Mocsáry Béláné Fáy Mária egy
rendkívüli asszony volt. A szerző az ELBIDA projektben sem először szerepel,
hiszen az „India és Ceylon – uti jegyzetek” című, 1899-ben megjelent munkáját
mutattam be a blog második bejegyzésében, még valamikor 2016 tavaszán. Az első
útleíró nőként nyilvántartott Mocsáry Béláné életében többször utazott és az
olvasók szerencséjére több alkalommal be is számolt ezen útjairól. Most
következő műve, a már bemutatott „India és Ceylon – uti jegyzetek” című művének
egy második, lényegében kibővített kiadása, amelyben az indiai út mellett,
megírja egyiptomi és szentföldi utazásának az élményeit is. A „Keleti utazás”
című könyv, 1901-ben jelent meg Budapesten, az Athenaeum Társulat
gondozásában. A 400 oldalas műben számos kép található. Mocsáry Béláné Fáy
Máriáról ebben a bejegyzésben nem írok újra, mert az ELBIDA projektben az „India és Ceylon – uti jegyzetek” című könyvének a bemutatásakor már részletesen
megtettem, így ott az elolvasható.
Részlet a könyvből:
„Különösen kedves emlékű nekem a
három hétig tartó nílusi utam Kairótól Assuán-Phyléig. A Nilus hosszú völgye
oázis a sivatagban.
![]() |
A karnaki nagytemplom oszlopos terme |
A Nilus a sivatagon folyik és az
abessyniai esőzésektől a nyári négy hónapig tartó iszapos kiöntései
határozzák meg annak partjain a termő talaj szélességét, mely helyenként fél
mértföld vagy sokkal szélesebb is, néhol csak néhány lépés szélességű. Az
apadás beálltával, novemberben kezdenek vetni, mely az ár teljes
visszavonulásáig, azaz februárig tart — ezentúl, miután eső nem éri a gabonát
és egyéb veteményeket, öntözéssel, a Nílusból kell fentartani — az aratás
csakhamar bekövetkezik, de a gabona szeme szorult. A szárazságtól ekkor már a
föld annyira összerepedezik, hogy kocsikerék azon nem járhat, azért sietni kell
az összes termést tevéken, szamarakon biztos helyre, a sivatagra hordani a
bekövetkező áradás elől.
![]() |
Sphinx és a gizehi pyramisok |
Márczius végén a Nilus vize már
oly csekély, hogy nagyobb hajó azontúl már nem járhat rajta. Cook Tamás
utazó-vállalatának a dahabiékkal együtt, több mint száz hajója jár a Níluson.
![]() |
Arabs nő |
Kairóból január 24-én
Kasr-el-Niltől a »Ramses« nevű hajóval indultunk a három hétig tartó nílusi
utunkra, melynek első osztálya hatvankét személyre volt berendezve, több vezető
kíséretében. A nagyobb városokban az elindulás és megérkezés előtt
fellobogózták a hajót különböző nemzetek zászlóival.
![]() |
Ramses hajónk a Niluson |
Étkezésünk kitűnő volt; jó halak,
a vízi-vad, a szalonka, szárnyas, pulyka vagy bármily állat húsa hízottan és
annak is csak a legválogatottabb darabjai jönnek az asztalra, mert ott minden
állat jól élhet télen, a két láb magas esparsette-forma takarmányban (rétek ott
nincsenek). Fagylalt, gyümölcs, sütemény, a mennyit akartunk.
![]() |
Dum-pálma Felső-Egyptomban |
A ki a Niluson Kairótól Assuánig
egy ilyen hajóval ment, az tudja, hogy mi egy kellemes úszó-szálloda, hol
mindenki otthonosan érzi magát s a szíves, jó útitársak között hányszor néztük
imára kulcsolt kezekkel a csodálatos tüzes, csíkos égbolton a lenyugvó napot, a
minőről azelőtt fogalmunk nem volt s ugyanakkor a mohamedán szolgák, hajónkon
térdre borulva, mondják imájukat: nagy az Isten, nagy!
![]() |
A libyai hegyek közt lévő király-sírok bejárata |
Az étterem, az írószoba, a
nyitott társalgó csarnokok a fedélzeten vannak és mindig ott szolgálták fel a
jó török fekete kávét vagy a theát és estebéd után a fiatalság ott mulatott,
tánczolt. Egy sötét este egy nádczukorgyár megtekintéséről lámpásokkal visszatérve,
hajónk a partról nézve olyan volt a fényes villamvilágítással, mint egy
tündérpalota a vizén. A mint felszálltunk rá, rögtön befüggönyözték oldalait a
hűvös esti levegő ellen és hogy be ne lássanak a partról, mert hajónk éjjel nem
ment csak nappal, s Kairót elhagyva? naponta kisebb-nagyobb kirándulást tettünk
az érdemesebb látnivalókhoz.
![]() |
A Theba melletti (közel negyedfélezer éves) királysírok |
Egyptomban szent állat volt: az
apis-bika, krokodil, kigyó, macska, ibis-madár, sakál, farkas stb., melyeket
bebalzsamoztak és kőkoporsókba téve, sziklasírokba helyeztek el Első nap
délután Memphisen át Sakarába szamaragoltunk Mariette házát és a Serapeumot
megnézni, hol apis-bikák óriás sarkophagjait láttuk; továbbá Thi sírját. A szép
pálma-erdőben Ramsesnek két óriás nagy szobra is fekszik. A sakarai
lépcsőpyramisok és más régibbnél-régibb kisebb pyramisok láthatók a Nilus
mentén.
![]() |
Luxori obelisk |
Másnap vezetőnk előre bocsánatot
kért abenihaszani sovány és maliciosus szamarakért, melyen az ottani
szikla-sírokhoz mentünk, ígérve, hogy másutt jobbakat kapunk, úgymint: az
asziuti szent farkassírokhoz a hegyoldalban, a denderahi Hathor templomhoz,
stb. Kenehben készítik a szivárgó vizes korsókat, melyekben a víz hűvös és
ízletes. Né melykor két napig sem tettünk kirándulást s ilyenkor a hajón szó
rakoztunk. Délutánonkint az egyhangú vidékek mellett a fedélzeten szundikálás
közt pillantgattunk fel, nem látunk-e valami újat, érdekest — olykor csolnakon
hoztak élelmi czikkeket, halakat, húst vagy zöldséget — utóbbit gyorsan
eltakarították, mivel egyszer a gyenge sárgarépát és bananát időtöltésből
kiszedegették a kosárból és megették.
![]() |
Templom-pavillon vagy Fáraó ágya Phylaeben |
Nagy kedvtelésünkre volt a
hajóállomásokon, midőn induláskor egy darabka vízbedobott teasüteményért
utánunk úsztak a vizet merítő felláh-k, sőt ezzel még a felnőtteket is messze
csalogattuk a hajóink után.
![]() |
Arab menyegző |
Az egyptomi hegyek lejtőjén
esőzések nem moshattak barázdákat, árkokat, ott a hegyek lépcső Az egyptomi
hegyek lejtőjén esőzések nem moshattak barázdákat, árkokat, ott a hegyek lépcső
befejezésekor abroszunk már is vonalnyi sárga kvarczporral volt borítva.
Délután a vihar fokozódott, hajónk nem haladhatva, a parton, nyilt mezőn karót
vertek a földbe és ahhoz kikötötték hajónkat. Ekkor oly sötét lett, hogy nem
láttuk a folyót, sem az eget, melyen a fényesen sütő napot még sejteni sem
lehetett a sűrű portól. Másnap ismét szép idő lett.
![]() |
Kairói fullajtárok (seis) |
A hajóállomásoknál várt bennünket
a falu népe szamaraival és a község birájával; vezetőnk előre ment a
kirándulásra alkalmatos állatokat kiválogatni — a többit elküldte, a mi sok
perpatvarral ment véghez, s miután korbácsával kellő rendet csinált, csengettek
nekünk a kimenetelre.
![]() |
Czukornádat áruló arab család Egyptomban |
Társaságunk fátyolos, nagy
szalmakalapokban, melynek széleit is le kellett kötni állunk alatt, hogy a szél
el ne kapja, a kijáratnál már készen várt, s ekkor mindenki rohant a legjobb
nyergű csacsira felkapaszkodni s versenyt nyargalni a kitűzött czél felé.
Csapatunk ilyenkor a csacsik gazdáival és a bennünket kisérő csőcselékkel
három-négyszáz személyre is ment. A kirándulások apró inczidenseihez nékünk is
kellett járulni; például, egyszer én a csolnak helyett a Nílusba léptem,
valamit magyarul mondva azon angolnak, a miért kezemet rosszul tartotta, húgom
pedig az nap öreg, botlós szamarával együtt a Memnon-szobrok előtt tisztelgett
a földön. Némely utas mindennap elesett szamarával. Útitársaink között igen
magas korú és roskatag emberek is voltak, kik palankinon jöttek velünk a
kirándulásokra.
![]() |
Izraeliták siralomfala Jeruzsálemben |
Egész napi kiránduláshoz a
hajóasztal személyzete is velünk jött a lunche-ot felszolgálni, mely nagy
ládákba csomagolva, tevék oldalaira volt kötve és kétoldalt fegyveres emberek
kisérték.”
![]() |
Via Dolorosa, Veronika házával |
Mocsáry Béláné Fáy Máriát tartjuk
az első magyar útleírónőnek, amely persze nem azt jelenti, hogy ő volt az első
női útleírás szerzője is. Paget Jánosné Wesselényi Polixéna az első női szerző
a műfajban, akinek „Olaszhoni és schweizi utazás” című 1842-ben megjelent művét
már a blogban is bemutattam. Természetesen az 1842-es időszak után is
fel-felbukkannak női szerzők tollából származó munkák, de vélhetően mégis azért
Mocsáry Béláné Fáy Máriát tartjuk az első női útleírónak, mert sokat utazott és
gyakorlatilag minden útjáról írt is valamit. Kettő önálló könyve jelent meg és
emellett három további útleírása, korabeli periodikákban vagy
különlenyomatokban. Érdekes kérdés persze, hogy amennyiben Wesselényi Polixéna
megjelenteti utazása további történetét, akkor is ez lenne-e a helyzet. Tudom persze, hogy ez egy teoretikus kérdés, mivel Wesselényi kézirat formájában lévő további
műve a tűz martaléka lett 1848-ban, így sokan még a valahai létezését is kétségbe
vonják azoknak. Valójában azonban az „első” jelzőnek nincs minőségi tartalma ez esetben
és sem Wesselényit, sem Mocsáryt nem emiatt szeretjük igazán, hanem azért mert jó és igazi olvasmányélményt adó könyveket írtak.
![]() |
Delelési helyünk a Jordán folyó partján |
Mocsáry Béláné Fáy Mária életében
először 14 éves korában utazott. Apja, aki maga is szenvedélyes utazó volt,
magával vitte Velencébe. Az út nagy hatást, mondhatni életre szóló hatást
gyakorolt a fiatal Máriára. 17 évesen ment férjhez Mocsáry Béla
földbirtokoshoz, akivel kapcsolatuk nem volt harmonikus. A férj 1890-ben
bekövetkezett halála előtti években azonban sokat utaztak. Bejárták Svájcot,
Franciaországot, Belgiumot, Angliát és Olaszországot. Fáy Mária férje
elvesztése után a birtokainak jövedelmét utazásra fordította. Első önálló útja
a Tátrába és Erdélybe vezette, de egyre inkább távolabbi úti célok jártak az
eszében. 1893 januárjában húgával, Beniczky Margittal indul első hosszabb
utazására. Az útvonal Egyiptom, a Szentföld, Szíria volt, majd Görögországon keresztül
tértek vissza Magyarországra. A hazatérést követően nem sokkal, még abban az
évben neki is vág következő útjának, ekkor már egyedül. Az úti cél India és
Ceylon. A közel három hónapos utazást követően írja meg elsőként az „India és Ceylon – uti jegyzetek” című művét, amelyben pusztán az aktuális útra
koncentrál. A könyv fogadtatása pozitív volt a megjelenést követően, így ezen felbuzdulva
jelenteti meg a most bemutatott második könyvét, „Keleti utazás” címmel,
melyben az indiai és ceyloni útját megelőző, egyiptomi és szentföldi utazását
is bemutatja. Lényegében tehát az első művét bővíti ki, egyiptomi és szentföldi
útjával, így a második könyvben mindkét utazása olvasható a szerzőnőnek.
![]() |
Apostolok forrása a jerichoi úton |
Mocsáry Béláné Fáy Mária második könyve
is hozza az első műve olvasása során már megtapasztalt magas színvonalat. Kiváló
és olvasmányos mű, igazi klasszikus útleírás, amely különlegességét tovább
növeli az a női szemszög, ami miatt igazán szeretem a női útleírók műveit, és
ami miatt több ponton eltér a kortárs férfi utazók műveitől e kötet is. A könyv az
ajánlott kategóriát képviseli, azonban beszerzése nem egyszerű, hiszen nem
mondható mindennapos kötetnek. Aki „csak” olvasni és nem birtokolni is szeretné
a könyvet, annak lehetősége van elektronikus formában, ingyenesen letölteni a
művet, a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumából itt. Mocsáry Bélánénak bár klasszikus értelemben csupán ez a két könyve jelent meg, mégis találkozni
fogunk vele még az ELBIDA projektben. 1896-ban Amerikába utazott, majd 1905-ben
föld-körüli utazást tervezett, de a japán-orosz háború közbeszólt, így a
földkerülés meghiúsult, de utazása során így is eljut egészen Mexikóig. Útjairól ez esetben is írt feljegyzéseket, szám szerint hármat, amelyek elsősorban periodikákban
jelentek meg, de volt olyan, amelyből készült különlenyomat is. Az ELBIDA
projektben, még az idei évben (talán az új weboldal létrejöttekor) elkezdem
bemutatni a gyűjteményben található időszaki kiadványokban megjelenő egészen
különleges útleírásokat is. Ezen a ponton Mocsáry Béláné Fáy Mária neve ismét elő
fog kerülni, hisz mind az amerikai, mind a mexikói útjáról fantasztikus írásai
jelentek meg. Mocsáry Béláné tehát hamarosan újra itt lesz az ELBIDA projektben.
![]() |
Betlehemi gyümölcsárusnő |
Az előző, a szerzőnőről szóló
bejegyzésem a blog történetének második bejegyzése volt. Henry Morton Stanley
aki a gyűjtőszenvedélyemet lángra lobbantotta, kapta meg a megtisztelő első
bejegyzést, majd az követte Mocsáry Béláné. Szerettem volna, ha mielőbb női
útleíró műve is megjelenik a blogban. Azóta eltelt több mint három év. Ez alatt
az idő alatt sokat változott egy-egy bejegyzés is. Hosszabb és talán alaposabb
lett, de mindenképpen más. Éppen ezért furcsa kicsit visszaolvasni a kezdeti
szárnypróbálgatásokat. Akkoriban még sokkal kevesebb olyan archívumhoz fértem
hozzá, ahol például a szerzők életére vonatkozó adatokat ma gyűjtöm. Így
fordulhatott elő, hogy Mocsáry Béláné Fáy Mária halálának kapcsán azt írtam, ismeretlen. Ma már tudjuk, pontosabban sejtjük, hogy élete utolsó 10
évében Pomázon élt és vélhetően 1917. április 8-án hunyt el 72 éves korában az
első magyar útleírónő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése