2020. február 23., vasárnap

Nyugot. Utazás külföldön

Dr. Thallóczy Lajos különleges művéről nem rég olvashattatok itt az ELBIDA projektben. A különleges szerző után, most ismét egy rendkívüli ember könyve következik. Thallóczyhoz hasonlóan Ő is tagja a Magyar Tudományos Akadémiának és ugyancsak élete egy szakaszában valóságos belső titkos tanácsadóként is tevékenykedett. Gorove István „Nyugot. Utazás külföldön” című műve, azon időszakban született, amikor a reformkor számos politikus, írója és tudósa azért kereste fel a nyugat-európai országokat, hogy megismerjék a fejlett polgári társadalmakat. Gorove is így tett, amikor 1842-1843-ban bejárta Európát. Alaposan tanulmányozta a „művelt” külföld politikai és államgazdasági viszonyait. Hazatérését követően aztán megírta az utazása élményeit és tapasztalatait magába foglaló könyvét, amely a reformkor egyik meghatározó műve lett a témában. A ma már ritkaságnak számító könyv 1844-ben jelent meg Pesten, Heckenast Gusztáv kiadásában. A két kötetes mű összesen 494 oldal és a két címképen kívül egyéb kép vagy illusztráció nem található benne.



Gorove István politikus, miniszter, közgazdász 1819. augusztus 20.-án született Pesten. Apja Gorove László író, míg anyja Rácz Mária-Magdolna volt. Iskoláit Szolnokon és Gyöngyösön kezdte meg, majd az V. és VI. gimnáziumi osztályt a pesti piaristáknál folytatta, végül bölcseleti és jogi tanulmányait ugyancsak Pesten végezte. Az egyetemen egy szólásszabadságról folytatott vita miatt összeütközésbe került egy tanárával, így kénytelen volt azt elhagyni. Az 1839-1840-es éveket már a pozsonyi országgyűlésben töltötte, ahol az országgyűlés fiatal vezéregyéniségeihez tartozott. Ekkor már elkezdett az irodalommal is foglalkozni. 

Gorove István
Első utazását barátjával, Tóth Lőrinczzel teszi meg. 1842-1843-ban közösen utaznak Nyugat-Európába, ahol tanulmányozzák a külföld politikai és társadalmi viszonyait. Utazásuk során számos ismert és neves politikussal, tudóssal és közéleti személyiséggel ismerkedik meg és közülük néhánnyal életre szóló kapcsolatot alakít ki. 1843-ban csakúgy, mint apját Gorove Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia, levelező tagjává választja, majd 1860-ban pedig tiszteletbeli tagja lesz a szervezetnek. (apja „csak” a levelező tagságig jut) Politikai működését Heves megyében kezdte meg, ahol már kitűnt karizmatikus szónoklataival. 1893-ban apja halála után átköltözik Temes megyébe, ahol amellett, hogy felügyelte öröklött birtokait, gazdasági tudományokat is tanult. 1843-1844-ben Temes vármegye országgyűlési követének jelölték. Ekkor azonban még nem sikerült nyernie, így nem jut be az országgyűlésbe Gorove. Csatlakozott a liberális ellenzékhez, majd 1846-ban Kossuth Lajos helyére megválasztották az Országos Védegylet igazgatói pozíciójába. Gorove István ekkor költözik Pestre. 1848-ban végül Temes megye egyik kerületének küldötteként, képviselője és jegyzője is lesz az országgyűlésnek. 

Gorove István
1849-ben részt vett a függetlenségi nyilatkozat megszövegezésében. Batthyány Lajos bukása után hű hazafiként követte Kossuthot, bár több ponton nem helyeselte politikáját. A világosi fegyverletétel után Törökországba, majd kicsivel később Párizsba menekül. 1852-ben távollétében halálra ítélték és jelképesen fel is akasztották. 1857-ben, nyolcévi száműzetést követően tér haza engedéllyel, majd magányba vonul és csak gazdasága ügyeit intézi. 1861-ben ismét képviselő lesz és hamarosan a Deák-párt tekintélyes tagjává válik. Az Andrássy kormány 1867-es megalakulását követően földművelés, ipari és kereskedelmi miniszter lesz, majd közmunka és közlekedési miniszter, egészen a kormány 1871-es lemondásáig. A miniszteri megbízatását követően a Deák-párt körének elnöke lesz, és tevékenysége során aktív előmozdítója a Deák-párt és a Balközép Párt fúziójának. A két párt egyesüléséből 1875-ben megalakult Szabadelvű Párt elnöke lesz, mely tisztséget egészen haláláig betölt. 1881. május 31.-én, 62 éves korában, Budapesten hunyt el. Síremléke a mai napig megtalálható Rákóczifalván.

Részlet a könyvből:

„Öt napja Scótföldön vagyok, eleget mondottam evvel, hogy a scótoknak sem szokásaikról, sem jellemökről, sem polgári intézvényeikröl, sem a szép scót felföldről, Ossián hónáról tőlem kielégítő vázlatot ne kívánjatok. Talán el fogtok ti utánam jönni, s megjárjátok a felföld tavait, barlangait, hegyeit, szigeteit, üregeit, beszélni fogtok többet, mint én, népe egyszerű erkölcseiről, ruházatáról; jobban meg fogjátok ismertetni polgári viszonyait, mint én, én csak azokat fogom elmondani, miket átrepültömben láttam, miket bőven vizsgálni időm nem volt. Az is egyik baja a magyar utazónak, hogy mig illy távol helyekre ér, ideje múlik. Mi a kelethez esünk közel, de ha a keletre vándorlunk, merre Dunánk hatalmas habjai lezúgnak, egy roskadó hont, régi romokból kelő uj hazát találunk, s ha bár némi ösztönök inkább ezek felé vonnának is, hazánk ügye nyugotra int, amott fejletlenek a polgári intézvények; nem megy pusztára, ki kertet akar állítani, nem megy gunyhóba, ki csarnokot akar emelni, ki folyót szabályoz, nem megy a mocsárok közé, ki intézvényeket javítani akar, eljő Angol- és Franczföldre, elmegy Némethonba s mig halad előre, minden lépés uj tárgyat tár fel előtte, s mig szívja a mézet, az idő telik, hona és családa hívja vissza, igy jártam én is. Jöjjetek hosszabb időre, jöjjetek jobbkor, ha a Scótföldet tanulmánytárgyul veenditek, ha természetszépségeit élvezni akarjátok.


A londoni Tower (a második kötet címképe)

Amsterdam belseje (az első kötet címképe) 
Scótföld örökké érdekes marad. Ha tudományt keresünk, akis Scótföldnek 5 egyeteme van; ha művé­szetet, Edinburg elég élvet nyujtand, — ha gyárts kereskedést, Glasgowot kell megjárnunk; ha a természet bájait, a felföldet. De a scótok sajátságaiból kevés maradott fenn, maga az általános világcivilisatio sokat leköszörül a sajátságokból, látjuk ezt mi is, bár csak határszéleit képezzük a civilisált világnak. Itt még má­sok is járdának hozzá, egy mi fenmaradott s mi lángoló hévvel járja által népét: az a hon s szabadságszeretet; függetlenségét elveszte e hon, de nem szabadságát, intézvényei módositattak, de szabadsága nem csonkittatott; a scót felföldi búsan hagyja el hónát. India pusztáin fájdalmasan zengi el hona dalát, a Scots wha hae wi Wallace bleed. Vannak esetek, midőn Indiákba megérkezik a hegyi scót, honvágyban hal el, s ha messze honokban scót scóttal találkozik, akaratlan nemzeti dalra nyílnak ajkaik. Vannak-e nekünk nemzeti dalaink? nemzeti költeményeink igen, de nemzeti dalaink nincsenek, minden nemzet bir illyekkel; a szerbek gyönyörű dalait ismerjük, a Normannok, a Bretagniek, a Baszkok mind énekbe öntik hónuk ügyét,— mi nemzeti dalokkal nem bírunk.

Mainz

Zürich 
Mi változandó folyama a dolgoknak! Hol van ez éjszaki pont a déli Rómáboz s a diadalmas Róma e földet is meghódítá, most pedig az angol s a scót katona India síkjain s Chinában harczolja harczait nemzeté­nek. Göröghon Európának legdélkeletibb pontja, templomainak, csarnokainak romjai elporlanak, és Európa legéjszaknyugotibb pontján a scót sziklán az Erecteum, a Parthenon, Theseus-templom, gyüjteménytárakban, nemzeti emlékekben újra feléled. Európa déli részeit szolgaság lakja, s Europa legéjszakibb pontján leghevesb, legmagasb a szabadságszeretet. Mi van Byzanzban, s Athénben, mi lelket emeljen? tudomány és művé­szet? s Európa legéjszakibb pontja Waltereket, Burnseket, Smitheket, Blaireket, Youngokat, Richardsonokat szült, igy látjátok, barátim, a civilisatiónak bizonyos hullámzása van, keletről átvonult ide éjszakra, innét a világ más felét boritá el, Európában nemzé át magát ujra s most a világ azt akarja elhitetni magával, hogy újra keletre vonul. Hiszitek-e, hogy hatalmas folyamá­val bennünket is eláraszt? Én hiszem s ennek hatalmas öntudatában élek s halok, csakhogy e folyamnak utat készíteni nekünk magunknak kell.

Bern

Karlsruhe 
A scótok angol nyelvet beszélnek, az összes népnek, a 2,600,000-nek, csak mintegy hatoda beszéli a gaёl, a régi celta nyelvet, én midőn Glasgowból kirándulást tevék a Scótfelföldre, először hallám csak a gaёl nyelvet egy öreg dudástól, ki a szép Lochlomondon a gőzösön kisére át bennünket, ó-scót nemzeti sajátságokból valamit bemutatandó; tehát duda most a hegyiek zenéje, s nem hárfája a bárdoknak, evvel cserélé fel az ősszázadok hangszerét a mostani scót, dalaiban valami könnyű buslakodás, sok érzelem s sok szinesség van. Csodálatos mégis, hogy hatalmas dagálya mellett az angol felsőbbségnek e nyelv fentartá magát.

Korabeli német város

Köln 
A cimberek, ugy mint a brittek, első ismert lakói e szigetnek, egyeredetüek a celtekkel. A brittek nyelve, a római, az angolszász, a dán, a normán hóditások örvényében elenyészett, a nyelv, mellyet most az angol beszél, az angolszász s normán néptörzsökök nyelve. A nyelv, melly a hegyek közt most is él, nyelve a cimbereknek, a legrégibb néptörzsököknek, s hasonló az ir nyelvhez, mellynek eredete szinte célt, de a Pictek, a Caledoniak nyelve azoké, kik Tacitus szerint, a Scandinav szigetből várdorlának által, ugy mint az angolszászoké, a normán én hiszem, sok részben még a római nyelvgazdagság tömegében eltévedett; az alföldi scót a nyelvet beszéli most, mit az angol, kiejtési különbséggel, igy van, barátim, a hatalmasbak nyelve elönti a gyengébbet; a gyengébbnek nyelvét pedig csak sziklák s hegyek, üregek s barlangok őrzik az enyészettől; nehéz volna azonban e thesist hazánkra alkalmazni, nyelvünk az alföldön él, s élt mindig, s midőn legjobban pusztita itt a vad elem, midőn kétszer kiírta e népfajt, az alföld síkjain talált csak menedéket, nyelvünk az éjszaki bérezek közt szlávvá, a keletiek közt oláhvá fajult, az alföld síkjain pedig hatalmával minden más nyelvet magába olvaszt.

Mainz

London 
Glasgow utczáin láttam a felföldi katonaságot nemzeti öltözetben, tehát nemcsak a hegyek közt, de a katonaságnál is megtarták a nemzeti öltözetet, érdekesb ennél csak a mi magyar öltözetünk lehet; volt idő, midőn e nemzeti öltözetet az angol parliament erő­ szakosan száműzé, de a sajátságain annyira csüggő scót visszaszerzé az elrablott kincset, s az ártatlan tulajdon győze az előítéleten, most az ezredeknél is megvan honosítva. IV.Georg midőn meglátogatá Scótiát, maga is scót öltözetet vett fel, s igy járá meg a felföldet hasonlóan öltözött nemzetnagyokkal, most pedig midőn a királyné látogatá meg azt, legnagyobb érdeket az ünnepélyeknek ez öltözet, a tánczok, a dalok, a dudák kölcsönzének; uralkodó bennök a koczkás szövet, a tartan; testüket illy szövetű ümög fedi, de ez csak a térden felül ér, (nadrágot nem viselnek), neve feilbeg, vagy kilt; ölökön szőrtáska-alaku kötő csügg; vállaikon köpönyegök, mit szép csattal szoktak összetartani, mint a rómaiak, s mit orvachnak neveznek; fejőket bátra állatbőr, fedezi kalpagalakban, sokban hasonlító gránátosainkéhoz, melléje tollat tűznek; lábaikon saruk s koczkás harisnvák.”

Amszterdam

Amszterdam 
Gorove István utazásába 1842. június 25.-én kapcsolódunk bele, amikor megérkezik Salzburgba.  Innen aztán több német város érintésével utazik tovább Svájcba. Az alpesi országból egy rövid, pár napos franciaországi tartózkodást követően, ismét Németországba, majd azt követően Hollandiába utazik. A kétkötetes mű, első kötete ezen a ponton ér véget. A második kötet nyitásakor már Angliában találjuk a szerzőt. Gorove bejárja a szigetország jelentős részét, de pár napot eltölt Skóciában és Walesbe is. Az úti beszámoló végül 1842 novemberében Angliában zárul.

Salzburg

Salzburg 
Aki kalandos expedícióról vagy földrajzi leírásokról akar olvasni az ne Gorove István könyvét válassza. A szerző beszámolója rendkívül alapos, de meghatározóan társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokról szól. Nyilván a szerző érdeklődése és szakértelme is ehhez a területhez kapcsolódik, így írásában ezen témák a dominánsak. Szerteágazó és részletes leírásait, nem egyszer statisztikai adatokkal is színesíti, már ha ilyen esetben beszélhetünk színesítésről. A korai művek egyik nagy kérdése mindig az, hogy nyelvezete, mennyiben nehezíti meg mai olvasását a műnek. Nos Gorove István művében szerintem jelentősen. A régi nyelvezet, a sokszor automatikusan nehezen kiolvasható kifejezések, jelentősen csökkentették számomra a mű értékét, olvasmányélmény tekintetében. Persze, ha kitartó az olvasó, akkor a nehéz szövegben nagyon sok érdekes tapasztalásáról és élményéről is olvashat, amelyből végül kirajzolódik a korai 1840-es évek nyugat-európai országainak számos jellemzője. A rendkívül fontos és korszakos munka tehát gyűjtői, könyvészeti és tartalmi szempontból is izgalmas, de olvasmányélménynek egy mai olvasó számára kevéssé az. Persze, teszem hozzá gyorsan, egy mű nem ítélhető meg csupán olvasmányértéke alapján, de azért ha olvasok, élvezni is szeretem azt.

London 

Glasgow
Kimondani is borzongató, hogy Gorove István műve 156 éve, 1844-ben jelent meg. Volt már hasonló korú könyv bemutatva az ELBIDA projektben, sőt a könyvespolcon még vár is pár a bemutatásra, de ilyen művek esetében mindig rendkívüli izgalomba jön a gyűjtői lényem. Egy könyv, amely túlélte az elmúlt 156 év történelmi viharait és ma itt fogom a kezembe, olvasom azt. Számomra ezen a ponton jön valami olyan borzongás, ami kevés más dologgal hasonlítható össze. Egy darab történelem, egy igazi kuriózum. A ritkaságának köszönhetően ára sem csekély, bár gyűjtői szemüvegen át, nem extrém magas ez az ár, de egy átlag olvasó számára, ha el is vonatkoztatunk fizikai ritkaságától, szinte beszerezhetetlen. Éppen ezért örültem, amikor megtaláltam a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában a művet, ahonnan mind az első, mind a második kötet elérhető és ingyenesen letölthető. Érdekességnek, a nyelvezete miatt, mindenképpen ajánlom a betekintést. Gorove István egyetlen témába vágó műve ez, így búcsúzunk is tőle az ELBIDA projektben. A reformkor meghatározói munkái, azonban nem érnek véget a blogban. Tessedik Ferencz, Wesselényi Polixéna és Gorove István után, hamarosan itt lesz az útitárs Tóth Lőrincz különleges műve, vagy éppen a mai napig meghatározó Amerikáról szóló műve Bölöni Farkas Sándornak. Szóval érkeznek még kuriózumok bőven az ELBIDA projektben.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése