Az ELBIDA projektben a „fekete
Révai” minisorozat befejező kötetéhez értünk. Felvinczi Takács Zoltán a „Buddha
útján Távol Keleten” című műve egy klasszikus útleírás. A szerző 1935-ben indult 13
hónapon át tartó távol-keleti útjára, ahol bejárta Indiát, Japánt, Kínát,
Mandzsúriát és Koreát. A kétkötetes műben aztán megörökítette művészettörténészként
alkotott képét a Távol-Keletről és az út során átélt élményeiről. A könyv
1938-ban Budapesten jelent meg a Révai Kiadó gondozásában, összesen 502 oldal
terjedelemben. A szerző eredeti felvételei és illusztrációi színesítik a
kötetet, melyet Teleki Pál grófnak ajánlott.
 |
A kétkötetes "fekete Révai" |
Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész
1880. április 7.-én született Nagysomkúton. Középiskoláit Nagybányán és
Kolozsváron végezte, majd egyetemi tanulmányait Budapesten. A jogi tanulmányok
mellett festeni is tanult a budapesti mintarajziskolában, később pedig mint
Hollósy-tanítvány Münchenben, Nagybányán majd Berlinben festőnek készült,
ezután a művészettörténettel és azon belül is a keletkutatással foglalkozott intenzíven. A Hopp Ferenc-féle keleti gyűjteményből ő hozta létre Budapesten a
Kelet-Ázsiai Múzeumot, melynek később igazgatója is lett. Művészeti írásainak
súlypontjában a Kelet művészete állt, de foglalkoztatta Dürer is, akiről
könyvet is írt 1909-ben.
 |
Buddha. Ellura |
 |
A nagy templom Bodh Gayában |
 |
Előkelő mohamedán nő |
 |
Kőrösi Csoma Sándor sírja |
1935-ben hosszabb utazást tett a Távol-Keleten.
Élményeiről aztán útikönyvben számolt be. Az erdélyi művészettel foglalkozó
kutatásai akkor váltak elmélyültebbé, miután 1940-ben az egyetemes
művészettörténet tanárává nevezték ki a kolozsvári egyetemen. A következő év
tavaszán, ugyancsak Kolozsváron, a keleti művészet erdélyi kincseiből rendezett
kiállítást, India, Kína és Japán művészetét 40 oldalon tárgyaló tanulmányt
közölve az igényes és pontos katalógusban. 1943 tavaszán az ő rendezésében nyílt meg a
kolozsvári sétatéri műcsarnokot felavató tárlat. A negyvenes években több
írását közölte „A Hírnök” és a „Pásztortűz” folyóirat. Antifasiszta körök felhívására
értékes írással járult hozzá a „48-as Erdély” című kiadvány sikeréhez. Ebben az
időben rendezte sajtó alá „A Kelet művészete” című munkáját is.
 |
Az elítélt táncosnő. Ajanta |
 |
A Gion-no Sakura |
 |
A dordzselinggangon |
 |
Tamil nő |
A kolozsvári
Bolyai Tudományegyetemről 1947-ben kiutasították, visszament a szegedi egyetem
bölcsészkarára, ahol 1939-40-ben, majd 1947-1950. december 31-ig volt
alkalmazásban, ekkor számos más tanszékkel együtt a művészettörténeti tanszéket
is megszüntették. Élete hátralévő éveiben értékes művészettörténeti
tanulmányokat írt Hollósy Simonról valamint a keleti művészetekről. 1964.
december 4.-én, 84 éves korában hunyt el Budapesten.
Részlet a könyvből:
„Indiában kényelmesek a vonatok.
Nyugati túristák útleírásaiban rendesen elsőosztályú kocsikról van szó.
Régebben úgy is volt, hogy fehér ember Indiában jóformán nem utazhatott második
osztályon. Ma már az a helyzet, hogy a magunkfajta ember ott is nyugodtan
takarékoskodhat bizonyos mértékig. Én tehát, mikor a colomboi utazási irodában
azt kérdezték, első osztályon utazom-e, nyugodtan feleltem, hogy másodikon. Utóvégre
nem azért vettem nyakamba a Keletet, hogy páholyból nézzem Indiát.
 |
Radzsput fiucska |
 |
A Fekete Pagoda szobrai Kanarakban |
 |
Anya és gyermeke. Jaipur |
 |
Japáni mosoly |
A legérdekesebb tapasztalatokkal
természetesen a harmadik osztály szolgál. Ott azonban már igazán nem jó
kísérletezni. Az állomásokon, ha volt időm nézegetni a szegénysorsú bennszülöttek
által megszállott kocsikat, még kívülről is éreztem, micsoda kényelmetlenséget
kell végigszenvedniök az utasoknak. Férfiak, nők, mocskos gyerekek egymás
hegyén-hátán szoronganak a többnyire túlzsúfolt szakaszokban. Az ablakból
gyakran meredtek ki nemcsak karok és bámész fejek, hanem meztelen lábak is.
 |
Két kis kaburo táncosnő |
 |
Kínai leányka |
 |
Lámajelölt |
 |
Az Ég temploma |
Hogy második osztályon utaztam,
nem bántam meg. Indiában ez kényelmes, bőrhuzatos termeskocsikat jelent,
ágyaknak használható, széles, puha ülőhelyekkel. Ezek részint falak mentén,
részint középen húzódnak, fölöttük pedig rendszerint még egy sor
csapószerkezetű fekvőhely is van. Indiában az ember hosszú utakat szokott
megtenni egyfolytában, ezért az első és másodosztályú kocsik egyben hálókocsik
is. Aki átutazza az éjszakát, annak jegye hálókocsi-jegy. Aki csak nappal
utazik, a fekvőhelyet nem veheti igénybe. Nappal tehát kétszer annyi utas van a
kocsiban, mint éjjel.
 |
Bronzoroszlán a pekingi palotában |
 |
A Nagy Fal |
 |
A Wen Miao Pekingben |
 |
A "Shi Tze" |
Az Indiát járó utas maga
gondoskodik éjszakai kényelméről. Magával viszi az úgynevezett „bedding”-et. A
merev társadalmi eltérések országában nem fejlődhetett ki annyira a
hálókocsi-rendszer, hogy a társaságok maguk bocsássanak felszerelt ágyakat az
utasok rendelkezésére. Mikor tehát eljön az alvás ideje, mindenki leteríti
(vagy leterítteti inasával) az ágyneműt és nyugalomra hajtja fejét. A
másodosztályon azonban nem utaznak magasállású angol tisztviselők és
katonatisztek, se kényelemszerető globetrotterek, hanem elsősorban bennszülöttek.
Ezek pedig nem adják át magukat oly hamar az alvásnak, mint a hitetlen
nyugatiak. Akár hindu, akár muszlim, a bennszülött utas, alvás előtt letérdel
az ágyára. Ha muszlin, gondosan ügyel arra, hogy arcát Mekka felé fordítsa.
Ájtatoskodás közben nem szabad az igazhívőt zavarni. Ha útközben ismeretséget
köt velük az ember, imádság előtt abbahagyják a társalgást és megkérik az
európai utitársat, szíveskedjék nyugton hagyni őket, míg megadják Istennek, ami
Istené.
 |
A palichuangi pagoda |
 |
Falfestmény töredéke Cheng Tingben |
 |
Pagoda Chengtingben |
 |
Pagoda Tingchouban |
Az utazás általában közel szokta
hozni egymáshoz az idegeneket. A keleti ember még könnyebben köt útközben
ismeretséget, mint a nyugat. Nagyon helytelen volna ezzel a hajlamukkal
visszautasító magatartást tanúsítani, mert az uton folytatott beszélgetésekből
rendszerint igen érdekes dolgok derülnek ki. A hagyományos angol szokás
természetesen az, hogy a fehér úriember távoltartja magától a bennszülötteket. A
hódítók ezt azzal indokolják, hogy uralmuk fenntartásának érdekében van. Az
átlag-angol érinthetetlen alapelvként tartja be ezt a szabályt. Ha azonban egy
elv megmerevedik, rendesen baj lesz belőle. Attól tartok, hogy a magasabb
színvonalú angol értelmiség már későn tagadta meg ezt az elvet. A bennszülöttek
sokkal szívesebben beszélgetnek olyannal, aki nem angol. Bármilyen fajtához is
tartoznak, rendesen nagyon barátságosak és a nem angol idegennek könnyen
kiöntik a lelküket.
 |
Domborművek a Jadeit forrásnál |
 |
A mukdeni régi palotából |
 |
A Potala Jeholban |
 |
Bukkokuji |
Gyakran csodálkoztam, mily őszintén és bátran panaszolják
el bajaikat és sérelmeiket. Magánügyeikről is sokkal szívesebben beszélnek más
nemzetbeliekkel, mint angolokkal. Egyébként ne tévesszük szem elől, hogy a régi
hindu vallási törvények szerint minden idegen, akár angol, akár nem angol,
éppoly érinthetetlen, mint a kasztok alatti pária. Minthogy azonban az örökké
fejlődő élet erősebb minden törvénynél és szervezeti hagyománynál, ma bizony már
érintkezik a kasztbeli a nem kasztbeliekkel és természetesen az idegenekkel is.
Ha a régi szigorúsággal vennék a dolgot, váltópénzhez se nyúlhatnának, mert
hiszen azt már érinthették az érinthetetlenek.”
 |
Arany fedél Jeholban |
 |
Az Ili Miao |
 |
Vendéglő Chüyangban |
 |
A taoista templom Chüyangban |
Felvinczi Takács Zoltán sokáig
vágyódott keletre, míg végül aztán 1935-ben útnak tudott indulni. Rendkívül jól
ismerte Ázsia művészetét és lelkületét, hiszen Európában feldolgozta szinte az
összes könyvekben és múzeumokban található keleti kincseket már addigra. Elméleti
feltevései a keleti művészet lényegéről aztán útja során beigazolódik,
személyes tapasztalatai mindazt alátámasztják, amit addig Európában kutatott. Tudományos
alapossága útja során is megjelenik, hiszen keresztül-kasul beutazza Ceylont és
Indiát, hogy felkeresse mindazokat a helyeket, ahol művészettörténeti emlékek
találhatók.
 |
Seiko és Kimiko |
 |
A Fuji San |
 |
Miss Kyoto |
 |
Az Okura múzeum Tokyóban |
A művészeti értékek mellett azonban más problémák is érdekelték és
a könyvben be is számol érzéseiről. Jól látta, hogy milyen társadalmi
átalakulást vont maga után Indiában az angol uralom és látta, ahogy fejlődik a
valláson alapuló új társadalmi rend. Sokat foglalkozik útja során a művészetnek
és a távol-keletnek a honfoglaló magyarság kultúrájával való kapcsolatával is.
Ebben a kutatási ágban elsőrangú szaktekintéllyé nőtte ki magát. Végtelen
elhivatottságának köszönhetően Japánban olyan féltve őrzött titkokat és emlékeket
is sikerül felfedeznie, amelyet más európai kutatóknak nem. Fáradságot nem
ismerve, gyakran veszélyeket is vállalva több száz kilométeres utat is megtesz
a forrongó Kínában csak azért, hogy egy-egy fontos szobrot vagy festményt
dokumentálni tudjon. Amellett, hogy lenyűgöző a szerző elhivatottsága és
tudományos alapossága, a könyv rendkívül olvasmányos és élményszerű is. A
stílusnak köszönhető a műből nem csak a terület szakemberei meríthetnek, hanem
bárki számára igazi olvasmányélmény lehet Felvinczi Takács Zoltán különösen ajánlott, lebilincselő műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése