik sem birja ki.

Korabeli, forgalmas kisváros 
A sleeping car tehát amerikai vasutakon nélkülözhetién: és az eredetileg M. Pullman által szerkesztett, de azóta sokak által utánzott éjjeli kocsik, habár nem is felelnek meg azon nagy szónak, hogy palace car (palota!); de az európai vasutak éji coupéihez hasonlítva csakugyan paloták.

Az "America" gőzhajó 
Az európai fővonalokon járó >Mans boudoir sleeping car<-nak vannak ugyan előnyei az amerikai fölött. Beosztása célszerübb, mert 2-4 személyre beosztott szakaszaiban elkülönzöttekben és magas támláju zsölleszékein kényelmesebben ül az utas, mint sem a Pullman-carban. Ez utóbbinak egyik kellemetlensége az, hogy az ember egész napokon át számos idegen férfi, nő, gyermek közt tolong: pedig ha csak egy vagy két idegennel van együtt az ember, könnyebben ismerkedik, mintha 25-tel van együtt, kik azonfölül többnyire annyira érdektelenek, hogy az ember nem is óhajt megismerkedni velök. Óvakodni sem árt az idegenektől; számtalan kalandor utazik kivált California felé. A kocsikon nagy betükkel nyomtatott falragaszok figyelmeztetnek, hogy ismeretlenekkel ne tessék kártyázni, különben bizonyos lehetsz, hogy kirabolnak; surely youwill be robbed!

Horticultural Hall 
Ellenben a Pullman-car ágyai oly szélesek, hogy két személy is elférne bennök. A nappali ülések este ágyakká alakittatnak át; egyik alól, másik fölötte (mint a gőzhajókon). A kocsi boltozatos teteje ugyanis szekrényeket képez, melyekben külön zár alatt a két ágyba való ruha, vánkosok, s meleg takarók tartatnak. Az egymás fölötti két-két ágy függöny által elkülönittetik a többitől. Van azután mosdó cabine, néhol férfiak és nők számára külön.

Agricultural Hall 
Mind e kényelem azonban csak nagyon relativ; és tetemesen csökken, ha a kocsi tele van. Az alatt a fél vagy egész óra alatt, mig a néger szolga (porter) este az ágyakat elkészíti és reggel, mig azokat ismét összerakja és kiporol és söpör: az ember nem tudja hova meneküljön. A vetkőzés este, reggel a fölkelés, öltözés, mosakodás ismét kényelmetlen lökdöséssel s tolongással, lábtiprással és versenygéssel jár; a mosdóasztalhoz nehéz jutni; a ki kapja az marja. Aztán az európai embernek le is kell győzni szemérmességet, a miről egyébiránt — miután az amerikai nők, ha az ember félmeztelenül mosdik is, a legelfogulatlanabb nyugalommal nézik — hamar leszokik. Végre forró napokban az ágyi ruha is annyira átmelegszik, — reggel ugy is az éjjeli gőztől kiszellőzetlenül pakoltatott be, — hogy mintha csak fűtött kemencébe feküdnél bele.

Szökőkút a Philadelphia Parkban 
A sleeping caroknak, ha nem képezik a vasuttársulat, hanem magán vállalkozó tulajdonát, külön conductora, s ennek felsőbbsége alatt külön portere van — rendesen szerecsen. Ez utóbbi szolgálja az utasokat, hoz ételt, vizet, jeget; megtisztitja reggelre a csizmákat stb. s minden utastól 1—2 dollár, néha csak 25 cent borravalót kap.

A világkiállítás főépülete 
A conductor azonban nehezebben definiálható sociális állást foglal el. Amerikai értelemben gentleman, mert tiszta inge, s jó ruhája van. Európai értelemben magasabb nemű szolga; s ennélfogva az az egyenlőségi láb, melyre magát az utasokkal teszi, feltünö. Hogy nappal ő az többnyire, ki a kocsi legkényelmesebb divánján végig nyújtózik, az még nem nagy dolog, mert ezt a porter is megteszi, hanem aztán ingujra vetkőzve kártyáz, vagy ostábláz az utasokkal; a mosdó asztalnál az első személy: ha senkisem, ő bizonyosan kap több tiszta törülközőt is; mikor te mosakodol, akkor ruháját kefélteti és poroltatja a porter által melletted, ugy hogy a a mennyi port lemostál magadról — annyival borittatol be ismét. És a többi. Szóval a legungenirtebb szemtelenség jellemzi viseletét; a miben egyébiránt, kinek az amerikai társas életet egészen átértenie sikerült, ezen egészbe teljesen beillő jelenségek egyikét fogja fölismerni, melyeket az amerikai észre sem vesz.

Belső kiállító stand 
Ezen utóbbiak neméhez tartozik az a boszantás is, melynek az utas minden vasúti vonaton a házalók részéről van kitéve. E házalók egy része csak látogatók, kik egyes állomásokon jönnek be, ujságlapokat, jeges tejet, fagylaltot kinálgatva; vannak azonban olyanok, kik a vonatot állandóan kísérik. Ezek közül még legtürhetöbb a hirlap- és könyvkereskedő ágens; ki vagy mint önálló vállalkozó, vagy mint bizományos évenkint bizonyos összeget fizet a vasuttársulatnak azon jogért, hogy minden vonaton járhasson, vagy járathassa megbízottját, ki útközben mindenütt, hol ujság jelenik meg, — pedig minden 300 ember által fakunyhokban lakott rongyos helyen jelenik meg legalább egy hírlap — azt átveszi, és kinálgatja; és a pusztában pár nap óta barangoló utazó annyira ujságéhes is, hogy minden zuglapot megvesz. De főüzlete a könyvkereskedés. Magával hord egy nagy láda könyvet, szépen bekötött divatos regények, rajzokkal ellátott pompás utleírások és guidek, heti s havi folyóiratok, reviewk és magazinek. A gondolat igen gyakorlati: tömérdek könyv és folyóirat kél el az uton, annál inkább, mert a rendes bolti áron adatnak.

Philadelphia látképe 
Ezenkívül egy vagy több gyümölcsárus fiu is jár örökké ki-be. Előre tudni mikor jőnek, mert az ajtót nem teszi be egyik is, hanem lábával csapja be oly zörejjel, mintha csak két vonat ütköznék össze. Kosarában, mely előtte függ, narancs, száraz füge, dió, pine-nut, mogyoró, cukros pattogatott kukorica. A mint becsapta maga mögött az ajtót: megáll s egy hosszút köp kosarán által; aztán megindul egyiktől másikhoz, ajánlgatja holmiját; ha rá nem nézesz, kosarával meglök vagy vállon üt, hogy nézz rá. A könyvárus, ki szintén többnyire 14 — 18 éves fiu, ezt nem teszi, hanem egy rakás könyvet szótlanul letesz melléd ülésedre, s negyedóra múlva ismét elszedi, ha vettél vagy nem vettél. A házaló is azonban belefárad a járás-kelésbe, s akkor melléd ül, ki- nyújtja lábát az átelleni ülésre s egyet alszik. Hogy ez téged talán geniroz is: arra nem is gondol; még senki se mondta meg neki; az amerikai eltüri, idegen ember pedig jobb ha nem szól, legfölebb megcsodálnák.

A világkiállítás főépülete madártávlatból 
A mi a vasuti szolgálat szervezetét illeti, annak egyszersége utánzásra méltó, a mennyiben az európai viszonyok közt utánozható. E szervezet az utasnak oly kényelmeket nyújt, miről az európainak fogalma sincs.”

A későbbi szabadságszobor fáklyája a bejáratnál 
Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának 100. évfordulójára rendezett 1876-os philadelphiai világkiállítás megtekintése volt a szerző utazásának az egyik célja. A világkiállításoknak ekkor már komoly történelme volt, azonban Amerikában a philadelphiai volt az első világkiállítás. A kiállítás bejáratánál még a földön állt, a későbbi szabadságszobor fáklyája, és a rendezvényen különleges figyelmet kaptak a legújabb ipari vívmányok. A legnépszerűbb épület a körülbelül öt hektárnyi területen elterülő „Machinery Hall” volt, melyben gyakorlatilag a kor összes mechanikus eszköz és gép újítását meg lehetett tekinteni, sőt a kertben ki lehetett próbálni egy teljesen újszerű magasvasutat is. Itt mutatták be a Brooklyn-híd kábeleinek a prototípusát, a már gwerty billentyűzettel rendelkező Remington írógépet, Bell telefonját, Alfréd Krupp fegyvereit, de az őscipzár és az őshűtő is itt került először a látogatok elé. A monumentális csarnok energiaellátását, egy a csarnok tetejébe épített hatalmas, közel 1500 lóerős Corliss gőzgép biztosította, melynek csak egy lendkereke volt 50 tonna súlyú. A világkiállításon kiállított tárgyak száma 454 darab volt, melyből 22 darab volt magyarországi. Az egyik legnépszerűbb magyar kiállító Liborkai Goldschmidt Lajos volt, akinek a nyers és kidolgozott opál kiállítását még éremmel is elismerték a szervezők. A magyarok közül még ott volt a herendi porcelángyár, valamint keserű víz, fabútor, aszalt szilva, kesztyű, csipkeutánzat, vadászszemüveg, mosott gyapjú és ecet gyártók is. Kecskeméthy úgy vélte a magyar felhozatal nem volt jelentős. A világkiállításról során a szerzőt lenyűgözte észak-Amerika gazdasági fejlettsége és alapvetően pozitív élményként számol be a világkiállításról, bár helyenként mesél apróbb negatív mozzanatokról is. A szervezők számára azonban korántsem volt sikeresnek mondható az első amerikai világkiállítás, hiszen Kecskeméthy leírása szerint, a körülbelül 9 millió dolláros kiadás mellé csupán 3,8 millió dolláros bevétel társult, köszönhetően annak, hogy az előre tervezett 15-18 milliós látogatószámhoz képest, csupán 8 millió fizető vendég volt.  

Kansas és Colorado kiállító helye belülről  
Kecskeméthy Aurél könyve, három jól elválasztható részből áll. Az első a „Kaland az óceánon” alcímet viselő rész, ahogy sejthető, magáról a tengeri utazásról szól, majd a második részben meséli el az észak amerikai körutazás során látottakat és személyes benyomásait, míg a záró rész a „philadelphiai világtárlatról” azaz világkiállításról, valamint Amerika gazdasági, társadalmi és politikai ismertetéséről szól. Mindegyik résznek megvan a maga bája. A tengeri út, mely során a „Goethe” nevű csavargőzösön kel át a szerző az óceánon, egy amolyan útinapló jellegű leírás, melyből nagyon sok érdekes apró részlet derül ki a kor utazási viszonyairól és szokásairól. Az útleírás kedvelők számára az észak amerikai körutazás élményeinek a lejegyzése lesz vélhetően a kedvenc rész, míg a kor Amerikája iránt érdeklődők, pedig a zárófejezetben olvashatnak izgalmas részleteket. A három fejezet mindegyike rendkívül magas színvonalú, így bátran állítom, Kecskeméthy könyve a kor egyik legjobb Amerikáról szóló útleírása. A könyv végén olvasható még egy irodalomjegyzék, mely „azon jeles munkák jegyzéke, mikre a szerző e könyv folyamán hivatkozott, vagy miket forrásul, avagy tanulmányul használt; s miket az olvasó figyelmébe ajánl”. A felsorolt művek között található Baron de Hübner „Promenade autour du monde” című kétkötetes munkája is, amely csak Kecskeméthy művének a megjelenését követően évekkel később, 1884-ben jelenik meg magyarul, báró Hübner Sándor „Séta a világ körül” címmel. A Kecskeméthy által ajánlott és valóban fantasztikus mű, mely a szerző első magyarul megjelent műve, már bemutatásra került az ELBIDA projektben.

Az utazás egyik lehetséges eszköze, a korabeli lovaskocsi 

Kecskeméthy Aurél művét sokáig csak pakoltam jobbra-balra. Valahogy sohasem éreztem benne az üzenetet, hogy „gyere és olvass el”. A blog technikai leállása alatt azonban, amikor rendszereztem kicsit a gyűjteményemet, ismét a kezembe akadt és eldöntöttem lesz, ami lesz, nekimegyek. Óriási pozitív csalódás ért. Persze nem gondoltam azt eredendően sem, hogy rossz vagy élvezhetetlen a mű, de annyira lebilincselőnek sem gondoltam, mint amilyen lett. Kiváló munka, olvasmányos, eszméletlen jó stílussal, számomra szerethető fanyar humorral és megannyi információval a kor Amerikájáról. Részemről a letehetetlen kategória. Kecskeméthy életében két komoly utazás volt, amely utak mindegyikéből született a széles közvélemény számára is elérhető élménybeszámoló. Időben az első a „Háromezer tengeri mérföld” című könyv volt, amelyben a szerző a Szuezi csatorna megnyitó ünnepségére tett utazásának élményeit meséli el, majd jött az Amerikai utazás, amelyből a most bemutatott mű született. A szerző Amerikából hazafele tartva már beteg volt, és hazatérését követően röviddel meg is halt, így az amerikai út egyben az utolsó útja is lett, ahogy a belőle született mű is az utolsó könyve. A könyv alapvetően ritkának számít, így nem könnyen beszerezhető az érdeklődök számára, ugyanakkor szerencsére ez esetben is van lehetőség elektronikus formátumban ingyen letölteni a művet az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából. Mondanom sem kell, hogy az erőteljesen ajánlott kategóriát képviseli a mű. Kecskeméthy Auréltól nem búcsúzunk, hiszen van még a blog tematikájába illő műve és bár a „Háromezer tengeri mérföld” című könyv még nem része a gyűjteménynek, de biztos vagyok benne, ha sikerül beszereznem azonnal nekiállok és utána rövidesen visszatér Kecskeméthy Aurél is az ELBIDA projektbe. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése