2018. július 22., vasárnap

Kőszegtől Nápolyig

Magyar reáliskolai növendékek 1993. évi tanulmányutja Olaszországban


Kicsit olyan érzésem van, hogy kezdem írni ezt a bejegyzést, mint azoknak az együtteseknek, akik búcsúkoncertjük után nem sokkal szervezni kezdik az újabb búcsúkoncertjüket. Nem ritka a többszöri búcsú a popvilágban, és mint most kiderül, az ELBIDA projektben sem. Dezséri Bachó Lászlóval a „A Közeli Keleten - Benyomások, útijegyzetek a Levante országaiból” című műve kapcsán már találkoztunk a blogban, de egyben el is búcsúztunk tőle, hiszen minden (akkori) ismeret szerint az volt Dezséri egyetlen, a blogba passzoló műve. Aztán előkerül a „Kőszegtől Nápolyig” című apró, de különleges könyve a szerzőnek, így az akkori búcsú hirtelen semmissé vált. A most bemutatott ritka kötet egy olaszországi tanulmányút élményeit meséli el, amolyan klasszikus úti beszámoló formájában, de emellett egy izgalmas korrajz is, a hatalma teljében lévő Mussolini által vezetett Olaszországról. A betiltott könyvek listájában nem találtam a művet, de erről majd később még részletesen esik szó. A könyv 1934-ben jelent meg Budapesten a szerző saját kiadásában. A mindösszesen 79 oldalas műben számos eredeti korabeli fénykép található. Dezséri Bachó Lászlóról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben a „A Közeli Keleten” című könyvének a bemutatásakor már részletesen megtettem, így ott az elolvasható.




Részlet a könyvből:

„Rómába visszaérkezve, növendékeink azonnal pihenőre tértek, hogy másnap, szeptember 9-én reggel, frissen és üdén mutatkozhassanak az olasz kormányelnök előtt. Már kora reggel szállásunk előtt állottak az autóbuszok, hogy a Róma északi részén, a Tiberishez közel fekvő, a fasiszta ifjúság számára berendezett, nagyszabású sátortáborba vigyenek bennünket, ahol Mussolini, a tábor felett tartandó szemléje alkalmával, minket is fogadni fog.

Bevonulás a római pályaudvarról

Tanárok és növendékek a Forum Romanum-on

Ez a tábor, a Campo Dux, azelőtt katonai gyakorlótér, öt év óta azt a célt szolgálja, hogy néhány heti táborozásra itt gyüjtsék össze évente az avanguardisták és balillák tízezreit és sportversenyeket, különféle táborgyakorlatokat tartsanak velük. Erre az ötödik versenytáborozásra nem kevesebb, mint ötvenezer ifjú feketeinges gyűlt össze az ország minden részéből, sőt a külföldi fasiszta szervezetek is elküldötték képviselőiket. A nagy tábor nem is tudta befogadni mind az ötvenezret és egy részüket a Foro Mussolini parkjában, a Parioli táborban és iskolákban szállásolták el.

A Forum Romanum romjai között

Tisztelgés Róma kormányzója előtt

Alaposan körülnézhettünk a táborban, amelynek parancsnoka maga Ricci államtitkár. Már a bejárat is figyelemreméltó, sőt impozáns. A kapu óriási, túlméretezett harckocsit ábrázol, előtte avanguardista őrség. A két őrszem fent áll a gigászi méretű harckocsi orrán. A művészi és egyben modern eredetiségével mély benyomást keltő bejáraton áthaladva, megpillantjuk a vígan lengedező trikolórok árnyékában elterülő, végtelen sátorvárost. Utcái, mint valami díszkert virágágyai, olyan rendezetten sorakoznak fel mindenfelé, amerre a szem ellát. A bejárat közelében tarka kioszkok a mindenféle apróságot áruló kereskedők számára, jobbra a táborvezetőség sátrai. Nem hiányzik ebből a táborból semmi. A nagy apparátus vezetéséhez szükséges hivatalokon kívül, van itt mozi és rádió, posta és távirda, tűzoltóság, sátorkórház és elkülönítő sátor, nagyszerű tusfürdők, mindenféle műhelyek. Az egész sátorvárost, minden külső segítség nélkül, a fasiszta ifjúság rendezte be, még a minden sátorba bevezetett villanyvilágítást is maga szerelte fel.

A nápolyi Katonai Kollégium kertjében

Fogadás Capri szigetén

Növendékeink csoportja reggel 8 órakor állott fel a Campo Dux gyakorlóterén, érthető kiváncsisággal és belső izgalommal várva Mussolini érkezését. 8 óra 30 perckor elsőnek Starace fasiszta párttitkár érkezett, fekete ingben és föveg nélkül, utána Baistrocchi tábornok, a hadügyminiszter képviselője és Boncompagni herceg, Róma kormányzója. Amint az érkezőket figyeljük, kiváncsian találgatjuk, ugyan elkészülnek-e a munkások, Mussolini megérkezéséig, annak a mellszobornak a felállításával, amely őt ábrázolja. Másodpercnyi pontossággal készültek el, mert alighogy eltávoztak, felharsant a Duce érkezését jelző kürtjel a tábor bejárata előtt. A Duce kiszáll autójából és kiséretével a kapu felé tart, ahol Ricci államtitkár fogadja. A fekete inges ifjúság osztagai kiigazodnak, a mi vezetőink még egy utolsó ellenőrző tekintetet vet a merev vigyázállásba mintegy belekövesedett növendéki csoportra, amint felharsan a Giovinezza. A kapuőrség feszesen tiszteleg és a Duce, az Önkéntes Fasiszta Védőrség tábornoki egyenruhájában, amellyel furcsa kontrasztban áll a tiszteletbeli káplárság piros jelvénye, elhalad a kapu közelében álló, feketeinges díszosztag előtt. A tábor egyik végétől a másikig hallatszik a ifjúság alalá kiáltása, ugyanakkor egy marinarettó osztag húsz lövést ad le a tábor szélén, a mi csoportunk közelében elhelyezett üdvözlő lövegekből.

A magyar növendékek ajándéka a Duce-nek

A Duce előtt

Először a tábor másik oldalán levő sátrak felé halad kiséretével a Duce. Látjuk, amint megnézi a táborőrséget, fogadja az ifjúság vezetőit, bemegy egyes sátrakba, megnézi az irodákat és a konyhát is. Messziről nézzük, amikor újra lóra száll és tudjuk, hogy most mi következünk. Nem is csalódunk, mert mögötte lovagló kiséretével felénküget és mialatt leventezenekarunk a Giovinezzát harsogtatja, elléptet csoportunk előtt. Azután anélkül, hogy megállana előttünk, egy távolabbi sátorsor felé vágtázik. Már az első ifjúsági alakulatok elé érhetett, mert hozzánk csak az olasz himnuszok akkordjai érnek el, meg az avanguardisták hangos „a noi” kiáltásai. Őt magát eltakarják a sátrak szemeink elől. De csakhamar újra feltünik és egyenesen felénk vágtat, mire zenekarunk ismét belekezd a Giovinezzába. Jön az ünnepélyes pillanat. A csoport előtt áll vezetőnk, mögötte két növendék a ládával, amely a Duce számára szánt emléket tartalmazza. A két növendéktől jobbra és balra követségünk egyik képviselője, a tanári kar néhány tagja és a mellénk beosztott fasiszta urak, Caorsi és Galli.

Felvonulás az Ismeretlen Katona sírjához Rómában

Sorakozó a Szent Péter téren

Ősi magyar szokás szerint, magyaros motivumú ajándékot is hoztunk az olasz kormányelnöknek, egy nagyon szép kivitelű díszfokost. Ricci h. államtitkárnak pedig annak párját, de valamivel kisebb kivitelben. A két remekbekészült, bronzból kovácsolt, féldrágakövekkel kirakott és cizellált fokost, amelyen a szívvel összekötött magyar és olasz címer ékeskedik, Schima András, győri aranykoszorús iparművész tervezte és készítette. Bizony remekelt velük. A fokos egyik oldalán a Patrona Hungariae, a másikon Romulus és Rémus alakja látható, a felirat pedig ez: „A magyar növendékek a Ducénak.”

A Duce és kísérete a díszfelvonuláson

A magyar növendékek elvonulása a Duce előtt

A bevezetőben említett korai búcsú a szerzőtől, majd egy újabb Dezséri kötet felbukkanása engem is meglepett. Mentségemre legyen mondva, hogy egyes források szerint a rendkívül hiányos adatok a szerző életéről, annak az eredménye, hogy 1945-ben művei betiltása mellett, életrajzi adatait is tudatosan eltüntették. Amikor a blogban új szerző könyvét mutatom be, igyekszem alaposan körbejárni a személy életét és munkásságát. Dezséri esetében ez nem volt egyszerű és jelent kötet létezésére sem találtam utalást. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendeletében, mely a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről szól, sem találni Dezséri Bachó László e könyvét, pedig van olyan eleme a könyvnek, amely miatt nem lett volna meglepő a listán látni. A könyvről szóló kevés információ és a nagyon ritka előfordulásának valószínűleg az lehet az oka, hogy a szerzői magánkiadás nagyon alacsony példányszámban jelenhetett meg. A csekély példányszám miatt pedig vélhetően nem tartották ahhoz elég jelentősnek a könyvet, hogy tiltólistára tegyék 1945-ben.

Korabeli Campo Dux plakát

Növendékek Firenze feldíszített pályaudvarán

Dezséri Bachó László műve valóban nem egy extrém különleges mű, hiszen lényegében egy iskolai kirándulás képes úti beszámolója, amely nyilván első hallásra, nem sok olvasót hoz lázba. Ami miatt mégis kimondottan izgalmas, az a kirándulás helye és ideje. 1933-at írunk Olaszországban. Benito Amilcare Andrea Mussolini olasz diktátor hatalma teljében szövögeti az új római birodalomról szóló terveit. A Duce célja az volt, hogy Olaszországot a Földközi-tenger medencéjének domináns hatalmává tegye. 1933-ban már megkérdőjelezhetetlen vezetője volt az országnak, amely elsősorban a hihetetlen hatékony propaganda gépezetének volt köszönhető. A Németországban 1933-ban hatalomra jutott nácik ekkor még nem szövetségesek, sokkal inkább ellenségek voltak. A nácik terjeszkedő politikája nagy felháborodást keltett Olaszországban. Az első anschluss kísérlet meghiúsulásában jelentős szerepe volt a Brenner-hágónál felvonultatott négy olasz hadosztálynak is. 1936. október 24-én aztán maga Mussolini jelentette be a Berlin-Róma tengely megalakulását és innentől fogva a két ország szoros szövetségben készült birodalmi tervei megvalósítására.

Mussolini hatalma teljében

Mussolini holtteste az ESSO benzinkútra függesztve Milánóban

1932-1933-ban az Opera Nazionale Balilla az olasz kultuszkormány alá tartozó ifjúsági szervezet több csoportot is küldött Magyarországra, amolyan baráti látogatás gyanánt. A látogatások viszonzásául hívta meg Olaszországba az olasz kormányelnök a magyar királyi reáliskola nevelőintézetének diákjait. A kőszegi, soproni és pécsi iskola diákjai és tanárai, egy leventezenekar, továbbá olaszul beszélő főiskolások és 6 főnyi segédszemélyzet alkotta a több mint 350 fős csapatot. A két hetes tanulmányút résztvevőit a magyar kormányelnök is megtekintette indulás előtt. Velence, Róma, Nápoly majd Pompei és Capri szigete után ismét Róma volt a kirándulás útvonala, ahol részt vettek a Campo Duxon rendezett fasiszta ifjúsági találkozón. Róma után végül Firenzébe utazott a csapat majd tért haza Kőszegre.  

Capri szigetén

Búcsúzás Róma pályaudvarán


Dezséri Bachó László aki jól ismert volt radikális nézeteiről, művében egyértelműen jelét adja, hogy egyetért, sőt vonzódik az olasz vezetés által képviselt eszmék iránt. A néha kicsit propaganda ízű szöveg ellenére is, egy olvasmányos és különleges könyvről van szó, amely az utazás során átélt élmények leírása mellett egy izgalmas korrajz is a fasiszta Olaszországról. A rövid könyv gyakorlatilag egy nekifutásra simán kiolvasható, már annak, aki hozzájut, hiszen ismereteim és tapasztalataim szerint egy nagyon ritka alacsony példányszámban megjelent műről van szó. Ez esetben sajnos letölthető formában sem lelhető fel a szerző munkája. Dezséri Bachó Lászlótól már egyszer elbúcsúztunk az ELBIDA projektben, így most egy kicsit félve, de ismét megteszem. Elvileg nincs több a blog tematikájába tartozó műve, hacsak nem kerül elő ismét, egy hasonló kevéssé ismert munkája, mert akkor Dezséri Bachó László ismét vissza fog térni.