A távoli Japán után érkezzen a
hűvös Svédország az ELBIDA projektben. Egy személyes kedvenc, Vértesi Károly
„Az éjféli nap országában” című művének első könyve, a Svédországról szóló fog
most következni. Több szempontból is érdekes könyvről, azaz pontosabban
könyvekről beszélünk. Két azonos kinézetű és című könyvről (csak alcímében tér
el) van szó, szinte mintha egy kétkötetes mű lenne, azonban mégis két külön
műről beszélünk. Az első könyv Svédországot, míg a második, szomszédját Norvégiát mutatja be. Ami miatt e két könyv igen különleges az a benne
található színes képanyag. A Svédországot bemutató első
mű, 1904-ben jelent meg Budapesten, a Szilágyi Béla könyvkereskedés
gondozásban. A csodás művet Zomboron a Bittermann Nándor és Fia könyv- és
kőnyomdájában nyomtatták. A 215 oldalas műben összesen 17 színes azaz
„színnyomatú” kép található. A könyv végén Vértesi Károly összes megjelent
művéről is találhatunk összefoglalót, valamit több korabeli reklámot, köztük
több svéd bank, áruház, utazási iroda és egy gyógyfürdő reklámját is.



Vértesi Károly ügyvéd és
útirajzíró 1843. október 22.-én született Zomborban, Virter Ferenc városi
főjegyző és militicsi Czintula Fáni fiaként. Virter családi nevét 1885-ben
változtatta Vértesire. Zomborban alreáliskolában tanult, majd a gimnázium négy
alsó osztályát Baján, a felsőbbeket Pécsen végezte. Kalocsára ment ahol három
évig teológiai tanfolyamra járt, ahol megtanulta az olasz, francia és dalmát
nyelveket. A budapesti egyetemen jogot végzett. Megyéje tiszteletbeli aljegyzőjévé,
majd tiszteletbeli főügyészévé választották. 1872-ben ügyvédi oklevelet nyert és
1887-ig Zomborban, 1894-ig Budapesten, azután ismét Zomborban folytatott
ügyvédi gyakorlatot. 1871-1881-ig a zombori takarékpénztár titkára volt, majd 1889-től
a választmányi tagja. A zombori polgári kaszinó jegyzője később pedig ügyésze
volt az 1870-es években. 1902-1907-ig a zombori ügyvéd-egylet elnöke, majd az
ügyvédi kamara választmányi tagja. 1902-1905-ig az Iparoskör elnöke. 1905-ben
megszervezte a bács-bodrog-megyei irodalmi társaságot, melynek elnöke lett.
Egész Európát beutazta, aztán minden útjáról megjelentett egy könyvet. Útirajz
író munkássága lenyűgöző. 1917. február 22.-én, 74 éves korában, Budapesten
halt meg.
Részlet a könyvből:
„Nagyban és egészben véve,
ismételve mondva, irigylésreméltó boldog ország, melynek nincsen államadóssága
s fejlett vasipara dacára sem gyártanak mindig uj szerkezetü puskát, ágyut, s
igy nem nyeli el a nép jövedelmének felét az állam. Agyából fakadt nemes
szárnyalásu beszédében, szellemi és testi ereje feszességében, körüljáratván
tekintetét, azt mondta a király, drottningholmi nyári lakában az irók és
ujságiróknak: „Nagyhatalmi állásra nem törekszünk, csak a civilizációt
akarjuk.” Hidegen latoló ész, világosan látó ember.
 |
Az erdőben. Flatbröd |
 |
Gig |
 |
Kikötő. Nemzeti museum |
A katona sors, nem olyan kemény
sors mint másutt. Azt hiszem, hogy hadseregüknek nincsenek – hagyományai.
Oldalfegyvert nem viselnek szolgálaton kívül. A sorok ugy is biztos irányban
fejlődnek, ha a katonáskodással csak három hónapig vonják el a munkaerőt az
országtól, szeretőiket a lányoktól. Ezenkivül, bár 18 évi a katonai
kötelezettség, béke idején senkit sem hivnak be gyakorlatra, - melyen olykor a
vaktöltés is talál. Minek is volna az a sok gyakorlat? A nemzeti szellemet és
önérzetet kell fejleszteni, ez viszi előre a katonát. Idegen érdekekért miért
harcoljon, ontsa vérét? Az adózó polgárok fölött ne legyen urrá, keressen
kenyeret, ne herdálja el a javait és ne fogyassza azután a közvagyont. Így a
katonaságtól sokkal kevesebb allure-öket hoznak. Így kerül a nemzeti jólét
szélesebb alapra, ha megszünik a háboru lidércnyomása. Mennyi munkaerő marad
ezáltal megtakaritva! Ugyis „háboruban a siker fölött kétharmad részben mindig
az erkölcsi rugó határoz.” Megmondta ezt emlékirataiban I. Napoleon, Szt.
Ilona-szigeten.
 |
Bern szalonja (Stockholm) |
 |
Lovagház és a csatorna (Stockholm) |
 |
Károly ut |
A nép meg van kimélve az
adócséptől, mert a jövedelmi adó egy százalékban van megállapitva, sőt 500
koronáig terjedő, mint a mérvvonal alatt álló jövedelem, az adózás alól
teljesen fel van mentve. Félszeg politika nem rakja meg őket közterhekkel, nem
rak rájuk bilincseket; nagyhatalmi állás sem súlyosodik a nemzet teherképtelen
vállaira, nem teremt náluk ágyuterhes világot. Nem aggasztja őket a keleti
kérdés minduntalan való fölvetése. A világbéke megóvásának hivei, a be nem avatkozás
elvének a követői. Mennek is előre!
 |
A királyi kert (Stockholm) |
 |
A királyi palota Skeppsholm felől (Stockholm) |
 |
Salzjöbaden |
Az utolsó királykoronázás sem
került az országnak pénzébe. II. Oszkár svéd- és norvég király a saját
költségén koronáztatta meg magát Stockholmban és Throndhjemben. Melyik
királynak van népe iránt ilyen melegen érző szive, atyáskodó érzése?!
 |
Dalekarliai leány Rattvik vidékéről |
 |
Dalekarliai leány Rattvik vidékéről |
Erőviszonyoknak nem lévén
felbillenése, összetudják tartani a szerzeményt, öregség idejére is együtt
marad az. Nem verik el kicsiny anyagi erejüket, sőt silány földben is kihajt
náluk a gazdasági erő. Uradalmak nem olvadoznak fel a pezsgőben. Ez a
kedvtellés sok pénzt emészt fel. Nincs heves vér, nincs bőkezüség.
Szinjózanságra törekszenek, a korcsmai vigalmak nem kedvelik. A földadó a
jövedelmi adónál is kisebb, nem lesz züllött a gazdasági helyzetük, társadalmi
életünk nincs lebilincselve. A községi adóval sok jót tesznek, közhasznu
intézményeket honositanak meg és áldásos cselekedeteket művelnek iskolák
felállitásával. Kisiskola, népiskola, (állandó és mozgó) ezeken kívül a
szakiskolák, felsőbb iskolák és a két egyetem. A hol annyi az iskola, ott sok a
tanult fej, világitó agy s csak elvétve fordul elő az irástudatlan. A hol
néptanitók járják be a majorságokat s hirdetik a tudomány-, hazafiság-, vallás
igéit, ott feleslegessé válik a rendőrség látogatása. Öröm tölti el szivünket
mindezek láttára, hallatára.
 |
A Drottningholmi királyi kastély |
 |
Részlet a Djurgardenből |
 |
Nemzeti tánc |
Egy vallás, egy nemzetiség.
Vallási súrlódás nincs, itt nagyobb szeretettel ölelik át egymást az emberek.
Vasárnaponként tömegesen, egész nagy csolnakkal mennek a templomba. Ezer módon
bujtogatott nemzetiség sincs, tehát ezek vad haragu kötekedése sem fordulhat
elő. Mennyire emészti ez másutt az ország erejét, fullasztja az emberek torkát,
jól tudjuk. Eszembe jut a kilenc nemzetiségü Ausztria, melyről Gortschakoff
mondta, hogy „az nem állam, csak kormány.” A lakósság kilencvenkilenc és fél
százaléka svéd s a bevándorlók csekély hányada, egyszerü polgári józansággal
megbecsüli az országot, mely födél alá fogadja, kenyérrel jól tartja.
Szeretetért nem fizetnek gyűlölettel. Nem igy nálunk, a hol egy megyének több
részén is összeér a nemzetiség. A rakoncátlan nemzetiségek, politikai rajongók
még magyar gyűlöletet is büntetlenül szítanak. Hát még a horvátok, kiket
teremtett viszonyukban, minden cselekedetükben a nemzeti nagyra törekvés
indulata vezérel, mondjuk rosszul irányit.”
 |
Míg a tóban halak laknak... |
 |
Göta-csatornai részlet |
 |
Mennek a templomba |
Vértesi Károly művei olvasói és
gyűjtői szempontból is rendkívül izgalmasak. Olvasóként lebilincselő stílusa és
igényes tartalma fogott meg, gyűjtőként pedig az a kihívás, amely néhány
Vértesi kötet beszerzésével jár. Szerencsémre több kötete már a polcon várja
sorát, hogy a blogban megjelenjen, ugyanakkor van olyan műve, amelyekkel még
nem találkoztam soha. A jelen bejegyzésben bemutatott „Az éjféli nap országában”
című kötet, Svédországgal foglalkozó része is ritka kötetnek mondható, bár ha
pusztán a két északi országgal foglalkozó Vértesi kötetet hasonlítjuk össze,
akkor a Norvégiáról szóló még inkább ritka, mint a jelen mű. Ez esetben azonban
szerencsére az interneten a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában
elérhető online formában az ebben a bejegyzésben bemutatott Vértesi mű, így ott
ingyenesen elolvasható.
 |
Korabeli reklámok |
 |
Korabeli reklámok |
Svédország sok szempontból
irigylésre méltó helyzetben van napjainkban és nem volt ez másképpen Vértesi
idejében sem. Olvasva a könyvet egyre inkább megerősödött bennem az az érzés, hogy ez nem a szerencsének vagy a véletlennek köszönhető csupán. Rendkívül
fegyelmezett, józan és higgadt nép a svéd, híján minden olyan viselkedésnek és attitűdnek,
amely egy országot bajba vagy csődbe sodorhat. Sokszor kicsit olyan érzésem
volt, ahogy a kezemben tartottam ezt az apró könyvet és olvastam, mintha egy Hollywoodban
írt meseszerű történetet olvasnék, ugyanakkor a szerző utazása óta eltelt több
mint 100 év, és beigazolódott, hogy a Vértesi által látottak és tapasztaltak meg
is hozták az eredményüket az országnak. A szerző Svédországból tovább utazott
Norvégiába, amely országról aztán következő útikönyve szól. Nem szoktam
a blogban egy szerzőtől több művet gyors egymásutánban bemutatni csak kivételes
esetben. Nos, ez egy ilyen eset lesz. Az ELBIDA projektben a következő
bejegyzésben folytatjuk Vértesi Károly északi utazásának bemutatását, követjük tehát
őt "Norvégországba".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése