Ahogy azt az
elmúlt bejegyzésben ígértem megkezdjük a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára
sorozat köteteinek a bemutatását az ELBIDA projektben. Az első bemutatott mű
az, amely az MFTK sorozatban is elsőként jelent meg, Sven Hedin „Ázsia
sivatagjain keresztül” című műve. 1902-ben jelent meg Budapesten, Lampel Róbert
(Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadásában. A könyvben
számos kép és két színes térkép is található, terjedelmét tekintve pedig 219
oldal.
Sven
Anders Hedin svéd földrajztudós, felfedező, sinológus és író 1865. február
19.-én született Stockholmban. Már iskolás korában érdekelte a földrajz és
rajongott Henry Morton Stanley és David Livingston könyveiért. Adolf Erik
Nordenskiöld sikeres expedíciójáról történő hazatérésekor Sven Hedin 15 éves.
Elmondása szerint, ekkor döntötte el végleg, hogy felfedező akar lenni. 16
évesen már világatlaszt szerkeszt, 20 évesen érettségizik Stockholmban.
Iskolája befejezése után Bakuban házi tanítóként vállal munkát. A Bakuban
töltött 7 hónap alatt, munka mellett, nyelveket tanult, elsősorban latint,
franciát, németet, perzsát, oroszt, angolt és tatárt. 1886 áprilisában Bakut
elhagyva megkezdi első igaz nagy útját. Gőzhajón átszeli a Kaszpi-tengert, majd
lóháton átkel az Elbruszon, onnan Teherán, Iszfahán, Siráz érintésével
megérkezik Busehrbe. A Tigris folyón felhajózik Bagdadig, majd Kermánsáh
tartományon keresztül visszatér Teheránba. Végül Konstantinápolyba utazik a
Kaukázuson és a Fekete-tengeren keresztül mielőtt visszatér Svédországba 1886.
szeptember 18-án. Ezen utazásáról írja első úti beszámolóját, amely 1887-ben
jelenik meg.
1886-1888-ig
az uppsalai egyetemen folytatja tanulmányait majd 1888 decemberében a filozófia
kandidátusa lett. 1889 októbere és 1890 márciusa között Berlinben ahol hamar
megszereti Németországot. Életének ebben az időszakában dönti el, hogy
felfedező utakat fog tenni Közép-Ázsiába azért, hogy az utolsó fehér foltok is
eltűnjenek Ázsia térképéről.
1890-ben
indul második perzsa utazására egy hivatalos svéd küldöttség tolmácsaként.
Utazása közel 1 évig tart, ezt követően visszatér Stockholmba és útjáról 2
könyvet ír. 1892-ben rövid ideig folytatja tanulmányait és ledoktorál.
1893-ban
indul első nagy expedíciójára, amelyről 1897-ben tér vissza. Ezt követően
1899-1902-ig és 1905-1908-ig két további komoly expedíciót vezet Ázsiába. Az
elkövetkező közel 15 évben három nagy expedíciójának eredményeit dolgozza fel
és írja meg. Az első világháború idején többször megfordul a fronton, amiről
beszámolókat is készít. 1923-ban előadás sorozatot tart Amerikában.
A
kínai politikai változások miatt újabb expedíciójának szervezése nehézségekbe
ütközik, ezért 1926- bank Kínába utazik, annak érdekében, hogy expedíciója
megvalósításáról egyeztessen a Kínai Tudományos Szervezetek Általános Szövetségével.
Kína ragaszkodott ahhoz, hogy az expedíciót kínai tudós vezesse, továbbá a
bizottság fenntartotta azt a jogot, hogy a kutatási eredményeket saját neve
alatt publikálja. Hosszas tárgyalásokat követően Sven Hedin elérte azt, hogy
közös kínai-svéd tudományos expedíciót indítsanak, előre meghatározott
forgatókönyvvel. Az első ilyen formában lebonyolított expedíció melyet Sven
Hedin finanszíroz 1927-1928-ig tart. Visszatérve Stockholmba a svéd
parlamenttől sikerül anyagi támogatást szerezni, így folytatni tudják
expedíciójukat. 1929-ben egy kínai orvosok gerincvelő tumort diagnosztizálnak
nála. A kezelések miatt Amerikába utazik, ahol kiderül, hogy a diagnózis téves
volt. Útja során azonban megismerkedik Vincent Hugo Bendix milliomossal és
sikerül megnyernie támogatóként. Az expedíció 135 000 dolláros támogatást kap.
Egészen 1933-ig folytatódik a kínai-svéd tudományos expedíció, amely végét a
kínai belpolitikai problémák és a világgazdasági válság jelentik. Az expedíciók
befejezése után Hedin visszatér Stockholmba, de pénzügyi helyzete addigra kritikussá
vált. A tartozásait a könyveiből, előadásaiból és térképészeti munkáiból
befolyó jövedelméből fizeti vissza. Ebben az időszakban sok előadást tart
Európa szerte.
Sven
Hedin munkásságára "némi" árnyékot vett politikai nézete. Szerette Németországot,
gyakran járt is ott előadásokat tartani, így hamar kapcsolatba került a
nemzetiszocialista eszmékkel. Hitlerrel többször találkozott és aktívan részt a
harmadik birodalom politikájának hirdetésében és megvédésében, sőt előadásokat
is tartott a témáról egy nacionalista érzelmű svéd akadémikus egyesületben is.
A zsidóüldözést azonban már elutasítja, de továbbra is lojális marad a Hitleri Németországhoz.
A háború során Norvégia megszállása alatt kapcsolatai révén több embert is
megment a haláltól. Hedin a háború után sem bánta meg, hogy szimpatizált a
nemzetiszocialistákkal, mert kapcsolatainak köszönhetően embereket mentett meg
a haláltól, illetve hozott ki koncentrációs táborokból. Egy liberális svéd
napilap felkérésére nekrológot írt Hitler halálakor, amely 1945. május 2-án
jelent meg.
„Hitler
emléke mélyen és kitörölhetetlenül él bennem. A világtörténelem egyik
legnagyobb alakjának tekintem, és most már nincs az élők sorában. Németországot
világhatalommá tette, s ez az ország ma a szakadék szélén áll, mert ellenfelei
nem viselték el növekvő erejét és hatalmát. De egy nyolcvanmilliós népet, amely
hat éven keresztül ellenállt – Japán kivételével – az egész világnak,
soha nem lehet elpusztítani. A nagy Führer emléke évezredeken át
megmarad a német nép emlékezetében.”
Ezzel
a megnyilatkozással végleg elszigetelte magát a társadalmi és tudományos
életben.
Fantasztikus felfedező, rendkívül termékeny és sikeres író, komoly
tudományos eredményeket elérő földrajz tudós és számtalan kitüntetéssel és
elismeréssel rendelkező ember volt Sven Hedin. Politikai nézetei miatt egész
életműve sokak szemében csorbát szenvedett, de elvonatkoztatva ideológiai
szemlélettől Sven Hedin a kor egyik legmeghatározóbb felfedezője és utazója
volt. 1952. november 26. halt meg Stockholmban 87 évesen.
Részlet a könyvből:
„Kis karavánunk a
Csal-tumak-jéár balfelőli oldalhegyén szögzúgvonalban lassan felfelé
kapaszkodott; ugyanaz a görgetegfedte hegyhát volt ez, melyre már megelőzőleg
augusztus 2-ikán is felmásztunk volt. Déli egy órakor 5200 méter magasságban
voltunk; a hó itt kis kerek foltokban feküdt s csak a nagyobb mélységekben és
szakadékokban találtunk nagyobb hótömegeket. A kopár hegyhát végül keskeny éllé
ékül, mely a jégpánczél alatt eltűnik. Ennek a széle nem volt éles, úgy hogy
minden nehézség nélkül feljuthattunk a csekély hótakaró borította jégre. A
yakok eleinte meg-megcsúsztak, de utóbb mélyebb hóra akadtak, úgy hogy épp oly
biztosan kapaszkodtak tovább, mint annakelőtte a görgetegen.
Ebben a pillanatban a
Csal-tumak-jégáron túli sziklafal felől fülsiketítő mennydörgés hallatszott. A
túlhajló jégpánczélról hatalmas hólavina vált le; nagy kék jégtuskók zuhantak
le, melyek a sziklaélen ezer meg ezer darabra morzsolódtak szét s fehér por
gyanánt szálltak le a mélységbe. A dörgés még soká tartott s a függőleges
sziklafalak a dörejt sokszor visszaverték. Kitünő alkalmunk volt itt a jégár
mozgásának észlelésére. A vastag jégpánczél lassan a szikla széle fölé tolúl,
hasadékainál letörik s hatalmas tuskók alakjában a mélységbe zuhan, ahol
azonban – mint említők – már csak finom jégpor alakjában jut a főjégár hátára.
Bár tudtuk, hogy a jégtömeg,
melyen haladunk, elég tartós, mégis azzal az érzéssel járhatunk rajta, mi
bizonytalan jégen szokta az embert elfogni; itt kétszeresen bizonytalan volt ez
az érzés, mivel a jégvidék ismeretlen veszélyei elé mentünk.”
Sven Hedin az MFTK sorozatban
megjelent „Ázsia sivatagjain keresztül” című műve, az 1893-1897-ig tartó első
nagy expedíció eseményeit és történéseit írja le. A könyv azon túl, hogy látványosan
mutatja be az utazás során látottakat, rendkívül lebilincselően ír az út során
átélt kalandokról is. Olvasás közben néha már-már úgy érzi az ember, egy
kalandregényt olvas, ugyanakkor a mű egy pillanatra sem veszti el a tudományos
alaposságát. Írói sikerének titka, abban rejlett, hogy utazásait rendkívül
élvezetes formában tudta bemutatni, könyvei némely része szinte kalandregénynek
hatot. Stílusát tekintve Henry Morton Stanleyre hasonlít, aki magának Sven
Hedinnek is gyermekkori nagy kedvence volt. A könyvben leírt expedíció során
26 000 kilométert tettek meg, Hedin ebből 10 498 km utat
térképezett fel. Az utazás mintegy 3500 kilométere addig ismeretlen
területeket érintett.
Sven Hedin a kor egyik legismertebb
felfedezője, aki rendkívül termékeny író is volt. Az MFTK sorozatban 6
kötettel, míg a MUFK sorozatban 1 kötettel jelentkezik. A sorozatokban
megjelenő kötetein túl is számos, értékes és izgalmas útleírás szerzője, így az
ELBIDA projektben az egyik legtöbb kötettel szereplő szerző lesz Sven Hedin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése