2019. április 7., vasárnap

Keleti ég alatt - Egyiptomban

Vértesi Károly az ELBIDA projektben már hat kötettel szereplő író, egy újabb könyvét mutatom ma be. Pontosabban könyveit, hiszen ismét egy hasonló dupla kötetről van szó, mint Vértesi egy korábbi úti beszámolója esetén. A blogban már bemutatott „Az éjféli nap országában” könyvek esetében is, az első mű Svédországról, míg a második Norvégiáról szólt. Jelen esetben is hasonló szisztémát követett a szerző. A „Keleti ég alatt” című könyvek esetében is az elsőként megjelent, az utazás Egyiptomi, míg a második a Palesztinai részéről szól. A két könyv, azonos méretű és szerkezetű borítóval jelent meg, utalva arra, hogy összetartozó művekről van szó. A mostani bejegyzésben elsőként bemutatott „Keleti ég alatt. Egyiptomban” című könyv a szerző keleti utazásának lényegében első szakaszát, Fiumétől egészen Kairóig tartalmazza. Ez a kötet a két könyv közül elsőként 1898-ban Budapesten jelent meg, a Franklin Társulat gondozásában. A mindösszesen 202 oldalas könyvben számos csodás kép található, a borítókép Góró Lajos munkája. Vértesi Károlyról ebben a bejegyzésben nem írnék újra, mert az ELBIDA projektben az „Az éjféli nap országában" című művének bemutatásakor már megtettem, így ott az elolvasható.




Részlet a könyvből:

„Tanta város vásárai messze híresek egész Afrikában, akár mint a nisni-novgorodiak Oroszországban. A 60.000 embert számláló városban ilyenkor még félmillió fut össze, adni, venni, lopni, csalni. Egy, a Keleten járatos utitársunk beszélte, hogy a rabszolgakereskedés fénykorában – a mennyiben róla mint fénykorról lehet beszélni – sokadalmas leányvásárt is szoktak volt itt tartani. A gyönyörű fejdísszel biró, festői hajfonadékokkal ékeskedő legszebb cserkesznők, a női szépség legmagasabb fokával dicsekedő s az asszonyszépség leghiresebb földéről való georgiaiak, a Kaukázus eme élő virágai, a teremtés remekei, a keleti költők által lelkesedéssel dicsőített, csaknem természetfölöttien bájos alakok; mélabús indiai gesztenye-szinű malayok, erősen barna szépségekkel, érdekes fekete szomál leányokkal és Abissziniából, Afrika Svájczából behurczolt gyapjas göndörhajúakkal, ültek itt. árúként a gyékényen – paradicsomi kosztümben. Ruha minél kevesebb volt rajtuk; és a mi volt is, ingerlő módon volt az felöltve. Szemük tüze, sóvár pillantása növelte az értéköket. Képzelem, milyen szép, milyen forró „nílusi emlékek”-et vittek haza a vásárról; 200 frttól 1000 frtig fizették még a rabszolgák szép leánygyermekeit is, a feslő leánybimbókat. A vásár végén leszállított áron adtak, vettek, mikor meglohadt az árfolyam. Nem egy festő művész ecsete próbálkozott meg ezzel a hálás tárgygyal, a női test legfinomabb hajlásainak a festésével. Nem is kellett hozzá szingazdag képzelet. Megadta a Kelet bájos modellje s a titokzatos sötét szemek játéka. A rabszolgaság el van már ugyan törölve, de ebben vagy abban a formában még mindig visszakisértő dolog az, mert a szép nők, sötét piros rózsák, máig is még keresettek a török nagyurak háremeibe, melyekbe sok önkéntesen jelentkezik a föld minden tájáról. Ki tehet róla, hogy a szépség is nemzetközivé vált. A keleti nők szépek s ha Aristoteles szerint a szépség a természet ajánló levele, akkor a keleti nőknek nagyon jó ajánló levelük van, habár maguk csak az ifjuságuk tartalma alatt igézők. Nem csoda, ha a vérnek ilyen sokféle összeszűrődéséből szép nőnemzedék támad. Nyugodt polgárosultságának a nyomása alatt a rabszolgakereskedés csempészkedéssé csökkent s fogyton-fogynak az emberi méltóság magalázásával járó üzletek.

A Szapáry-riva Fiuméban

Albán férfi

Korfui lakosok
Már az ókorban is híres volt Tanta a fajtalanságairól. Előbb egy istennő tiszteletére, később egy tantavárosi szentnek a dicsőítésére az év egy bizonyos napján teljes volt a szerelmi szabadság, férfinak, nőnek egyaránt. A bánatra derűt hintve, perzselő vágygyal, fűszeres csókkal epedve áldoztak az istennőnek, a szentnek, vagy legjobb lesz ha úgy mondjuk: a saját kedvtelésüknek. Másmilyen volt akkor a világ. Most azonban maradjunk korunknál és a mi statisztikai adatainkból beszéljünk, ismételve mondván, hogy Tanta 60.000 lakossal biró kereskedelmi város és vásárjára összefut 500.000 ember, hozván magával sok lovat, tevét, szamarat és bivalyt.

Korfui görög paraszt pár

Görög nő

Alexandria
Tantában van Sejjid Achmed el Bedavi, földfeletti lény gyanánt tisztelt arab szentnek a sírja. hova augusztus végén fél millió búcsújáró özönlik, sok teve, ló és jól táplált szamárral. A szent ájtatosságot arra használják fel, hogy vesznek, eladnak, csereberélnek; még a zsebmetszők is jó üzletet csinálnak.

Alexandriai nő

A khedive palotája Alexandriában. Rasz et-Tin.

A czigány sátrak virága
Látszanak a pyramisok! – hangzik minden oldalról. Ez még csak az igazi ormos világ. És csakugyan, a száraz, tiszta egyptomi lég derűjén, a róna kulturtájékán, már messziről magaslottak fel az őskor ittfeledett emlékei, mikor a hunyó nap búcsúcsókját rájuk nyomta. A távolság összezsugorította bár nagy arányaikat, mégis érdekes volt első megpillantásuk. A fáraók örök országában olyan szép a tiszta alkony haldokló, méla fénye! A csúcsok később jéghegyekként ibolyás ködben úsztak. Az alkony elgyengülő pirja elfutá az elrongyollott Mokatam hegy tetejét is.

Szántás Alsó-Egyiptomban

Fellah nő

Deltavidéki nő
Egykedvüleg hallgattuk már ezután az indigo-, mák-, dinnye-, tök-, ugorka-földeken a teve, bivaly, vagy a szamár által forgatott vízmerítő gépek, kerekek csikorgását, nyekergését, melyet itt-ott kisebb gőzgépek rövid böffenete és a nagyobb cséplőgépek mély búgása váltott fel. Egykedvűen néztük az alkony sűrűdő fátyolában, a szélmalmok kerekeinek lomha emelkedését is. Itt is annyit láttam Don Quichotte bajtársaiból, mint akár a nagy Skandináv félsziget két-egyországában. Itt is, ott is csak olyan jelleget kölcsönöznek a rónatájnak, mint a mi magyar Alföldünkön. Nem érdekeltek már a pálmaerdők között kimagasló minaretek sem, csak a ritka szép napnyugodón gyönyörködtünk a fényvilágáról híres földön, mikor a vonat együvé rázott bennünket, mikor gyors munkát végeztek a gőzhengerekből ki-kilökődő dugaszrudak.

Vízmerő gép

Kávéház Kairóban

Kairói utcza
A nap leszállóban volt. Kipirult az alkonyat nagyon szépen. Az egész nyugoti részen ragyogó fényár, vöröses szinár ömlött el; fényesebb és ékesebb, mint a milyent európai szemek megszoktak. Gyönyörű világításban úszott az egész táj. Imbolygó pálmák sötét méla koronáinak a teteje, felénk bókolgatva szikrázott is, reszketett is, mintha égne, lobogna; fényes volt a lombok hegye, arany színben olyan sziporkázva ragyogó, mintha olvasztott aranynyal öntötték volna le. A hunyó nap szórta végig sugarait. A pálmák koronáinak árnyas oldalrészei akközben élesen váltak ki, jobban mondva: erősen vágtak be az aranyos és ragyogásába; az apró mecsetek csúcsai és tornyai élesen medsződtek be abba, mert ott derengett a lenyugvó nap visszfénye mindenütt. Több kupola aranyos gombjának a csilláma lövelt hozzánk. Valóban, nagyon fönségesnek látszott minden a hunyó nap tüzében! Hamarább állt be az éj sötéte, mint a mi földünkön és az éj sötétében hamarább szóródtak el az arany petytyek, mint a mi egünkön.

Kígyóbüvölő 

Kígyóbüvölő 

Háremhölgy
Zörömbölő gyorsvonaton megrostálva, iszaptöltésen, vaslábakon álló vasösvényen járva, szaladgálva, ötödfél óra után a nagy vasló horkolása, gőzsip üvöltése között, földrengetve, a kairói állomás-épületbe ért villanó vonatunk, hol a vonat robaja, éles prüsszögése összekavarodott az emberi zajjal. Az osztályokra fejtett várótermekből özönlöttek ki a férfiak és az azoktól elkülönítettekből a nők, sajátos szokásaik és viszonyaikhoz képest. A szembe rohanó arab népből álló közönség meglepő látványt nyújtott. Megszabadultunk az általunk sütőkemenczéknek elnevezett vasúti kocsiktól. Ilyen az elégedett ember: szerte könnyen járván a világban, elkényezteti a modern gyorsaság élvezete, meg sem gondolja már, milyen lehetett az akkor, mikor a hullámszerű mozgással biró tevén, vagy koczogó szamáron kellett magát törni az utasnak e hosszú út alatt. Arab és néger kocsisok röpítettek bennünket a városba, gyorsan járó könnyű kocsikon; mikor már erősen esteledett, az éjmadarak szárnycsattogása hallatszott, és belepislogtak az estébe a fényes sárga gázszemek.”

Ghavazik (egyiptomi tánczosnők)

Alsó-egyiptomi tánczosnő

Arab asszony
Törzsolvasóink biztosan emlékeznek arra, hogy Vértesi az egyik személyes kedvencem. Igyekszem a teljes, összesen 13 műből álló útirajz munkásságát összegyűjteni. A jelen állás szerint még 4 mű hiányzik a gyűjteményből, ugyanakkor sajnos ez a helyzet közel egy éve már fennáll, azaz egy éve nem sikerült hiányzó Vértesi művet fellelnem. A hiányzó kötetek közül vannak jó eséllyel beszerezhetők és vannak olyanok is, amelyek beszerzése a jelen ismeretem szerint a csodával lenne határos. Egy gyűjtő azonban mindig optimista, így hiszem, hogy minden nehézség ellenére sikerülni fog.

Előkelő kairói nő

A Mekkába induló karaván a szent szőnyeggel

Kairó
Vértesi Károly művei, elsősorban a szerző stílusa miatt, könnyen felismerhetőek. Első köteteit általában pozitív módon fogadta, mind a kritika, mind az olvasóközönség. A dicséret vagy elismerő szavak, tipikusan annak szóltak, hogy a szerző stílusa egyedi. Így volt ez jelen kötet esetében is. Három korabeli kritikát találtam a műről és mindhárom egyöntetűen pozitívan nyilatkozott. Dicsérték a stílust, az egyedi megközelítést és a gyönyörű illusztrációkat a könyvben. Egyetlen említésre méltó észrevételt fogalmaznak meg több ízben is a szerző műve kapcsán, mégpedig azt, hogy rendszeresen alkalmaz Vértesi, egyjelentésű jelzők halmozását. A kritikai észrevételben azonban nincs komoly negatív tartalom, sokkal inkább a ténymegállapítás szintjén marad és a jelenséget amolyan védjegyeként fogadja el a szerzőnek. A pozitív fogadtatás a kritika részéről azonban idővel változik és Vértesi későbbi művei sok helyről negatív értékelést is kapnak, kiemelkedő példája ennek a „Spanyolország, Portugália” című műve kapcsán Cholnoky Jenő által megfogalmazott erősnek mondható szavak. A blogban már bemutatott kötetről szóló bejegyzésben olvasható is Cholnoky számomra érthetetlen észrevétele. Vértesi műveinek értékéből azonban ez vélhetően semmit nem von le, bizonyíték erre az is, hogy a kritika idővel lehet, hogy változott, de az olvasóközönség körében a szerző népszerűsége töretlen maradt. A magyar utazási irodalomban is kevés olyan szerző létezik, aki hasonló mennyiségű és minőségű útleírással büszkélkedhet, így azt gondolom Vértesi Károly munkáira mindig érdemes odafigyelni.

Kairó váracs

Karaván-útra induló arab

Karaván a sivatagban
A most bemutatott Egyiptomról szóló mű hordozza mindazt, ami miatt megszerettem a szerzőt. Érdekes és egyedi megközelítéssel mesél mindvégig, pedig az 1800-as évek végén Egyiptomról ez már nem volt könnyű feladat, hiszen népszerű úti cél volt, így relatív sok mű született a térségbe tett utazásokról. A fiumei indulástól kísérhetjük Vértesit az utazásán, végig a tengeren egészen Alexandriáig, majd onnan Kairóba. Sok olyan része van a műnek, amelyet más a térségről szóló műben nem olvashatunk, emellett a jelentős számú illusztráció az, amely nagyban növeli a mű értékét. Mindkét kötet végén található „idegen szavak tára”, amely a könyvben szereplő idegen szavakra ad magyarul is érthető értelmezést.

Nargiléző kairói nő

A gizéhi pyramisok

Estima
A kötet ritkának mondható, bár a Vértesi művek közül még mindig az egyik legkönnyebben beszerezhető, bár jó állapotú példányra tipikusan többet kell várni. A két részből álló mű egyik kötete sem lelhető fel elektronikus formában, így ez esetben nincs lehetőség az ingyenes letöltésre. Sajnálatos ez annak fényében, hogy a mű véleményem szerint kiváló és mindenképpen olvasásra ajánlott, ugyanakkor a nehézkes beszerzése és online elérhetetlensége miatt vélhetően keveseknek fog valódi olvasmányélményt okozni. Aki azonban birtokol egy példányt, az vigyázza és olvassa. Igazi élményben lesz része. Vértesi utazásának a második részét tárgyaló „Keleti ég alatt” könyvvel, a következő bejegyzésben folytatjuk az ELBIDA projektet. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése