A blogban többször találkoztunk
olyan kötettel, melyben a szerző expedíciója során élelmiszerkészleteit
vadászat útján szerzett zsákmányával egészítette ki, de olyat is gyakran olvashattunk, amikor pusztán a vadászszenvedélyének hódolva vadászott a szerző
az utazás során. Stanley, Hedin, Bergman, Pfizenmayer, Przseválszkij, gróf Széchenyi Béla vagy éppen Rudolf trónörökös mind szenvedélyes vadászok voltak,
akik utazásaik során rendszeresen hódoltak szenvedélyüknek. A vadászat és
utazás között tehát sokszor van kapcsolat. Az ELBIDA projekt hátterét adó
gyűjtemény esetében is találhatók olyan művek, amelyek klasszikus értelemben
vadászkönyvnek számítanak, mégis saját értelmezésemben beválogattam a blogban
bemutatandó könyvek közé, hiszen utazás vagy éppen egy vidék bemutatása is fontos része a műnek. A jövőben több ilyen jellegű különleges kötettel fogunk
foglalkozni a blogban.
E kötetek sorában az első
bemutatott mű az Egyesült Államok 26. elnökének, Theodore Rooseveltnek egyetlen
magyarul megjelent kötete. A „Vadászatok az amerikai vadonban” címmel
megjelent mű nem egy önálló kötetként, hanem az Otthon Könyvtára
sorozatban, „Kalandok és utirajzok az ifjúság számára” című könyv részeként
jelent meg. Roosevelt híres természetjáró és vadász volt, aki a világ számos
területét beutazta, hogy szenvedélyének hódolhasson. A kötet 1907-ben jelent
meg Budapesten, a Phönix Irodalmi Részvénytársaság kiadásában, összesen 250
oldal terjedelemben. Theodore Roosevelt műve ebből a 250 oldalból 198 oldalt tesz
ki. A kötetben egyetlen kép vagy illusztráció sincsen. A blogban látható képek internetes forrásból származnak.
Theodore
Roosevelt amerikai politikus, író, az USA 26. elnöke 1858. október 27.-én
született New Yorkban. Apját szintén Theodore Rooseveltnek, anyját Martha
„Mittie” Bullochnak hívták. A család New York kiváltságosai közé tartozó régi
gazdag családnak számított. Az idősebb Theodore Roosevelt sikeres,
külkereskedelemmel foglalkozó üzletember volt, akit a fia is elkísért több
európai és egyiptomi üzleti útján. A felsőfokú tanulmányait 1876-ban kezdte meg
a Harvardon, ahol a legexkluzívabb klubnak, a „Porcellian”-nak a tagja volt.
Egyetemi évei alatt ismerkedett meg első feleségével, Alice Hathaway Lee-vel,
akihez a szomszédos Brookline-ba járt át udvarolni. 1880-ban az egyetem
befejezése után nem sokkal kezdett el politikával foglalkozni. Programjának
vezérfonala a korrupció kiirtása volt. Az első választáson New York állam
fővárosában, Albanyban próbált szerencsét és 1882-ben lett ott képviselő.
Roosevelt
gyors felemelkedése 1884-ben megtorpant. Ebben az évben következett be első
feleségének és édesanyjának halála, ami után nagy utazásokat tett Amerika,
nagyrészt még lakatlan nyugati területein. Ekkor fogalmazódott meg benne a
természetvédelem fontossága. 1884-ben Republikánus Párt elnökjelöltségéért
folyó versenyben Roosevelt a kezdeti ellenkezését legyőzve, a párt közismerten
korrupt elnökét, James Blaine-t támogatta, aki ugyan ezt a párharcot
elvesztette, de az 1888-ban megválasztott Benjamin Harrison elnök kabinetfőnöke
lett. az 1884. évi támogatásért cserébe Roosevelt elérte, hogy Blaine
közvetítésével és jóbarátja, Henry Cabot Lodge képviselő közbenjárására
kinevezzék a Közszolgálati Bizottság élére. 1895-ben elfogadta William Strong,
New York újonnan megválasztott reformpárti republikánus polgármesterének az
ajánlatát, hogy New York-i rendőrségi megbízott legyen. Roosevelt ebben a
tisztségében keményen fellépett az úgynevezett kék törvények betartása
érdekében, melyek szerint a bároknak és a szalonoknak vasárnap zárva kellett
tartaniuk. Intézkedéseivel azonban sok ellenséget is szerzett magának, többek
között az őt kinevező polgármestertől is kapott burkolt fenyegetést.
Tarthatatlanná váló politikai helyzetéből az 1896-os elnökválasztási kampányban
játszott szerepe segítette ki. Roosevelt ugyanis a későbbi győztes McKinley-t
támogatta, aki meghívta a kabinetjébe és haditengerészeti miniszterhelyettesé
nevezte ki.
![]() |
Theodore Roosevelt |
A
harcias nacionalista retorikát hangoztató Roosevelt hamarosan tettekkel is
bizonyíthatta bátorságát. 1898-ban a spanyolok brutális kegyetlenséggel vertek
le egy lázadást a fennhatóságuk alatt lévő Kubában. A havannai események miatt
McKinley elnök Kubába küldte a Maine hadihajót, melyet egy tengeri akna
elsüllyesztett. Roosevelt a spanyolok elleni hadüzenet egyik leghangosabb
szószólója volt. Sőt, miniszterhelyettesi posztjáról lemondva, önkéntes
lovas-hadsereget szervezett, melyben vakmerő cowboyok mellett a keleti parti felső
társadalmi rétegéhez tartozó sportlovasok is részt vettek. A „Rough Riders”,
melynek élén Leonard Wood ezredes, és Theodore Roosevelt hadnagy állt,
lovasrohamot intézett a Santiago melletti San Juan-hegy közelében, s ezzel
háborús hőssé avatta a későbbi elnököt, aki a harcokban egy ellenséges spanyol
katonát személyesen is megölt. A spanyol-amerikai háborúnak köszönhetően
Roosevelt 1899-ben New York állam kormányzója, majd McKinley újraválasztása
után annak alelnöke lett.
Theodore
Roosevelt 1901-ben McKinley elnökké választásával lett az USA alelnöke, majd
azután, hogy 1901. szeptember 6-án Buffaloban egy anarchista, bizonyos Leon
Czolgosz McKinley-t lelőtte, s aki 1901. szeptember 14-én a merénylet
következtében meghalt, az addigi alelnök lépett a helyére. Theodore Roosevelt
ezzel 42 évesen az Egyesült Államok legfiatalabb elnökeként vonult be a Fehér
Házba.
![]() |
Az Egyesült Államok 26. elnöke |
Roosevelt
magatartásának elnökként is megkülönböztető jegye volt az önreklámozás. A sajtó
szerepének fontosságát felismerve elnöksége első napjaiban lényegében alkut
kötött a három legnagyobb távirati iroda elnökével, melyben elérte, hogy csak
olyan hírek kerüljenek nyilvánosságra, melyekről ő akarja a nyilvánosság
értesítését. Theodore Roosevelt volt az első elnök, aki vacsorázni hívott a
Fehér Házba egy afroamerikait, Booker T. Washingtont, azt üzenve a
választóknak, hogy ugyanazt a mércét alkalmazza a feketékkel, mint a fehérekkel
szemben, csakúgy mint a munkavállalókkal és a kapitalistákkal, valamint a
pogányokkal, a zsidókkal, a katolikusokkal és protestánsokkal szemben. Theodore
Roosevelt komoly eredményeket mondhat magáénak a környezetvédelem területén.
Hivatali ideje alatt megduplázódott a nemzeti parkok száma, s 51 vadrezervátum
és 16 nemzeti emlékhely jött létre.
Theodore
Roosevelt tevékenysége a külpolitikában tett lépései miatt maradandók. A
külpolitika területe jobban megfelelt Roosevelt habitusának is, hisz
Rooseveltet sokan olyan embernek jellemezték, akit egyáltalán nem érdekel a
törvény és aki soha nem tudja megbocsátani, ha valaki az útjába áll.
Külpolitikai törekvései nem függtek a kongresszus jóváhagyásától, így harcos
nacionalizmusa jó eszköz volt az ország nagyhatalmi státusának megteremtéséhez
és demonstrálásához.
Roosevelt
1904-ben nagy fölénnyel megnyerte az elnökválasztást, majd bejelentette
visszavonulását a mandátuma lejártával. Ezzel lényegében tevékenységét a
külpolitika területére korlátozta, hisz a kongresszusi képviselők, akik a saját
politikai karrierjükre voltak tekintettel, nem remélhettek előnyöket a
Roosevelttel történő alkuktól, s Roosevelt szintén nem szándékozott velük
egyezkedni. A világpolitikai események közül figyelmét ekkor legjobban a
japán-orosz konfliktus kötötte le. Roosevelt a japánok győzelmére és ennek
következtében megerősödésükre számítva az amerikai flotta folyamatos
fejlesztését és harckészültségének magas szinten tartását szorgalmazta. Az volt
a véleménye, hogy a háború további folytatása ugyan Japán teljes győzelméhez és
az oroszok Kelet-Ázsiából való kiűzéséhez vezetne, de Japán ebben az esetben
nem kapna jóvátételt és maga is olyan anyagi és emberi veszteséget szenvedne,
amit nem tudna kiheverni. Ezért a béke a harcoló feleknek is érdeke, vélte
Roosevelt. Közbenjárására végül a két ellenség a New Hampshire-i Portsmouthban
folytatott tárgyalások eredményeként kötött szerződéssel vetett véget a
harcoknak. Az amerikai elnök a béke elérése érdekében folyamatosan vett részt
személyesen a felek közötti közvetítésben és hathatósan vette igénybe a két fél
szövetségeseinél, Angliánál, Franciaországnál és Németországnál diplomáciai
befolyását is. Az elfogadott feltételek szerint Oroszországnak nem kellett
jóvátételt fizetni, csupán a Japántól visszakapott Szahalin északi részéért
állapított meg egy vegyes bizottság bizonyos nagyságú fizetendő összeget. A
közvetítésért három uralkodó, a japán és német császár, valamint az orosz cár
is levélben mondott köszönetet az amerikai elnöknek. Roosevelt diplomáciai
sikere nemsokára Algecirasban megismétlődött, ahol a Marokkó miatt veszekedő
németeket és franciákat sikerült megbékítenie egymással. Teljesítményéért első
amerikaiként 1906-ban megkapta a Nobel-békedíjat.
Theodore
Roosevelt korábbi döntésének megfelelően, nem jelöltette újra magát az 1909.
évi elnökválasztáson. Néhány évre visszavonult a privát szférába. Ugyanebben az
évben a fiával, Kermit-tel részt vett egy afrikai nagyvad-vadászaton, amelyről
könyvet is írt. 1910-ben fia kíséretében Európába utazott. Áprilisban
Magyarországon is töltött néhány napot. Májusban találkozott Berlin mellett
Döberitzben II. Vilmos német császárral, akivel egy kisebb hadgyakorlatot
tekintett meg. 1910. május 12-én vette át díszdoktori oklevelét a Berlini
Egyetem Filozófiai Fakultásán. Európából visszatérve mégis újra a politikai
küzdőtérre lépett, mivel elégedetlen volt utódja, Taft elnök politikájával. A
Republikánus Párt azonban már nem támogatta a jelöltségét, ezért az 1912. évi
kampányban a Progresszív Republikánus Szövetség elnökjelöltje lett, s
meghirdette az „Új nacionalizmus” programját, melyben jövedelemadót, a farmerek
segélyezését és a munkakörülmények javítását ígérte a választóknak. A választási
hadjárat során 1912. október 14-én merényletet követtek el ellene. Bár a lövés
közvetlen közelről érte, de szerencsére csak izomsérülést okozott, s Roosevelt
sebesülten is megtartotta több mint egyórás beszédét, mielőtt kórházba vitték.
A választáson való elindulásával Roosevelt megosztotta a republikánus
szavazókat, ezzel hozzájárult a demokrata jelölt, Woodrow Wilson győzelméhez. Roosevelt
rögtön az I. világháború kitörése után támogatta az USA részvételét a
háborúban. 1918-ban a Szovjetunió elleni intervencióra szavazott. A Roosevelt
által alapított Progresszív Párt ugyan a szavazatok jelentős részét szerezte
meg a választásokon, de jelöltjei csak kevés helyen tudtak hivatali helyekhez
jutni, s a párt tartósan nem tudott gyökeret verni az amerikai politikában.
Ezért később Roosevelt is visszatért a Republikánus Pártba. 1913-14-ben az
exelnök Roosevelt a fiával együtt újabb expedícióban vett részt. Ezúttal az
Amazonas-medencében, ahol a tiszteletére egy folyót átneveztek Rio
Rooseveltnek. Az őserdei túra során azonban Roosevelt olyan súlyos egészségügyi
problémákat szedett össze, melyek élete végéig elkísérték. 1919. január 6.-án
61 éves korában hunyt el a New York állambeli Sagamore Hillben.
Részlet a könyvből:
„Késő
augusztusban indultam egy izben a Big Hole hegyekbe, Nyugat-Montanába, hogy
fehér kecskére vadásszak. Barátom, John Willis, akivel már többször vadásztam,
szintén velem volt. Divide falucskában fogatot béreltünk egy farmernél. A kocsi
elég jó karban volt, de a szerszámok rongyosak voltak, úgy, hogy kötelekkel
kellett megerősítenünk. A kocsi elé két girhes ló volt fogva, amelyek olyan
soványak voltak, hogy a csontjaik zörögtek, de amikor megindultunk, elég jól
elbaktattak. Willis ügyesen el tudott bánni a lovakkal és így nem volt velük
sok bajunk.
![]() |
Medvevadászat előtt a táborban |
Két napig
mentünk a Big Hole folyó mentén. Éjszakára a kocsi mellé feküdtünk le s már
korán reggel útra keltünk. Tejet és kenyeret kaptunk a farmereknél, húsra nem
volt szükségünk. Ott volt a puskánk s egy-egy praeri-szárnyas mindig akadt. A
praeri-szárnyasok sáskával táplálkoznak leginkább s ettől bizony nem a legizletesebb volt a húsuk, de azért jó
étvágygyal fogyasztottuk el. Ezek a szárnyas vadak az esős idő beálltával
szelídebbek s csak télen nem lehet velük birni.
![]() |
Bölényvadászat eredménye |
Végre a
csatatérre értünk, hol emlék jelölte meg azt a küzdelmet, melyet Gibbons
generális katonái vívtak a Nez-Percés harcosokkal. Innét a hegyekbe indultunk
harmadnap. Estére megfeneklett a kocsink az iszapban, amely hasig ért a
lovaknak. Két óráig tartott, míg ki tudtunk evickélni a kátyuból. Amikor
kikerűltünk veszedelmes helyzetünkből, védett helyet kerestünk s tüzet raktunk.
A Big Hole-hegyek klimája olyan, mint az Alpeseké s bár augusztus 20-ika volt,
a hőmérő -12 C fokra szállt alá.
Reggel korán
talpon voltunk s miután elköltöttük reggelinket, folytattuk útunkat. Végre felüthettük
sátorfánkat egy kis folyó mellett. Aki táborozott a vadonban, nem egyhamar
felejti el ezeket az emlékeket; egészen más érzés vesz rajtunk erőt a
sziklákkal övezett tavak mentén, a sötét és szomorú rengetegekben, a csaknem
kiszáradt folyók mentén s a mély völgyekben. Rossz idő, éhség, szomjuság, fagy,
napokon át tartó céltalan várás a vadra, mindez hozzájárul az ilyen
táborozásokhoz. Lovainkat kipányváztuk s azután magukra hagytuk. Ezen a vidéken
már vapiti és más fajta szarvas is akadt, azonkivül rengeteg sok szárnyas.
Egy reggel,
amikor Willis a patakban mosdott, egy fekete medve toppant elébe, de amikor
észrevette, hogy már más valaki előbb lefoglalta magának a fürdés jogát, szépen
visszahúzódott.
Több napig
tartó cserkészés után sikerült is egy fehér kecskét elejtenünk. Nem vittünk
magunkkal semmit, csak kenyeret és sót tettünk a zsebünkbe. Három napig tartó
kirándulást terveztünk a hegyekbe.
![]() |
Roosevelt és orrszarvú zsákmánya |
Az első napon késő estig jártuk a sűrű erdőt. Láttunk néhány vadat, egy pár vapitit, de leginkább fiatal vaddal találkoztunk. Délután lőttünk egy vadtyúkot s ez volt a vacsoránk. A hegyi lakók bolond tyúkoknak nevezik ezt a szárnyast s valóban meg is érdemlik ezt a nevet. A vadtyúk olyan bután viselkedik, hogy az ember el se hinné.
Amikor
észrevettek bennünket, alig hederítettek reánk, de azután felkapaszkodtak az
ágakra. Itt guggoltak, hangosan rikácsolva s úgy kellett egyet lebunkózni, mert
nem akartuk lövéseinkkel a nagyobb vadakat felzavarni.
![]() |
Roosevelt a lovon |
A Rocky Mountains
csak úgy hemzseg a sok vadtyúktól. Szinte hihetetlen, hogy mennyire bizalmasak
az ember iránt ezek a tyúkok, vagy azt hiszem, inkább szörnyen buták. Az ügyes hegyi
lakók kődobálással is zsákmányul tudják ejteni a vadtyúkot. Amilyen gyávák
rendes időben, épp oly vakmerőek a párzás idején. Ilyenkor szembeszállanak az
emberrel is és szárnycsapásaikkal igyekeznek maguktól távol tartani. Estére
kelve nyársra húztuk a vadtyúkokat - mert később még többet agyonvertünk s
pompás lakomát csaptunk.
![]() |
Roosevelt szerette a hegyvidéki vadászatokat |
Másnap
reggelre is maradt még a hideg pecsenyéből. Ezen a napon kemény munkánk volt.
Naphosszat másztunk felfelé a sziklákon. Itt már olyan ritka és hideg a levegő,
hogy minden száz lépésnyire meg kellett állanunk, hogy lélegzetet vegyünk.
Amikor egy
sziklakiugráshoz értünk, barátom hirtelen megállott:
- Látod,
fehér kecske! - szólt hozzám örömmel.
Körülbelül
százötven méternyire volt tőlünk egy terraszos kiugráson. Rögtön lőttem, de
golyóm felette repült el s a kecske menekülni akart; még kétszer lőttem rá
gyors egymásutánban. A kecske lebukott, kalimpálózva csúszott alá s fenn akadt
egy fa törzsében.
![]() |
Büszke vadászok |
Hirtelen más
irányba tekintettem s négy kecskét pillantottam meg, amint egy fehér sziklán
akartak éppen átugrani. Amikor körülbelül harminc méternyire voltak tőlem,
kétszer a legutolsóra lőttem.
![]() |
Yellowstone |
Rögtön össze
is esett, a másik kettő elfutott, de az egyik bambán állott meg s nem sok
megerőltetésembe került lepuffantani.
![]() |
Az elnök és kutyái |
Mielőtt beesteledett,
leértünk a sziklák közül s kikerestünk egy védett helyet, hol csakhamar vigan
lobogott a tűz. Ezen az éjszakán nem sokat aludhattunk, a hideg minden fél
órában felébresztett bennünket s vigyázni kellett, hogy a tűz ki ne aludjék.
![]() |
Korabeli vadászleshely |
Érdekes módon
lőttem egy ízben fehér kecskét. Montana közelében vadásztam akkoriban egyik
vadásztársammal. Mikor felértünk a sziklák közé, egy kecskét pillantottam meg,
mely bambán állt meg egy helyen, azután - amit még nem tapasztaltam - két
hátulsó lábára ült s úgy nézett rám. Célba vettem s a golyóm úgy találta, hogy
alig mozdult meg, csak egy kicsit lejebb csúszott.
![]() |
A sikeres lövés eredménye |
A
kecskevadászat nem annyira izgató, mint vonzó szórakozás. A vidék azonban, ahol
tartózkodik, mindig megéri a fáradságot, hogy felkeressük.
![]() |
A Mississippi vidéke kedves vadászterülete volt Rooseveltnek |
Ellenséggel szemben
igen veszedelmes a fehér kecske. A bak különösen veszedelmes ellenfél s ha
valamelyik más vad megtámadja, görbe, de hegyes szarvával védekezik s úgy szúr
vele, mintha késsel döfnének. Ha a hátát védheti, igen gyakran a
legveszedelmesebb vaddal is megbirkózik. Bár nehézkes járásúak, de csodálatos
ügyességgel tudnak mászni. Igen gyakran csupán izomerejük segitségével
kapaszkodnak föl a csaknem meredek sziklákon. A hideget könnyen elviselik, de a
meleget nem szenvedhetik. Rendesen párosával élnek s nagyobb csapatokba nem is
verődnek össze. Ha hirtelen
támadja meg ellenfele: jaguár vagy farkas, csaknem tehetetlen magával. Számuk
alig csökkent az utolsó ötven év óta.”
![]() |
Kép afrikai útjáról |
Theodore
Roosevelt politikai tevékenysége mellett vadászként is híres volt. Roosevelt
egyszer egy vadászaton vett részt a Mississippinél, ahol szeretett volna medvét
lőni. Egész nap nem sikerült egyet sem találni, mikor Roosevelt kísérői közül
az egyik vadász egy medvebocsot kikötött egy fához és felajánlotta Rooseveltnek
a lehetőséget a bocs lelövésére, amit az exelnök visszautasított. A történet
azonban megmozgatta a Washington Post karikaturistájának, Clifford Berrymannek
a fantáziáját, aki a kismackót egy karikatúrában kereknek és bájosnak rajzolta
meg, ami 1902. november 16-án az újság címoldalán jelent meg. Az olvasók a
szívükbe zárták a kismackót, ezért Berryman egyre kerekebbnek, bájosabbnak
rajzolta és az elnökről szóló híradások mellett mindig közölte. Az
olvasóközönség így aztán hamarosan összekapcsolta a Theodore becenevét a Teddyt
és kismackót, s született meg a Teddy Bear elnevezés. Ugyanezen, év telén
kezdte meg egy füles mackó gyártását a német Steiff cég. A mackó végtagjai és
feje mozgatható volt, s a New York-i Schwarz cég 3000 darabot rendelt belőle.
Így kezdődött a Teddy Bear nemzetközi karrierje.
![]() |
Az eredeti Teddy Bear |
Theodore
Roosevelt „Vadászatok az amerikai vadonban” című műve rendkívül olvasmányos mű.
Családomban több vadász is található, én azonban kilógok a sorból és az antik
könyvek mellett a horgászat lett a másik nagy szenvedélyem. Gyermekkoromban kezembe
akadt egy horgászkönyv, amely történetei egy életre nyomot hagytak bennem és
szenvedélyes horgásszá váltam. Valahol annál a könyvnél indult a családban
addig soha elő nem forduló hobbi szeretete. Theodore Roosevelt műve hasonló
erős hatású olvasmány, mely magával ragadja az olvasót lebilincselő
történeteivel és könnyen lángra gyújthatja a vadászszenvedélyt. Roosevelt vadásztörténeteinek olvasása közben a kalandokon túl pedig
végigutazzuk Amerika híres vadászterületeit is a szerzővel. Számomra nagyon
kedves olvasmány volt a kötet, mely kifejezetten ritkának mondható és ismereteim
szerint reprint kiadása sem jelent meg az 1907-es kiadás után. Az érdeklődök
számára azonban jó hír, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár által működtetett,
Magyar Elektronikus Könyvtár oldaláról ingyenesen letölthető és elolvasható a kötet. Roosevelt műve az első klasszikus vadászkönyv a blogban,
amelyet több hasonló mű is fog követni, de mindegyik kötetnek markáns része lesz az
utazás is. Hamarosan tehát ismét egy híres vadásszal utazunk a világ valamely
különleges vidékére az ELBIDA projektben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése