A Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat következő műve minden tekintetben egy igazán különleges mű. A szerző, gróf Vay Péter egy méltatlanul elfeledett arisztokrata származású főpap, aki nem csak azért volt különleges személy, mert bejárta a világot, hanem nyelvtudása, műveltsége és rendkívüli elhivatottsága is kiemelkedő volt a kor emberei között. gróf Vay Péter több lenyűgöző könyvet írt utazásairól és a kelet művészetéről. A MUFK sorozatban megjelent „A keleti féltekén” című műve a szerző utolsó jelentős könyve. A mű először 1918-ban jelent meg, majd később a 20-as évek végén ismét megjelent, gyakorlatilag egy második kiadás, amely valójában a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozat része lett. A sorozat egyik legritkább és legdrágább kötete, mely kétféle kötésváltozatban jelent meg. Mindkettő kötésváltozat egyaránt ritka és a gyűjtők által nagyon keresett. A MUFK kötet 1929-1930-ban Budapesten jelent meg a Franklin-Társulat gondozásában, 480 oldal terjedelemben. A kötetben számos a szerző által készített kép található.
 |
| Sorozatkötéses kötet (MFTK) |
 |
| Földgömbös kötésváltozat (MUFK) |
 |
| gróf Vay Péter |
Gróf Vay Péter író, címzetes püspök és világutazó, 1864. szeptember 26.-án született Gyónon. A vajai és lukosdi Vay család sarja. Apja, gróf Vay László Máramaros vármegye főispánja, honvédezredes és József főherceg főudvarmestere volt, míg édesanyja Beniczky Sarolta volt. Tanulmányait Rómában végezte, majd 1898-ban szentelték pappá Esztergomban. Apát lett az esztergomi főegyházmegyében, majd pápai protonotarius. Már 1897-ben XIII. Leó pápa egyik küldötteként vett részt a Viktória, angol királynő uralkodásának 60. évfordulójára, azaz gyémántjubileumára rendezett ünnepségeken. Az első ázsiai útról visszatérve 1905-ben a berlini misszionárius világkonferencia egyik előadója volt. 1917-ben megkapja az üszkübi püspöki címet. Élete egy részét mint misszionárius utazással töltötte, 1903–1914 között a Vatikán megbízásából beutazta a világot, többször is hosszabb időt töltött Kínában, Koreában, Japánban, Indokínában és Ázsia számos más országában. Uralkodók, vezető államférfiak fogadták, találkozott és tárgyalt II. Miklós orosz cárral, a kínai, koreai és japán császárral. Útjai során behatóan megismerkedett a Kelet kultúrájával. 1912. évi útja során a magyar kormány megbízásából vásárolt régiségek és műtárgyak alkották később a Hopp Ferenc Múzeum keleti gyűjteményének gerincét. Utazásai során gyűjtött egyéb műkincseit, halála után, a budapesti Szépművészeti Múzeumnak adományozta. Korea volt az, amely különösen megragadta Vayt, ide többször visszatért. Amerikában is sokszor járt, mint az Egyesült Államokba kivándorlók egyházi gondviselője, ahol többször fogadta őt hosszabb beszélgetésre Theodor Roosevelt elnök is. A háború után elhagyta Magyarországot, később már nem vállalt közéleti, misszionáriusi szerepet. 1924-ben Assisiben telepedett le és ott élt haláláig. 1948. február 28.-án, 84 éves korában halt meg.
Hegyesi Zsolt, “Amerika a nyomornegyedektől a Fehér Házig” című kiváló írásában gróf Vay Péterről további részletek olvashatók, amelyből igazán árnyalt képet kaphatunk a szerzőről és elsősorban amerikai tevékenységéről.
Részlet a könyvből:
„Singapore valóban a keleti oceánok nagykapuja. A gócpont, hova minden út vezet. Továbbutazásom előtt Siam felé ismét pár napot kellett eltöltenem. Az idő, az igazat megmondva, hamar eltelt. Elsősorban, mert sok teendőm volt, másodsorban pedig több érdekes dolgot találok mint gondoltam.
 |
| Triest madártávlatból |
A Raffles múzeum és könyvtárnak a maláji félszigetre és népeire vonatkozólag gazdag kútforrásai vannak. Ez elterjedt, életerős faj történeti fejlődése, társadalmi helyzete, ipara, művészete a gazdag gyűjteményekben egyaránt kifejezést találnak. Fölötte becses a numizmatikai osztály és a természetrajzi, részben egyedüli a maga nemében a lepkegyűjtemény. Látok pár jó kínai porcellán-dolgot is a késői Ming korszakból. A könyvtár is elég gazdag és mi a fő, a művek könnyen hozzáférhetők.
 |
| gróf Vay Péter |
A püspöki rezidencián is sok érdekes óra telik el. Nagy örömmel tapasztalom, hogy a vándor munkások és kulik patronázsának szükségét mindjobban belátják. Persze, hogy nagyon nehéz lesz a kezdet, de minek nem nehéz és fáradtságos a szervezése, életbeléptetése? Viszont annál nagyobb a belső megelégedés, ha kísérleteinket eredmény koronázza.
 |
| Az Achilleion Korfu szigetén |
A természet szépsége teljes pompájában a füvészkertben érvényesül. Ha nem is olyan gazdag és fekvése kevésbé megragadó, mint Buitenzorg-ban, annak ellenére igen értékes és kivált a növényházak sok izléssel vannak elrendezve. Szemben egy nagy dombon a Golfrét nyulik el messze az ültetvények felé. Mert persze az angolok itt az egyenlítő hősége alatt csakúgy játszanak golfot, kricketet és tennist, mint saját hűvös hazájukban. Az éghajlat változatainak soha se volt szabad e nép szokásait megváltoztatni.
 |
| A szuezi csatornában |
De épen ezen körülményben rejlik Albion egyik erős és hódító fegyvere. Ahol letelepszik, meghonosítja azonnal összes nemzeti szokásait, elterjeszti eszméit. Így Singaporéban, itt az indiai óceán közepett, a Malaka félsziget legdélibb csúcsán az emberek úgy élnek, mint akár Londonban, vagy a nagy Impérium bármelyik részében.
 |
| A Sphynx Egyiptomban |
Az élet mint olyan, vagy mondjuk a mindennapi foglalkozások és szórakozások változatlanok maradnak reájok nézve a földteke összes részeiben. Az angolok mindenütt ugyanazon órarendet követik, mindenütt ugyanazon mértéket tartják kötelezőknek. Nagy és kis dolgokban intézményeik ugyanazon szabályokat követnek.
 |
| Bombay |
Változás kedvéért egy napra átmegyek Johore szultánságába. Szemben Singapore szigetével terül el a sokszor emlegetett ország. Fekvése nagyon szép, területe halmos, földje gazdag, uralkodója nagy úr.
 |
| Monsignor The Count Vay de Vaya and Luskod |
Az út kényelmes és rövid. Mindössze egy óra vasuton és aztán kis gőzkomp visz át a keskeny tengerszoroson. Mint mondják, nem egyszer volt reá eset, hogy egy-egy tigris is átúszott. Mindenesetre könnyebb munka, mint volt lord Byronnak a Bosporussal megmérkőzni.
 |
| Colombo szigetén |
Johort ünnepi díszben találom. A nép legfényesebb mundurját viseli; A férfiak hűségesen ragaszkodnak a bő saranghoz, fejükön pedig kis fekete fezt viselnek. A tengerparti széles sétányon ki jön, ki megy a nagy mecset felé. Épület, mely valóban megérdemli a nagy jelzőt, bár kevésbé mecset, mint inkább egy tágas terem, mondjuk gyógycsarnok. Még diszítése is olyan, mint a fürdőhelyeken látjuk. Az oszlopfőket gazdag aranyozás födi, a mennyezetről pedig kristályos csillárok függenek alá.
 |
| Bodobudur pagodája |
A hívek magatartása annál példásabb. Valóban megható látni, milyen áhítattal olvassák a koránnak megsárgult lapjait öregek és fiatalok. A tükörsíma fehér márvány pallón kiterített imaszőnyegeiken térdelve sorakoznak a Mihrab előtt, hangosan ismételve imáikat.
 |
| Yohor palotája |
Csodálatos, az izlam milyen gyorsan elterjedt a maláji félszigeten. Ma a nép nagy része csak úgy, mint uralkodóik, Mohamed tanát követi. Sőt az óriási kiterjedésű indiai szigeteken is a lakosság nagyjára mohamedánus. Jáva, Sumatra, Borneo fiai csaknem kivétel nélkül Mekkát tekintik vallásos központjuknak; és ha tehetik, mindez emberek életük folyamán legalább egyszer elzarándokolnak prófétájuk sírjához.
 |
| Követségünk Bankokban |
Johore szultánjának palotája közel a nagy mecsethez emelkedik. A hely páratlanul szép. A tenger partján húzódó halmok parkká vannak alakítva. A ritka növényeket és cserjéket sok izléssel ültették és sok gonddal ápolják.
 |
| Hué városrésze |
A palota rokonszenves, barátságos épület. Egyszerű és gyarmatízlésre vall. A berendezés annál szomorúbb. A bútorkereskedők, ami raktáron maradt, úgy látom, ide szállították. Régi divatú, de új berendezés mindig visszatetsző. A nagy banketcsarnok hajlított faszékeivel nyilvános étkezőhelyiség jellegével bír. Még visszatetszőbb a «bar», vagy ivó — fejedelmi palotában ívó, már maga a gondolat ellentmondás. Ez ázsiai nábob látva, hogy a legfényesebb vendéglők külön ívóhelyiségekkel bírnak, egy hasonlót létesített saját otthonában európai vendégei számára, hol magas polcról mérik csak úgy, mint bármely yankee korcsmában, a pálinkát és kocktaileket.
 |
| A régi Tonkingban |
Johore szultánja a nyugati civilizáció követője. A haladás embere, mint mondják. Mert a bar, úgy látom, fejlődést jelent. Legalább is így gondolkoznak az ültetvényesek és a dollárvadászok az európai művelődés e kiterjesztői Ázsiában!
 |
| A mennyei birodalmon át |
A kelet számos fontos kérdései között talán egyik sem fontosabb, mint épen ez. Legyen bármilyen sajnálatos bevallani, de Ázsia népének több alkalma van Európa bűneit, mint erényeit ismerni meg. Rendesen a legműveletlenebb elemmel érintkeznek a bennszülöttek. A legalacsonyabb erkölcsi színvonalat látják maguk előtt. Csoda-e, ha ilyen befolyás mellett még azon eredeti jó tulajdonokat is elveszítik, melyekkel bírtak volt?
 |
| Hatamen. Peking kapuja |
A palotát üresen találom. A szultán csak a hivatalos fogadásokat tartja itten, de rendesen a nagy ültetvényein épített új falusi kastélyában tartózkodik. A távolság mindössze vagy négy-öt kilométer. Az út változatos és szép. Mindkét oldalon ruggyanta-telepek és erdők terülnek. Az ültetvények nagyjára új eredetűek. De a fák már látom, hogy mind teremnek, mert a gyanta gyűjtésére minden törzshöz oda van erősítve egy kis üvegcsésze.
 |
| Kínai ünnepély |
Végre elérem a «fényes portát», amely valóban fényes, mert megvan aranyozva, de máskülönben se nem patkóíves, se nem keleties. Egyszerűen vas-kertirács, mint a külvárosi villák előtt látjuk. És ilyen villa jelleggel bír a szerény téglaépület szűk verandájával és csúcsos tornyával, mely első pillanatra elárulja tulajdonosának ízlését, sőt általános fölfogását is.
 |
| Kormányzói lak Hong Kongban |
A rácson átjutva az istállókhoz jutunk. Kétségkívül a lovak szebb otthonnal bírnak, mint tulajdonosuk. Épen olyan tágasak a gépkocsi-szinek. A legújabb rendszerű automobilok állanak egymás mellett hosszú sorokban. Valamivel távolabb a tennis és kricket terek terülnek. Minden kifogástalanul van tartva, bizonyítva, hogy Johore ura sportkedvelő.
 |
| Kanton |
A lépcsőzet előtt egy szolga vár, ki teljesen úgy van felöltözve, mint a singapori Raffls-hotel vagy kikötővárosok vendéglőinek cselédsége. Szines szoknyaféle lepel a test körül és hozzá fehér zubbony rézgombokkal. Ilyen hotel hall-szerű a csarnok is, hova vezet. Csupa angol bútor és a falakon angol képek, megannyi értéktelen színnyomat.
 |
| gróf Vay Péter |
Maga a háziúr teljesen belevág a milieu-be. Fehér öltözete csak olyan szabással bír, mint bármelyik szomszédos planter-é. Sportcipők egészítik ki a szintelen ruházatot és az elmaradhatlan kurta pipa. Sőt még a bajusz is úgy ki van a szájsaroknál borotválva és hegye kissé fölpederítve, mint a gyarmatok lakóinál vagy a kaszárnyák udvarain látjuk.
 |
| Japán szívében |
Angol altiszt benyomását kelti nemcsak a szultán megjelenése, de nyelvezete is. Épen olyanok a szólásformák, a megjegyzések, a kiejtés, mint Anglia alsóbb rétegeiben szoktuk hallani. Ez teljesen természetes tekintetbe véve, hogy a gyarmatok lakói, akikkel érintkezik, nem épen a felső tízezerből kerülnek.
 |
| Mukden előtt |
Az alsóbb elemmel való érintkezés hatása kihat nemcsak a formák és nyelvezetre, de a gondolkozásmódra is. India bennszülött uralkodóinak kevés alkalmuk volt a nyugati kulturának virágait élvezni. Anglia elsősorban gyakorlati embereket akart belőlük nevelni. Érdeklődésüket kizárólag a materiális dolgok felé fordította.
 |
| Turkestanban |
Csak ma kezdik belátni, hogy az irány nem volt szerencsés A fiatal fejedelmek rendesen nagyon is anyagi álláspontokra helyezkednek. Mindenekfölött élvezetszeretők, mulatnivágyók. Nagy jövedelmeiket haszontalanságokra költik, mialatt népük éhezik. Ha tehetik, legszívesebben Párisba vagy Londonba utaznak gyorsan adva túl bőséges civillistájukon.
 |
| Samarkand mecsetjei |
India jelen szociális mozgalmai közepett a bennszülött fejedelmek állása korántsem bír a hajdani szilárdsággal. A forradalmi eszmék oly gyorsan terjednek az egész félsziget területén, hogy épen nem lehetünk elcsodálkozva, ha a jövő nagy meglepetéseket őriz. Nap-nap után komolyabbá válik a helyzet és legszomorúbb, hogy ha a jelen kevéssé kielégítő, még szomorúbbnak látszik a jövendő.”
 |
| A Kaukasusban |
Gróf Vay Péter saját korában rendkívüli népszerűségnek örvendett mind az olvasók, mind a vele kapcsolatba kerülő emberek körében. Az írásai keresettek voltak, mert egyfajta újdonságot jelentettek a kor egyéb úti beszámolóihoz képest, amelyek általában a társadalom átlagembereinek az életébe adtak csak bepillantást. Vay utazásairól készített beszámolói ezzel szemben a legmagasabb körök életébe, sokszor uralkodók, császárok palotáiba is bepillantást engedtek. Személyisége megnyerő volt, elhivatottsága sugárzott belőle. Amerikában is nagy népszerűségnek örvendett, többször szerepelt a korabeli amerikai sajtóban. A New York Times 1905. március 28.-ai számában egész oldalas interjú jelenik meg róla. 1911. december 3.-ai számában az újság tudósítója így számol be róla: „Gróf Vay karcsú, szikár és aszketikus kinézetű. Magas papi gallérjával, fekete ruhájával, amelynek karmazsin része fölött dupla gyöngysoron mellkereszt függ, a merev egyházi ember megtestesülése. Viszont viselkedése élénk és szívélyes, és amikor beszél, elragadtatással szól a témájáról. Ahogy a hivatását említette, amelyet teljesíteni igyekezett, arca felderült és a szeme csillogott…”.
 |
| Cikk Vayről, a The New York Times 1905. március 26.-i számában (kattints a képaláírásra az olvasható méretért) |
Vay a „A keleti féltekén” című műve hatalmas és lebilincselő munka. A szerző végigjárta a kelet nagy kikötőit és az ott tartózkodó tengerészek, halászok és munkások körében végezte lelkipásztori tevékenységét, ahogy ő fogalmaz „a tengeri lelkipásztorkodásnak eszméjét igyekeztem elterjeszteni, népszerűvé tenni”. Utazásai során rendszeresen vezeti naplóját, így az olvasó megismerheti a szerző Indiában, Ceylonban, a Maláj félszigeten, Szumátrán, Jáván, Sziámban, Dél-Vietnámban, Kambodzsában, Japánban, Koreában, Mandzsúriában, Mongóliában, Szibériában, Kazahsztánban, a Kaukázusban és a Krimi félszigeten szerzett benyomásait. A klasszikus útleírás kategóriában gróf Vay Péter műve, egyéni véleményem szerint kiemelkedik a Modern Utazók és Felfedezők Könyvtára sorozatban. Egyszerűen lenyűgöző Vay stílusa, éppen ezért nagyon örülök, hogy az antik könyv gyűjteményemben még további három jelentős a szerző által jegyzett mű is található, amelyek idővel mind szereplői lesznek az ELBIDA projektnek.