2020. április 15., szerda

Ulmtól Budapestig a Dunán

Gyermekkoromban rendszeresen utaztunk dédmamámhoz Diósviszlóra. Régen volt, így igazán csak képek villannak fel a fejembe az ott töltött napokról, órákról. Fekete fejkendős mamika, aprócska vályogház, szoba és konyha, húsleves, fánk, tyúkok és tyúkszar, pottyantós vécé és a Képes Újság. Emlékszem igazi kaland volt vécére menni, hiszen lesben állt a kakas, aki nem ritkán támadt az illemhely felé igyekvő személyekre, így nem egyszer menekültem én is. A sikeres célba érés esetén várt, a kellemesen hűvös és kicsit mindig büdös budi, valamint a stócban álló Képes Újság. A hosszú cikkeket nem szerettem olvasni, kicsi voltam még, de a kedvenc rovatomat a Képes Körképet élvezettel nézegettem. A sokszor izgalmas képek alatti egymondatos képaláírások lehetőséget adtak arra, hogy fantáziámat használva a látott kép alapján tovább szőjem a történetet. A Képes Körkép nézegetésével a hűvös, kakasmentes és kicsit büdös pottyantósba csak úgy repült az idő.




Nemrég mikor a kezembe került ez a különleges fotóalbum, felrémlett bennem ez a gyermekkori élmény, ahogy a Képes Körkép képeihez történetet kerekítek. A mai villámbejegyzésemben azonban nem én fogom mindezt megtenni, hanem átadom az olvasó számára a történetszövés élményét. A keretből csupán annyi ismert, hogy 1924-ben egy baráti társaság egy kutyával nekivág az Ulm-Budapest útvonalnak evezős csónakokkal a Dunán. A nagyjából 930 kilométeres vízitúra során folyamatosan készültek a fotók, melyből aztán hazatérésüket követően egy 130 képből álló egyedi fotóalbumot köttetnek emlékként. Közel 100 év elteltével fogadjátok szeretettel ennek a vízi utazásnak a válogatott képeit itt az ELBIDA projektben. 





























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése