Könyvek

Egy különleges, de igen csak határkötet következik az ELBIDA projektben. Határkötet azért, mert klasszikus útleírásnak a legjobb szándékkal sem nevezhető, ugyanakkor mégis egy nagy utazás, ritka emléke, amelyet úgy döntöttem érdemes bemutatni itt a blogban. A könyv, mely szerzője Herczeg István apátfalvi tornász egy igazi sporttörténelmi dokumentum.  Herczeg az 1912-es stockholmi olimpia tornászcsapatának tagjaként utazott ki a játékokra, majd hazatérését követően írta meg a „Impresszióim a stockholmi olympiádról” című művét. A kötet több szempontból is izgalmas. Egyrészt belülről, egy olimpikon szemével mutatja meg a különleges esemény mindennapjait, másrészről mesél a magyar csapat utazásáról és az olimpiai lázban égő 1912-es Stockholmról is. Ritka munka, amely értékét tovább növeli, hogy a korabeli olimpiák nem voltak olyan mértékben dokumentálva, mint napjainkban, így a fennmaradó leírások különösen értékesek. A könyv 1912-ben jelent meg Budapesten a Stephaneum Nyomda Részvénytársaság gondozásában. A 140 oldalas műben a szerző fotóján túl egyéb illusztráció nem található.

A megnyitó ünnepségen bevonul a svéd csapat
A ritka sporttörténelmi kötet

Herczeg István tornász, újságíró 1887-ben született Apátfalván. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd azt követően Szegeden folytatta tanulmányait. Középiskolás korában ismerkedett meg a tornasporttal, sportpályafutását a Szeged Atlétikai Clubban kezdte meg. Tehetséges és motivált sportoló volt, aki már 1905-ben országos bajnoki címet nyert összetettben. Ekkor még mindig csak 18 éves volt. Az okokra nem leltem, de sikerei ellenére valami miatt az 1908-as olimpiáról lemaradt, így dolgoznia kellett. A sport mellett az újságírás vonzotta nagyon, és sikerült neki elhelyezkednie a Szegedi Naplónál, ott jelentek meg írásai.

Herczeg István

A formája továbbra is kiemelkedő volt így az 1912-es olimpia előtt edzője betette a játékokra utazó keretbe. A magyar csapat jól szerepelt az olimpián és bár az olaszok lettek a bajnokok, sikerült a második helyet megszerezni, így ezüstéremmel térhetett haza a magyar tornászcsapat. Hazatérését követően élményeiről könyvet írt, mely még az olimpia évében megjelent „Impresszióim a stockholmi olympiádról” címmel. A sportpályafutását követően folytatta újságírói munkáját és szabadidejében pedig lelkes hobbikertészként művelte birtokát. Szatymazra költözött, ahol 1949-ben, 62 éves korában hunyt el.

Részlet a könyvből:

„Zsolnán az állomáson kaptunk vacsorát. Aztán telt gyomorral a vidéket szemléltük. Ruttkán nagy közönség gyült össze az állomáson, de csupán bámészkodás végett és hogy éretlen vicceiket leadják, amelyeket közülünk is viszonoztak néhányan.

Stockholmi utcakép
Az Opera épülete
A stockholmi Grand Hotel

Az éjszakai alváshoz megtettek minden előkészületet, csupán az üléseket kellett felszerelni. Túlbuzgóságból magunk is elvégeztük. Eleinte nehezen szunnyadtunk el, mert mindig volt valami közölni valója egyiknek vagy másiknak. Az alvás bizony nem volt kellemes. Én például olyan mandulalobot szereztem, hogy Stockholmba érkezve, egy pár napig borogatnom kellett a nyakamat. Mikor reggel Berlinbe érkeztünk, az állomáson várt bennünket Bély és Babel, akik Prokopp győzelméről először adtak hírt. Mindannyian jó jelnek vettük a nem remélt győzelmet és bíztunk abban, hogy ha ilyen hamar hozzájutottunk egyhez, könnyen fog az szaporodni. Mindenütt a Világjárás igazgatója: Horthy gondoskodott az étkezésről és a kényelemről. Itt is kitünően reggeliztünk. Utána a rövid szabad időt a város megtekintésére használtuk fel. Amerre a kékruhás magyar csapat elvonult, mindenütt felismerték, hogy magyarok, sőt egy helyen, a brandenburgi kapu előtt egy diákcsapat meg is éljenzett bennünket.

A svéd tornász csapat gyakorlat közben
A megnyitó ünnepség a lelátóról
Stockholm látképe

Délben folytattuk az utunkat az osztrákokkal együtt, akikkel az állomáson találkoztunk. Az osztrák úszó-hölgystaféta tagjait, noha osztrákok voltak, mégis nagy rokonszenvvel nvettük körül. Érdekes volt itt az elindulás. Az osztrákok korábban szálltak fel a vonatra és a mi helyünket foglalták el. Horthy Windischgratz herceggel együtt kitessékelték őket. Bosszúból tüntetni akartak fekete-sárga zászlócskáikkal. Csakhogy mi is fel voltunk szerelve saját zászlónkkal és ugyancsak lobogtattuk az ablakon kifelé. Nagyon kényelmes kocsikat kaptunk, melyekben különösebb nehézség nélkül folytathattuk a huszonegyest krajcáros alapon.

Művészi rajzon az olimpiai stadion
A svéd kard válogatott

Amint javában folyt a szórakozás, hirtelen megállt a vonatunk a nyilt pályán. Az ablakhoz futottunk, hogy lássuk, mi történt. Egy embert ütött el a vonatunk. Ott feküdt néhány méterre tőlünk a vágány mellett félholtan, rettenetesen eltorzult arccal. Rögtön kötözgetni kezdték. Menthetetlen volt, öt-hat perc mulva meghalt. Tovább haladtunk, de a szomorú esemény képe mindenkinek a szeme előtt lebegett és félve gondoltunk arra, hogy hátha ez még csak a kezdet. Stockholmig, hiszen addig nagyobb szerencsétlenség is történhet. A vonatban való étkezéssel meg lehettünk elégedve, mert volt elég, amiből jóllakhattunk, természetesen az már más kérdés, hogy hogyan izlett, mivel német eledel volt.

Stockholm madártávlatból
Göta csatorna

Strahlsundba érkezve, a vonatunk egy hajón ment át Rügen szigetére és tovább haladtunk Sassnitzba. Nevezetes hely ez. Amint hallom, rengeteg pénzbe került az itteni állomás berendezése. Tengerparthoz értünk és azoknak, akik tengert még nem láttak, szokatlan látvány tárult eléjük. A vonatunk itt is ráment egy hajóra, csakhogy ezzel a százhúsz méter hosszú hajóval már a Keleti tenger eléggé nyugalmas vizén közlekedtünk: Skandinávia felé!”

Stockholmi utcakép
Stockholm Hagaparken

Az V. nyári olimpiai játékok hivatalos megnyitóünnepségét 1912. május 5.-én tartották. A huszonnégy versenynap alatt lezajlott sporteseményen, elsőként képviseltette magát mind az öt földrész. A játékokon induló 28 nemzet, összesen 2407 versenyzője közül a magyar csapat 119 főből állt. Érdekes, hogy csakúgy, mint a magyar csapat esetében, ahol csak férfi sportolók képviselték a nemzetet, a legtöbb ország esetében is domináltak a férfi versenyzők. Az olimpián résztvevő 2407 sportoló közül mindössze 48 nő volt, az összes többi férfi. A magyar csapat mind a pontversenyben, mind az éremtáblázaton a 9.-ik lett, holtversenyben Kanadával. 3 arany, 2 ezüst és 3 bronzérmet szereztünk, amely semmiképpen nem volt rossz szereplésnek nevezhető. Herczeg István a tornacsapattal ezüstérmet szerzett, csak Olaszországnak sikerült megelőznie a magyarokat a versenyszámban. A legeredményesebb magyar Fusch Jenő volt, aki két aranyérmet szerzett kardvívásban és ezzel megőrizte a négy évvel korábban Londonban megszerzett olimpiai bajnoki címét. A stockholmi olimpia versenyzői között sok érdekes nevet találhat az ember, ha kicsit böngészi a sportolók névsorát. Ott van például Oscar Swahn, aki 64 évesen lett olimpiai bajnok sportlövészetben és ezzel a mai napig a legidősebb olimpiai bajnoka a nyári játékok történetének, vagy éppen Avery Brundage amerikai atléta, aki bár érmet nem szerzett, de később 1952-től-1972-ig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke volt. Az öttusázok névsorában szereplő és ötödik helyen végző George S. Patton, pedig később az amerikai hadsereg egyik legismertebb és legsikeresebb tábornoka lett, aki sokak szerint a II. világháború megnyerésének egyik kulcsfigurája volt.

A megnyitó ünnepség
Gyakorlat közben a tornász csapat
Vera Thulin svéd úszónő

Herczeg István a harmadik csoport tagjaként, egy körülbelül 60 fős társasággal utazott az olimpiára 1912. július első napjaiban. A könyvben az utazás valamint az ott töltött idő eseményeit és élményeit meséli el, teljesen korrekt stílusban. A könyv azonban amellett, hogy egy amolyan útinaplószerű élménybeszámoló, kritikát is tartalmaz jócskán. Herczeg könyvében több ízben kitér a budapesti és vidéki sportélet között feszülő konfliktusokra, a sajtó egyoldalú tájékoztatására és a magyar sportélet egyéb problémáira. Herczeg a legfőbb gondot abban látja, hogy a vidéki sportolókat méltatlanul mellőzik, a sportágak között aránytalan különbségeket tesznek és, hogy nincs jelen a tömegsport. Meggyőződése továbbá az is, hogy fejleszteni kell a tornasportot is, mind a rendszert, amiben edzenek a sportolók, mind pedig a szereket, amin edzenek és gyakorolnak a sportolók. Véleménye szerint a tornaversenyek formáját is át kellene alakítani. A könyvben megjelenő kritikai vagy sportszakmai részek azonban nem túlnyújtottak, sokkal inkább csak gondolatébresztő céllal tűnnek fel, így egyáltalán nem tereli el az olvasó figyelmét az amúgy érdekes és izgalmas stockholmi történésekről.

Fusch Jenő
A záróceremónia
Az olimpia hivatalos plakátja 

 

Herczeg István könyve valójában nem egy vegytiszta útleírás, sokkal inkább egy olyan élménybeszámoló, amelyben az utazás és a korabeli Stockholm leírása is szerepet kap, az olimpiai játékok mellett. Mindettől függetlenül egy jól megírt, élvezetes és érdekes könyv, amelyből sok információt szerezhet az olvasó a korabeli viszonyokról, az utazás kihívásairól és az 1912-es olimpia történéseiről. Ritka könyv, igazi sporttörténelmi kuriózum, amely saját korában is érdekes könyvnek számított, hiszen nem volt gyakori, hogy egy olimpiai sportoló ilyen formában mesélje el a nyári játékokon átélt élményeit. Természetesen akkor még internet és olimpiai közvetítés hiányában, igen csak csekély információt jutott el a sportszerető magyar emberekhez a játékokról, így a könyv bár szűk körben de sikeres volt. A magyar sporttörténelem egy izgalmas kiadványa, amely azonban csak kevesek könyvespolcán található meg, így nehéz ajánlást megfogalmazni a könyvhöz. Bár legszívesebben minden sportszerető olvasónak ajánlanám, azonban ez az ajánlás csak elméleti, hiszen fizikai valójában ritkán lehet hozzáférni a könyvhöz és sajnos elektronikus formátumban sem fellelhető a mű. A szerző soha többé nem szerepelt olimpián, és bár újságíróként dolgozott, több könyve nem jelent meg. Az ELBIDA projektben tehát elbúcsúzunk Herczeg István olimpiai ezüstérmes sportolónktól, de biztos vagyok benne, hogy a számomra mindig oly vonzó északi országok hamarosan ismét visszatérnek a blogban.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Post comment