2016. július 31., vasárnap

A megújhodott Mongolia

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat következő az ELBIDA projektben bemutatott kötete Mongóliába kalauzolja az olvasót. Forbáth László „Megujhódott Mongolia” című műve egy különleges időszakát mutatja be Mongóliának. Túl volt már a 250 éves mandzsu elnyomáson az ország és ki kiáltották a Mongol Népköztársaságot. A kötet a mai napig az egyik legérdekesebb és legátfogóbb kordokumentuma az akkori Mongóliának. A mű kapcsán további érdekesség, maga a szerző személye. Forbáth nem élte át azt, amit a könyvben leír, hanem csak lejegyezte és összeszerkesztette mindazt, amit Geleta József Mongóliában 9 év alatt tapasztalt és megélt. Valójában tehát Geleta József élményeit olvashatjuk Forbáth tolmácsolásában. A könyv 1934-ben Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 239 oldal terjedelemben. A kötetben számtalan rendkívüli, az ismeretek szerint Geleta által készített kép, továbbá egy térkép és a Mongol himnusz kottája található.


Sorozatkötéses kötet (MFTK)




Aki rendszeres olvasója az ELBIDA projektnek az tudja, hogy a felvezető részt követően általában a szerző életének a rövid bemutatása történik. A legtöbb esetben ez rövid internetes kutatást követően születik meg. Ebben az esetben azonban rendkívül nehéz dolgom volt. Egyrészről Forbáth életéről gyakorlatilag nincs érdemi adat, továbbá kérdéses, hogy vajon Forbáthról vagy inkább Geletáról kéne itt írni. Nos, megoldásként azt az utat választottam, hogy mindkettőről leírom azt a kevés információt, ami egyáltalán fellelhető róluk.


A Gobi-sivatag homokhullámai

Fagyott a nyári éjszakán, hajnalban még havas a mező
Forbáth Lászlóról annyit tudni, hogy 1901-ben Szekszárdon született. Tanulmányait Budapesten végezte és hírlapíróként dolgozott. Halálát és életének további részeit homály fedi.


Utolsó Bogdo Gegen színarannyal bevont holtteste

Gazdag mongol házaspár

Kíváncsi asszonyok az autó mellett

Geleta Józsefről azt biztosan lehet tudni (magából a műből is kiderül), hogy szibériai hadifogságának 3 éve után szökött Mongóliába, ahol 9 évet töltött. Eközben keresztül kasul beutazta az országot. A kötet első oldalán Forbáth említi, hogy Geleta József a Mongol Nemzetgazdasági Minisztérium elektrotechnikai előadója volt. Geleta tervezte meg az ország első hőerőművét az akkor még jurtákból és faházakból álló Ulánbátorban, valamint az első mongol Nemzeti Színház megtervezése is az ő érdeme volt, melyet a későbbiekben sokáig a cirkusz épületeként használtak. Ő tervezte a mongol parlament épületét és még számos középületet. Kinevezték az urgai egyetem előadójává is. 9 év Mongóliai tartózkodás után hazatért és Pest megyében egy kis birtokot vásárolt. Eközben került kapcsolatba Forbáth Lászlóval, aki lejegyezte és papírra vetette az általa elmondottakat.


Urton-lovas

Mongol vadász a villás puskával
A gyógyító láma munka közben
Forbáth így ír erről: „ Ezen a földön keresztül akart hazájába jutni az orosz hadifogságból való menekülés közben egy magyar fiatalember. És az átutazásból kilencesztendős tartózkodás lett. Ott tartotta ez a különös ország. Dolgozott, tanult az idegen nép között, életereje és tudása talajt teremtettek számára ott, a mongol kormány bizalmi embere lett, ő építette az urgai villanytelepet, ő tervezte a parlament épületét és még számos középületet. Kinevezték az urgai egyetem előadó­jává. Jól megfizették, jól élhetett, mindenhova eljuthatott, mindent láthatott, sőt fényképfelvételeket is készíthetett olyan dolgokról, olyan helyekről, amelyeket eddig idegen ember még csak nem is nézhetett meg Mongoliában. Mert hiszen ebbe az országba még ma is csak a legnagyobb nehézségek árán engednek be egyáltalán idegeneket.

Ökörfogat a terge


Egy őrjöngő sámán


Mindene megvolt ott kinn és mégis hazavágyott, hazajött onnan, vett magának egy kis birtokot Pest megyében. És most újra visszavágyik oda, a „vad” és „civilizálatlan” nép közé. 


A főlámák sátra előtt elvonul két Cám-álarcos


Az ördög és az öreg tréfás játéka a Cám-ünnepségen


Cám-álarcosok

Ő mondta el, amiből ez a könyv készült: ez a hosszú interjú azzal, aki talán a legtöbbet és a leghitelesebb adatokat tudja ma Európában Mongoliáról. A vele való beszélgetések, az általa szolgáltatott hiteles adatok mozaik-köveiből alakult ki ez a könyv. Minden kavics, minden szín az élet egy parányi része. Az egész együtt: talán kép — Dzsingisz kán utódainak országáról.


Most pedig kezdjük meg összerakni az élet kavicsait. . .”



Részlet a könyvből:

„Nagy szerep jutott Mongoliában a láma-orvosoknak, — emcsinek nevezik őket — mert csak a legutóbbi időkben kerültek haza különböző európai egyetemeken kiképzett mongol orvosok. De még ma is az emcsik gyógyítják a hatalmas ország legnagyobb részében a betegeket, — már úgy, ahogy tudják — mert hiszen nagyon kevés helyre kerülhetett a modern orvostudomány alapján kiképzett orvos. 


Imazászlókat vivő lámák


A Maidéri-menet dobos-kocsija

A lámák tudománya azonban a bőr- és vérbajok gyógyításánál csütörtököt mond : ehhez az emcsik saját bevallásuk szerint sem értenek és azt mondják, azok a régi, tudós könyvek, amelyek e betegségek gyógyszereit és gyógyítási eljárásait tartalmazták elvesztek. Pedig Mongoliában a legelterjedtebb betegségek egyike a vérbaj. A fiúgyerekek már tizenhárom-tizenhat éves korukban "nagykorúak" nemi szempontból, a lányok még korábban, az elővigyázatossági rendszabályokat és a betegség egyes tüneteit csak itt-ott ismerik, tárva-nyitva áll tehát az út a szörnyű betegség számára. Próbálják ugyan ezeket az embereket lápiszos vízzel kezelni. Ezt az orvosságot munguszunak hívják, (mongolul «mungo» = ezüst, «uszu» = víz) részben a sebeket kezelik, részben pedig itatják vele a betegeket. Az eredmény természetesen nem kétséges. 


Vándorló láma


Láma-tanítvány


Mongol nemzetgyűlési képviselő

A gyógyszerek — amelyeket a többi betegségek ellen használnak — majdnem kivétel nélkül különböző füvekből, virágokból készülnek. Megszárítják, porrá törik és legnagyobbrészt így adják be a betegnek. Általános szabály az, hogy amíg a gyógykezelés tart, a betegnek köleskásán kívül semmi mást sem szabad ennie. 


Autó és tevekaraván


Teve-fogat


Egy obo csontokból, kavicsokból és kalapokból 

Vannak olyan orvosságok is, amelyeket szárított medvebúsból, vagy medveepéből állítanak elő és nagyon hasznos szernek tartják a pézsmaállat — mongolul chabarga — köldökmirigyeit, ezeket ugyancsak szárítva és porrá törve kell bevenni. 


Cecen kán, Dzsingisz kán közvetlen leszármazottja


Az 1928. évi Nadan birkozóbajnoka

Gyakori betegség a mongolok között a feketehimlő és a tüdőpestis: ezek ellen sincs biztos hatású orvosságuk. Egyes emcsik higanyt is szoktak rendelni paciensüknek. A kezelésnek a módja ezzel az, hogy a higanyt égő pipába kell cseppenteni és a higanygőzöket pipafüsttel együtt leszívni. Elképzelhető, milyen pusztítást végez a beteg szervezetében ez az "orvosság": a gyilkos higanygőz. Régebben a svéd misszió, azután pedig két orosz expedíció igyekezett a mongol járványos betegségek ellen modern gyógyító eljárásokat alkalmazni, nem is egészen altruisztikus célból, mert hiszen a tőlük épített kórházakban sok orvos és ápoló kapott elhelyezést és megélhetést, az oroszok pedig ezen felül még — különösen a legutóbbi időkben — propagandacélokra is felhasználták az egészségügyi expedíció működését. 


A halottevő kutya pihenője a lakoma után


A halottak várják a sorsukat


A halottevő kutyák lakomájának emlékei

A mongol kormány éppen ezért arra törekedett, hogy teljesen független egészségügyi szervezeteket létesítsen. Ma már Urgában óriási kórház működik, a legmodernebb felszereléssel, röntgen-laboratóriummal és állami gyógyszertárral. Ebben a kórházban az európai kiképzésű orvosok mellett lámák is gyógyítanak, saját módszerük szerint, — főleg belgyógyászattal foglalkoznak, míg az orvosok hatáskörébe tartozik a sebészet, szülészet. 


Mongol asszony a gyerekeivel


Temetési szertartás


A templom bejárata előtt


A mongolok egyik legnagyobb ellensége a vérbaj mellett az említett tüdőpestis, mongolul tarbagane-melan, mert a betegség bacillusainak hordozója a mongol mormota: a tarbagán. És a mongolok bosszú évszázadok óta se tanultak meg e betegség ellen védekezni, mindössze a terjedését próbálták megakadályozni oly módon, hogy azokat a helyeket, ahol a betegség a fejét fölütötte, katonasággal zárják körül és ez a vesztegzár mindaddig tart, amíg a járványos környéken vagy meg nem szűnt a betegség, vagy — az utolsó ember is meghalt. Akkor azután az összes sátrakat, a bennük lévő holmikkal együtt felgyújtják. A tüdőpestis ellen még a modern orvostudomány is hiába vette fel a küzdelmet.


A Ganden templomának szentélyében lévő 30 méteres Maidéri-szobor feje


Geleta József három mongol társaságában


Argal (trágya) gyüjtése a Gobiban - tüzelőre

Ez a betegség időszakonként szokott fellépni, legutoljára 1928-ban pusztított a pestisjárvány Keletmongoliában, azért ott a katonaság egy egész kerületet zárt körül, és ez a vesztegzár — mongolul charantén, valószínűleg a francia quarantaine szóból — mindaddig tartott, amíg az utolsó szál élő el nem pusztult a járvány területén. Több, mint ezer ember esett ekkor a tüdőpestis áldozatául itt és amikor az utolsó is belehalt, hosszú ideig lángnyelvek festették vörösre az eget Keletmongoliában, ezer és ezer ember földi maradványai, házai, holmijai váltak üszőkké, hamuvá. 


Egy jól megrakott autó a Gobi-sivatagban


Kényelmes autóutazás a Gobi-sivatagban

A karavánok még hosszú évek multán is elkerülték a szörnyű pusztulás helyét, ahol fekete romok, kormos csontvázak hevertek a megszenesedett fatörzsek tövében.”


Az utolsó Bogdo Gegen bizalmi személyzete 
(Balról a harmadik, az óriás, a testőre volt)


Mongólia térképe


Mongol nemzeti himnusz kottája


A Geleta által átélt és Forbáth által lejegyzettek eredményeként egy igazi, részletes, alapos és színes kordokumentum született Mongóliáról. Amikor az ELBIDA projektbe részletet választok az aktuális műből, akkor mindig arra törekszem, hogy izgalmas vagy érdekes részletét mutassam meg az adott kötetnek. Ebben az esetben nagyon nehéz volt választani, mert oly sok lenyűgözően izgalmas rész található a műben, hogy legszívesebben az egész könyvet idéztem volna. Nyilvánvalóan ezt nem lehetett megtenni, így a láma-orvosokról az emcsikről szóló részt választottam, de legalább 15-20 olyan rész volt, amit idézni lehetett volna. Csodálatos mű ismét a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban, amely számomra mindenképpen a kedvenc kötetek közé tartozik. Olyan részletesen, annyira szerteágazóan, de mégis olvasmányosan írja le mongóliai élményeit és tapasztalatait Geletának a szerző, hogy a könyvet alig lehet letenni. A kötetben található fotók pedig tovább növelik az olvasmányélményt. Egy bizonyos weboldalon olvasható mobiltelefon tesztek végén, az adott készüléket tesztelő mindig minősíti a készüléket. Ott a különösen ajánlott kategória az, amely a csúcs. Nos bár itt nem mobiltelefonokról van szó, de ez a kötet KÜLÖNÖSEN AJÁNLOTT a témát kedvelő olvasóknak.