2016. március 29., kedd

Mexico és utazásom a tropusokon

Bánó Jenő könyve igazi különlegesség az antik útikönyvek piacán, így egyértelmű volt, hogy része lesz a bemutatandó könyvek között az ELBIDA projektben. Bánó híres utazó, akinek több az amerikai kontinenst bemutató útleírása jelent meg a 19-20. század fordulóján. A „Mexico és utazásom a tropusokon” című kötet 1896-ban jelent meg Budapesten a „Kosmos” Műintézet Kő- és Könyvnyomda és Hírlapkiadó Részvénytársaság gondozásában, 204 oldalon. A könyvben számos a szerző által készített korabeli fotó található.


Bánó Jenő egy híres Magyarországon ma is élő történelmi család, a tapolylucskai és kükemezei Bánó család tagja. A család bizonyíthatóan közel 800 éves múltra tekint vissza. IV. Béla király 1251-ben több ősét Bánónak a szentkirály-jobbágyfiak közé emelte. A 12-13 század fordulóján született Wysobur fia, a komlósi Germanust (Gyármán) mentesítette 1259-ben az uralkodó tartozásai alól és elrendelte, hogy komlósi birtokait senki ne háborgassa. A Gyármán fiaitól származó utódok (a Bánó, a Kálnássy, a Kükemezey és Dienesfalvi) először 1350-ben osztoztak Komlós birtokán. 1415-ben egy perben kellett származásukat bizonyítani (nyolcados per), amely iratanyaga a Magyar Országos Levéltár gyűjteményének része, és egyben a legkorábbi irat ahol a Bánó család neve feltűnik.

Kanoán utazó indiánok

Bánó Jenő utazó a család egyik ismert tagja, aki 1855-ben született Roskoványon.  A fiumei kereskedelmi akadémián végezte tanulmányait, majd ezt követően tengerészapródként utazta be, Olaszországot, Franciaországot és Angliát. Utazásairól hazatérvén a vasút szolgálatában kezd dolgozni. 1889-ben nyugdíjba megy és utazni kezd. Bejárja gyakorlatilag a világot, míg nem Mexikóban telepedik, le ahol kávéültetvényeket hoz létre. Utazásairól és az ott szerzett tapasztalatairól könyveket ír és cikkekben számol be. Írásai több nyelven jelennek meg.

Indián tipusok Veracruz államból

A 20. század fordulóján kávételepeit egy ciklon elpusztítja. 1903-ban a mexikói köztársaság magyarországi főkonzulja lesz. 1910-ben egyiptomi főkonzul, majd az I. világháború idején Barcelonában él. Spanyolországi tartózkodása alatt Suleiman El Fakir álnévvel írt politikai cikkeket. 1927. augusztus 2.-án 72 éves korában hunyt el a spanyolországi Malagában.

Tipusok Venezuelaból

Életében több földrajzi társaság tagja továbbá a párizsi Societé Academique d’Historie Internacionale szervezet arany éremmel kitüntetett tagja. Legismertebb művei az Utiképek Amerikából (Bp.,1890), a bejegyzésben tárgyalt Mexico és utazásom a trópusokon (Bp., 1896) és a Bolyongásaim Amerikában (Bp., 1906).

Rio-Blanco folyó zuhataga az Agricola vasut mentén

Részletek a könyvből:

„Meggyőződve arról, hogy két év előtt kiadott <Uti képek Amerikából> czimü művemet, a tisztelt magyar olvasó közönség szivesen fogadta, és egy Budapesten megjelenő német ujsag kivételével (melynek kritikájának éle nem annyira művemet, mint az abban kifejtett politikai nézetemet vagdalta) a magyar sajtó is kedvezőleg nyilatkozott; sőt egyik-másik lap, talán túlságos jóakarattal itélte azt meg; én erőt meritve e tényekből és buzdulva az irántam tanusitott jóakaratok folytán; elhatároztam, hogy a legutóbb befejezett utazásomról és tapasztalataimról uj munkát irjak s azt, mint az előbb emlitett alkotásomat is, tisztelt honfitársaim rendelkezésére bocsássam.

Utca Antimano községben

Ezen uj, bár gyenge művem, némelyekben talán előbbeni munkámnál is nagyobb érdeklődést fog kelteni, szólván oly földrészekről, melyek eddig még hazánk szép nyelvén sem eredetiben, sem pedig forditásban nem ösmertettek.
Ugy mint <Utiképek Amerikából> cimü könyvem nem birt irodalmi becscsel ez sem dicsekedhetik azzal; egyszerü utazási leirás az egész, magába foglalva mindenből egy keveset.

Schaedler ur vendégei az első tehervonattal

Földrajzt, történelmet, természetrajzot és sok más egyebet fog a nyájas olvasó abban sorrend nélkül összekeverve találni. Ugy adom elő a dolgokat, mint a hogy eszembe jutottak, ki nem válogatva semmit.


Cuba sziget

A mexicói köztársaságban való tartózkodásom alatt, volt szerencsém a tárca-cikkek nagyobb sorozatát küldeni hazám egyes lapjainak; nemhogy tehát ez országról szólva ismétlődésekbe essem, talán nem volt tőlem helytelen eljárás, azokat keletjök szerint mint a hogy megjelentek, egybefoglalni és művem első része gyanánt ujból kiadatni.

Cuba sziget

Ily módon a t. olvasó közönség azon része, mely eddig tárca-cikkeimet nem olvashatta, avagy azokból csak egyeseket olvasott, az összesnek birtokába juthat, s bár gyenge tollal irva, sok érdekes dolgot tudhat meg azon országról, melynek régi urai az egykoron oly magas kulturán álló Aztékok voltak.
A mű második részét, utazásom Mexicóból – Veracrus kikötőn át az Antillákra és a nagy Humboldt részéről oly szépen ecsetelt Orinoko folyam által szelt Venezuela köztársaságba – képezi.”

Tájkép

„Befejezvén a kávé, cukornád, vanilia, cacao és kaucsuk-fa termelésére vonatkozó tanulmányomat, szükségesnek véltem még megemliteni, hogy én csakis laikusok, tehát oly egyének számára irtam, kiket ezen forróégövi növények praktikus termelése érdekel; ha valaki azonban ezek tudományos oldalával is meg akar ismerkedni, ott a sok botanikai mű, azokból kiböngészheti azt, a mit éppen tudni óhajt.
Nekem itt a vadonban nem állott botanikai könyv rendelkezésemre, nem irhattam tehát egyebet, mint azt, a mire a többi évi tapasztalat megtanitott s a mely esetleg az engem követni szándékozó honfitársaimnak is némileg hasznukra lehet.

Schaedler ur és egyik társa családjával

Kérem önöket, nyelvészeti képzettségem tekintetében se biráljanak szigoruan, szolgáljon mentségemül azon körülmény, hogy már több mint hat éve távol vagyok hazámtól s szép zengzetes nyelvünket, bár a legnagyobb fájdalmamra, csak a legritkább esetben használhatom és hogy teljesen el ne feledjem azt, a kajdácsokat utánzom, vagyis saját magam számára tartok hangos szavallatokat, melyeket természetesen csakis a rengeteg erdő szokott néha-néha visszhangozni, nagy ijedelmére az abban barangoló egy-egy szarvas, jaguár avagy a fára kuszó majomnak, a kik ily nyelven alig hallották még dicsérni a mindenható jó istent.

Végül kedves honfitársaimnak további jóakaratába ajánlva magamat, maradok hazafiui üdvözleteket küldve a távolból – tisztelőjük. Bánó Jenő„