A bölcsesség hét pillére

2016. március 1-én jelent meg az első, már kötetet bemutató bejegyzés az ELBIDA projektben. Henry Morton Stanley a „Legsötétebb Afrikában” című művének bemutatása óta több mint egy év és számos izgalmas kötet után, ma elérkeztünk a 100. könyv bemutatásához a blogban. Thomas Edward Lawrence ismertebb nevén Arábiai Lawrence, „A bölcsesség hét pillére” című műve, mely a „fekete Révai” sorozatban jelent meg, méltó ehhez a mini mérföldkőhöz. Az önéletrajzi ihletésű könyv személy szerint egyik kedvencem, lenyűgözött, csakúgy, mint ahogy a szerző személye is, valamint a Thomas Edward Lawrence kalandjairól 1962-ben forgatott „Arábiai Lawrence” című nagyszabású film is, mely fiatalkorom egyik jelentős filmélménye volt. A könyv az önéletrajzi elemek mellett feldolgozza az arab felkelés történetét, értekezik Arábiáról és népeiről, valamint számos katonai kérdésről. Lawrence 1919-től dolgozott a „A bölcsesség hét pillére” című művén, azonban a befejezés előtt álló kéziratot Lawrence egy szórakozott pillanatában elveszítette egy vasútállomáson, és soha nem került elő. 1920-ban nekilátott újraírni – ezt a verziót azonban annyira „reménytelenül rossz”-nak tartotta, hogy 1921 során még egyszer teljesen újraírta, és elégette az előző kéziratot. A harmadik szöveg jelent meg 1922-ben Oxfordban mindössze 8 példányba. A magyar nyelven megjelent mű 1935-ben Budapesten jelent meg a Révai Kiadó gondozásában, két kötetben, összesen 814 oldal terjedelemben. A kötetben 10 kép és 4 térkép található. A képek Eric Kennington, míg a térképek Maurer Alfréd nyugalmazott százados munkái.

Eredeti papír védőborító

A kétkötetes “fekete Révai”

Thomas Edward Lawrence angol katona, régész, író és kalandor, a Brit Birodalom alezredese és Fejszál szíriai emír vezérkari főnöke 1888. augusztus 16-án született az észak-walesi Caernarfonshire megyében lévő Tremadogban. Lawrence, az angol-ír középnemességhez tartozó Sir Thomas Robert Tighe Chapman, és Sarah Junner nevelőnő törvénytelen gyermeke. Apja elhagyta törvényes feleségét lányai nevelőnője kedvéért, akitől öt fia született. Szülei, akik soha nem házasodtak össze, Mr. és Mrs. Lawrence-ként éltek Oxfordban, Thomas itt járt középiskolába. 1905 körül megszökött otthonról, és katona-növendéknek állt. 1907-től az oxfordi Jesus College diákja volt. 1907 és 1908 nyarán kerékpáron Franciaországot járta, ahol keresztes háborúk kori várakról készített rajzokat, fényképeket és alaprajzokat. Ezek annyira felkeltették érdeklődését, hogy 1909 nyarán három hónapot a mai Szíria területén töltött keresztes várak felkeresésével, miközben kb. 1600 km-t tett meg gyalogszerrel. A főiskolát kitüntetéssel fejezte be, a “A keresztes háborúk hatása az európai katonai építészetre a XII. század végéig” című diplomamunkájának benyújtása után, amiben saját kutatásainak eredményeit dolgozta fel. Tanulmányait Oxfordban folytatta, és ösztöndíjjal a középkori fazekasságot tanulmányozta.

Arábiai Lawrence

Navaf Sálan sejk

Tanulmányaival azonnal felhagyott, amint a Közel-Keleten régészeti kutatások folytatására kapott lehetőséget. 1910 decemberében Bejrútba utazott, majd innét Bübloszba ment, ahol arabul tanult. Oszmán-Szíriába utazott, a nagy jelentőségű karkemisi ásatásokhoz, ahol a British Museum legnagyobb szaktekintélyeivel dolgozott. Mezopotámiai ásatásai során találkozott Gertrude Bell-lel, akinek a Közel-Keletről alkotott nézetei nagy hatással voltak a fiatal Lawrence-re. 1911 nyarán rövid időre visszatért Angliába, a november azonban ismét úton találta Bejrút felé. Egyiptomban, majd ismét Karkemisben dolgozott. Az első világháború kitöréséig szinte folyamatosan a Közel-Keleten folytatott ásatásokat. 1914 januárjában Leonard Woolley-val, kora egyik legnevesebb közel-keleti régészével expedícióra indult a Negev-sivatagba. A régészeti expedíció csak álcaként szolgált: a feladat katonai hírszerzés és a sivatag feltérképezése volt a brit hadsereg számára. A sivatagon át vezetett az út a központi hatalmakkal szövetséges Oszmán Birodalomból a britek által megszállt Egyiptomba. Lawrence és Woolley tanulmányt írt régészeti felfedezéseikről a sivatagban, az út igazi eredménye azonban egy modern, a vízforrásokat feltüntető katonai térkép volt. Ezen az útján Lawrence felkereste Petra és Akaba városát is. Visszatér karkemisi ásatásaihoz, majd 1914 októberében katonai szolgálatra jelentkezett. Lawrence többször beutazta és jól ismerte az akkor török fennhatóság alatt lévő Közel-Keletet.

Középen Lawrence és Fejszál

Dzsáfar

Jól ismerték őt a terület oszmán urai és azok német tanácsadói is. Mindenki természetesnek vette, hogy ismereteit és képességeit felajánlja hazája hadseregének. Bevonulása után a brit közel-keleti főparancsnokságra, Kairóba vezényelték, ahol a hírszerzési osztályon dolgozott. Az Oszmán Birodalom évszázadokon át tartó lassú hanyatlása és az első világháború eseményei a 20. század elejére reálissá tették független, arab lakosságú állam(ok) megalakulását a Közel-Keleten. Ez azonban csak fegyveres harc árán valósulhatott meg, mivel a oszmán szultánok politikai okokból nem engedhették meg az iszlám szent városai (Mekka és Medina) feletti ellenőrzés elvesztését. A felkelés élére Husszein bin Ali mekkai emír állt, és 1916 júniusában, az antant hatalmakkal való hosszas egyeztetés után Husszein fia, Fejszál emír vezetésével az arab törzsekből álló laza szövetség fegyveres harcot hirdetett a török uralom ellen. A Brit Birodalom közel-keleti kormányzója ígéretet tett, hogy támogatják a harcot, és győzelem esetén hozzájárulnak a független arab állam létrejöttéhez. Az antant Gallipolinál elszenvedett veresége után fontosnak tűnt, hogy a török hadsereg lekötésével megvédjék Egyiptomot, és a háború után baráti államot hozzanak létre a területen. Lawrence-t ennek a tervnek a végrehajtása érdekében összekötőnek vezényelték Fejszál táborába. Pontos szerepe és a harcokra gyakorolt hatásának mértéke vitatott, azonban kétségtelen, hogy Lawrence kiváló katona, az irreguláris gerilla-hadviselés mestere volt, és népszerű volt az arab harcosok körében. Fejszál herceg a bizalmasául fogadta, és a későbbiekben megtette vezérkari főnökének.

Szíria és Palesztina

Auda abu Taji

Tökéletesen beszélt arabul, jól ismerte (és felvette) a sivatagi népek szokásait, és jól ráérzett arra, hogy a modern háborúban kétes harcértékű és szétforgácsolt arab törzseket hogyan lehet a leghatékonyabban harcba vezetni. Meggyőzte az arab vezetőket, hogy Medina megtámadása helyett inkább a közel-keleti vasútvonal elleni rajtaütésekkel gyengítsék a törököket, arra kényszerítve őket, hogy nagy helyőrségeket állomásoztassanak a városokban. Több, sikeres akciót vezetett a vasút és állomásai ellen, vonatokat és hidakat robbantott fel, kisebb török erőket semmisített meg. 1917-ben hosszas diplomáciai erőfeszítések árán segített összekovácsolni egy ideiglenes törzsi szövetséget, amely már elég erős volt ahhoz, hogy merész akcióval elfoglalja Akaba városát, megszégyenítő vereséget mérve az oszmán erőkre. A sikerben döntő volt az angol haditengerészet és a sivatagon átkelő arab csapatok közötti, Lawrence által szervezett és végrehajtott tökéletes koordináció. 1918-ban sikerült megvalósítani a felkelés legambiciózusabb katonai célját, és az arab erők (összehangolva hadműveleteiket Edmund Allenby tábornok Palesztinában harcoló brit csapataival) felszabadították Damaszkuszt, az arab világ akkori szellemi és politikai központját. A háború végén Lawrence megpróbált tovább közvetíteni az antant kormányok (köztük a brit) és arab szövetségeseik között, a párizsi béketárgyalásokon Fejszál emír delegációjában foglalt helyet, mint az arab herceg vezérkari főnöke.

Dzsiddai utca

Allenby

Lawrence háborús erőfeszítéseit a brit és francia kormány több magas kitüntetéssel honorálta. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az antant politika nem kívánja betartani a felkelés kezdetén tett ígéretét. Lawrence meghasonlott önmagával és a brit politikával. 1918 októberében visszautasította V. György király kitüntetését, nem kis botrányt okozva ezzel. Lovell Thomas róla forgatott filmje révén népszerű, nemzetközileg ismert lett, az emberek romantikus hősként kezelték. A háború után a brit Külügyminisztériumban dolgozott, mint Közel-Kelet szakértő, majd Winston Churchill tanácsadója lett a Gyarmatügyi Hivatalban. Mindeközben az arab nemzeti egységből és függetlenségből alig-alig valósult meg valami. Az Arab-félsziget sivatagában létrejött ugyan Szaúd-Arábia, de a fontosabb, a háború előtt török uralom alatt álló területekre az angol (Irak, Palesztina) és a francia (Szíria, Libanon) gyarmatosító politika tette rá a kezét. Az eseményekben betöltött szerepe miatt Lawrence-t az arab világban a mai napig árulónak, rosszhiszemű brit ügynöknek tartják, ismertsége közel sem akkora, mint Nyugaton. 1923-ban álnéven belépett a brit hadseregbe, először a harckocsizókhoz, majd 1925-ben átkerült a légierőhöz. Nagy szenzációt keltett, amikor a sajtó kiszimatolta „T. E. Shaw” újonc közlegény valódi kilétét. 1926-ban megjelentette a Lázadás a sivatagban c. könyvét, amitől hirtelen megint a sajtó figyelmének középpontjába került. A légierő egy távoli indiai támaszpontra küldte, innét 1928-ban tér vissza Angliába, miután hosszas távollétét élénk fantáziájú újságírók újabb kém-expedíciókkal kezdték magyarázni. A légierőnél jól érezte magát, mérnöktisztként hidroplánokkal és nagy sebességű motorcsónakokkal foglalkozott, egy új csónaktípus feltalálása is a nevéhez fűződik.

Extrém ritka kötet (Sotheby’s aukciókon 112.000 USD -144.000 USD közötti áron kelnek el)

Thomas Edward Lawrence

Szabadidejében rendkívül szigorú fizikai program szerint élt, sokat edzett, rendszeresen úszott az Északi-tengerben. Különcségét mutatja, hogy az edzésprogram részeként időnként embereket bérelt fel, hogy verjék meg. Lawrence többször méltatta a nomád arabok tűrőképességét, és ilyenkor hozzátette, hogy mindig igyekezett felülmúlni őket. A felkelés során harcoltak 50 fokot meghaladó sivatagi hőségben, télen a hegyekben mezítláb a hóban, és többször vonultak és harcoltak napokig étlen-szomjan. A kis termetű, szívós Lawrence keménységével ilyenkor mindig kivívta társai elismerését. Egyszer arab ruhában belopózott Dara török kézen lévő erődjébe, ahol elfogták. Egy éjszakán keresztül kínozták a furcsa, fehér bőrű „arabot”, és miután nem sikerült semmit kiszedniük belőle, reggel elengedték. Az ekkor szerzett sérüléseinek forradásait élete végéig viselte a hátán és az alfelén, és azok 10 év múlva is elborzasztották a Lawrence-t megvizsgáló sorozóorvosokat. A háború utáni katonaéveiben a motorkerékpározás vált a hobbijává, nyaktörő sebességgel motorozva többször bejárta egész Angliát. 46 éves korában, pár héttel az után, hogy kilépett a légierőtől, erősen gyanús motorbalesetben vesztette életét közel otthonához az angliai Dorsetben. Szokása szerint nagy sebességgel száguldott, és egy szemből felbukkanó fekete autó miatt nem vett észre két bicikliző fiút. Megpróbálta elkerülni az ütközést, de elveszítette uralmát motorja felett és az út melletti árokba csapódott. Az autó nem állt meg, és sohasem találták meg. Hat nap múlva 1935. május 19.-én halt meg, azonban eszméletét ez idő alatt már nem nyerte vissza. Halála arra sarkallta Hugh Cairns idegsebészt, hogy megtervezze a világ első bukósisakját, így bár Lawrence halála bár tragikus volt, mégis ennek az esetnek köszönhetően indult el egy olyan biztonsági fejlesztés, amely a jövőben számos motoros életét mentette meg.(forrás: wikipedia)

Részlet a könyvből:

„ A dél új gondot hozott ránk. Erős messzelátómon át láttunk száz török katonát kiindulni Mudovvara állomásról és egyenesen a mi helyünk felé jönni a homokos síkon. Nagyon lassan és kétségkívül kelletlenül jöttek, bánták, hogy elvesztették kedvelt déli álmukat, de ha még oly rosszul menetelnek és még oly rosszkedvűek is, bajosan telik bele több mint két óra, amíg hozzánk érnek.

Elkezdtük poggyászunkat felcsomagolni, készülve az eltávolításra, miután azt határoztuk, hogy itthagyjuk az aknát és töltelékét, hátha a törökök nem találják meg és mi vissza tudunk térni és hasznát vesszük gondos munkánknak. Küldöncöt menesztettünk dél felé fedező csapatunkhoz, hogy találkozzanak velünk feljebb, a szakadozott sziklák közelében, amelyek védőfalul szolgáltak legelő tevéinknek.

Fejszállal Versailles-ban

Peter O’Toole emlékezetes alakítása

Alig hogy a küldönc elment, megfigyelő őrünk elkiáltotta magát, hogy füstfelhők emelkednek Hallat Ammarból. Zál és én felmentünk a hegyre és láttuk a füst alakjáról és mennyiségéről, hogy csakugyan vonat várakozik ezen az állomáson. Mialatt igyekeztünk meglátni a hegyről, hirtelen elindult mi felénk. Rákiabáltunk az arabokra, hogy menjenek az állásukba, olyan gyorsan, ahogy csak lehet és erre vad kapaszkodás kezdődött a homokon és a sziklán. Stokes és Lewis, akiken cipő volt, nem tudtak nyerni a versenyben, de azért jól feljutottak, megfeledkezve fájdalmaikról és a vérhasról.

Thomas Edward Lawrence

A Time magazin  (1932. november 28.)

A puskás emberek hosszú vonalban helyezkedtek el a völgytorok mögött, amely az ágyúktól a robbantó mellett vezetett a völgy szájába. Innen egyenesen a kisiklott vasúti kocsikba fognak lövöldözni, kevesebb mint százötven méter távolságból, holott a Stokes és Lewis fegyverei körülbelül háromszáz méternyire vittek. Egy arab állott magasan mögöttük és lekiáltott nekünk, hogy mit csinál a vonat – ez szükséges óvatosság volt, mert ha katonai csapatokat szállít és kiszállítja őket a mi gerincünk mögött, akkor minekünk úgy meg kell fordulnunk, mint a villanás és az életünkért harcolva kell visszatérnünk felfelé a völgyön. Szerencsénkre a vonat tovább haladt, akkora sebességgel, amelyet két mozdonya fával fűtve el tudott érni.

Lawrence Brough Superiorja

Lawrence szenvedélyes motoros volt

Közel jutott ahhoz a helyhez, ahol mi el voltunk rejtőzve és vaktában tüzelni kezdett a sivatagban. Hallottam jönni a csörömpölését, amint a kis dombon álltam, a hídnál, hogy jelt adjanak Szálemnak, aki térdenállva ugrált a robbantó körül, izgalmában kiáltozva és sürgetve hívta Istent, hogy munkáját tegye hathatóssá. A törökök tüze nehéznek hangzott és én szerettem volna tudni, hány emberrel lesz dolgunk és hogy az akna elegendő előny lesz-e nyolcvan emberünk számára, hogy megállják a helyüket. Jobb lett volna, ha első elektromos kísérletünk egyszerűbben megy.

Gertrude Bell és T.E. Lawrence

Selim Ahmed azaz “Dahoum”

Ebben a pillanatban azonban a mozdonyok, melyek nagyon nagyoknak látszottak, süvöltő füttyükkel robogtak a hajlás körül a szemünk elé. Mögöttük következett tíz teherkocsi, ablakaikban ás ajtóikban sűrűn néztek ki a puskacsövek és a tetejükön kis homokzsák-fészkekben törökök voltak elbújva, hogy lőjjenek ránk. Én nem gondoltam két mozdonyra és abban a pillanatban elhatároztam, hogy a második alatt robbantom fel az aknát; hogyha még olyan kicsi is a hatása, a sértetlenül maradt gép nem tudja magát elcsatolni és odább húzza a kocsikat.

Peter O’Toole és Omar Sharif. Lawrence és Sherif Ali

T.E. Lawrence halálhíre egy korabeli újság címlapján

Ennek megfelelően, mikor a második mozdony vezetője a hídon volt, felemeltem a kezemet Szálemnek. Erre rettentő dörrenés következett és a vasútvonal eltűnt szemünk elől a fekete por és füst terjengő oszlopában, amely harminc-negyven méter magas és széles volt. A sötétségből recsegő roppanások és a megrepedezett acél hosszú hangos érces csengése hallatszott, sok vasdarab repült a levegőbe, mialatt a mozdonynak egy egész kereke hirtelen feketén felpattant a füstfelhőből az ég felé és zengve szállt el a fejünk fölött, hogy lassan és súlyosan belehulljon a mögöttünk levő sivatagba. Ennek a zaját kivéve, halálos csend következett, nem hallatszott emberi kiáltás, sem puskalövés, amint most már a robbanás szürke köde szállott fel a vonalról felénk és a hegygerincünk fölött, amíg el nem veszett a hegyekben.

I. Fejszál iraki király

Emlékezetes jelenet az 1962-es filmből (előtérben Anthony Quinn alias Auda abu Taji)

Ebben a csendes pillanatban délfelé szaladtam az altisztjeimhez. Szálem fölkapta a puskáját és belelőtt a sötétbe. Mielőtt felkapaszkodtam volna a géppuskákhoz, a mélyedés tele lett lövésekkel és a beduinok barna alakjaival, akik előrevágtattak, neki az ellenségnek. Én körülnéztem, hogy meglássam, mi történik ily gyorsan és láttam a vonatot szétzúzódva állni a pálya mentén, vagonjainak oldalai felhasadoztak a rájuk ütődött puskagolyóktól, mialatt a törökök kitódultak a túlsó ajtókon, hogy eljussanak a vasúti töltés fedezékébe.”

Mohammed el Seheri

Akaba környéke

Thomas Edward Lawrence-t könyvét és személyét számos bírálat érte már saját korában. A kritika egy része írói képességeit érintette. Többen úgy vélték, hogy Lawrence-t nem lehet írónak nevezni, mert nincs stílusa és ez a két kötetes műve maga a bizonyíték arra, hogy az írás és irodalom az két külön dolog. Ennek ellenére, még a legkeményebb kritikusok is elismerték, hogy történetei még így „nyersen” is, több ponton fantasztikusan szépek vagy éppen fagyosan reálisak, de mindenképpen hatással vannak az olvasóra. Személy szerint (bár valószínűleg a fiatalkori filmélmény és akkori hatása miatt elfogult vagyok a művel), engem lenyűgözött a mű, bár tény, hogy nem közelíti meg például Hedin vagy éppen Vay stílusát, de ennek ellenére is lebilincselő, és minden hibája ellenére élvezhető a könyv.

Sakir serif

Hedzsász

A bírálatok másik nagy köre, a szerző szavahihetőségét érintették. Csakúgy, mint Ossendowskit vagy a már említett Hedint, Lawrence-t is azzal vádolták, hogy a legtöbb történetében nagyít, sőt több ponton hazugsággal is vádolták. Érdekes, hogy a könyvben és az 1962-ben forgatott filmben is szereplő közel-keleti vasútvonal elleni támadást, melyet sokan valótlanságnak véltek, a Bristoli Egyetem régészcsoportja nemrég egyértelműen bebizonyította, hogy valós esemény volt. Megtalálták a szerző fegyverének egy golyóját (csak Lawrence-nek volt Colt automata pisztolya) és előkerült a mozdony arab nyelvű névtáblája is. Ez az eset rávilágít arra, hogy a könyvben is szereplő sokszor különleges történés, nem kizárt, hogy valós, azaz több tényező is utal arra, hogy Lawrence mégsem volt akkora „mesemondó” mint amekkora hírében állt.

Kisázsia a világháború idején

Boyle

Számos találgatást eredményezett Lawrence a „A bölcsesség hét pillére” című könyvének ajánlása is. A szerző egy bizonyos S. A.-nak ajánlotta művét. Sokan úgy vélték, hogy a monogram egy bizonyos Selim Ahmedet takar, aki a könyvben Dahoum néven szerepel. Többen ebből arra következtettek, hogy ez a bizonyíték Lawrence feltételezett homoszexualitására, amely miatt számos támadás érte a szerzőt. A valóságban azonban soha nem bizonyosodott be, hogy ez a feltételezés igaz volt-e, vagy csak a szerzőt támadók találták ki mindezt.

Abdulla serif

Thomas Edward Lawrence

Thomas Edward Lawrence-ről sok mindent lehet olvasni, jót és rosszat vegyesen. Van, ahol az egekig magasztalják teljesítményét és van ahol aljas provokátornak és felforgatónak tartják. Megosztó személyiség volt és vélhetően labilis pszichéjű ember, de egy valami szerintem nem vitatható el. Lawrence egy karizmatikus ember volt egészen lenyűgöző életúttal. Csupán 46 évet élt, de annyi fordulat, történés, esemény és tett volt benne, amely kevés embernek adatik meg. Személy szerint nekem a könyv olvasása után sem változott a véleményem Thomas Edward Lawrence-ről, számomra Ő mindig is megmarad egy furcsa, kicsit csodabogár figurának, akinek élete és cselekedetei lenyűgözőek még akkor is, ha elfogadom a kritizálók azon véleményét, hogy néhány ponton nem biztos, hogy minden úgy történt, ahogy azt Ő előadta. Thomas Edward Lawrence a “A bölcsesség hét pillére” című művét tehát mindenkinek bátran ajánlom, bár beszerzése nem egyszerű és nem olcsó dolog.