Kanitz Fülöp Félix “A Balkán Kolumbusa”

Kanitz Fülöp Félix “A Balkán Kolumbusa”  élete és munkássága 1829-1904

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat megjelenés szempontjából soron következő kötete egy igazi kuriózum. A sorozat gyűjtői számára az egyik legnehezebben beszerezhető az 1932-ben megjelent, Fehér Géza „Kanitz Fülöp Félix A Balkán Kolumbusa” című kötete,  annak ellenére, hogy nem betiltott példányról van szó. A legutolsó árverésen ahol fellelhető volt, ismeretem szerint 75.000 Ft-ért kelt el egy gyönyörű védőborítós példány. A mű alapvetően életrajzi kötet, mely magának Kanitz Fülöp Félixnek az életét és munkásságát mutatja be. A könyv 1932-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 204 oldal terjedelemben. A kötetben számos korabeli illusztráció és több térkép is található. Jelen kötet esetében, mivel egy életrajzi jellegű műről van szó, így nem csak a szerző (ahogy eddig az ELBIDA projektben megszokhatta az olvasó), hanem magának a kötet főszereplőjének Kanitz Fülöp Félixnek is röviden bemutatásra kerül az élete.

Sorozatkötéses kötet (MFTK)

Fehér Géza régész, a mű szerzője 1890. augusztus 4.-én született Kunszentmiklósban. Bölcsészdoktori oklevelét 1913-ban szerezte meg.  1913-1914-ben Sepsiszentgyörgyön, majd 1915-1916-ban Szabadkán volt tanár. Ezt követően katonai szolgálatot teljesített, ahonnan 1918-ban tért haza. Még ebben az évben elkezdett dolgozni a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben. Hazatérve előbb középiskolai tanár, majd a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének alkalmazottja lett Budapesten. Kutatásai során elsősorban a magyar-bolgár-török történeti kapcsolatokat tanulmányozta. 1922-től két évtizeden keresztül több bulgáriai ásatáson tevékenykedik. 1931-ben egyetemi rendkívüli tanár címet szerez. Magyar régészként azon kevesek közé tartozik, akiket a Bolgár Tudományos Akadémia a tagjává választ. A második világháború végén Isztambulba kerül, ahol egyetemi előadásokat tart, majd a Top Kapi Szeráj Múzeumban dolgozott. 1948-tól Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum dolgozója és négy éven át a zalavári ásatások vezetője. Élete egyik legjelentősebb munkája a Magyarország területén élt szlávok régészeti hagyatékának meghatározása, összegyűjtése és értékelése volt. 1955. április 10-én halt meg 65 évesen Budapesten.

Kanitz Fülöp Félix

Kanitz F. bulgáriai utazásai 1860-1874

Kanitz F. szerbiai utazásai 1859-1867

Felix Philipp Kanitz azaz magyarosan Kanitz Fülöp Félix magyar származású osztrák művészettörténész, térképész, régész és etnográfus 1829. augusztus 2.-án született Pesten. A kor híres Balkán kutatója és az itt elért eredményei miatt a Balkán Kolumbusza névvel illetik. Jómódú zsidó kereskedő családban született. 1842-ben izraelita tanodában végzett. Fiatalon árva lett, édesanyja 1842-ben halt meg, míg édesapja még Kanitz kisgyermek korában. 14 évesen így dolgozni kezdett. Elsőként a Grimm Vince litográfiai intézet vésnök gyakornoka lett. Itt találkozott számos több olyan személlyel, aki nagy hatást gyakorolt rá a régészet, etnográfia és topográfia területén. 1847-től már Bécsben az egyetemen tanul műtörténetet és emellett Singer Eduárd litográfiai intézetében dolgozott. Kiváló kézügyességgel rendelkezet, amelynek köszönhetően 1848-ban már közreműködött rajzaival az akkor létrejött lipcsei Illustrirte Zeitungnál. 1855-ben Drezdába költözik ahol művészeti tanulmányait folytatja. 1856-ban munkája elismeréséül az Illustrirte Zeitung Bécsbe küldi, ahol Ferenc József és Erzsébet magyar királyná felső-olaszországi utazásáról készít illusztrációkat. 1856-ban Montenegróba utazott és számos etnográfiai rajzott készített. Innen Szerbiába, majd Albániába és Bosznia-Hercegovinába utazik. Kanitz utazásai során „beleszeret” a Balkán világába és mind részletesebben fel kívánta fedezni.  Kanitz élete ezt követő időszakát a Balkán egészen részletes feltárásával töltötte. Utolsó éveiben Szerbiát és az ott élő népek szokásait és művészetét tanulmányozta. Egy korabeli tanulmánykötet ezt írta Kanitzról: „ ha valaki Japánról akar írni, csak elő­vesz egy Japánról szóló könyvet s kiírja az adatokat, de aki Kanitz működése előtt a Balkánról, különösen meg, ha Bulgáriáról akart írni, bizony hamar megakadt”

Kanitz Fülöp Félix 1904. január 5-én Bécsben halt meg 75 évesen.

Részlet a könyvből:

„ Már első utazásai alkalmával látta, hogy a Balkánhegység teljesen felkutatlan. 1864-ben lépte át először a Balkán vonalát e hegység legnyugatibb pontján, s tíz teljes évig kutat ezután. Miután 18 ízben kelt át a Balkánon, végre 1874. aug. 4-én átjutva a legkeletibb szoroson (Emine) befejezte a munkát. Amikor 1864-ben először kelt át a hatalmas hegységen, az 1829-i hadjárat után az oroszok által felkutatott keleti részén kívül a Balkán-hegység egész középső és nyugati része részleteiben teljes terra incognita volt. A térképeken a hegylánc konfigurációja, magasságviszonyai és nomenklaturája teljesen tévesek voltak, sőt maga a hegység neve is ismeretlen volt. A hegylánc egyes részeinek neveként szerepelt addig a török Hodzsa-Balkan, bolgár Sztara-Planina, maga Kanitz is azt hitte még 1868-ban is, hogy csak a hegység egy részének a neve, de kutatásai alapján megállapította, hogy ez a Balkán-hegység egészé­nek a török, illetve bolgár neve. Szintilyen hibák voltak természetesen a részletekben is. Márpedig a helyi használatnak és a hegylánc geognosztikai felépítésének megfelelő helyes nomenklatúra és terepábrázolás hiánya nemcsak tudományos szempontból volt sajnálatos, de megkívánta ezt a hegységnek ebben a korban oly nagy katonai jelentő­sége is. Alapos fiziko-geográfiai leírásra, a nevek megállapítására, az utak, szorosok megjelölésére stb. volt szükség.

Szófia 1877-ben

A Szveti Nikola szoros

Kanitz óriási kitartással elvégezte ezt a munkát. Kutatásai alapján geognosztikai, geológiai, klimatikai és vegetációi okokból három részre osztja a Balkán-hegységet: A Kelet-Balkán a tengertől Szlivenig, a Közép-Balkán Szliventöl az Iszker áttöréséig s a Nyugat-Balkán innen a Timokig terjed.

Nikopolisz romjai

Ravanica monostor

Részletkutatásaival tényleg a Balkán-hegység felfedezője lett. Hiszen már első utazásai alkalmával fel kellett fedeznie a Balkán-hegység egyik legjelentősebb részét. Az a földrajzilag és néprajzilag nagyon fontos Balkán-rész, amelyet Kanitz elnevezett Szveti Nikola-Balkánnak, a nevet Kiepert már 1871-ben elfogadta, 1864-ig ismeretlen volt. Kanitz fedezte fel. A Balkán-hegyláncnak legjelentősebb nyugati emelkedése ez, amelyben a Timok, Temszka, Lom, Cibrica és Ogoszt-folyók forrásai vannak, s amelynek nyugati nyulványai adják a néprajzi határt a szerbek és a bolgárok között.

Régi szerb ítélkezés

Raska

Az átkelők megállapítása katonai, gazdasági és politikai szempontból is nagyon fontos volt. Kanitz tizennyolcszor ment keresztül a Balkánon, s 30 átkelőt állapított meg, éspedig a Kelet-Balkánon kilenc, a Közép-Balkánon tizenöt, a Nyugat-Balkánon hat átkelőt, tizenhétnek a magasságát is megmérte. Ebben a tekintetben a legfontosabb kérdés az volt, hogy a körülbelül 90 mérföld hosszú Balkán-hegylánc nincs-e több helyen folyóvölgyektől áttörve : a legújabb térképeken is fel voltak tüntetve egyes folyócskák, amelyek átszelik a Balkán-hegységet. Kanitz roppant kitartással keresztül-kasul átjárta a hegyláncot s megállapította, hogy a Balkán mindenütt vízválasztó, elejétől a végéig, a szerb határtól a Fekete-tengerig sehol sincs áttörve másutt, csak egy helyen, a Dunába folyó Iszker völgyével. Az Iszker- áttörést, ezt a természeti szépségekben páratlan folyóvölgyet Kanitz kutatta át először. Barátja, Lejean halála előtt hozzáintézett utolsó levelében mintegy végső akarataként hagyta rá ezt a munkát. A tíz mérföld hosszú völgyben több római castellum maradványain kívül 45 községet fedezett fel, s megállapította, hogy ez a völgy nem alkalmas arra, hogy itt hadsereg keljen át a Balkánon.

A zgorigrádi defilé (Vráca mellett)

A kaloferi szoros

Az egész Balkán-hegység alapos leírásán, az egyes részek nomenklatúrájának rendbehozásán, az átkelők stb. megállapításán kívül a hegység egyes csoportjait ő tanulmányozta először, így a Szveti-Nikola, Kalofer és a ZlaticaBalkánt. A Balkán-hegységen kívül teljesen átkutatta a hegységtől a Dunáig terjedő területet.

Ami Boué vízesés

Egy deliormáni török falu kupaktanácsa

Kartográfiai felvételekhez (1:288,000) az orosz és az osztrák asztronómiai és trigonometriai meghatározott pontokat használta, de a részletekre kizárólag a maga utazásai folyamán mágnestű, hegyprofilok, magasságmérések stb. alapján nyert adatai szolgáltak. Ez adatok alapján sok új, addig teljesen ismeretlen anyaghoz jutott, a régit meg sok helyen kellett helyreigazítania. Mindjárt a Duna mellett, mielőtt a részletes topográfiai felvételekbe kezdhetett volna, az orográfiai-hidrográfiai vázat kellett megcsinálnia. Egé­szen ismeretlen, sűrűn lakott területeket fedezett fel. Pl. az addigi térképek alapján azt lehetett hinni, hogy a bolgár Duna-völgy s a Nisava vidék szinte teljesen lakatlan. Kanitz 150 helységet talált, míg a régi térképen csak 50 volt, s ebből is három város és tizenhét falu fikció, a többi pedig meg nem megfelelő helyen van.”

A Dobrudzsa lázban gyötrődő Kanitzot viszik Szilisztrába

Tárnovó

Uzsica vára

Fehér Géza „Kanitz Fülöp Félix A Balkán Kolumbusa” című MFTK kötet egy egészen különleges mű. Egyrészről egy kevéssé ismert, de egészen kivételes ember, tudós, felfedező életét és munkásságát ismerhetjük meg, másrészről pedig a Balkán országairól, földrajzáról valamint az ott élő népekről és szokásokról számos érdekes információt kapunk. Klasszikus útleírásnak nem nevezném a kötetet, de sok szempontból mégis keresztülutazzuk vele a Balkánt. Mindent egybe vetve egy bámulatos mű és a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatot gyűjtőknek hőn áhított vágya, de olvasni nem annyira élvezetes. Aki különlegeset akar olvasni annak bátran ajánlom Fehér Géza művét, aki azonban izgalmasat és kalandosat az inkább keresgéljen az ELBIDA projekt ezt megelőző bejegyzéseiben bemutatott útleírások között.