A blogban többször találkoztunk olyan kötettel, melyben a szerző expedíciója során élelmiszerkészleteit vadászat útján szerzett zsákmányával egészítette ki, de olyat is gyakran olvashattunk, amikor pusztán a vadászszenvedélyének hódolva vadászott a szerző az utazás során. Stanley, Hedin, Bergman, Pfizenmayer, Przseválszkij, gróf Széchenyi Béla vagy éppen Rudolf trónörökös mind szenvedélyes vadászok voltak, akik utazásaik során rendszeresen hódoltak szenvedélyüknek. A vadászat és utazás között tehát sokszor van kapcsolat. Az ELBIDA projekt hátterét adó gyűjtemény esetében is találhatók olyan művek, amelyek klasszikus értelemben vadászkönyvnek számítanak, mégis saját értelmezésemben beválogattam a blogban bemutatandó könyvek közé, hiszen utazás vagy éppen egy vidék bemutatása is fontos része a műnek. A jövőben több ilyen jellegű különleges kötettel fogunk foglalkozni a blogban.
E kötetek sorában az első bemutatott mű az Egyesült Államok 26. elnökének, Theodore Rooseveltnek egyetlen magyarul megjelent kötete. A „Vadászatok az amerikai vadonban” címmel megjelent mű nem egy önálló kötetként, hanem az Otthon Könyvtára sorozatban, „Kalandok és utirajzok az ifjúság számára” című könyv részeként jelent meg. Roosevelt híres természetjáró és vadász volt, aki a világ számos területét beutazta, hogy szenvedélyének hódolhasson. A kötet 1907-ben jelent meg Budapesten, a Phönix Irodalmi Részvénytársaság kiadásában, összesen 250 oldal terjedelemben. Theodore Roosevelt műve ebből a 250 oldalból 198 oldalt tesz ki. A kötetben egyetlen kép vagy illusztráció sincsen. A blogban látható képek internetes forrásból származnak.
 |
| Theodore Roosevelt |
Theodore Roosevelt amerikai politikus, író, az USA 26. elnöke 1858. október 27.-én született New Yorkban. Apját szintén Theodore Rooseveltnek, anyját Martha „Mittie” Bullochnak hívták. A család New York kiváltságosai közé tartozó régi gazdag családnak számított. Az idősebb Theodore Roosevelt sikeres, külkereskedelemmel foglalkozó üzletember volt, akit a fia is elkísért több európai és egyiptomi üzleti útján. A felsőfokú tanulmányait 1876-ban kezdte meg a Harvardon, ahol a legexkluzívabb klubnak, a „Porcellian”-nak a tagja volt. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg első feleségével, Alice Hathaway Lee-vel, akihez a szomszédos Brookline-ba járt át udvarolni. 1880-ban az egyetem befejezése után nem sokkal kezdett el politikával foglalkozni. Programjának vezérfonala a korrupció kiirtása volt. Az első választáson New York állam fővárosában, Albanyban próbált szerencsét és 1882-ben lett ott képviselő.
 |
| A fiatal Roosevelt |
Roosevelt gyors felemelkedése 1884-ben megtorpant. Ebben az évben következett be első feleségének és édesanyjának halála, ami után nagy utazásokat tett Amerika, nagyrészt még lakatlan nyugati területein. Ekkor fogalmazódott meg benne a természetvédelem fontossága. 1884-ben Republikánus Párt elnökjelöltségéért folyó versenyben Roosevelt a kezdeti ellenkezését legyőzve, a párt közismerten korrupt elnökét, James Blaine-t támogatta, aki ugyan ezt a párharcot elvesztette, de az 1888-ban megválasztott Benjamin Harrison elnök kabinetfőnöke lett. az 1884. évi támogatásért cserébe Roosevelt elérte, hogy Blaine közvetítésével és jóbarátja, Henry Cabot Lodge képviselő közbenjárására kinevezzék a Közszolgálati Bizottság élére. 1895-ben elfogadta William Strong, New York újonnan megválasztott reformpárti republikánus polgármesterének az ajánlatát, hogy New York-i rendőrségi megbízott legyen. Roosevelt ebben a tisztségében keményen fellépett az úgynevezett kék törvények betartása érdekében, melyek szerint a bároknak és a szalonoknak vasárnap zárva kellett tartaniuk. Intézkedéseivel azonban sok ellenséget is szerzett magának, többek között az őt kinevező polgármestertől is kapott burkolt fenyegetést. Tarthatatlanná váló politikai helyzetéből az 1896-os elnökválasztási kampányban játszott szerepe segítette ki. Roosevelt ugyanis a későbbi győztes McKinley-t támogatta, aki meghívta a kabinetjébe és haditengerészeti miniszterhelyettesé nevezte ki.
 |
| Theodore Roosevelt |
A harcias nacionalista retorikát hangoztató Roosevelt hamarosan tettekkel is bizonyíthatta bátorságát. 1898-ban a spanyolok brutális kegyetlenséggel vertek le egy lázadást a fennhatóságuk alatt lévő Kubában. A havannai események miatt McKinley elnök Kubába küldte a Maine hadihajót, melyet egy tengeri akna elsüllyesztett. Roosevelt a spanyolok elleni hadüzenet egyik leghangosabb szószólója volt. Sőt, miniszterhelyettesi posztjáról lemondva, önkéntes lovas-hadsereget szervezett, melyben vakmerő cowboyok mellett a keleti parti felső társadalmi rétegéhez tartozó sportlovasok is részt vettek. A „Rough Riders”, melynek élén Leonard Wood ezredes, és Theodore Roosevelt hadnagy állt, lovasrohamot intézett a Santiago melletti San Juan-hegy közelében, s ezzel háborús hőssé avatta a későbbi elnököt, aki a harcokban egy ellenséges spanyol katonát személyesen is megölt. A spanyol-amerikai háborúnak köszönhetően Roosevelt 1899-ben New York állam kormányzója, majd McKinley újraválasztása után annak alelnöke lett.
 |
| Rough Riders |
Theodore Roosevelt 1901-ben McKinley elnökké választásával lett az USA alelnöke, majd azután, hogy 1901. szeptember 6-án Buffaloban egy anarchista, bizonyos Leon Czolgosz McKinley-t lelőtte, s aki 1901. szeptember 14-én a merénylet következtében meghalt, az addigi alelnök lépett a helyére. Theodore Roosevelt ezzel 42 évesen az Egyesült Államok legfiatalabb elnökeként vonult be a Fehér Házba.
 |
| Az Egyesült Államok 26. elnöke |
Roosevelt magatartásának elnökként is megkülönböztető jegye volt az önreklámozás. A sajtó szerepének fontosságát felismerve elnöksége első napjaiban lényegében alkut kötött a három legnagyobb távirati iroda elnökével, melyben elérte, hogy csak olyan hírek kerüljenek nyilvánosságra, melyekről ő akarja a nyilvánosság értesítését. Theodore Roosevelt volt az első elnök, aki vacsorázni hívott a Fehér Házba egy afroamerikait, Booker T. Washingtont, azt üzenve a választóknak, hogy ugyanazt a mércét alkalmazza a feketékkel, mint a fehérekkel szemben, csakúgy mint a munkavállalókkal és a kapitalistákkal, valamint a pogányokkal, a zsidókkal, a katolikusokkal és protestánsokkal szemben. Theodore Roosevelt komoly eredményeket mondhat magáénak a környezetvédelem területén. Hivatali ideje alatt megduplázódott a nemzeti parkok száma, s 51 vadrezervátum és 16 nemzeti emlékhely jött létre.
 |
| Roosevelt hatásos szónok volt |
Theodore Roosevelt tevékenysége a külpolitikában tett lépései miatt maradandók. A külpolitika területe jobban megfelelt Roosevelt habitusának is, hisz Rooseveltet sokan olyan embernek jellemezték, akit egyáltalán nem érdekel a törvény és aki soha nem tudja megbocsátani, ha valaki az útjába áll. Külpolitikai törekvései nem függtek a kongresszus jóváhagyásától, így harcos nacionalizmusa jó eszköz volt az ország nagyhatalmi státusának megteremtéséhez és demonstrálásához.
 |
| Az elnök és családja |
Roosevelt 1904-ben nagy fölénnyel megnyerte az elnökválasztást, majd bejelentette visszavonulását a mandátuma lejártával. Ezzel lényegében tevékenységét a külpolitika területére korlátozta, hisz a kongresszusi képviselők, akik a saját politikai karrierjükre voltak tekintettel, nem remélhettek előnyöket a Roosevelttel történő alkuktól, s Roosevelt szintén nem szándékozott velük egyezkedni. A világpolitikai események közül figyelmét ekkor legjobban a japán-orosz konfliktus kötötte le. Roosevelt a japánok győzelmére és ennek következtében megerősödésükre számítva az amerikai flotta folyamatos fejlesztését és harckészültségének magas szinten tartását szorgalmazta. Az volt a véleménye, hogy a háború további folytatása ugyan Japán teljes győzelméhez és az oroszok Kelet-Ázsiából való kiűzéséhez vezetne, de Japán ebben az esetben nem kapna jóvátételt és maga is olyan anyagi és emberi veszteséget szenvedne, amit nem tudna kiheverni. Ezért a béke a harcoló feleknek is érdeke, vélte Roosevelt. Közbenjárására végül a két ellenség a New Hampshire-i Portsmouthban folytatott tárgyalások eredményeként kötött szerződéssel vetett véget a harcoknak. Az amerikai elnök a béke elérése érdekében folyamatosan vett részt személyesen a felek közötti közvetítésben és hathatósan vette igénybe a két fél szövetségeseinél, Angliánál, Franciaországnál és Németországnál diplomáciai befolyását is. Az elfogadott feltételek szerint Oroszországnak nem kellett jóvátételt fizetni, csupán a Japántól visszakapott Szahalin északi részéért állapított meg egy vegyes bizottság bizonyos nagyságú fizetendő összeget. A közvetítésért három uralkodó, a japán és német császár, valamint az orosz cár is levélben mondott köszönetet az amerikai elnöknek. Roosevelt diplomáciai sikere nemsokára Algecirasban megismétlődött, ahol a Marokkó miatt veszekedő németeket és franciákat sikerült megbékítenie egymással. Teljesítményéért első amerikaiként 1906-ban megkapta a Nobel-békedíjat.
 |
| Expedíció az Amazonas-medencében |
Theodore Roosevelt korábbi döntésének megfelelően, nem jelöltette újra magát az 1909. évi elnökválasztáson. Néhány évre visszavonult a privát szférába. Ugyanebben az évben a fiával, Kermit-tel részt vett egy afrikai nagyvad-vadászaton, amelyről könyvet is írt. 1910-ben fia kíséretében Európába utazott. Áprilisban Magyarországon is töltött néhány napot. Májusban találkozott Berlin mellett Döberitzben II. Vilmos német császárral, akivel egy kisebb hadgyakorlatot tekintett meg. 1910. május 12-én vette át díszdoktori oklevelét a Berlini Egyetem Filozófiai Fakultásán. Európából visszatérve mégis újra a politikai küzdőtérre lépett, mivel elégedetlen volt utódja, Taft elnök politikájával. A Republikánus Párt azonban már nem támogatta a jelöltségét, ezért az 1912. évi kampányban a Progresszív Republikánus Szövetség elnökjelöltje lett, s meghirdette az „Új nacionalizmus” programját, melyben jövedelemadót, a farmerek segélyezését és a munkakörülmények javítását ígérte a választóknak. A választási hadjárat során 1912. október 14-én merényletet követtek el ellene. Bár a lövés közvetlen közelről érte, de szerencsére csak izomsérülést okozott, s Roosevelt sebesülten is megtartotta több mint egyórás beszédét, mielőtt kórházba vitték. A választáson való elindulásával Roosevelt megosztotta a republikánus szavazókat, ezzel hozzájárult a demokrata jelölt, Woodrow Wilson győzelméhez. Roosevelt rögtön az I. világháború kitörése után támogatta az USA részvételét a háborúban. 1918-ban a Szovjetunió elleni intervencióra szavazott. A Roosevelt által alapított Progresszív Párt ugyan a szavazatok jelentős részét szerezte meg a választásokon, de jelöltjei csak kevés helyen tudtak hivatali helyekhez jutni, s a párt tartósan nem tudott gyökeret verni az amerikai politikában. Ezért később Roosevelt is visszatért a Republikánus Pártba. 1913-14-ben az exelnök Roosevelt a fiával együtt újabb expedícióban vett részt. Ezúttal az Amazonas-medencében, ahol a tiszteletére egy folyót átneveztek Rio Rooseveltnek. Az őserdei túra során azonban Roosevelt olyan súlyos egészségügyi problémákat szedett össze, melyek élete végéig elkísérték. 1919. január 6.-án 61 éves korában hunyt el a New York állambeli Sagamore Hillben.
Részlet a könyvből:
„Késő augusztusban indultam egy izben a Big Hole hegyekbe, Nyugat-Montanába, hogy fehér kecskére vadásszak. Barátom, John Willis, akivel már többször vadásztam, szintén velem volt. Divide falucskában fogatot béreltünk egy farmernél. A kocsi elég jó karban volt, de a szerszámok rongyosak voltak, úgy, hogy kötelekkel kellett megerősítenünk. A kocsi elé két girhes ló volt fogva, amelyek olyan soványak voltak, hogy a csontjaik zörögtek, de amikor megindultunk, elég jól elbaktattak. Willis ügyesen el tudott bánni a lovakkal és így nem volt velük sok bajunk.
 |
| Medvevadászat előtt a táborban |
Két napig mentünk a Big Hole folyó mentén. Éjszakára a kocsi mellé feküdtünk le s már korán reggel útra keltünk. Tejet és kenyeret kaptunk a farmereknél, húsra nem volt szükségünk. Ott volt a puskánk s egy-egy praeri-szárnyas mindig akadt. A praeri-szárnyasok sáskával táplálkoznak leginkább s ettől bizony nem a legizletesebb volt a húsuk, de azért jó étvágygyal fogyasztottuk el. Ezek a szárnyas vadak az esős idő beálltával szelídebbek s csak télen nem lehet velük birni.
 |
| Bölényvadászat eredménye |
Végre a csatatérre értünk, hol emlék jelölte meg azt a küzdelmet, melyet Gibbons generális katonái vívtak a Nez-Percés harcosokkal. Innét a hegyekbe indultunk harmadnap. Estére megfeneklett a kocsink az iszapban, amely hasig ért a lovaknak. Két óráig tartott, míg ki tudtunk evickélni a kátyuból. Amikor kikerűltünk veszedelmes helyzetünkből, védett helyet kerestünk s tüzet raktunk. A Big Hole-hegyek klimája olyan, mint az Alpeseké s bár augusztus 20-ika volt, a hőmérő -12 C fokra szállt alá.
 |
| Az elnök afrikai zsákmányával |
Reggel korán talpon voltunk s miután elköltöttük reggelinket, folytattuk útunkat. Végre felüthettük sátorfánkat egy kis folyó mellett. Aki táborozott a vadonban, nem egyhamar felejti el ezeket az emlékeket; egészen más érzés vesz rajtunk erőt a sziklákkal övezett tavak mentén, a sötét és szomorú rengetegekben, a csaknem kiszáradt folyók mentén s a mély völgyekben. Rossz idő, éhség, szomjuság, fagy, napokon át tartó céltalan várás a vadra, mindez hozzájárul az ilyen táborozásokhoz. Lovainkat kipányváztuk s azután magukra hagytuk. Ezen a vidéken már vapiti és más fajta szarvas is akadt, azonkivül rengeteg sok szárnyas.
 |
| Pihenő vadászat közben |
Egy reggel, amikor Willis a patakban mosdott, egy fekete medve toppant elébe, de amikor észrevette, hogy már más valaki előbb lefoglalta magának a fürdés jogát, szépen visszahúzódott.
 |
| A fiatal Roosevelt |
Több napig tartó cserkészés után sikerült is egy fehér kecskét elejtenünk. Nem vittünk magunkkal semmit, csak kenyeret és sót tettünk a zsebünkbe. Három napig tartó kirándulást terveztünk a hegyekbe.
 |
| Roosevelt és orrszarvú zsákmánya |
Az első napon késő estig jártuk a sűrű erdőt. Láttunk néhány vadat, egy pár vapitit, de leginkább fiatal vaddal találkoztunk. Délután lőttünk egy vadtyúkot s ez volt a vacsoránk. A hegyi lakók bolond tyúkoknak nevezik ezt a szárnyast s valóban meg is érdemlik ezt a nevet. A vadtyúk olyan bután viselkedik, hogy az ember el se hinné.
 |
| Korabeli vadászok medvezsákmányukkal |
Amikor észrevettek bennünket, alig hederítettek reánk, de azután felkapaszkodtak az ágakra. Itt guggoltak, hangosan rikácsolva s úgy kellett egyet lebunkózni, mert nem akartuk lövéseinkkel a nagyobb vadakat felzavarni.
 |
| Roosevelt a lovon |
A Rocky Mountains csak úgy hemzseg a sok vadtyúktól. Szinte hihetetlen, hogy mennyire bizalmasak az ember iránt ezek a tyúkok, vagy azt hiszem, inkább szörnyen buták. Az ügyes hegyi lakók kődobálással is zsákmányul tudják ejteni a vadtyúkot. Amilyen gyávák rendes időben, épp oly vakmerőek a párzás idején. Ilyenkor szembeszállanak az emberrel is és szárnycsapásaikkal igyekeznek maguktól távol tartani. Estére kelve nyársra húztuk a vadtyúkokat – mert később még többet agyonvertünk s pompás lakomát csaptunk.
 |
| Roosevelt szerette a hegyvidéki vadászatokat |
Másnap reggelre is maradt még a hideg pecsenyéből. Ezen a napon kemény munkánk volt. Naphosszat másztunk felfelé a sziklákon. Itt már olyan ritka és hideg a levegő, hogy minden száz lépésnyire meg kellett állanunk, hogy lélegzetet vegyünk.
Amikor egy sziklakiugráshoz értünk, barátom hirtelen megállott:
– Látod, fehér kecske! – szólt hozzám örömmel.
Körülbelül százötven méternyire volt tőlünk egy terraszos kiugráson. Rögtön lőttem, de golyóm felette repült el s a kecske menekülni akart; még kétszer lőttem rá gyors egymásutánban. A kecske lebukott, kalimpálózva csúszott alá s fenn akadt egy fa törzsében.
 |
| Büszke vadászok |
Hirtelen más irányba tekintettem s négy kecskét pillantottam meg, amint egy fehér sziklán akartak éppen átugrani. Amikor körülbelül harminc méternyire voltak tőlem, kétszer a legutolsóra lőttem.
 |
| Yellowstone |
Rögtön össze is esett, a másik kettő elfutott, de az egyik bambán állott meg s nem sok megerőltetésembe került lepuffantani.
 |
| Az elnök és kutyái |
Mielőtt beesteledett, leértünk a sziklák közül s kikerestünk egy védett helyet, hol csakhamar vigan lobogott a tűz. Ezen az éjszakán nem sokat aludhattunk, a hideg minden fél órában felébresztett bennünket s vigyázni kellett, hogy a tűz ki ne aludjék.
 |
| Korabeli vadászleshely |
Érdekes módon lőttem egy ízben fehér kecskét. Montana közelében vadásztam akkoriban egyik vadásztársammal. Mikor felértünk a sziklák közé, egy kecskét pillantottam meg, mely bambán állt meg egy helyen, azután – amit még nem tapasztaltam – két hátulsó lábára ült s úgy nézett rám. Célba vettem s a golyóm úgy találta, hogy alig mozdult meg, csak egy kicsit lejebb csúszott.
 |
| A sikeres lövés eredménye |
A kecskevadászat nem annyira izgató, mint vonzó szórakozás. A vidék azonban, ahol tartózkodik, mindig megéri a fáradságot, hogy felkeressük.
 |
| A Mississippi vidéke kedves vadászterülete volt Rooseveltnek |
Ellenséggel szemben igen veszedelmes a fehér kecske. A bak különösen veszedelmes ellenfél s ha valamelyik más vad megtámadja, görbe, de hegyes szarvával védekezik s úgy szúr vele, mintha késsel döfnének. Ha a hátát védheti, igen gyakran a legveszedelmesebb vaddal is megbirkózik. Bár nehézkes járásúak, de csodálatos ügyességgel tudnak mászni. Igen gyakran csupán izomerejük segitségével kapaszkodnak föl a csaknem meredek sziklákon. A hideget könnyen elviselik, de a meleget nem szenvedhetik. Rendesen párosával élnek s nagyobb csapatokba nem is verődnek össze. Ha hirtelen támadja meg ellenfele: jaguár vagy farkas, csaknem tehetetlen magával. Számuk alig csökkent az utolsó ötven év óta.”
 |
| Kép afrikai útjáról |
Theodore Roosevelt politikai tevékenysége mellett vadászként is híres volt. Roosevelt egyszer egy vadászaton vett részt a Mississippinél, ahol szeretett volna medvét lőni. Egész nap nem sikerült egyet sem találni, mikor Roosevelt kísérői közül az egyik vadász egy medvebocsot kikötött egy fához és felajánlotta Rooseveltnek a lehetőséget a bocs lelövésére, amit az exelnök visszautasított. A történet azonban megmozgatta a Washington Post karikaturistájának, Clifford Berrymannek a fantáziáját, aki a kismackót egy karikatúrában kereknek és bájosnak rajzolta meg, ami 1902. november 16-án az újság címoldalán jelent meg. Az olvasók a szívükbe zárták a kismackót, ezért Berryman egyre kerekebbnek, bájosabbnak rajzolta és az elnökről szóló híradások mellett mindig közölte. Az olvasóközönség így aztán hamarosan összekapcsolta a Theodore becenevét a Teddyt és kismackót, s született meg a Teddy Bear elnevezés. Ugyanezen, év telén kezdte meg egy füles mackó gyártását a német Steiff cég. A mackó végtagjai és feje mozgatható volt, s a New York-i Schwarz cég 3000 darabot rendelt belőle. Így kezdődött a Teddy Bear nemzetközi karrierje.
 |
| Az eredeti Teddy Bear |
Theodore Roosevelt „Vadászatok az amerikai vadonban” című műve rendkívül olvasmányos mű. Családomban több vadász is található, én azonban kilógok a sorból és az antik könyvek mellett a horgászat lett a másik nagy szenvedélyem. Gyermekkoromban kezembe akadt egy horgászkönyv, amely történetei egy életre nyomot hagytak bennem és szenvedélyes horgásszá váltam. Valahol annál a könyvnél indult a családban addig soha elő nem forduló hobbi szeretete. Theodore Roosevelt műve hasonló erős hatású olvasmány, mely magával ragadja az olvasót lebilincselő történeteivel és könnyen lángra gyújthatja a vadászszenvedélyt. Roosevelt vadásztörténeteinek olvasása közben a kalandokon túl pedig végigutazzuk Amerika híres vadászterületeit is a szerzővel. Számomra nagyon kedves olvasmány volt a kötet, mely kifejezetten ritkának mondható és ismereteim szerint reprint kiadása sem jelent meg az 1907-es kiadás után. Az érdeklődök számára azonban jó hír, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár által működtetett, Magyar Elektronikus Könyvtár oldaláról ingyenesen letölthető és elolvasható a kötet. Roosevelt műve az első klasszikus vadászkönyv a blogban, amelyet több hasonló mű is fog követni, de mindegyik kötetnek markáns része lesz az utazás is. Hamarosan tehát ismét egy híres vadásszal utazunk a világ valamely különleges vidékére az ELBIDA projektben.