2016. március 17., csütörtök

Utazás a rejtelmes Tibetben

Arnold Henry Savage Landor 1898-ban megjelent könyve az „Utazás a rejtelmes Tibetben” nem mondható klasszikus útleírásnak. Kalandos úti élmény kategória talán jobban illik rá, de ennek ellenére mégis egy olyan mű, amely a 19. századi Tibetről, a rejtelmes himalájai országról addig nem látott képet mutat. A szerző számára hatalmas sikert és gazdagságot hozott, de kritikusainak száma is jelentősen megnőtt. A könyvben számos túlzó és valótlan elem található. Sokszor rendkívül negatív képet fest a Tibetiekről. Kegyetlen, gonosz és bűnös népként mutatja be őket. Így a mű teljes valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető, de a táj és helyszín leírásai, képei és rajzai a 19. századi Tibetről mégis elmond és bemutat olyat, amely miatt mégis bekerült az ELBIDA projektben feldolgozott kötetek közé.

Landor és két hű kísérője

A magyarországi kiadásnak számos furcsasága volt, amely valószínűleg tovább növelte az amúgy is kétséges valóságtartalmú mű reális megítélését. Budapesten a Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.T. kiadásában 1930-ban jelent meg 315 oldalon. A magyar kiadás az eredeti mű 110. kiadásából egy átdolgozott példány, melyet Tábori Kornél publicista fordított.


A probléma az átdolgozással „csak” annyi volt, hogy az eredeti mű közel kétharmadát elhagyta Tábori, valamint a fordítás minőségét is sokan kritikával illették.  A magyar verzióban sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a véres és kalandos történetek, sokszor megkérdőjelezhető valóságtartalmú részek, mint a valódi úti élmények, leírások. Másrészről az 1930-ban kiadott magyar verzióban Tábori nem kizárólag Landor művét jeleníti meg, hanem kibővíti azt korábbi utazók (Hedin, Stein, Candler, Austine) beszámolóiból összeállított „Tibet földerített titkai” című résszel is. További bővítésként egyfajta zárszóként a „Harc mindhalálig” című fejezettel zárja Tábori a művet. Az utolsó rész egy kétséges valóságtartalmú Londoni újságcikk beszámolója alapján mutat be egy expedíciót, amely során rendkívüli események történtek. Az itt olvasottak tovább erősítették a korabeli olvasóban a Tibeti nép barbárságáról szóló tévhitet. A bővítések összesen 69 oldalt tettek ki, így a Tábori által fordított Landor mű csupán 246 oldal  a könyvben.

Délnyugat Tibet

 Részlet a „Harc mindhalálig” című fejezetből:

„ Ringang majdnem háromszáztagú expediciot vezetett. Lasszától körülbelül 400 mérföldnyire jártak, amikor sokkal nagyobb számú csapat támadt rájuk, miután előbb hasztalan szólították fel őket a visszatérésre. Ringang nem akart dolgavégezetlen visszavonulni, de ennél sokkal nagyobb baj érte. Igen nagyértékű gépeit, villanyos készülékeit széttörték, s őt magát agyonverték. Embereinek nagy része ugyancsak életét vesztette. Majdnem háromszázan pusztultak el.
Miss Watwyl eltűnt és olyan zavaros hír érkezett róla, hogy lámakolostorba vitték, ahol borzasztó szenvedések szakadtak reája. Állitólag két-háromezer láma gyalázta meg gonosz „vallási” szertartások közt. Felkutatására Bruce tábornokot küldték ki megfelelő csapat élén; de kezdettől fogva tartottak, hogy a leány még sokkal rosszabb sorsra jut, mint annak idején Henry S. Landor.”

A "nyújtó kínzás" mely a legfájóbb tibeti büntető-módszer

Mindezen "furcsaságok" ellenére rendkívül sikeres volt a magyar olvasók körében is a könyv és több kiadást is megélt.  

A csodálatos Gunkyo-tó

Vánszorgás süvöltő szélben, jeges, zuhogó esőben

Arnold Henry Savage Landor festő, felfedező és író 1865-ben született Firenzében. Gyermekkorát szülővárosában töltötte, majd 15 évesen beiratkozott egy híres ír portréfestő iskolájába. 16 évesen Párizsba utazik és beiratkozik a híres Julian Akadémiára. Tehetsége minden tanárát lenyűgözi. Bár sikeres, de nem marad sokáig Párizsban, hanem utazni kezd és útjai során mindenhol tökéletesíti művészetét. Hollandia, Spanyolország, Málta, Marokkó, Egyiptom majd Anglia. Mindenhol ontja magából festményeit, amelynek köszönhetően egyre sikeresebb lesz. Mindössze 40 fonttal a zsebében elhagyja Európát és Amerikába utazik, ahol többek közt megfesti Benjamin Harrison az USA 23. elnökének arcképét is. Amerika után Kanadába, majd onnan Japánba utazik. Bejárja az egész szigetvilágot és számtalan képet készít. Az ország és az útja annyira lenyűgözi, hogy útját írásba foglalja, mely 1893-ban meg is jelenik.

Tibeti asszonyok és gyermekek

Tibeti sátor belseje

Japán után Koreába, majd onnan Kínába és Tibetbe utazik, ahol megírja legnagyobb sikerű és Landor számára a gazdagságot jelentő „Utazás a rejtelmes Tibetbe” című művét.
Abesszíniában is megfordul 1900-ban, majd Oroszországból Indiába utazik ezt követően a Fülöp szigetekre. 1912-ben egy Brazíliai expedícióval zárja utazásai sorát.
Az első világháborúban az olasz fronton aktívan részt vesz, ahol haditechnikai gépterveket készít (pl.: léghajó).
Kimerülten tér vissza Firenzébe, ahol megírja önéletrajzi művét. Arnold Henry Savage Landor 1924-ben 59 évesen halt meg szülővárosában, Firenzében.

Tibeti yamen: őrház

Láma-kolostor Tukkerben

Részlet az „Utazás a rejtelmes Tibetbe” műből:

5290 méter magasságba értünk minden különösebb nehézség nélkül. De a helyzet hirtelen rosszabbra fordult. A kulik hosszú, csendes sora, melynek élén haladtam, térdig, de sokszor csípőig is besüppedt a hóba. Határozottan festői képet nyújtott ez a menet a vad és komor háttérrel és a megfagyott fehér hótakaróval. A teher alatt lihegő emberek csak nehezen kapaszkodtak fölfelé, ami elég bizonysága annak, milyen fárasztó az út.
Nagyon vigyáztunk, hogy valamelyikünk e ne tünjön egy-egy alattomos szakadékban. Nehezen kapaszkodtam egy 200 méterrel magasabban fekvő helyre. Itt egy majdnem teljesen hómentes sziklaszigeten állítottam meg a menetet. A kulik leejtették terhüket és nyugodtan leültek melléje. Nem zúgolódtak, nem is tettek szemrehányást, hogy ilyen kemény munkát kell végezniök.
Meredek kapaszkodó volt előttünk. Balról gleccser állta utunkat, mely éles, közel harminc méter magas jégtömbbel kezdődött. A gleccsernek felső része, alapja és oldalai mélyen be volt temetve a hóba.
Előre mentünk a doktorral. Türelmetlenségünkben, hogy minél előbb fent legyünk a csúcson és mert a méternyi hóval fedett ösvényt nem tudtuk megkülönböztetni, eltévesztettük az irányt és nagy fáradsággal megmásztunk egy rendkívül meredek kapaszkodót. Innen még keserves félórába telt, amíg a hegylánc csúcsát elértük (5720 méter), mely jelentékeny magasabb a hágónál. Négy emberem velünk jött, a többiek nyugat felé mentek egy másik veszedelmes úton, mely a gleccser körül vezetett.
Az északkeleti szél még csontjainkat is átjárta. Rettentő hideg volt. Egy nagy szikla mögött néha egy kicsit meg voltunk védve és távcsövemmel innen szemléltem az előttünk elterülő tibeti felföldet.”

A "Kali" legveszélyesebb része

Arnold Henry Savage Landor élete során bejárta a világot és rendkívül komoly életművet hagyott maga után. Az útjai során látottakból és az átélt élményeiből 12 könyvet írt valamint számtalan jelentős művészeti értékkel bíró festményt készített.