A
címben szereplő kötet szerzője, Fridtjof Nansen norvég sarkkutató, felfedező, diplomata.
Neve több kötet kapcsán is elő fog kerülni a blogban. Élete során több komoly
expedíciót szervezett és vezetett, amelyek közül jó néhány később könyv
formájában meg is jelent. Az aktuális bejegyzés tárgyát képező mű az „Éjen és
jégen át” című 1897-ben jelent meg eredeti nyelven és 1898-ban magyarul. A magyar kiadás két
kötetben összesen 156 oldalon Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) Cs. és Kir.
udvari könyvkereskedés kiadásában.
Fridtjof
Nansen 1861. október 10-én született. 1882-ben az oslói egyetemen végzett mint
zoológus. Első nagyobb útját még ebben az évben meg is tette a Jeges tengeren.
![]() |
Nansen Fridtjof |
![]() |
Nansen megérkezik a Flora-fokra. |
Nansennek
hírnevet és elismerést hozó első jelentős expedíciója 1888 nyarán indult,
amelynek során 5 társával együtt elsőként kelt át Grönlandon síléccel. A több
hónapig tartó út alatt tanulmányozta Grönland természetrajzát és az eszkimó
őslakosság életét is. 1888-ban óriási teljesítménynek számított amit Nansen
társaival elért. Hazatérésekor nemzeti hősként fogadták.
![]() |
A norvég sark-expedicio tagjai |
Következő
útja 1893. július 22-én indult és 3 éven át tartott. Az expedíció terve az volt,
hogy kihasználva a sarki jég lassú sodródását, hajójukkal a jégbe „fagyva”
érjék el az északi sarkot. Fram nevű hajójukat úgy tervezte és építette Colin
Archer, hogy azt a jég nyomása ne tudja összeroppantani, hanem speciális
kialakításának köszönhetően inkább emelje ki a hajót a jég hátára. A hajó a
tervezett módon bírta is a kiképzést, azonban a tengeráramlatok nem kedveztek
Nansenéknek céljuk elérésében, így kénytelenek voltak elhagyni a hajót és
szánnal indulni az Északi-sark irányába.
![]() |
Nansen és Johansen elhagyják a "Fram"-ot |
1895. április
5.-én eljutottak az addig elért legmagasabb szélességi fokig (86,14). A hajóra
történő visszatérés továbbra sem volt lehetséges, ezért társával, Hjalmar
Johansennel együtt szánokkal és kajakokkal indultak vissza az északi-sark úszó
jégmezőin. Sikeresen visszajutottak a Ferenc József földig, ahol átteleltek,
majd 1896-ban ott találkoztak a Jackson-Harmsworth expedícióval, amellyel
visszajutottak Észak-Norvégiába.
![]() |
Vitorlás szánunk a jégen. |
![]() |
Az úszó jég nyáron. |
Nagyjából
ezzel egy időben tért haza a Fram is Otto Sverdrup kapitány parancsnoksága
alatt. A kalandos expedíció eredményeként számos területen (tengeráramlások,
tengerbiológia, mélységmérés, stb.) nagy jelentőségű megfigyeléseket végeztek
Nansenék. Az utazás során a kutyák által vontatott szán használata is sikeres
újításnak bizonyult melyet később számos sarki expedíció használt. (pl.: Roald
Amundsen). A sikerek és újítások ellenére is számos kritika érte Nansent.
Egyrészről azért mert szándékosan befagyasztatta a hajóját a sarki jégbe,
másrészről pedig mert elhagyta a hajót, miközben ő volt az expedíció
parancsnoka. Az „Éjen és Jégen át” című kötet erről az útról írt kalandos
beszámolója Nansennek.
![]() |
A május 17-iki ünnep |
![]() |
Nehezen járható jégdombokon át |
A
hazatérés évében Nansent kinevezték a kristianiai egyetem professzorává. Az ezt
követő években expedícióin szerzett tudományos eredményeit rendezte és foglalta
írásba. 1900-1914 között több kisebb expedición résztvett a sarki területeken,
valamint a Kaukázusban és Szibériában. 1910-ben szabadalmaztatta a mélytengeri
vízmintavétel lehetővé tevő eszközét (Nansen palack), mely nagyban könnyítette
a későbbi mélytengeri kutatásokat.
1919-1921
között Oslói Egyetem, majd 1925-1928 között pedig a skóciai St. Andrews Egyetem
rektora volt.
![]() |
Nyáron. (1894. júl. 21-én.) |
Részlet
a könyvből:
„Október
19. Ma reggel hat kutyámmal egy próbaszánkózást rendeztem. Miután sikerült őket
egy szamojed-szánka elé fognom, erre ráültem és rájuk szóltam: pr-r-r-r,
pr-r-r-r, amire meglehetős gyorsan elkezdtek a jégen futni. Kevés vártatva azonban
feltornyosodott jégtuskókhoz értünk és fordulnunk kellett. Alighogy ez
megtörtént, a kutyák villámsebességgel futottak vissza a hajóhoz, a melytől
azután alig voltak elterelhetők, mert mindig körös-körül futottak az egyik
szemétdombtól a másikig. Ránczigáltam őket, káromkodtam és mindent, ami csak
eszembe jutott, megpróbáltam velök, de hiába.
Végre
leszállottam és megpróbáltam a szánt feltartani, de a kutyák egyszerüen
lerántottak lábaimról és én hason, háton vagy oldalt fekve gurultam utánuk a
jégen. Mikor sikerült őket egy jégtuskócsomó előtt feltartóztatni és lábra
állani, megint csak folytatták útjokat a hajó körül, mialatt és utánok
botorkáltam és dühösen esküdöztem, hogy ha megkapom őket, minden csontjukat
összetöröm.
Igy
folyt tovább a játék, míg valószinüleg ők maguk meg nem unták és azt gondolták,
hogy változatosság kedvéért egyszer mehetnének azon az úton is, amelyre én akartam
hajtani.”
![]() |
Rozmár-vadászat a Tajmir-félsziget keleti partján. |
1905-től
egyre intenzívebben szerepet vállalt a politikai közéletben is. 1906-1908
között hazája első Londonba akkreditált nagykövete volt, majd 1914-ben az orosz
kormány megbízatásából Szibériában tevékenykedett, valamint Norvégia
washingtoni nagykövete is lett. Az első világháborút követően a menekültek és
hadifoglyok helyzetének a javításán, valamint az oroszországi éhínség
felszámolásán tevékenykedett. A háborút követő hadifoglyok szabadon bocsájtása
és hazatérése ügyében tett lépéseivel, valamint a hontalanná vált menekültek
számára Nansen által kibocsájtott ún. Nansen útlevélnek köszönhetően sok
százezer ember életét mentette meg, amiért 1922-ben Nobel békedíjat kapott.
1930. május 13-án halt meg 68 évesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése