2018. május 6., vasárnap

Vízen és vízparton

Némi kényszerű szünet után ismét egy különleges kötet következik az ELBIDA projektben. Egy ismert magyar zoológus Hankó Béla, egy izgalmas kötete, amely bár klasszikus értelemben nem útleírás, azonban mégis egy kiváló, albániai utazásról szóló munka. A „Vízen és vízparton” című kötet valójában két részre osztható, melyek közül az első egy albániai utazás különös leirata, míg a második rész a Balatonra, azon belül is a Kis-Balatonra kalauzolja az olvasót. Mindkét részt egy közös pont köt össze, melyről majd később még részletesen beszélünk. Jelen bejegyzésben elsősorban az első, albániai részre koncentrálunk majd. A kötet 1933-ban jelent meg Budapesten, a Könyvbarátok Szövetségének gondozásában. A mindössze 143 oldalas műben a szerző számos eredeti rajza található.



Dr. Hankó Béla


Hankó Béla zoológus, ichthyológus, ornitológus, muzeológus és egyetemi tanár 1886. július 5.-én született Poprádon. Iskolái elvégzése után a Budapesti Egyetemen szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1910-től az állattani tanszéken tanársegéd lesz, majd 1911-től több külföldi egyetemen végez kutatásokat. 1925-ben a Közgazdasági Egyetem halgazdasági magántanára lesz, majd a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi biológiai állomásának vezetője lesz. 1927-ben a Tihanyi Biológiai Intézet első igazgatójának nevezik ki. Itt két éven keresztül látja el az igazgatói teendőket, majd 1929-től a Debreceni Egyetem állattan tanára. 1940-1944 között az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársaként a Kolozsvári Egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának a vezetője. 1957-ben kivándorolt Kanadába, ahol 1959. november 16.-án Torontóban, 73 évesen hunyt el. Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia és az ichthyológia területén volt jelentős. A Kis-Ázsiai, elsősorban a török halfauna feltárását is Hankó kezdte el, emellett háziállatok eredetére vonatkozó kutatásai is jelentősek. Számos tudományos és ismeretterjesztő cikket és könyvet is írt. Nevéhez több faj köthető, mint pl.: a török márna, a kisázsiai ponty, az anatóliai csík és kövicsík, az Atatürk kövicsík és az anatóliai cselle.



Részlet a könyvből:

„Másnap reggel korán indultunk. Lovat adtunk pákász barátom alá is. Elől ment tolmácsom, utána a pákász, aztán én következtem, majd legényem és még két lovász. A pákász vitte nagybüszkén hátán keresztbevetve kétcsövű vadászpuskámat, a többieknél karabély volt.


Albán bivalyfogat

Dél-Albániának ezen a vidékén sehol nyoma sincsen országútnak. A dombvidékről az agyagos fennsíkra lefutó Szkumbi, Szemeni és Vojuza folyók sárga vize mély, kanyonszerűen bevágott mederben folyik a fennsíkon, amíg a mocsár szélét el nem éri, de mégsem tudja az esős évszakban két hónapig naponta lezúduló óriási víztömeget befogadni, kiönt s az egész Musakia olyan, mint egy tenger.


Albán bödönhajó

Az árvíz aztán olyan alaposan föláztatja az agyagos völgyfeneket, hogy csak a domb és hegygerinceken lehet közlekedni. Mindenütt a dombok gerincén vezet az út, jobbanmondva ösvény, mert hiszen mindenki gyalog vagy lóháton jár és málhás állatok viszik a terhet. A községek közvetlen környékén a termények beszállításánál két méter átmérőjű kerekeken és fatengelyen ülő, bivalyok által vontatott kétkerekű talyigát használnak, amely a feneketlen sárban lassan eldöcög.


Az ardenicai kolostor

Először észak felé indultunk az olajfával benőtt dombokon az ardeniacai görög kolostorig.


Albán pákásztanya, Hafiz Ali palotája

Erdőben vezetett az út. Egy vízmosáshoz értünk. Lehetett vagy két méter mély és kétszer olyan széles. Partjai meredekek. Aljas ragadós sár. A sárban vagy 5-6 lócsontváz sárosan, össze-vissza.


Albán nádvejsze

Úgy látszik sok ló pusztul el ebben az árokban, ha víz is van benne. Jó sodró lehet az árja a meredek domboldalon. A szegény megpakkolt málhalovak megcsúsznak, a teher megbillen, felfordítja őket és kész a baj. Vagy sikerül hamarosan talpraállítani, vagy addig bukdácsol, míg lábát töri. Leszúrják, lenyúzzák és ottmarad. A keselyűk aztán eltakarítják a dögöt, a csontok meg ottmaradnak intő figyelmeztetésként. Mintha azt mondanák: Emberek, ide jó lenne hidat csinálni!


A pákász az ingólápon

Dehogy csinál az albán hidat – másnak! Hisz ő maga csak nagyritkán, havonta egyszer-kétszer jár arra, a sok más karavánnak meg dehogy is dolgozik. Pedig pár keresztbefektetett fatörzs és egy rőzse borítás, tetején földdel meghányva, megtenné. Nincs is híd egész Albániában egy sem, amit nem a török épített. Szép, magasívű, boltozott kőhidak. Ahol aztán nem építettek, vagy ahol összeomlott, ott nincs híd. Át kell gázolni. Ki bánja, ha egy-egy málhásló elpusztul!


Albán tölcséres puska, pákászbot, varsa, kaszúr

Különben sem nagyon kímélik a lovat. A nehéz fanyereg rajtamarad a marján állandóan,még akkor is, ha a terhet leveszik és a lovat pihentetik. Igazán nem csuda, hogy a szegény állat marja kisebesedik. Csak ha már csurog a véres geny a nyereg alól, veszik le a nyerget, csapják ki a lovat a legelőre s fognak másik lovat a nyereg alá.


Albán rucatőr

Bár mindenki lovon jár és a terhet is a ló viszi, mégsem lovasnép az albán. Lovasnép kíméli a lovat. Inkább magát fárasztja a lovas, csakhogy a lovát lehetőleg kímélje. Az albán annyira kényelmes lovas, hogy nem ül más lóra, csak amelyik poroszkál. Erre persze meg kell előbb tanítani. Összekötik a jobboldali két lábát láncos vasbéklyóval, úgy hogy csak egyszerre mozdíthatja előre őket. Sokat kinlódik, míg megtanulja, hogy hol a két jobb, hol meg a két bal lábát kell előre tennie, hogy el ne essék. De ha megtanulta a poroszkálást, kényelmes ülés esik rajta. Gyorsabban halad mint lépésben, majdnem oly gyorsan, mintha ügetne, de nem rázza, nem dobálja lovasát. Jobbról-balra himbálódzik.


Albán kullogó

Látni ugyan paripákat is a sok elkényszeredett málhásló között, apró nemes arabsvérű szép állatokat, de ezek is vagy poroszkálnak, vagy vágtatnak. Nem dobálják lovasukat, csak ringatják. Mi ügetés közben nem magunkat, hanem a lovat kíméljük. Ilyesmire az albán nem hajlandó.”


Albán vízbenálló halászkunyhó

Hankó Béla kiváló zoológus volt. Albániai utazásának elsődleges célja az volt, hogy tanulmányozza azt a hatalmas vízi világot, amelyet úgy gondolt leginkább hasonlít a magyar Nagy-alföld, lecsapolások előtti állapotához. Az albán pákász ki a szerzőt kalauzolta a lápi világban, olyan életmódot folytatott, amelyet már itthon nem lehetett fellelni, de a jóval elmaradottabb Albániában igen és így gyakorlatilag személyesen tapasztalhatta meg azt Hankó, hogy miként éltek eleink kétszáz évvel azt megelőzően Magyarországon. 


Albán nászmenet

A szerző könyvében meglehetősen egyszerű rajzait használta illusztrációnak. A rajzok jól bemutatják Hankót magát is, hiszen sokkal inkább célszerű, mint művészi ember volt. Írásában is hasonlóan, mint rajzaiban az egyszerűségre és a célszerűségre koncentrált, ugyanakkor ez semmi hiányérzetet nem hagy az olvasóban, hiszen mindent mit akar, bemutat a maga nyers valójában. A nádasok és ingólápok világát, a bennük élő madár és halfaunát, valamint a mérhetetlen nyomorúságos körülmények között tengődő és dolgozó pákászcsalád hétköznapjait is csodálatosan írja le. Egyszerű, de nagyszerű munka, amely a lápi világon túl a századeleji Albániáról is egy különös írás. A mű második részében a Balatonra, azon belül is a legrejtettebb és legősibb részébe a Kis-Balatonra kalauzolja Hankó az olvasót. Az albán pákászélet képviseli a múltat, míg a mű második Kis-Balatont bemutató része pedig az akkori jelent.

Albán asszonyok a forrásnál

A kötet egyszerűen és gyakorlatilag fillérekért beszerezhető gyakori mű, mely azonban sokkal többet tartalmaz, mint az ára azt sugallja. Az ősi mesterségek, a halászat, a halászélet és a vízi világok iránt érdeklődők számára alapmű, de véleményem szerint mindenki számára élvezetes olvasmány lehet Hankó egyszerű, de mégis lebilincselő stílusa, így a kötet az erőteljesen ajánlott kategóriát képviseli. Dr. Hankó Béla első és egyben utolsó műve volt az ELBIDA projektben ez, így búcsúzunk tőle. Az Albániáról szóló művek egyik kiemelkedő képviselője a „Vízen és vízparton” című mű, melyben a szerző különleges módon, egy egyszerű pákászcsalád életén keresztül mutatja be a furcsa és sok szempontból elmaradott országot.