Cholnoky Jenő hetedik és egyben
az utolsó, a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent műve a „Sivatag”.
A szerző a már tőle megszokott lebilincselő földrajzi monográfiával búcsúzik a
sorozattól. A monográfia ez esetben a világ sivatagjain keresztül mutatja be
általánosságban a sivatagot. Stílusa a Cholnokytól megszokott tudományos és
olvasmányos, amely bár alapos és részletes, mégsem fullad tudományos unalomba.
A könyv az MFTK egy kimondottan ritka kötete (elolvasható elektronikus formában
a „Letölthető könyvek” fül alatt), mely 1943-ban Budapesten jelent meg a
Franklin-Társulat a Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda gondozásában, 157
oldal terjedelemben. A kötetben 46 kép és 22 ábra található. Cholnoky
Jenőről ebben a bejegyzésben nem írnék
újra, mert az ELBIDA projektben „A sárkányok országából” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem,
így ott az elolvasható.
 |
Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
Részlet a könyvből:
„Humboldt Alexander, a modern
földrajz megalapítója és minden idők egyik legnagyobb lángelméje vetette föl a
kérdést, hogy miért sivatag a Szahara? Mert hisz az igazi földrajz minden
látható földi tünemény tanulmányozásakor fölveti a kérdést, hogy miért? Ha nem
adjuk okát a leírt tüneményeknek, akkor unalmas adatokkal, lexikális
adathalmazzal fárasztjuk el a tanítványokat és érdeklődőket. Tudomány csak
akkor lesz a földrajzból, ha igyekezik minden tüneményt megmagyarázni.
 |
Hammada az algeriai Szaharán |
 |
Sivatagi vízmosás, vagyis vádi a Nílus völgyétől nyugatra |
A földrajz gyermekkorában is
próbálkoztak magyarázatokkal. Hérodotosz, a görögök nagy történetírója nagyon
gyenge geográfus volt - mint még ma is, sajnos a történészek nagyrésze - s a
tél és nyár váltakozását akként magyarázta, hogy télen az északi szél, a
kegyetlen Boreasz elfújja a Napot dél felé s ott messze délen meleg lesz, a
Földközi-tenger vidékén meg hideg időjárás kellemetlenkedik.
 |
A Colorado Grand-kanyónjának részlete |
 |
Számum közeledik Kartumhoz Egyiptomban |
Kacvini, az arabok kedves, naiv
földrajzírója lelkesedve írja le, hogy milyen bölcs Allah! Ott nem pazarolja az
esőt, ahol nem laknak emberek, például a sivatagokon és ott esik bőven az
áldásthozó égi öntöző víz, ahol sok ember lakik együtt! A veszedelmes, ragadozó
vadállatok a lakatlan területeken dühöngenek, ahol pedig az emberek laknak, ott
a szelíd háziállatok élnek és segítik az embert! Milyen bölcs Allah!
 |
Napégette, viharverte, homoksúrolta sziklák a sivatagban |
 |
Fantasztikus sziklaformák az Atacama-sivatagban |
Kant Immánuel, a königsbergi
egyetemen a fizikai földrajz tanára, a legnagyobb bölcselkedő, a legmélyebben
gondolkozni tudó filozófus törölte ki a tudományból ezt a túlzott vallásos
felfogást, rámutatva arra, hogy akkor is olyan volna mindenfelé a Földön az
éghajlat, ha nem lakna rajta ember s az ember keresi meg a Földön az
életlehetőségeket. Ezzel kezdődött a helyes, logikus, természettudományos
gondolkozás a földrajzban. Nem csoda, hogy a földrajz professzora lett a legnagyobb
filozófus, mert hiába, a földrajz kívánja meg művelőjétől a legáltalánosabb
tudást. A szűk szakkörűek (fachsimpelek) rendesen polihisztor néven igyekeznek
az igazi geográfus tudását lebecsülni, de az mellékes. Igen széleskörű tudás
nélkül senki sem lehet jó geográfus, vagyis nem adhat jó képet a Földről, a
Föld egyes részeiről, ha nincs kellőleg tájékozva úgyszólván minden
tudományszakban legalább annyira, hogy helyes kritikával illesse a szaktudósok
adatait.
 |
Szélmarta kőgombák, vízszintes homokkőrétegekben |
 |
A nagy szfinksz-szobor és környezetének pusztulása |
Humboldt Alexander már ebben a
kanti szellemben vizsgálgatta a tüneményeket s bár sok tévedése volt, de a
módszer és az előadás, tökéletessége örökbecsűvé teszik az ő munkásságát. Egyik
legnagyobb tévedése volt éppen a sivatagok keletkezésének magyarázata. Azt
hitte, hogy a Szahara azért sivatag, mert nem régen még tenger borította s a
tengerből hirtelen kiemelkedve, most növényzet nélkül izzik a forróégövi Nap
perzselő sugaraiban s olyan meleg van fölötte, hogy emmiatt nem eshetik ott az
eső. Lám! Ahol erdők borítják a területet, ott mindjárt van eső!
 |
Homoksivatag a Szaharán |
 |
Megfordult széllel keletkezett düne-koszorúk a Libiai sivatagon (Almásy L. fényképe) |
A tévedés tehát hasonlít Kacvini
tévedéséhez, ő is felcserélte az okot az okozattal. Hisz ma már nem kell
magyarázni, hogy a Szaharán azért nincs növényzet, mert nem esik az eső, az
Egyenlítő vidékén pedig azért van olyan rengeteg növényzet, mert nagyon sok az
eső és nagyon meleg van. Ennek a Humboldtól származó tévedésnek még mindig
megvan a hatása a dilettáns geográfusokra, mert például még mindég vannak olyan
botanikusok, akik azt hiszik, hogy az Alföld erdősítésével az Alföldre hulló
esőmennyiséget meg lehet növelni. Tökéletes tévedés! A légkör óriási méretű
mozgásaihoz képest egészen jelentéktelen kicsiség, hogy a Föld felszínét
borítja-e növényzet vagy nem. A Karszt-hegység hírhedt szörnyű kopársága miatt Montenegro
területén erdőről nem lehet szó és mégis ott Csetinye közelében Crkvice
meteorológiai állomáson mérik Európa legtöbb esőjét, 5000 millimétert, holott a
rengeteg erdővel borított Északkeleti-Kárpátokban az évi csapadék mennyisége
1200 mm, legfeljebb 2000 mm! Számtalan más példát lehet felmutatni, hogy nem az
erdő okozza a sok esőt, hanem a sok eső okozza az erdőt s az ember pusztítása
okozhatja az erdőtlenséget!
 |
Agyagsivatag Gara vidékén |
 |
Nád tutajok a Hamun mocsár sekély vizén. (Sven Hedin) |
De Humboldt meg is okolja, hogy
miért tartja ő a Szaharát hirtelen kiemelkedett tengerfenéknek.
 |
Sóhegy Bengaziban |
 |
Nagy duzzasztómű Kairó alatt a Níluson |
Először is, azt mondja, temérdek
rajta a homok és ez csak a tengerből maradhatott meg. Másodszor temérdek a
Szaharán a sós tó, a tenger utolsó maradványa és harmadszor, a Szaharán sokfelé
találni tengeri csigákat és kagylókat szétszórva, messze a mai tengerektől.
 |
Folyó felduzzasztása a Turáni-alföldön |
 |
Vízemelés a Nílus mellett saduz segítségével |
Vizsgáljuk meg ezeket a
bizonyítékokat egymás után. A sok homokról könnyű kimutatni, hogy nem tengeri
eredetű, hanem típusos futóhomok. A tengerparti homok szemcséi nincsenek nagyon
legömbölyítve és nincsenek összeválogatva, vagyis a homokszemcsék közt a tenger
partján vannak igen nagy szemek, már majdnem kavicsok és vannak igen finom
szemek, valóságos porszemek. A Szahara futóhomokja csodálatosan egyenletes
nagyságú, sörétszerűen gömbölyűre kopott szemekből áll s a tengerparti homokhoz
hasonlót csak a mai tenger partján és esetleg a folyók partján lehet találni. A
feltűnő nagy különbség már tökéletesen kizárja azt, hogy a Szahara futóhomokja
tengeri eredetű legyen. De azonfelül a tenger fenekén nincs is homok! Ez teljes
tévedés! A tenger fenekén csak iszap és agyag van, homok mindig csak a tenger
partján található!
 |
Óriási bolgárkerék az Orontesz mellett Szíriában |
 |
Thamugas romjai Algeriaban, a Szahara szélén |
A Szahara homokjának óriási
tömegei és a homok futóhomok jellege már maga a legenergikusabban megcáfolja
azt, hogy a Szahara kiszáradt tengerfenék volna.”
 |
Ktezifon, a szasszanida királyok palotájának romjai Mezopotámiában |
 |
Tevekaraván a sivatagon |
Cholnoky utolsó műve ismét hozza
a szerzőtől már megszokott rendkívül magas minőséget. Csodálatos, ahogy a könyv
olvasása során átjön Cholnoky végtelen elhivatottsága a földrajzzal, mint
tudománnyal szemben. Magával ragadó az a hév, ahogy bármely könyvében az
aktuális területről ír. Nem csoda, hogy ezzel az attitűddel, miután kinevezik a
budapesti Tudományegyetem tanszékvezetőjének, ismét magas szintre emelte a
magyar földrajzoktatást. Cholnoky Jenőtől rövid időre elbúcsúzunk az ELBIDA
projektben, mint ahogy a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozat bemutatása
is rövidesen véget ér, hiszen Cholnoky műve volt az utolsó előtti MFTK kötet. A
szerzővel azonban találkozni fogunk még az ELBIDA projektben, hiszen élete
során több mint 50 könyvet és 700 különféle tudományos dolgozatot írt, így van
miből választani. Rövidesen tehát újra jön: Cholnoky Jenő