2016. november 27., vasárnap

Az új Portugália

Ritka könyv a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat következő az ELBIDA projektben most bemutatott kötete. Mihelics Béla Vid szociológus első és egyben utolsó, a sorozatban megjelenő „Az új Portugália” című műve egy különleges politikai korrajz. A mű Antonio de Oliveira Salazar rendszerének bemutatása és méltatása mellett sokat elárul a 30-as évek Portugáliájáról is, így érthető a helye az MFTK sorozatban.  A kötetben bemutatott és sok ponton dicsért politikai eszmék miatt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendelete betiltotta Mihelics ezen művét. A rendelet célja az volt, hogy a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeket betiltsa és megsemmisítését rendelje el. Az antik könyveket gyűjtők körében a betiltott műveknek különös értéke van. A MFTK sorozat bemutatása során is többször találkozott és fog találkozni olyan kötettel az olvasó, amely e rendelet által megsemmisítésre ítélt könyvnek számított. A több száz kötetet tartalmazó listán szereplő könyvek általában ritkák, ezért gyakran áruk is egész extrém magasságokba tud felszökni egy-egy árverésen. A megsemmisítés elrendelésének eredményeként, az akkoriban fellelhető ilyen könyvek jelentős számban pusztultak el, így kevés példány maradt meg az utókor számára. „Az új Portugália” című kötet sima vászonkötésben és MFTK sorozatkötésben is rendkívül ritka, sőt az MFTK sorozat egyik legritkább kötetének számít. A mű 1938-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 254 oldal terjedelemben. A kötetben összesen 13 kép található. Az 1938-as megjelenés valószínűsíthetően a sima vászonkötéses kötethez tartozik, míg a két kötetben megjelenő MFTK sorozatkötéses kötet valamikor az 1940-es évek elején jelenhetett meg. Gyűjtök feltételezik, hogy létezik egykötetes MFTK sorozatkötéses mű is, de a mai napig a valóságban nem került elő ilyen kötet. Gyűjteményemben egy sima vászonkötéses kötet és egy töredék (csak az első kötet) MFTK sorozatkötéses mű található.

Vászonkötéses kötet

Sorozatkötéses kötet (MFTK)




Mihelics Béla Vid szociológus, szociálpolitikus, író és országgyűlési képviselő 1899. január 7.-én született Csátalján. Értelmiségi családban született, Mihelics Márton jegyző és Rigler Etelka gyermekeként. Szülei hamar meghaltak, így Makóra került nagybátyjához. Középiskolai tanulmányait is itt kezdte meg. 1912-ben Fiuméban a kereskedelmi tengerészeti akadémiára jár, de látásproblémái miatt nem tudja folytatni tanulmányait, így visszatér Makóra. A 6. osztály elvégzése után kéri felvételét a ciszterci rendbe és Zircre kerül. Itt veszi fel a Vid szerzetesi nevet. Ezt követően Egerben érettségizik 1917-ben. 1918-ban még felszentelése előtt kilép a rendből és beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakára. 1922-ben szerzi meg oklevelét, majd Párizsban tanul egy évet. Hazatérését követően tanul tovább, így beiratkozik a budapesti jog és államtudományi karra, ahol 1928-ban doktorál. 1932-ben és 1935-ben két karon is magántanári képesítést szerez. 1938-ban már a Szent István Akadémia tagja. Az 1930-as években több egyetemen is tart előadásokat és tudományos munkát is végez, de mindemellett újságírással és folyóirat szerkesztéssel is foglalkozik. 1923-1944 októberéig az Új Nemzedék és a Nemzeti Újság munkatársa, majd szerkesztője. 1938-ban helyszíni tanulmányai alapján írja meg „Az új Portugália” című művét. 1941-1945 között az Iparügyi Minisztérium sajtóelőadójaként dolgozik. 1945-ben kapcsolódik be a közéletbe. Újságíróként kezd dolgozni az „Új Ember” című lapnál, ahol 1946-1947-ben már a lap szerkesztő helyettese. 1949-ig az Egri Érseki Jogakadémia tanáraként is dolgozik, de az intézmény államosítása után állása megszűnik. Politikai nézetei miatt csatlakozik a Barankovics István vezette Demokrata Néppárthoz, amely meghatározó személyisége lett rövidesen. 1947-ben képviselői mandátumot szerzett, de csak 1949 februárjáig, amikor is ő jelenti be a DNP működésének beszüntetését. A parlament feloszlatása után a katolikus újságírással kezd ismét foglalkozni. 1949 májusától haláláig az „Új Ember” belső munkatársa, majd 1963-tól felelős szerkesztője a „Vigíliának”. 1956-ban részt vett a DNP újjászervezésében. 1957. október 1. és november 30. között „államellenes tevékenység alapos gyanújával” vizsgálati fogságban volt. Kiszabadulása után visszatért az újságíráshoz. 1968. december 20-án, 67 éves korában Budapesten bekövetkezett haláláig az „Új Ember” és a „Vigília” újságírójaként dolgozott.

Mihelics Vid újságíró igazolványa (forrás: Internet)

Részlet a könyvből:

„Komoly okok játszottak közre abban, hogy az egykor világhatalmat gyakorló Portugália elvesztette súlyát és tekintélyét. A teljes pénzügyi és gazdasági összeomlás, az áldatlan belső harcok, amelyek a múlt század eleje, a makacs konzervativizmus és a szélső liberalizmus összeütközése óta szakadatlanul tartottak, igazán nem voltak alkalmasak arra, hogy értéket kölcsönözzenek a Portugáliával való barátkozásnak. Az a ma is érvényben levő szövetségi szerződés, amelyet Portugália még 1703-ban kötött Angliával s amely így korunk legrégibb véd- és dacszövetsége, egyébként is megfosztotta önállóságától a portugál külpolitikát. Területének épségét, beleértve a megmaradt gyarmatokét, az angol birodalom biztosította, aminek következtében a portugál pártvezérek könnyűszívvel belenyugodtak abba, hogy nem jut pénz hadseregre és flottára.

Új cirkáló az 1938 május 3-i flottaszemlén

A Batalha-monostor boltívei alatt. A szerzetesek mosdómedencéje

A világháború kitörése hajók nélkül – de vagy ötven admirálissal – érte Portugáliát, jóllehet Európának még mindig harmadik gyarmatbirtokosa. Egyetlen cirkálója s egyben zászlóshajója, a Vasco de Gama, 1914-ben már 40 esztendős volt. Az ismert német élclap, a Simplicissimus ragyogó karikatúrát hozott akkor róla ezzel az aláírással: A portugál hajóhad kifut a nyilt tengerre. Az angol kormány, amikor a szövetségi szerződés erejénél fogva hadüzenetre kényszerítette Portugáliát, állítólag mindjárt közölte is vele, hogy nem kíván tőle katonai segítséget, csak foltozzák szorgalmasan a hadbavonult angolok egyenruháit. Később azonban, amikor az antant végső veszedelemben forgott, Portugáliának mégis csapatokat kellett küldenie a francia frontra. Hogy ezek miként viselkedtek, a legellentétesebb hírek szállingóznak. Crozier például, az 1937-ben elhunyt angol tábornok, botrányszenzációra emelkedett könyvében, amelynek címe: „Emberek, akiket megöltem”, lesújtó képet fest róluk. Elmeséli, hogy miként lövette gépfegyverrel azokat a portugál zászlóaljakat, amelyek 1918-ban megfutottak az armentiéresi csatából. Azon a kritikus áprilisi éjjelen, amikor a németek megkezdték nagy offenzívájukat, Crozier alva találta a portugál katonákat, csizma, felszerelés nélkül, vagy berozsdásodott fegyverekkel. A német divíziók április 9-i nagy áttörése Crozier szerint azon a szakaszon sikerült, ahol a portugálok álltak… Tény viszont, hogy az angol kormány, mihelyt Crozier behunyta a szemét, nyomban elkoboztatta a könyvet, maguk a portugálok pedig dícsérően emlékeznek meg csapataikról, amelyeket voltaképen minden nemzeti érdek nélkül vetettek bele idegen hatalmak a népek nagy csatájába. A német Sieburg is megindult hangon ír egy fiatal portugál katonáról, akinek megüvegesedett szemében hosszan belenézett a francia fronton.

A nagy felfedezők dicsőségét hirdető Szent Vince-torony a belémi Tejo-parton
Akkoriban vált mindenesetre népszerűvé a francia nyelvterületen egy új ige: portugaliser. Ugyanannyit jelentett ez éveken keresztül, mint nálunk a balkanizálás. Portugália tehát kevéssé megtisztelő hírnévnek örvendett. Egészen az 1926. évi forradalomig és Salazar fellépéséig. Akkor azután egyszeriben változott a helyzet…”

Antonio de Oliveira Salazar
Portugáliát 1910-1926-ig polgári demokratikus berendezkedés jellemezte, de rendkívül instabil volt a rendszer. A többszöri kormányváltás (15 év alatt 40 kormány) és a folyamatos politikai instabilitás miatt folyamatosan lázadtak a rendszer ellen. 1926. május 28-án aztán Manuel de Oliveira Gomes da Costa tábornok által indított katonai felkelés hatására, három nap alatt összeomlott a rendszer. Az ezután következő hatalmi harcokból végül Oscar de Fragosa Carmona tábornok került ki győztesen, aki olasz és spanyol mintára katonai diktatúrát hozott létre. A problémája az új vezetésnek az volt, hogy nem volt igazi politikai programja, sem valódi jövőképe vagy cselekvési terve a problémák megoldására. A jelentős költségvetési problémák megoldására hívták meg a kormányba, a pénzügyminiszteri posztra Antonio de Oliveira Salazar közgazdászprofesszort. Salazar azzal a feltétellel fogadta el a tisztséget, hogy kapjon szabad kezet a pénzügyek irányításában. Sikerült jól taktikáznia, valamint szigorú költségvetési politikája hamarosan pozitív változásokat hozott az ország gazdasági életében melynek köszönhetően sikeresen vette át a politikai hatalmat. 1930-ban újjáalakítja a Nemzeti Szövetséget, melynek vezetője is lett. 1932-ben nevezi ki Camona tábornok a köztársasági elnök, miniszterelnökké és tejhatalmat ad neki. Innentől kezdve beszélhetünk Portugáliában nemzeti-konzervatív diktatúráról.

Részlet a közel 1000 kilométeres új úthálózatból, amely 1930 és 1935 között épült

E kis politikai kitekintés bár szorosan nem kapcsolódik az útleírások világához, mégis fontosnak tartottam, hogy ismerjük mely Portugáliába érkezett 1937 februárjában Mihelics. Bár csak másfél hónapot tartózkodott a szerző az országban, de magával ragadta Salazar rendszere. Meggyőződése volt, hogy Salazar rendszere és útja, Magyarország részére is járható, sőt kívánatos út lehet. A politikai rendszer vizsgálata és kutatása mellett azonban alapjaiban be is mutatja Portugáliát, így politikai töltete mellett egyfajta ország ismertetővé is válik a mű. Furcsa mű ez, pláne az eddigi Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent kötetekhez viszonyítva. Meggyőződésem azonban, hogy a mű sok olyan gondolatot is felvet, amely gondolatébresztő és talán még aktuális is. Sven Hedin izgalmasabb, Cholnoky földrajzibb és Almásy kalandosabb művekkel jelentkezett a sorozatban, ugyanakkor Mihelics talán a legkülönlegesebbel. Számomra mindenképpen a sorozat topköteteibe tartozik, talán még azt is mondhatom, hogy az egyik kedvencem. Akinek van lehetősége az olvassa el. ERŐSEN AJÁNLOM!!!