2018. június 26., kedd

Amerika ifjúsága

Legutóbb Vojnich Oszkár gazdag földbirtokos „Budapesttől Sitkáig” című műve kapcsán jártunk az Amerikai Egyesült Államokban. Vojnich az 1890-es években járt az országban, míg a most következő kötet szerzője, Fischer Mór, csak bő 40 évvel később érkezett New Yorkba. Fischer a Carnegie Alapítvány meghívására azzal a céllal utazott az államokba, hogy amerikai egyetemeken előadást tartson. Az utazás során szerzett tapasztalataiból írja meg aztán az „Amerika ifjúsága” című művét, mely egy különleges útinaplószerű kötet, amelyben központi szerepet kap az amerikai ifjúság életének bemutatása is. A könyv 1934-ben jelent meg Budapesten, az Arany János Irodalmi és Nyomdai Rt. gondozásában. Az összesen 184 oldalas műben számos korabeli fénykép található. Az ELBIDA projekt hátterét biztosító gyűjteményben egy különleges a szerző által Romhányi Ilonának személyesen dedikált példánya található.



Fischer Mór

Fischer Mór lovag, magyar labdarúgó sportvezető és gépészmérnök, 1875. december 15-én született Verbón. Már fiatalon külföldre került, ahol az angol vasutakat tanulmányozta. Hazatérését követően a Magyar Államvasutaknál műszaki főtanácsos lesz, de ekkor már aktívan érdeklődött a sport iránt is. Hamar rájött, hogy az életben milyen fontos szerepe van a sportnak, így élete egyre inkább a sport irányába fordult. Ő lett a magyar labdarúgás első, nemzetközileg is nagy tekintélyű sportdiplomatája. Volt a Törekvés SE és a BVSC elnöke és ellátta az MLSZ alelnöki tisztét is. Kiváló diplomáciai érzékkel rendelkezett. Szakmai felkészültsége és nyelvtudása (8 nyelven beszélt) is kimagasló volt. Ezen képességei tették alkalmassá, hogy a labdarúgás nemzetközi szervezetében is dolgozzon. 1923-1927-ig FIFA ellenőrként, majd 1927-1932 között a szervezet alelnökeként dolgozott. Az 1928-as nyári olimpia után aktív részese volt az első igazi labdarúgó világbajnokság megszervezésében. 1932- 1936-ig a FIFA végrehajtó bizottságának tagja. A „Kicker” című lap munkatársaként több cikket és értekezést írt, emellett két könyve is megjelent. Egyik az amerikai utazásáról, „Amerika ifjúsága”, míg a másik a labdarúgásról, „A labdarúgás technikája” címmel. Fischer Mór hetvenedik születésnapja előtt nem sokkal 1945. november 8.-án halt meg Budapesten.  


Részlet a könyvből:

„December 9-én Flagstaff-ban, Arizona állani tanítóképzőjében tartottam előadási. A Carnegie alapítvány hétvégi programmul a Grand Canyon megtekintését ajánlotta. Hálás vagyok érte.


Térkép a szerző amerikai útjáról

Flagstaff Arizona állam egyik legnagyobb városa, lakosainak száma ötezer. Hóborította hegyeivel, dombos, hóval befutott uccáival Selmecbányára emlékeztetett. Úgy megérkezésem estéjén, midőn a tanár urat saját otthonában látogattam meg, valamint másnap, midőn értem jött, mind a kétszer elakadt autója a feneketlen hóban. Első este baráti segítségre volt szükség, hogy a háza bejáratánál megfeneklett autót kiszabadítsuk. Ezt azért érdemes felemlítenem, mert ugyanazon hét keddjén, vagyis december 7-én, két nappal előbb San Diegóban, mely California déli kikötőjében, az Egyesült Államok második legnagyobb hadi kikötője mellett fekszik — még kiskabátban járva, élveztem a „nyári nap” melegét. Szerdán Redlandsban őszi idő fogadott; a hegyek alján még zöldeltek a narancsfák, melyek gyümölcse decemberben érik, csütörtökön pedig már decemberi téli idő szakadt rám. Az ilyen hirtelen klimatikus változásokra az Amerikát járó embernek fel kell készülnie. (A legbiztosabb óvszer a meghűlés ellen, a vékony gyapjúing, amit az amerikaiak hidegben-melegben egyaránt viselnek az ingük alatt.)


A "Majestic" Newyork kikötőjében

Carnegie András acélgyáros

Délután két órakor hagytam el Flagstaff állomást; egy óra alatt értem Williams-re, ahonnan az Atchinson Topeka és Santa Fé vasút szárnyvonalat építtetett, melyek rendeltetése olyan utasokat szállítani, kik tisztán a Grand Canyon megtekintése végett szakítják meg útjukat. Sokan az utasok közül a reggeli órákban érkeznek és már este vissza is utaznak. Az éjjel elutazók részére a Santa Fé vasút hálókocsit bocsát rendelkezésre.


A " Majestic" úszómedencéje

Utason igen gyéren voltak, december hónapja rövid napjaival és zord időjárásával nem is a legalkalmasabb idő, hogy a Grand Canyont meglátogassuk. Vonatom egy Pullman-kocsiból és egy, három részre osztott személykocsiból állott. Az egyik rész a nemdohányzó, a második a dohányzó, a harmadik a poggyász elhelyezésére szolgál. Útközben a kísérőszemélyzetnek nem sok dolga akadt, nekem pedig kevés nézni valóm. Ezért inkább őket néztem: a kalauzt, fékezőt és a poggyászkezelőt, amint a dohányzó szakaszban összebújva, barátságosan megbeszélték a napi eseményeket; a fő téma mindig az autó volt, mert mindegyiknek van saját autója.


Pocatello látképe, az első pioniírok útjával

Egy kis faházikónál megállt a vonat. Kiszállt kis gyermekével egy indiánus asszony, a kalauz udvariasan lesegítette.


Mérnökhallgatók munkaközben

Rövid a nap, korán beborul, sötétben utaztam, teli várakozással, mert nagyon sok érdekeset olvastam a Grand Canyonról.


A palo altói egyetem főtere, épületei a spanyol missziók stylusában

Az állomásról autó röpít fel a néhány száz lépésnyire fekvő El Tovar szállóba. Hatalmas facölöpökből épült szálló, tágas csarnokkal és olyan berendezéssel és személyzettel, hogy benne az utazó kezdettől fogva otthonosan érzi magát.


Stanfordi jogászok

A diák lakóház csarnoka

A tapasztalat igazolta, hogy a külföldi turista azokra a helyekre emlékszik legszívesebben, amelyekhez kellemes személyi kapcsolatok fűzik. Valami apróbb kellemetlenség az idegenben még a legszebb hely emlékei köré is felhőt von. Az olasz származású igazgató: Petrosa, rendkívül előzékeny, ami a példaadás erejével hat az egész személyzetre.


A collegiumi épület belső udvara

Egy vasárnap délutáni hangverseny a fresnot collegium nyári erdei iskolájának színházában

El Tovar spanyoleredetű név: spanyolok voltak azok, akik ezt a vidéket először felkutatták. A spanyolok alulról, Mexikó fefelől közelítették meg a világnak ezt az ismeretlen vidékét. Goronádo Mexiko helytartója és helyettese El Tovar együtt indultak északi irányban úttalan utakon. Még vonaton is hosszú az út — Mexikótól egész a Grand Canyonig. Tulajdonképen don Lopez Cardenas, az egyik vezér fedezte fel a Colorado folyót és völgyét, a Grand Canyont.


Redlands narancserdői, a háttérben a San Bernardino hegy

A reggeli órákban az El Tovar első emeleti ablakából tűnt elém a Grand Canyon egyik része. A szálló egy kiálló, félszigetszerűen formálódott sziklán épült. A nagy mélységből emelkednek ki a vörös színnek minden árnyalatában azok a sziklák, melyek alattunk 1500 méter mélységből merednek az ég felé.


A Grand Canyon látképe

A Grand Canyon a föld évezredes történetének arcképe

Kisietek a szabadba, s nézem a tájat, mely a felette elhaladó felhők állása szerint állandóan változtatja színárnyalatait. A különböző földalakulatok úgy hatnak, mint mindenféle templomok toronycsúcsai. A szakadék mélyén kanyarog egy vékony, fehér csík, ez a Colorado folyó, mely évezredeken át vájt utat magának a sziklák között. A szakadékok szélén bokrok és korcs fák, maga a szakadék, hol meredek, hol lépcsőszerű. A különböző földrétegek párhuzamosan helyezkednek egymás fölé. Mindegyik réteg a föld történetének egy-egy száz- vagy ezeréves szakát jelenti. Földrengés, vízáradás, eső, szél formálták, alakították évmilliókon keresztül a földnek ezt a részét. A természet alakító munkája állandóan tart. Az eső és szél szüntelenül malasztja a vidéket, a Colorado folyó pedig mind mélyebbre vágja a maga útját és hordja a tenger felé a sziklatöremléket.


"Hopi" indiánus ösmerősöm 

Autókon rándultunk délelőtt a Hermits Restre (remete pihenője), a kilenc kilométernyire fekvő kilátóhelyre. A délutáni kirándulás már jóval messzebbre vezetett, az úgynevezett desert view-ig (a sivatag kilátó). Mindkét helyen uzsonnával fogadják a kirándulókat. Nagy fenyves-erdőn halad keresztül utunk. Nem messze a szállótól megszakítjuk utunkat és betérünk a Gran Canyon erdészeti hivatala által fenntartott múzeumba, ahol a hivatal főnöke rövid magyarázat kíséretében bemutatja múzeumának nevezetességeit és népszerű formában tájékoztatja a turistákat a Grand Canyon történetéről és geológiai alakulásáról.


Indiánus diákleányok

Többször állunk meg a 45 km. hosszú út egyes szebb szakaszainál, hogy a táj nagyszerűségében gyönyörködjünk. Utunk vég- állomásán hosszabb ideig időzünk. Előttünk a végtelennek látszó „painted desert” (színes sivatag), jobbra tőle a megkövesedett erdő, megkövesedett fatönkökkel, melyeket évezredek előtt a természet megbolygatott egyensúlya sodort errefelé.


Az indiánus iskola boxoló gárdája

A színes sivatag irányában vannak a hopi és navajo indiánusok rezervációs területei. Moenkopi hopi falu, Tuba azonban már „city” névvel van megjelölve. Tuba a navajo területhez tartozik, itt székel a kormány képviselője. A kormány 400 indián gyermek részére ebben a városban iskolát tart fenn.


Indiánus asszony Santa Clara faluban agyagáruival

El Tovarban tartózkodásom alatt legszívesebben a szálló közelében levő kilátótoronyban töltöttem az időt. A turista rendelkezésére távcső van felszerelve a torony verandájára. Érdekessé és leginkább emlékezetessé számomra az ott tartózkodást egy fiatal hopi indiánus tette, aki egyébként napközben fényképeket, levelezőlapokat, a tájról készített festményeket és egyéb emléktárgyakat árul.


Sziklákba vájt lakások - Puye-ban

A Rio Grande mentén vezet az út Taosba

Itt magam előtt látom a legkülönfélébb földalakulatokat, melyek mint templomok, piramisok, magas fennsíkok emelkednek ki a mélységből. A mythologia bőséges névsorából kellett meríteni, hogy az egymás mellé, mögé, a föld mélyéből kiemelkedő helyeket elnevezhessék. A távcsővel kikeresem az egyes alakulatokat, Confucius, Brahma, Zoroaster, Buddha templomát, a Cheops pyramist a Walhalla fennsíkot: abban ugyanaz mindannyi, hogy a természet csodás alkotása és amellett mindegyik más és más.”


Taos indiánus falu temploma

Taos indiánus falu "felhőkarcolója"

Fischer Mór hihetetlen sportdiplomáciai karriert futott be. A kor futballvilágának egyik legnagyobb befolyású szereplője volt, az olaszok futballpápaként emlegették. Érdekes módon azonban Amerikában, nem ebben a minőségében járt. A Carnegie Alapítvány arra kérte fel, hogy Magyarországról, a magyar nép életéről és kultúrájáról tartson előadást az amerikai fiataloknak. Az előadások sikeresek voltak és eközben végigutazta az ország jelentős részét a szerző. New Yorkból indult és északon egészen Vancouverig jutott, majd onnan San Francisco és Los Angeles érintésével Tucsonon és Santa Fén keresztül érkezett vissza ismét New Yorkba. Természetesen a sport iránti erőteljes érdeklődését utazása során sem tudta félre tenni, mely a könyvből is egyértelműen kitűnik. Több helyen beszámol amerikai futballmeccsekről, bár az első meccs nézése során elaludt olyan fáradt volt, de második meccse során sem a futball nyűgözte le, sokkal inkább a fiatalok lovagiassága, az hogy a vesztesek nem ócsárolják a győztest, hanem igazán előkelően tudnak kikapni. A könyv amellett, hogy egy klasszikus úti beszámoló, a 30-as évek Amerikájának különös korrajza is, mely részletesen bemutatja a tengerentúli egyetemi rendszert és az oda járó fiatalok életét is. A szerzőt amerikai utazása tovább erősítette abban, hogy a sportnak erős nevelő és még erősebb közösségépítő hatása van.

Portland a diákok kongresszusának szinhelye

Útban hazafelé

A könyv nem egy földrajzi útleírás, sokkal inkább úti beszámoló, mely a szerző stílusának köszönhetően egy kimondottan olvasmányos művet eredményez, amelyet bárki számára bátran ajánlok, az Amerika és sportrajongók számára pedig kötelező olvasmány. A könyv sem drágának sem ritkának nem nevezhető, pár ezer forintért gyakorlatilag bármikor beszerezhető online antikváriumokból vagy internetes piacterekről. Akik nem ragaszkodnak a kötet birtokláshoz, de mégis szívesen elolvasnák a könyvet, azoknak szerencséje van, hiszen ingyenesen letölthető a mű a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumából, így mindenki számára pár kattintással elérhető a magyar labdarúgás első kiváló képességű sportdiplomatájának híres műve. Fischer Mór igazi egy kötetes szerző az ELBIDA projektben, így első műve bemutatása után búcsúzunk is tőle, de csak tőle. Amerikától, ettől a sokszínű és hatalmas országtól még nem veszünk búcsút, hiszen oly sokak számára volt vonzó úti cél, hogy hamarosan visszatérünk egy újabb amerikai kalanddal mi is.