A távoli Japán után érkezzen a hűvös Svédország az ELBIDA projektben. Egy személyes kedvenc, Vértesi Károly „Az éjféli nap országában” című művének első könyve, a Svédországról szóló fog most következni. Több szempontból is érdekes könyvről, azaz pontosabban könyvekről beszélünk. Két azonos kinézetű és című könyvről (csak alcímében tér el) van szó, szinte mintha egy kétkötetes mű lenne, azonban mégis két külön műről beszélünk. Az első könyv Svédországot, míg a második, szomszédját Norvégiát mutatja be. Ami miatt e két könyv igen különleges az a benne található színes képanyag. A Svédországot bemutató első mű, 1904-ben jelent meg Budapesten, a Szilágyi Béla könyvkereskedés gondozásban. A csodás művet Zomboron a Bittermann Nándor és Fia könyv- és kőnyomdájában nyomtatták. A 215 oldalas műben összesen 17 színes azaz „színnyomatú” kép található. A könyv végén Vértesi Károly összes megjelent művéről is találhatunk összefoglalót, valamit több korabeli reklámot, köztük több svéd bank, áruház, utazási iroda és egy gyógyfürdő reklámját is.
Vértesi Károly ügyvéd és útirajzíró 1843. október 22.-én született Zomborban, Virter Ferenc városi főjegyző és militicsi Czintula Fáni fiaként. Virter családi nevét 1885-ben változtatta Vértesire. Zomborban alreáliskolában tanult, majd a gimnázium négy alsó osztályát Baján, a felsőbbeket Pécsen végezte. Kalocsára ment ahol három évig teológiai tanfolyamra járt, ahol megtanulta az olasz, francia és dalmát nyelveket. A budapesti egyetemen jogot végzett. Megyéje tiszteletbeli aljegyzőjévé, majd tiszteletbeli főügyészévé választották. 1872-ben ügyvédi oklevelet nyert és 1887-ig Zomborban, 1894-ig Budapesten, azután ismét Zomborban folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1871-1881-ig a zombori takarékpénztár titkára volt, majd 1889-től a választmányi tagja. A zombori polgári kaszinó jegyzője később pedig ügyésze volt az 1870-es években. 1902-1907-ig a zombori ügyvéd-egylet elnöke, majd az ügyvédi kamara választmányi tagja. 1902-1905-ig az Iparoskör elnöke. 1905-ben megszervezte a bács-bodrog-megyei irodalmi társaságot, melynek elnöke lett. Egész Európát beutazta, aztán minden útjáról megjelentett egy könyvet. Útirajz író munkássága lenyűgöző. 1917. február 22.-én, 74 éves korában, Budapesten halt meg.
Részlet a könyvből:
„Nagyban és egészben véve, ismételve mondva, irigylésreméltó boldog ország, melynek nincsen államadóssága s fejlett vasipara dacára sem gyártanak mindig uj szerkezetü puskát, ágyut, s igy nem nyeli el a nép jövedelmének felét az állam. Agyából fakadt nemes szárnyalásu beszédében, szellemi és testi ereje feszességében, körüljáratván tekintetét, azt mondta a király, drottningholmi nyári lakában az irók és ujságiróknak: „Nagyhatalmi állásra nem törekszünk, csak a civilizációt akarjuk.” Hidegen latoló ész, világosan látó ember.
 |
| Az erdőben. Flatbröd |
 |
| Gig |
 |
| Kikötő. Nemzeti museum |
A katona sors, nem olyan kemény sors mint másutt. Azt hiszem, hogy hadseregüknek nincsenek – hagyományai. Oldalfegyvert nem viselnek szolgálaton kívül. A sorok ugy is biztos irányban fejlődnek, ha a katonáskodással csak három hónapig vonják el a munkaerőt az országtól, szeretőiket a lányoktól. Ezenkivül, bár 18 évi a katonai kötelezettség, béke idején senkit sem hivnak be gyakorlatra, – melyen olykor a vaktöltés is talál. Minek is volna az a sok gyakorlat? A nemzeti szellemet és önérzetet kell fejleszteni, ez viszi előre a katonát. Idegen érdekekért miért harcoljon, ontsa vérét? Az adózó polgárok fölött ne legyen urrá, keressen kenyeret, ne herdálja el a javait és ne fogyassza azután a közvagyont. Így a katonaságtól sokkal kevesebb allure-öket hoznak. Így kerül a nemzeti jólét szélesebb alapra, ha megszünik a háboru lidércnyomása. Mennyi munkaerő marad ezáltal megtakaritva! Ugyis „háboruban a siker fölött kétharmad részben mindig az erkölcsi rugó határoz.” Megmondta ezt emlékirataiban I. Napoleon, Szt. Ilona-szigeten.
 |
| Bern szalonja (Stockholm) |
 |
| Lovagház és a csatorna (Stockholm) |
 |
| Károly ut |
A nép meg van kimélve az adócséptől, mert a jövedelmi adó egy százalékban van megállapitva, sőt 500 koronáig terjedő, mint a mérvvonal alatt álló jövedelem, az adózás alól teljesen fel van mentve. Félszeg politika nem rakja meg őket közterhekkel, nem rak rájuk bilincseket; nagyhatalmi állás sem súlyosodik a nemzet teherképtelen vállaira, nem teremt náluk ágyuterhes világot. Nem aggasztja őket a keleti kérdés minduntalan való fölvetése. A világbéke megóvásának hivei, a be nem avatkozás elvének a követői. Mennek is előre!
 |
| A királyi kert (Stockholm) |
 |
| A királyi palota Skeppsholm felől (Stockholm) |
 |
| Salzjöbaden |
Az utolsó királykoronázás sem került az országnak pénzébe. II. Oszkár svéd- és norvég király a saját költségén koronáztatta meg magát Stockholmban és Throndhjemben. Melyik királynak van népe iránt ilyen melegen érző szive, atyáskodó érzése?!
 |
| Dalekarliai leány Rattvik vidékéről |
 |
| Dalekarliai leány Rattvik vidékéről |
Erőviszonyoknak nem lévén felbillenése, összetudják tartani a szerzeményt, öregség idejére is együtt marad az. Nem verik el kicsiny anyagi erejüket, sőt silány földben is kihajt náluk a gazdasági erő. Uradalmak nem olvadoznak fel a pezsgőben. Ez a kedvtellés sok pénzt emészt fel. Nincs heves vér, nincs bőkezüség. Szinjózanságra törekszenek, a korcsmai vigalmak nem kedvelik. A földadó a jövedelmi adónál is kisebb, nem lesz züllött a gazdasági helyzetük, társadalmi életünk nincs lebilincselve. A községi adóval sok jót tesznek, közhasznu intézményeket honositanak meg és áldásos cselekedeteket művelnek iskolák felállitásával. Kisiskola, népiskola, (állandó és mozgó) ezeken kívül a szakiskolák, felsőbb iskolák és a két egyetem. A hol annyi az iskola, ott sok a tanult fej, világitó agy s csak elvétve fordul elő az irástudatlan. A hol néptanitók járják be a majorságokat s hirdetik a tudomány-, hazafiság-, vallás igéit, ott feleslegessé válik a rendőrség látogatása. Öröm tölti el szivünket mindezek láttára, hallatára.
 |
| A Drottningholmi királyi kastély |
 |
| Részlet a Djurgardenből |
 |
| Nemzeti tánc |
Egy vallás, egy nemzetiség. Vallási súrlódás nincs, itt nagyobb szeretettel ölelik át egymást az emberek. Vasárnaponként tömegesen, egész nagy csolnakkal mennek a templomba. Ezer módon bujtogatott nemzetiség sincs, tehát ezek vad haragu kötekedése sem fordulhat elő. Mennyire emészti ez másutt az ország erejét, fullasztja az emberek torkát, jól tudjuk. Eszembe jut a kilenc nemzetiségü Ausztria, melyről Gortschakoff mondta, hogy „az nem állam, csak kormány.” A lakósság kilencvenkilenc és fél százaléka svéd s a bevándorlók csekély hányada, egyszerü polgári józansággal megbecsüli az országot, mely födél alá fogadja, kenyérrel jól tartja. Szeretetért nem fizetnek gyűlölettel. Nem igy nálunk, a hol egy megyének több részén is összeér a nemzetiség. A rakoncátlan nemzetiségek, politikai rajongók még magyar gyűlöletet is büntetlenül szítanak. Hát még a horvátok, kiket teremtett viszonyukban, minden cselekedetükben a nemzeti nagyra törekvés indulata vezérel, mondjuk rosszul irányit.”
 |
| Míg a tóban halak laknak… |
 |
| Göta-csatornai részlet |
 |
| Mennek a templomba |
Vértesi Károly művei olvasói és gyűjtői szempontból is rendkívül izgalmasak. Olvasóként lebilincselő stílusa és igényes tartalma fogott meg, gyűjtőként pedig az a kihívás, amely néhány Vértesi kötet beszerzésével jár. Szerencsémre több kötete már a polcon várja sorát, hogy a blogban megjelenjen, ugyanakkor van olyan műve, amelyekkel még nem találkoztam soha. A jelen bejegyzésben bemutatott „Az éjféli nap országában” című kötet, Svédországgal foglalkozó része is ritka kötetnek mondható, bár ha pusztán a két északi országgal foglalkozó Vértesi kötetet hasonlítjuk össze, akkor a Norvégiáról szóló még inkább ritka, mint a jelen mű. Ez esetben azonban szerencsére az interneten a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában elérhető online formában az ebben a bejegyzésben bemutatott Vértesi mű, így ott ingyenesen elolvasható.
 |
| Korabeli reklámok |
 |
| Korabeli reklámok |
Svédország sok szempontból irigylésre méltó helyzetben van napjainkban és nem volt ez másképpen Vértesi idejében sem. Olvasva a könyvet egyre inkább megerősödött bennem az az érzés, hogy ez nem a szerencsének vagy a véletlennek köszönhető csupán. Rendkívül fegyelmezett, józan és higgadt nép a svéd, híján minden olyan viselkedésnek és attitűdnek, amely egy országot bajba vagy csődbe sodorhat. Sokszor kicsit olyan érzésem volt, ahogy a kezemben tartottam ezt az apró könyvet és olvastam, mintha egy Hollywoodban írt meseszerű történetet olvasnék, ugyanakkor a szerző utazása óta eltelt több mint 100 év, és beigazolódott, hogy a Vértesi által látottak és tapasztaltak meg is hozták az eredményüket az országnak. A szerző Svédországból tovább utazott Norvégiába, amely országról aztán következő útikönyve szól. Nem szoktam a blogban egy szerzőtől több művet gyors egymásutánban bemutatni csak kivételes esetben. Nos, ez egy ilyen eset lesz. Az ELBIDA projektben a következő bejegyzésben folytatjuk Vértesi Károly északi utazásának bemutatását, követjük tehát őt “Norvégországba”.
